Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 április
4komment

A BoDa Vinci-kód

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvennegyedik kiadását békés kis sörözéssel indítjuk – fellélegezhetünk, a magyar nemzeti sörkormány áldozatos tevékenységének hála, véget ért a cicaharc, két holland cég (igen, igen: csak az egyik ügyes brand-építéssel ős-székelynek álcázza magát) jelentékeny egymásnak feszülése során a végén egyszer csak kiderült, hogy “…konstruktív tárgyalások után mindkét fél érdekévé vált, hogy a Csíki Sör márkanév körüli vita barátságos úton rendeződjék”. Barátságos úton, barátaim, ahogyan itt, mifelénk megszokhattuk, nem máshogyan. Ha barátság van, minden van. Sebaj: az olajágas gerlice röptétől függetlenül a Lex Heineken, úgy tűnik, nem kerül le a napirendről – azaz Semjén Zsolt és Lázár János agyszüleménye, mely letiltaná például a Heineken palackjairól, dobozairól a cég vörös csillagos logóját, továbbra is él. Ha pedig így van, akkor én azt mondom, jól van így: no de azt is mondom, ne álljunk meg félúton, nertársak! Mert aki félúton megáll, az bizony gyanússá válik: tán nem hiszi elég mélyen, hogy a mai magyar társadalom (egyik) legsúlyosabb problémája a söröscímkék csillagtartalma… De mondok én mindjárt mást is: a gazdaboltok készülhetnek a záróleltárra – végük! És a könyvesboltoknak is! További remek hírem, hogy strómancégek tucatjaival nyelheti be a Nagy Gömböc, Andy vajda (nem, nem elírtam, köszi) a vidéki rádiókat, még 2018-ig, hogy attól kezdve azokból is ugyanaz a rengeteg színigaz információ ömölhessen telibe, mint a magyar média vagy mifene egyre szennyesebb löttyöt okádó főcső-rendszeréből. Milyen érdekes dolgokat olvasni – Nagykanizsán tök ugyanaz a folyamat zajlik például most, mint ami Dunaújvárosban nagyjából egy éve zárult le: s micsoda meglepetés, még a két ügy kulcsfigurája is ugyanaz, az MTI egykori igazgatója. Annak idején pedig egészen közelről volt szerencsétlenségem végignézni egy évtizedeken át valóban kereskedelmi alapokon működő rádió szenvtelen, gusztustalan, aljas kinyírását egy jelentős politikai potentát, többszörös díszpinty értő közreműködésével – hogy aztán végre versenytárs nélkül, nyugodtan működhessen az egyetlen közpénzemésztő és -eltüntető intézet tovább. No. Se dicsekedni nem akarok, se sajnáltatni magam – inkább csak azért próbálom meg vázlatosan elmesélni ezt a hetemet, hogy illusztrálni tudjam, időnként azért elég sűrű tud lenni az élet mifelém. Nyilván nem csak az enyém: de most nálam a szó. Mellesleg, ha minden jól ment, mi, öt motorral, már útban is vagyunk édes Erdély, közelebbről Torda városa felé… Gyertek, ha nem féltek…
Tovább »»

Hirdetés
18 február
4komment

Kösz a mentést, Teofilo!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenkilencedik kiadásában mindenekelőtt irány a mesebeli Afrika – Nigériában a jelek szerint feltalálták a spanyolviaszt, vagyis az ellopott közpénzek visszaszerzésének egy meglehetősen hatékonynak tűnő módját. A lényeget egyszerűen össze tudom foglalni: aki érdemi bejelentést tesz ellopott, elcsalt, elsikkasztott pénzekről, az az eljárás végeztével megkapja a visszaszerzett összeg öt százalékát. Mindössze két hónapja, hogy belekezdtek – ez idáig gyönge 177 millió ebül szerzett dollárt sikerült visszaszivattyúzni az államkasszába, a becsületes megtalálók pedig, ezek szerint, mintegy 8-9 milliónyi jutalmat vihettek haza. Azért szerintem az is fontos szegmense lehet a történetnek, hogy – a fáma nem szól róla, így csak szerény feltételezésem szerint – azt se nagyon piszkálgatják, honnan is tudhatta hitelt érdemlően a kedves bejelentő, hol leledzik a keresett lovetta. Aztán: bemutatkozott Los Angelesben az új magyar főkonzul, bizonyos Széles Tamás úr, akinek diplomáciai előéletéről annyi tudható bizonyosan, hogy a debreceni városi önkormányzati televízió ügyvezetője volt, továbbá elkísérte a haza bölcsét, Kósa Lajost és Halász János államtitkárt Új-Zélandra egy Rolling-koncertre. Ennél többre pedig egy diplomatának aligha is van szüksége. Mármint ilyen jó kapcsolatoknál többre. De tényleg: ezeknek az embereknek soha semmi nem kínos? Nem ég szét az arcuk, amikor mondjuk valódi szakemberekkel kell tárgyalniuk lényegében bármiről? Igaz, van a magyar külügyben egy Mr. Szidzsártó is – s ahogy a mondás tartja, amilyen a mosdó… Nézzük hát a törülközőket. Ami engem illet, ez a péntek… nos… hát nem volt épp eseménymentes. A Fátum Napja – magamban valami ilyesmit morzsolgattam már dél körül: addigra sikerült megmerítkeznem néhányszor kötésig a lehetetlenség kristálytavában… Valószínűségszámítók, munkára fel – egy hihetetlen történet következik némileg szokatlan szemszögből: nem is az én napom krónikáját adom közre, hanem az őrangyalomét. A neve Teofilo Gambrini – annak idején, még földi életében Szömrédi Istvánnak hívták: de ott fent kötelező valami olaszos hangzású nevet választani, hát ezért. Sorskérdések: angyali türelmet kívánok mindenkinek. Kezdünk. Tovább »»

28 január
6komment

Európa Papa

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt, mi több, lassan tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenhatodik kiadásában csak látszólag magyar az első (vagyis megszokott szerkezeti rendünk szerint nemzetközi jellegű) boncolgatásra kerülő hírünk, miniszterelnök urunk ugyanis ismét a nemzetközi porondon tapogatta, mennyire van még a faltól – a felvetés merőben költői, hiszen lényegében teljesen mindegy is, olyan szinten van vakon. Már rég egy merő vakolat az egész szerencsétlen ember, mégis bőszen próbálkozik – egyszer tuti sok lesz, és ezt nem csak a (vak) remény mondatja velem. A napokban egyenesen az ördöghöz látogatott, a pokolba – Brüsszelben ígérte meg szegény Európának, hogy majd mi újra naggyá tesszük. Na, emberek: meneküljön, ki merre lát, mert Kacor király kihegyezte a bajuszt… Nagyon nagyot futott a neten és a még viszonylagosan függetlennek mondható televíziókban az a hír, amely arról számolt be, hogy egy úriember visszaigényelte a NAV-tól a már befizetett adója egy részét – merthogy szerinte nagyon nem arra költik a pénzét, amire kéne; mivel Kósa guru óta úgyis nagyon sokat tudunk a közpénzek átalakulós természetéről, hát hadd legyen úgy a jövőben, hogy az ő pénze át se alakul közpénzzé, és hasonlók. Gondolhatjátok… ilyen nyers-nyakasan eretnek gondolatok olvastán csak járt a szemem, mint a reklámmacskának – és már az első soroknál nagyon gyanús volt valami, aztán, amikor megláttam a nevét, már tudtam is, mi: de hiszen ez a Jimmy… avagy Phix… avagy egy jó barátunk, természetesen derék dunaújvárosi polgártárs… Büszke vagyok, nem is kicsit: pár dolgot tán helyre is teszünk odabent, például a szándékok meg a tények terén… A végére egy kis desszert: mondjuk egy jó belgacsokis-meggyes sütike, amire az egyik multi pékségében csúsztam rá úgy két hete, amikor először lehetett kapni – komoly drog volt, instant függő lettem, így hát a korábbi keserű tapasztalatok ismeretében már pontosan tudtam, pár nap múlva nyoma se lesz. Igazam lett – de hamarosan visszatért: és nagyjából ugyanakkora csalódást okozott, mint annak idején, negyven éve az Utasellátó szalámis szendvicse, aminek kirakati fertályánál félbevágott szalámikarikákat lógattak ki a zsemléből… Pert fontolgatok: kétlem, hogy veszíthetnék…  Brüsszeli tévelygések, Jimmy, a király, és belga csal(ód)ások a belső részen. Tovább »»

21 január
9komment

A rezsipark békés lakói

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt, mi több, lassan tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenötödik kiadásában elsőként magyar sikerekről (is) számolunk be – ha nem is a Nobel-, de az IgNobel-díjak átadásakor magyar kutatókat is szólítottak a színpadra, így az erkölcsi elismerés mellett ők is megkaphatták a 10 billió zimbabwei dolláros, azaz nagyjából hetven forintot érő pénzdíjat is. Az IgNobel-díjakat olyan felfedezések/kutatások kaphatják, amik “az embert először megnevettetik, majd elgondolkodtatják”. Odabent kicsit részletesebben is beszámolunk néhány valóban izgalmas tudományos menetről… Igazságos Lázár János meghallotta a miniszterelnök minapi szavát, amikor is a Főbácsi bejelentette, nem tűri, hogy ellopják a pénzt, ezért is jut nyugdíjemelésre, ingyenes tankönyvre és még oly sok minden másra, okos Lázár János tehát személyesen tett feljelentést a négyes metró ügyében, merthogy összességében itt-ott, kézen-közön eltűnt olyan 170 milliárd forint – no, természetesen nem az ő kezükön meg közükön, szó sincsen róla: még az előző liberálbolsevikok és gyurcsánysimogatók nyúlták le a lét. Az elmúlt hetekben egyre többször érzem azt, hogy nagyjaink kezdik feszegetni saját határaikat – a minap például olvastam, hogy Tiborcz “The Vej” István feljelenti Szigetvári Viktort, aztán meg Juhász Pétert – akik a becsületébe gázoltak… No, ha csak abba nem. Végezetül… történt itten, Dunaújban pár apróság – komolyan, néhány napra kiteszem a lábam, és máris káosz a városban, terjednek a rémhírek, megy a nyafogás ezerrel, csak mert egy kicsikét nincsen melegvíz, meg mínusz húszegynéhány fokban fűtés… Csak szólok, piszkosul el vagy kanászodva, kedves nép… nagyon bele tetszettünk ám jönni a jólétbe, drága polgártársak, lehet ez másképp is ám… Csak kérdezem, tényleg, de isten bizony nagyon komolyan: lenne, ne adj’ Isten lesz itt, aki egy árva szót szól, ha mondjuk holnapután azt mondja a Párt, konkrétan némciszilci vagy akármelyik szóvivő útján, hogy kedves nertársak, holnaptól a kétszobás lakásokat tizenhat forintért vesszük át, az egyszerűség kedvéért kötelezően, a kedves volt lakástulajdonosoknak viszont ragyogó lehetőséget biztosítunk a parkban sátorozásra, átmeneti időre, egyelőre mondjuk tíz év. Hm? Nem hiszitek? Ja, és az alapkérdés: szólna valaki itt egy szót??? Gyertek, mondom a szerintemet. Tovább »»

10 december
2komment

Váratlanul lemondott a miniszterelnök!!!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.38 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvenedik kiadását egy hosszú évek óta várt, csodálatos hírrel indítom, nem is lehet máshogy: lemondott a miniszterelnök!!! A hír váratlanul érte a közvéleményt, szinte mindenki biztos volt benne, hogy a politikus indul a következő választáson is – ő azonban úgy fogalmazott, nem akar abba a hibába esni, amibe oly sokan, akik túl sokáig maradnak hatalmon. A csúcson kell abbahagyni, fogalmazott a miniszterelnök, aki azt is bejelentette, ő a pénzügyminiszterére szavaz majd a jövő évi választáson. Jó, nyilván valamennyien ismeritek a HL rendszerét – vagyis hogy külföldi hírrel indítjuk a mesét: hát persze hogy nem a mi kis betegünkről, hanem Új-Zéland miniszterelnökéről, John Key-ről van szó… A legtöbb magyar mintha nem is Európában élne – ez a kép rajzolódik ki a Tárki nemrégiben napvilágot látott kutatásából. Ha Magyarország egy kórházi beteg lenne, a kórkép alapján alighanem azt tanácsolná neki az orvos, hogy éretlen banánra már ne költsön feleslegesen… ez persze csak vicc, a helyzet azonban egyáltalán nem mókás. A napokban kiléptünk a korrupcióellenes együttműködésből – az átlátható kormányzás elősegítését zászlajára tűző nemzetközi szervezetet eddig csak Oroszország hagyta el három éve – kakaskánk, Szidzsártó extramini szter már elpufogta, hogy sajnos az egész rohadt világ, a teljes univerzum pikkel ránk, oktatni akarnak és csak szemétkednek, jobb, ha kiszállunk egy ilyen olcsó kis bagázsból… Közben lassan (egy frászt: igazából villámgyorsan) tényleg mindenkitől leszakadunk – a felzárkózás kulcsa egyebek mellett az oktatás fejlesztésében rejlene, de hát ki tud itt ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, amikor állandó harc az életünk: hol a migránsok, hol a Soros, hol a köcsög brüsszeli fenekedők kavarnak; és akkor ott vannak még a kommunisták, a szemkilövetők, az USA, Norvégia meg a KDNP-re kommentelők. Végül hadd ejtsek szót néhány nemes lelkű helyi polgártársunk felemelően szép tettéről: néhány kiváló és csupaszív szakember minden különösebb faxni nélkül összeállt, és szépen megnyírták, rendbe szedték pár hajléktalan, elesett embertársunkat. Így kell ezt csinálni, kedves mindnyájan, természetesen magamat is beleértve – e hír ébresztett rá, hogy piszok régen dolgoztam utoljára ilyen helyen, legfőbb ideje lesz beállnom valahová, hogy valami hasznosat is csináljak végre. Konkretice. Elkezdjük az okoskodást – tartsatok velem. Tovább »»

03 december
5komment

Itt nincs korrupció!!! (Béla bátyám, délután mennék akkor a lóvéért)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckilencedik kiadását egy – legalábbis az én rendszeremben – imádnivaló hírrel nyitom: van tudniillik Japánban, hogy egészen konkrét legyek, a nem kevésbé pompás nevű Chichibu városában egy múzeum, amelynek tárlóiban köveket/kavicsokat mutatnak be az érdeklődő nagyközönségnek. Jelesül olyan köveket, amelyek emberi arcokra emlékeztetnek. Nyilván sokan játszottunk hasonlót gyerekkorunkban – kövekkel, felhőkkel, kávézaccal: a japánokat viszont sok más mellett azért is nagyon kedvelem (és irigylem egyszerre), mert egy csomó gyermekkori csodát felnőttkorukban sem felejtenek el. Képesek például “belebújni” egy rózsa lelkébe, azaz akár órákon át koncentrálni más élőlények rezdüléseire – és képesek megnyitni, látogatni, fenntartani egy ilyen múzeumot: remélem, meglátogathatom egy szép napon. A múlt héten ugyebár nem dolgoztam, igazoltan voltam távol az “elmaradott” Balkánon, közelebbről Boszniában – jut eszembe, halkan jelzem, hogy ha minden így marad, pár éven belül az ő füstjüket is bámulhatjuk majd nagy bociszemekkel, mint mondjuk Szlovákiáét vagy Romániáét… Szóval emiatt nem volt alkalmam megemlékezni arról a pompás konferenciáról, amit hó közepén szervezett meg az Állami Számvevőszék, s amelyet annak apropóján hívtak össze, hogy ötéves a korrupcióellenes együttműködés. Akármeddig tudnék röhögni ezen a félmondaton – ha mondjuk Barbadoson, Guadalope-on szürcsölgetném a koktélom, de legalábbis bárhol máshol lennék, nem pedig itt: mert így továbbra is én fizetek itt mindent, és az se nagyon vigasztal, hogy nem egymagam. Ötéves a korrupcióellenes együttműködés. Azért ezt nem egyszerű feldolgozni. A végére is egy kis hungarikum a javából: elkövettük azt a hibát, hogy rendeltünk Boda sr-éknak egy vadonatúj mosógépet, mert a régi kissé megfáradt már a szolgálatban. Egy gyönge kilóba fájt a mutatvány, természetesen előre fizetve – a bátyámmal kiválasztottuk azt a céget, amely kicsi pénzért házhoz szállít, felvisz, kicsomagol, beüzemel, elviszi a már nem szükséges motyót. Egyszerű kis menet volt: kissé tovább amortizálódtam – de miért, miért, miért kell mindennek ennyire fosul működnie ebben a szerencsétlen, lerobbantott, megkattantott, ki- és elárult országban vagy miben??? Tovább »»

22 október
5komment

Amikor nem mondod, mégis készülsz rá

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincötödik kiadásában szépen gyertek velem Texasba, egyenest Dallasba – nem, nem, semmi Jockey, semmi Bobby, semmi olaj: egy csőd szélén álló főiskolát mutatok be nektek, azaz… pontosabban szólva a Paul Quinn College csak állt a csőd szélén, s azóta már régen rendbe jött minden. A zömében hátrányos helyzetű diákokat képző intézmény dékánja ugyanis úgy gondolta, feláldozza az iskola focipályáját – uram bocsá… felparcellázták hát a szép zöld gyepet, és kackiás kis biogazdaságot alakítottak ki. Jó, rendben, egyrészt nem gondolom, hogy csak a fűtött pázsit helyén él meg a répa, s kicsit direkt tán a párhuzam a honi éhezőkkel, az “akadémiák” gigászi egymásnak feszülésére mérsékelten izguló nézők távolmaradása okán ásítozó stadionokkal – de attól még beszélhetünk róla, amíg megvagyunk, teszem hozzá izgatottan. Fekete autóról jut eszembe: itthon elfogták a Teréz körúti robbantót. Picinyke erőkkel: a nyomozásban nagyjából ezer fő vett részt, s a hírek szerint a TEK harminc-negyven járműből álló konvoja ment érte Karmacsra – a Q7-esek mellett természetesen volt a mezőnyben pár páncélozott egység (katonaviselteknek írom: PSZH) is. Állítólag csak egyszer kellett megkérdezniük, hová kell menni: és ez még mindig ezerszer jobb, mint a 13. helyett a 15-be hatolni be. Az elkövetőt egyébként hamar lekapcsolták, és szinte azonnal őrizetbe is vették, nem várhattak, mert, mint az Origó írta: ”… a férfi újabb robbantásokat követhetett volna el. Bár ezt konkrétan nem mondta ki, minden bizonnyal készült is rájuk.” Magam is így érzem – ráadásul ha nem beszélt, érthető, hogy konkrétan nem mondta ki, mire készül. Minden bizonnyal. Tudjuk. Itthon minden rendben, ide egyelőre nem tette be a kezét a terror lába: cserébe viszont az önkormányzat 166 millió froncsiért megveszi városunk egyik büszkeségét, a zöld SZTK-t. Remek, felelős, bölcs döntés: már csak azért is, mert politikai értelemben a dunaújvárosi lakosság 98 százaléka, de konkrétan legalább egy ember most nagyon örül – az pedig a tulajdonos. Vannak tán köztünk olyan megveszekedett liberálkommunista, a régi szar időkben Szabad Népszabadságot olvasó, a rezsicsökkentés szentségében sem igazán hívő tamáskodók, akik nem pontosan értik, vajon mitől lett hirtelen oly kívánatos az összeomlás szélén álló, pusztuló, évek óta magára hagyott csövestanya – megmondom én, mi hogyan lesz, aranyos olvasóim. Aki kíváncsi, hamar megklikkeli a gombot, és bemegyen. Ott leszek. Tovább »»

02 július
13komment

Faragó Révai Ferdynánd: avagy a troll hitelessége

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonnegyedik kiadását egy miniszterelnök történetével kezdjük. Ez a miniszterelnök lopott, csalt, sikkasztott, visszaélt tisztségével, vesztegetés elfogadásával személyes előnyöket szerzett, banki csalásokban vett részt. A vád szerint nagyjából 260 millió dollárra rúg a működéséhez kapcsolható korrupciós ügyek összértéke, míg a három bankot érintő csalások másfél milliárd dollárra rúgnak. Az ügyészség 19 év börtönt kért a miniszterelnökre – egyelőre, nem jogerősen, kilenc évnél jár a bíróság, mindenki fellebbezett. Oh, bocsánat: véletlenül el is felejtettem mondani, természetesen Vlad Filat volt moldáv miniszterelnökről beszélünk. Egyelőre. És természetesen beszélnünk kell a futballról is, hiszen a magyar válogatott tizenharmadik lett az Európa-bajnokságon. Miközben természetesen gratulálok, van bennem egy csomó fura és rossz érzés: tudom, nem vagyok magyar, tudom, fogjam be és takarodjak, tudom, ne keverjük a politikát… Jaja: a gond csak az, hogy szerintem nem én kezdtem – tán csak nem miattam ugyanaz a helyzet most a futballal, mint volt/lett a kokárdával, a zászlóval, a himnusszal meg még kismillió “semmiséggel”, amit egyesek egyszerűen kisajátítottak. Továbbá azt is merészelem gondolni, hogy egy manósapkányit azért túl lett értékelve a válogatott teljesítménye – amikor pár napja egyik örökbuzgón lihegő riporter (az egyébiránt nem kevés közül) megkérdezte a nagy Lisztes Krisztiánt, szerinte a magyar bajnokság vagy a Bundesliga-e az erősebb, ott azért kicsit lelevegősödött az agyam pár percre. De persze tudom, a Nagy Siker újra összekovácsolta a Nemzetet. Oké, let it be: sajnálom, hogy hitetlen kozmopolita neoliberálbolsevista gyaurként ezt se teljesen így látom… Végezetül egy szaros kis troll néhány soros “bírálatára” reflektálok, minden észérv dacára: az ilyesfajta “véleményeket” ugyanis a névtelen levelek sorsára szokták juttatni minden normális helyen – mi most nem tettük. Kamu facebook-identitás mögött bujkáló hősünk (akinek beazonosítására egyébként olyan nemzetközi rutinnal rendelkező profilert vetettem be, hogy soha el nem hinnétek – már nyomon is van…) úgy gondolta, ha már voltam olyan szemét, és a nagy nyilvánosság előtt (pillanatnyilag, csak e szerény jegyzettel 7500 embert értünk el abban a városban, ahol 422 szavazattal önkormányzati választás nyerhető) is bejelentettem, hogy néhány puhatestű polgártárs jó ideje tartó, fáradhatatlan munkálkodásának köszönhetően a HL utolsó print-zsombékjáról is el kellett ugranunk, magyarán kivágtak minket a Szuperinfó hasábjairól is, mint macskát, na, akkor ő majd jól belém vágja a csákányt. Nos, bevallom, sikerült: de nem pont úgy és azért, ahogyan és amiért ő gondolta… Elnöki bukta, nem lekváros; futball, kicsit (?) felhabosítva; és episztola, ha épp nem parainesis Faragó Révai Ferdynánd, a derék troll részére… Tovább »»

28 május
2komment

Amott kutyához is kell, itt egy országhoz sem, mi az?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenkilencedik kiadásában mindenekelőtt arról szeretnélek értesíteni benneteket, hogy Berlinben elfogadták azt a rendeletet, amelynek értelmében hamarosan csak a “kutyajogosítvánnyal” rendelkezők lesznek jogosultak póráz nélküli ebsétáltatásra és egyéb kunsztokra. A Hundeführerschein (ez a pompás német kifejezés jelenti a kutyajogsit) száz euróba kerül majd, megszerzéséhez a tulajdonosnak be kell mutatnia, mennyire engedelmes a kutyája, hogyan teljesíti az alapvető parancsokat. A rendelet egyébként szerencsére nem vonatkozik a harminc centiméter marmagasság alatti jószágokra… És milyen érdekes, vagy szerintetek nem, hogy amíg Németországban lassan egy kutyát sem lehet vezetni vizsga nélkül, Magyarországon egy teljes országot is, simán… Nagyon is simán: persze ehhez gondosan meg kell adni a népnek a mindennapi szellemi pillecukorkát –  nulla beérkező menekülttel is lehet például remek rémképeket festeni nagy ecsetvonásokkal, ha ez nem lenne, anyukám nem is láncolná be minden kora estétől a két zárral nyolcra csukott ajtót… Ő például fél a menekültek támadásától – miközben én ismerek jó pár veszélyesebb bennszülöttet… Közös jellemzőjük, hogy annak a Soros Györgynek a pénzén sikerült ilyen faszán kikupálódniuk Oxfordban meg itt-ott, akit most a tv2 csodahíradójában aláznak porrá, merthogy, képzeljétek csak, negyven évvel fiatalabb a felesége… tűrhetetlen az ilyesmi, lihegi Andy G. Vajna kaszinós producer és őszinte hősszerelmes közpénz-milliárdokból hizlalt televíziója egyebek mellett, a műsor címéhez igazodva tényanyagként közölve róla, hogy 23 millió dolláros a vagyona (mármint Sorosé: Andy pályáját egyelőre nem tűzték műsorra)… Tényleg csak gratulálni lehet ilyen gondos/mély műhelymunkához: igazából a büfés néninek fel kellett volna tűnjön (nem kizárt, hogy fel is tűnt), hogy, baszki, 23 MILLIÁRD dollár az a vagyonka, nüansz, na, nem érdekes, tényleg… Uhhh… Ijedtemben le is szoktam a cigarettáról, negyvenhatodszor, és természetesen azonnal bejelentettem a facebook-on, nem teljesen véletlenül és szándékmentesen, gondoltam, egy harmadnyi posztra való anyagot csak összeirkálgatnak nekem a bölcsek – bár a lottó ötösöm jönne már így be, hát mi sem természetesebb, mint hogy láthatóan mindenkinek megvan az egyedül üdvözítő véleménye, hogyan is kell leszoknom; mindenki tudja, mit érzek, mit fogok érezni; mindenki tudja, rossz volt nekem, mindenki jósolja, most jó lesz: miközben dohányzás nélkül élni egyszerűen szarabb életminőség, oké, aláírom, olcsóbb, ez jó, és persze a kátrány is jó káros egy anyag. De hány ilyet mondjak még? A dohányzás halált okozhat – rettent a dobozokon lévő felirat. Nem, drága pajtikáim: nem okozhat, hanem OKOZ. De a nemdohányzás is… azért kétlem, hogy ezt most tőlem tudjátok meg… Na, idegileg vagyok jelen: kövessen, aki mer… Tovább »»

16 április
9komment

A jogszabályok hatályosulását figyelők nem lankadnak

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 6.15 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenötödik kiadásának első úticélja a hűvös Svédország, ahol most épp ünnepelnek – nem egyebet, mint hogy kereken 250 évvel ezelőtt, 1766-ban Svédország volt az első ország, ahol alkotmányos jog mondta ki a cenzúra eltörlését. A kampány része, hogy maga az ország kapott egy telefonszámot – ha valaki június elejéig tárcsázza a +46 771 793 336-os számot, véletlenszerűen kapcsolnak egy svéd lakost, aki bármiről szívesen elbeszélget a kíváncsi hívókkal. A programra előzetesen lehetett jelentkezni, tehát nem kell attól tartani, hogy a Ljungby mellett, egy mintatanyán gazdálkodó Jörg Jörgenssennek kell elmagyaráznunk, persze svédül és tájszólásban, miért is óhajtjuk zargatni épp reggeli zabkapálás közben. Házunk táján nincs olyan túl sok újság: apropó, újság – azonnali hatállyal kirúgták, mi több, már be se engedték az irodájába azt a kitűnő szakembert, aki négy éve, sokak társaságában engem is felkért a sürgős távozásra… egyelőre sikerült visszatartanom a zokogást, de erről nem mondok többet, csak olyan jó újra hallani… Amúgy folyik tovább a minden oldali őrjöngés a vasárnapi boltzárás-nyitás körül – ja, és miközben a Nem Vagyonos Ember, Aki Még Soha Nem Hazudott, és Akinek Még Strómanja Sincs, Volt és Lesz, megkapó őszinteséggel belemondta az ország szemébe mindezt, nos, épp aközben olvastam, hogy a tenderfelhívás nélküli, azaz fű alatt zajló pályázatok és egyéb megbízások aránya immár elérte az ötven százalékot – lesz az még száz is, kis ideig. Ami pedig a dunaújvárosi közsötétítés ügyét illeti, az végre, remélem, teljes közmegelégedésre, lezárulhat: a kormány nevében Csepreghy Nándor miniszterhelyettes levélben adta tudtul, ők mindent alaposan kivizsgáltak, megtekintettek, ki- és felmértek, és nyugodt szívvel kimondhatják a végeredményt, Dunaújvárosban igenis nincs sötét, mert világos van. Továbbá megnyugtató, hogy odafent folyamatosan “figyelemmel kísérik a jogszabályok hatályosulását”, ráadásul a “megkeresések tükrében”. Nos hát, igen: tükröm, tükröm, mondd meg nékem… Nem várunk senkire, kezdünk…
Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz