Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 március
7komment

Állatkert, egy majommal

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenharmadik kiadásának nemzetközi részlegében amolyan hibriddel indítunk – ennek mindössze annyi az oka, hogy a Saul fia című Oscar-díjas film főszereplője, Röhrig Géza New Yorkban él. És én már régóta szeretnék pár dolgot megosztani veletek Röhrig Gézával kapcsolatban, például hogy nem csak úgy felületesen irigylem, de zsigerből, belülről, fájdalmasan, a szívem legmélyéig – mert nem is tudom, ismertem-e valaha olyan sziklaszilárd, megingathatatlan jellemet, mint az övé. Elképesztő, fantasztikus és lenyűgöző, mennyire nem hajlandó letérni arról a – megengedem, nem is kicsit szokatlan, sokkal inkább abszurd módon különleges – pályáról, aminek néhány szegmenséről majd szót ejtünk odabent. Minden jel szerint további hullámokat vet a veronai buszbalesetet követő kapkodó és átgondolatlan kormányzati intézkedéssorozat, melynek keretében egyebek mellett “internetes társadalmi konzultációt” is indítottak, ami, gondolom, olyasmi, mint a nagyszerű nemzeti konzultáció, csak nem lehet belőle annyit lopni  - zárójelesen mondom, az ilyen “konzultációktól” kapok igazán agylobot… mintha a cipész a kedves kuncsaftok körében indítana közvéleménykutatást, gojzerrel varrja-e meg a bakancsot vagy pelenkaöltéssel; a pék arról érdeklődne, tegyen-e kicsivel több tönkölyt a tésztához, illetve szeretnék-e a tisztelt fogyasztók, hogy inkább mosópor legyen a lekváros buktára szórva cukor helyett. Álkérdések, amiket, továbbra is gondolom, a kutya meg nem válaszol, de ha mégis, hát a végén tét nélkül hazudható bármi, ellenőrizni senki nem fogja, mert nem szabad, ez kiderült már korábban is. Egy kis egotrip a végére: állatkertben jártam, Veszprémben, mesterségem címere majom – amennyiben kifizettem egy számomra meglehetősen látványos összeget azért, hogy láthassak két tucat csótányt, egy eltévedt feketerigót, két fekete medvét, egy szervált, pár gyűrűsfarkú makit, jó, oké, egy számszakilag jelentős csapat őzet és kecskét, továbbá az eu-s támogatásokból megépült új kifutókat, csont üresen… A többi állat nyilván igazoltan, illetve, a kiírások tanúsága szerint a madárinfluenza miatt volt távol – odabent valaki kedélyesen megjegyezte, hogy hiába, ez van, sajna még itt a tél. Ami persze oké: csak én valamiért azt gondolnám, ha az elvárható populáció fél százalékát csodálhatom meg, életszerű lenne egy félárú téli jegy kibocsátása is. És akkor még elég jó fej voltam szerintem… Tovább »»

Hirdetés
03 december
5komment

Itt nincs korrupció!!! (Béla bátyám, délután mennék akkor a lóvéért)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckilencedik kiadását egy – legalábbis az én rendszeremben – imádnivaló hírrel nyitom: van tudniillik Japánban, hogy egészen konkrét legyek, a nem kevésbé pompás nevű Chichibu városában egy múzeum, amelynek tárlóiban köveket/kavicsokat mutatnak be az érdeklődő nagyközönségnek. Jelesül olyan köveket, amelyek emberi arcokra emlékeztetnek. Nyilván sokan játszottunk hasonlót gyerekkorunkban – kövekkel, felhőkkel, kávézaccal: a japánokat viszont sok más mellett azért is nagyon kedvelem (és irigylem egyszerre), mert egy csomó gyermekkori csodát felnőttkorukban sem felejtenek el. Képesek például “belebújni” egy rózsa lelkébe, azaz akár órákon át koncentrálni más élőlények rezdüléseire – és képesek megnyitni, látogatni, fenntartani egy ilyen múzeumot: remélem, meglátogathatom egy szép napon. A múlt héten ugyebár nem dolgoztam, igazoltan voltam távol az “elmaradott” Balkánon, közelebbről Boszniában – jut eszembe, halkan jelzem, hogy ha minden így marad, pár éven belül az ő füstjüket is bámulhatjuk majd nagy bociszemekkel, mint mondjuk Szlovákiáét vagy Romániáét… Szóval emiatt nem volt alkalmam megemlékezni arról a pompás konferenciáról, amit hó közepén szervezett meg az Állami Számvevőszék, s amelyet annak apropóján hívtak össze, hogy ötéves a korrupcióellenes együttműködés. Akármeddig tudnék röhögni ezen a félmondaton – ha mondjuk Barbadoson, Guadalope-on szürcsölgetném a koktélom, de legalábbis bárhol máshol lennék, nem pedig itt: mert így továbbra is én fizetek itt mindent, és az se nagyon vigasztal, hogy nem egymagam. Ötéves a korrupcióellenes együttműködés. Azért ezt nem egyszerű feldolgozni. A végére is egy kis hungarikum a javából: elkövettük azt a hibát, hogy rendeltünk Boda sr-éknak egy vadonatúj mosógépet, mert a régi kissé megfáradt már a szolgálatban. Egy gyönge kilóba fájt a mutatvány, természetesen előre fizetve – a bátyámmal kiválasztottuk azt a céget, amely kicsi pénzért házhoz szállít, felvisz, kicsomagol, beüzemel, elviszi a már nem szükséges motyót. Egyszerű kis menet volt: kissé tovább amortizálódtam – de miért, miért, miért kell mindennek ennyire fosul működnie ebben a szerencsétlen, lerobbantott, megkattantott, ki- és elárult országban vagy miben??? Tovább »»

05 december
11komment

Navdeep Bains iszonyú menő bajsza

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvennyolcadik kiadását Kanadában kezdjük, más fontos személyiségek mellett az utak királya tizennyolc keréken, azaz Suvi barátom és kedves családja választott hazájában, ahová mellesleg engem is rendszeresen invitál hosszabb távra, állítólag szépek a buszok is – nem mondom, hogy ne lenne kedvem, de egyelőre kicsit messze van, különös tekintettel Boda sr-ra és becses nejére… Ha ott vagyok, ha nem: Kanadának új kormánya van, s az összetétele meglehetősen érdekes – az elmúlt hetekben csak úgy zengett az internet, vannak, akik istenítik a 44 éves miniszterelnök, a liberális Justin Trudeau stábját, mások fanyalognak, mondván, az egész csak olcsó marketing, kínlódni és bukni fognak. Én azt mondom, egy bő felsorolást megér a dolog – arrafelé, nekem mindenesetre úgy tűnik, tényleg lehet más a politika… Ami az itthoni helyzetet illeti… nos… semmi különös… tudom, ezerszer mondtam már, hogy ennél lejjebb talán már nincs, aztán mégis lett, de szóval ez a két menet a héten… ez most tényleg egy picit betett… egyrészt ugye egy jótékonysági sütizés résztvevőire csapott rá a szakszerv – Győrben a civilek negyedik éve rendezik meg az akciót, nagymamák és anyukák sütnek jó pár tepsi finomságot, cukrászdák is beszállnak az adományozásba, a befolyt összegből valami jót próbálnak tenni, az idén egy életmentő készülék beszerzéséhez járultak volna hozzá. A Nébih azonban “állampolgári bejelentés” alapján kiszállt a helyszínre és haladéktalanul megtette a szükséges intézkedéseket, azaz véget vetett a bulinak és elkobozta a zserbókat… Gyerekek, bazmeg, már oppardon, nem kell ide semmilyen külső ellenség, aknamunka, magyarellenes fenekedés, köcsög Európa és szemét világ: tudunk mi magunk is, saját hatáskörben olyan, de olyan szar országot csinálni, hogy a tíz ujját nyalja meg tőle féreg édesapánk, a kormány – amely egyébként épp most hozott visszamenőleges törvényt a szabad rablásról, indulhat a vastaps, aki szeretne boldogulni a szép új világban, annak halljam a sikoltozását is szépen… És a végére egy névnap, méghozzá az enyém, csoportokkal, jelölésekkel, hajnalban pittyegő telefonnal, millió és millió köszizéssel, és boldogságosságosságokkal… Nagy ég, de jó, hogy drága szüleim nem Boda Tibor Károly Tamás Béla Nándor Euzébió Andrásnak kereszteltek – így jövő november végéig tán egy kis nyugtom lesz… Kanadai libsik, honi bolsik meg én a remek némdéjjel – köszöntsetek már fel egy kicsit, kérlek… Tovább »»

27 július
19komment

Sofibák a finisben

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (46 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvennyolcadik kiadásában először – mert régen nem volt ilyesmi – a közkedvelt brit tudósok masíroznak be a színre, akik ezúttal amúgy amerikaiak, és egy teljes kutatássorozatot folytattak le az úgynevezett étkezési rítusok tárgykörében. Nagy kedvencünk lesz a téma, ígérhetem: kiderül például, hogy ha személyesen is részt veszünk a beljebb majd kibontandó rituálékban, finomabbnak érezzük az érintett ételeket… Aztán néhány szót ejtünk az egyik legfrissebb nagy sikertörténetről, a nemrégiben bevezetett e-útdíjról, ami miatt komplett vállalkozások állnak és várnak – az üzemelőknek pedig a hajuk mered az égnek… viszont semmi gond a bevételi oldallal, ha jogos, ha nem, ez majd nyilván eldől a jogvitákban… Végezetül örömmel értesítek mindenkit, aki szurkolt nekem, hogy sikeresen levizsgáztam autóbuszvezetésből – kerek 69 kilométeren keresztül kellett bizonyítanom, hogy alkalmas leszek arra, hogy gyanútlan embereket épségben eljuttassak A-ból B-be: persze majd, merthogy azért annyira nem esszük forrón a D-kategóriát… Először is be kell jegyeztetnem az újdonságot a jogosítványomba, ez már folyamatban, aztán pedig lesz még egy úgynevezett GKI-vizsgám is, potom 150-ért, amin további műszaki ismereteket, tachográf-kezelést, a vezetési idők és kötelező pihenők arányáról tanulunk majd, valamint pszichológiailag is bővítjük ismereteinket, hogy mindig képesek legyünk szépen beszélni az utasokkal, és lehetőleg ne pofozzunk meg senkit ököllel. Tervek, álmok, meg a többi – gyertek, nyitom az ajtókat, osztozzatok a leendő sofibá örömében és gondjaiban… Tovább »»

26 január
12komment

Amikor Horst a serpenyőbe pöttyent…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (45 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy, illetve, el ne felejtsem, heteken belül tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenkettedik kiadásában először egy hamis Wikipedia-szócikkről szólunk, amely öt éven át nem tűnt fel senkinek, sőt, megkapta a “jó” minősítést, amivel csak a bejegyzések egy százaléka büszkélkedhet… aztán valaki kiderítette, hogy az 1640-41. között zajlott, illetve nem zajlott háború méretes kamu – mellesleg egy a sokból… A Wikipedia mindazonáltal remek találmány, nem is ekézzük egy ilyen nüansz miatt – fontosabb tanulság talán, hogy ne higgyünk el mindent, amit a neten olvasunk… Aztán: saját hatáskörben építi ki a kormány az e-útdíjat, igazuk is van, sokkal kisebb bíbelődés ez így, ráadásul csökken a holt idő, hiszen nem kell várni arra se, hogy a tender győztese visszaossza a korrupciós járulékot, lehet direktben jutalmazni a jó kormányzati munkát. És vissza kell adni a karácsonyi polgármesteri jutalmakat, mert első az erkölcs, továbbá forradalmi hevületben elmegyünk a svájci bankokhoz, és kikérjük a számlatulajdonosok adatait – már reszketnek a rohadt vastagszivaros tőkésbankárok, mint a nyárfalevél. És akkor kénytelen vagyok én is kérdezni magamtól a nagy hirtelenséggel a Pálhalma harmadosztályú futballcsapatának odaítélt 150 millióról… mivel mástól úgyis hiába kérdezném, mellesleg magamtól is hiába, mivel nyilván vagy így vagy úgy címkézett pénzt kapott a város, ami csak a legeslegfontosabbra, labdarúgásra költhető. Ami egyébként Magyarországon amúgy is rendkívül színvonalas… És tényleg csak mellesleg jut eszembe, hogy a negyedosztályú Bradford City játssza a ligadöntőt a Wembley-ben, s a menetelés során kiverték például az Arsenalt… egyetlen játékosuk van, akiért egyáltalán pénzt adtak… s a döntőért kapott pénzből nagyon sokáig élnek majd… Sebaj: mi egy osztállyal feljebb vagyunk, és 150-ből talán elballagunk egy évet – félreértés ne essék, semmi bajom a focistákkal… Na, kezdjünk, hadd magyarázkodjak… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz