Csoda pókok a Vízipókban – és óda egy hátsó gumihoz… (IV.)
(18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ...
Nem nagy, de legalább finom: rántott husim krumplisalátával a VÍzipókban
Lassan már két hete, hogy egy röpke, fél hétvégére eljutottunk Prágába néhány jó barátommal (a két lánnyal, Melindával és Dórival, valamint Puttóval, Szigeti Sanyival), továbbá a Varga Zsoltival és a Kész Lacival. A változatlanul fantasztikus élményeket kínáló, igen jó szellemet sugárzó cseh fővárosban hosszú évek óta ott élő nagyon kedves barátunk, Hartai “Prágai” Ili volt segítőnk, vezetőnk, mindenünk – persze hogy ez úton is szépen köszönjük a türelmét… Két hete már, és még mindig ezen nyammogok – de mit csináljak, ha egyszer olyan sok jó történt velünk abban az igen rövid időben… Talán emlékeztek még: csütörtökön kora reggel indultunk, és szép komótosan poroszkálva, autópályákat kihagyva is ott voltunk délutánra – Puttóék autóval, a Kész Laci meg én motorral, Sanyi vonattal – Ilcsa meg villamoson, és mégis összetalálkoztunk a Bastában. Tartalmas este volt, melynek során a tudomány nevében még pár egységbe ellátogattunk. Másnap a Kész Lacival elmentünk motorozni: északon megnéztünk egy izgalmas barlangot, délutánra visszatértünk, és a Vízipók nevű búfelejtőben ütöttünk tanyát. Az előző részt valahol ott fejeztük be, hogy pár sebes sör után megjött a vacsoránk. A menüsorért lapozni ajánlatos. Tovább »»
