Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Hirdetés

Tovább »»

09 július
12komment

Hű Atovom, ami már nem hűt, mert…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonötödik kiadásában a csodás Montenegro egyik legszebb városába, Kotorba kotrunk egy kicsit, ahol épp a napokban tört ki a bandaháború a várost uraló gangek között. A lövöldözésekkel is tarkított összecsapások természetesen alaposan visszavetik a kis ország turizmusát: “Jól gondolja meg a nyaralást Kotorban…” – így kezdődik például a maffiaügyeket taglaló anyag címe az indexen. Hát jól meggondoljuk: mert hát mi sem természetesebb, mint az, hogy bő két hét múlva épp arrafelé tekergünk majd, a jelek szerint három motorral, amikből ráadásul kettőt egy-egy Boda vezet, segítségül elárulom, Boda sr. most pont nem ért rá. A három évvel ez előtti túránkat ismételjük meg – mi tagadás, egyik kedvenc területem az oly sokat ócsárolt Balkán: pedig nem csak gyönyörű vidék, vendégszerető, barátságos népek lakják. No jó, egy kicsinyke vér az van bennük: azt viszont egyáltalán nem tartom bajnak… Háromszázmilliárd forint közbeszerzési keret fölött rendelkezhet a Fővárosi Közbeszerzési Lebonyolító és Minőségbiztosító Kft., amely az összes fővárosi tulajdonú cég ilyes ügyeit intézi – a minőségbiztosítással, azt hiszem, tényleg nem lesz semmi baj, főleg hogy kiderült, két makulátlan nemközszereplő, rogán antal és habony árpád áll az egyszerűségében is nagyszerű, a magyar lakosság érdekeit maximálisan szem előtt tartó vállalat mögött. Szépen, lazán mindenki vonja meg a vállát, ahogy szoktuk: háromszázmilliárd, nem ide, éves szinten, na bumm, ha kell nekik, hát kell, úgy is jó – és gondolom, ez csak a tesztüzem, ha jól megy, át lehet pörgetni rajta háromszázezer-milliárdot is, vagy mittomén. Az év kérdését kaptam meg egy hűtőgépszerelő polgártárstól: úgy indult a buli, hogy hűséges társam, a tizenöt, ha nem húsz éve jóban-rosszban velem lévő Atov keresztnevű hűtőgépem ledobta a láncot, méghozzá úgy tűnik, véglegesen – a kérdés pedig a hiba bejelentéséhez kapcsolódott, és így szólt: “Mennyire sürgős?” Egy használaton kívüli hólapáttal lehúztam a homlokomról a verejtéket, és igyekeztem hangrebbenés nélkül kimondani a s-e-m-e-n-n-y-i-r-e hangsort… Balkán-boogie, közbeszerzési habonyolítás, és Atov, a Szar: nyitjuk a kapukat. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz