Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


22 április
14komment

Soros György, az ovis társam

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egy kis, nem várt és nem kellemes, bár happy endes szünet után folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenötödik kiadásában először is,  a saját jól felfogott érdekemben kénytelen vagyok egy kőkemény coming out közzétételéhez. Nem, nem csupán annyiról van szó, hogy végre beismerem, leszbikus vagyok – ez nem lenne túlságosan nagy cucc. Sokkal komolyabb dologról van szó, s érzem, hogy a nemzeti osztályharc élesedése miatt kénytelen vagyok feltáró jellegű vallomást tenni, ha továbbra is felemelt fejjel akarok élni: annak idején egyazon óvodába, a Közép Európai Óvodába (CEK) jártam (a meglehetősen túlkoros, egészen pontosan 39 éves) Soros Györggyel, aki egyébként négyévesen alapította meg az ovit. Naponta felvásárolta tőlünk, kispajtásaitól az uzsonnákat, hogy aztán saját büféjében, háromszoros áron adjon túl rajtuk, és a matchboxainkat is nyomott áron vette át tőlünk. Még csak középsősök voltunk, amikor a tőzsdén is megjelent a parizeres zsemlékkel és a játékokkal. Pályánk és életünk sajnos a továbbiakban is összefonódott – ott voltam például azon a titkos névadón, amikor Simicska Lajossal közös törvénytelen gyermekük születését ünnepeltük. És a békaemberek, a chemtrail, az áprilisi havazás… megannyi titokról lebbentem fel a fátylat, jöjjön, aminek jönnie kell, konzultáljunk, véreim. Egy KDNP-s kiválóság, bizonyos Vejkey képviselő úr végre kifejtette, miért is kell megállítanunk a belga fővárost: nem másért, lányok-srácok, mint azért, mert Brüsszel diktatúrát épít. Márpedig mi, élünkön egyebek mellett a keresztényekkel, demokratákkal, népekkel, pártokkal, különösen érzékenyek vagyunk a diktatúrákra: már a szaguk is taszítólag hat itt, a szellős illiberális demokráciában. Társadalmi célú hirdetés: régóta az egyik kedvenc mondatom a mindenkori, általában alig pár tíz vagy száz milliárdba kerülő reklámkampányok előtt és után. Megpróbálom pár mondatban összeszedegetni, kábé mi is lenne ennek a társadalomnak a valódi érdeke. Végül egy kis maszekolás: itt, e hasábokon is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt bő két-három hétben elképesztően korrekt módon segítettek abban, hogy Boda sr. (két nap múlva 91) épen-egészségesen és pirospozsgásan hazakerüljön a kórházból. Minden, részletesen odabent: jó itt újra. Tovább »»

Hirdetés
28 november
2komment

Illiberális séróbárók alkonya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhetedik kiadását nem akárhol indítjuk: Észak-Koreába invitállak benneteket. Az illiberális demokrácia orbáni eszményét megalkuvásmentesen csúcsra járató Kim Dzsongun birodalmában ismét nagyot dobtak, ha hinni lehet a híradásoknak: a legújabb parancs most éppen az, hogy minden észak-koreai férfinak (legalább közelítőleg) olyan hajat kell készíttetnie, mint amilyen a Kedves Vezető fantasztikus fejét díszíti, egyedül az előadóművészek dönthetik el, milyen frizurát engednek meg maguknak – persze nyilván nekik is ügyesen meg kell indokolniuk, az adott hajviselet mennyiben járul hozzá a széles néptömegek igényes, nemzeti műveltséget is emelő szórakoztatásához. Hogy azért némi tényleges kultúráról is szót ejtsünk: Törőcsik Mari a héten volt nyolcvanéves – miközben ez úton is gratulálok a művésznőnek, felhasználom ezt a remek és örömteli alkalmat arra, hogy elmeséljem, vele is olyan fura a kapcsolatom, mint többekkel, hogy tudniillik valami rejtélyes és megmagyarázhatatlan oknál fogva igen nehezen viselem, ha például magánemberként vagy egy portréműsorban nyilatkozik, viszont soha nem feledhetem például a Száz év magány szolnoki csodaelőadásában, amikor is Garas Dezsővel együtt mutatták meg, hol találhatók a színházművészet csúcsai… Szim- és antipátiák – egyebek mellett azért is csodálatos a művészet, mert feledtetni tud mindent, de tényleg mindent. Csak a pillanat van, a varázslat, a csoda – az összes többi csak akkor jut eszünkbe, ha kijózanodtunk… A végére pedig egy kis szolgálati, csipetnyi öntömjénnel, ahogyan ez már lenni szokott: ha már magamat se dicsérem, ugyan kitől várhatnék bármit is – a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának meghívásának tettem eleget egy bő hete: szokásos kis bohócműsorommal igyekeztem pár szórakoztatónak hitt percet szerezni néhány tucat igen fiatal lelkű hölgynek és úrnak, és büszkén mondhatom el azt is, hogy kedves közönségem jóságának köszönhetően újabb édesség-adományt vihettem még aznap este a kórház gyermekosztályára, ahol ugyan a nővérkék és orvosok kezdetben kicsit bizalmatlanul méregettek, de aztán kiderült, jó szándékkal érkeztem, s ők örömmel vették át az ajándékot… Borbélyházi hajtalankodás, színházi varázs, rendkívüli gyereknap – szokás szerint csak nálunk, csak mindenkinek, aki olvassa… Tovább »»

31 január
21komment

Felépülni a leépítendőben

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (lassan tizennégy) éves rovatunk mai, e helyütt már százötvennegyedik kiadásának első darabján sokat tépelődtem – szabad-e annyira a saját játszóteremnek tekintenem a HL-t, hogy nyájas és kiváltképp türelmes olvasóimra rászabadítsam az egyik meglehetősen speciális mániámat: aztán, egészen meglepő módon úgy döntöttem, képzeljétek, hogy szabad, egyébként is, miért pont ez az egy legyen kivétel a számos között, úgyhogy eldőlt, semmi nem menti meg a tovább olvasókat a kedvenc zenekaromhoz kapcsolódó fontos információktól. A csapat nem más, mint egy kanadai rocktrió, a Rush, amely idén ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját, természetesen nyomnak egy turnét, a hírek szerint az utolsót, na, hát itt kezdődnek a nagy gondok – Észak-Amerika 42 városában tolják le a világ legjobb élő show-ját, de például Cleveland-ben nagy a felzúdulás, merthogy oda nem mennek. De hát akkor mit szóljak én – Európába se akarnak… Na, hátha mégis elolvassák ezt, és meggondolják magukat… Komoly leépítés jöhet az egészségügyben, ezt a hírt sikerült olvasnom a héten – valaki igazán elárulhatná, mit lehet vajon ott még leépíteni: istenemre mondom, nem sok mindenre tudok tippelni, megeshet tán, hogy leépítik magukat a kórházépületeket, a bontott anyagokat megvásárolja Andy G. Wajna és kaszinót épít belőle, majd utána a szabadban, ha szabad mondanom, plein air fogják ápolni és műtögetni a gumimatracon vagy a gyepen fekvő betegeket kórházi portások és vállalkozó kedvű liftesfiúk. És akkor keltsük csak a szerkesztettség látszatát, úgyse trendi mostanság – szóval egészséggel megyünk tovább, figyelem, intim és személyes adatok következnek. Lett most némi új hospitális anyagom, tekintettel arra, hogy ötven után egy nappal bizonyos apró zavarkák jelentkeztek az egészségi állapotomat illetően, na, na, na, azért nem kell annyira örülni ott a felvégen, pajtikáim, mondom apró kis zavarok, például zsibbad pár ujjam, ilyesmik, egy kis nyomikálás az idegpályákon és talán a szűk negyven év motorozás meg 25 évnyi számítógépes görnyedés is járt bizonyos kedvező hatásokkal, de legalább az utóbbit meg is hálálták szépen… Hát akkor minden, ami masszázs, termálfürdikélés, úszás, talpgyurkászás és egyéni/egyedi gyógyulgatási módszerek – mert kés alá önszántamból… izé… aligha… Konzíliumhoz fáradjanak beljebb, kollégák… Tovább »»

20 szeptember
11komment

Van egy hosszabb tűnk, Marika?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharminchatodik kiadásában először egy olyan külföldi jellegű hírrel szolgálok, ami azért finoman szólva se kis részben érint mindannyiunkat – még augusztus végén történt, hogy a Magyar Nemzeti Bank, melyet pillanatnyilag egy vitathatatlanul zseniális pénzügyi szakember vezet (igen: ugyan mi mással, mint a zseniális kifejezéssel illethetnénk, ha egyszer hosszú évek óta változatlan hévvel építi, mert építheti a nemzet gazdaságát különféle posztokon, e szorgos munka gyümölcseként, egyebet ne is mondjunk, negyven százalékot gyengült a forint az euróhoz képest, tudom, ez is a mi épülésünket szolgálja), szóval az MNB tanulmányt készíttetett arról, mik is a pozitívumai annak, ha egy fél ország külföldön dolgozik… és nem feltétlenül azért, mert itthon nem szeretne. A másik fele pedig elég komolyan vágyik rá, hogy ő is mehessen. No, átnézzük, mi is a jó ebben. Aztán a magyar médiahelyzetről beszélgetünk egy kicsit – kár lenne titkolnom, van némi személyes érintettségem: ha jól emlékszem, korábban nem nyilatkoztam túlságosan részletekbe menően arról, miért is maradt abba a Dunaújvárosi Hírlap hasábjain a HL megjelenése bő két év után – most pár szóban azért beavatom kedves mindnyájótokat, különös tekintettel arra a szikár tényre, hogy immár az önkormányzat által megvásárolt DO sem ajánlja ezt a blogot, igaz, a többit sem, de szerény tudomásom szerint a HL-t megkülönböztetett figyelemmel nem. Tulajdonképpen nagyon is érthető mindaz, ami történik – ettől persze, hadd mondjam úgy, néhányunk számára, még egy centiméterrel vagy grammal se elfogadhatóbb a helyzet… Végül némi habkönnyű extra a végére: nem gyakran terhellek benneteket egészségügyi problémáim taglalásával, már csak azért sem, mert (leszámítva nyilvánvaló pszichikai defektusaimat) egyszerűen, kop-kop-kop, nincsenek. No de most mégis a kórházban jártam, mert a derekamban-hátamban valami nem stimmel… Ez az én formám: alig pár hónapja lettem autóbuszvezető, a szakmát még ugatni is csak halkan ugatom, de sofőrbetegségem bezzeg máris van… Egy megfizethetetlen mondat kedvenc doktorom szájából, miközben hason fekszem a kezelőágyon – és egy kedvenc nővérke léleksimogatása egy gyűrött fecnivel: kérjétek a következőt. És odabent nem kell derékig levetkőzni sem. Nektek. Tovább »»

17 augusztus
19komment

Állami kúrálás kiemelt komfortfokon

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanegyedik kiadásának első harmadában egy troll lesz a vendégünk – nem, anyu, nem troli, hanem troll: olyasvalaki, aki az internet közösségeit igyekszik előre megfontolt szándékkal szétzilálni, válogatás nélkül sérteget, gyaláz mindenkit, vagy csak szétfirkál egyes fórumokat, de nem hagyja élni a szerkesztőket, admineket, fejlesztőket sem… vagyis igazi kellemes cimbora… Skóciában most negyvenezer fontos pénzbüntetésre ítéltek egy példányt – nem lenne rossz, ha elterjedne kissé a gyakorlat: mellesleg, jut eszembe, egyszer szemtől szemben állhattam egy ilyennel, finom volt… És én is. Második kis dolgozatunk során igyekszünk megnyugodni, amennyiben tudomást szerzünk róla, hogyan is jár szükség esetén kórházba 311 állami vezetőnk. Nagyjaink soron kívül, járóbetegként VIP-rendelőben kúráltathatják magukat, ha netán fekszenek, kiemelt komfortfokozatú, egyágyas, tévés, telefonos, fürdőszobás kórteremben, és évi 36 szűrővizsgálatra jogosultak. Tíznaponta szűrés? Hm… És persze mindenki állapota titkos – egészen a legmagasabb szintig, ami ugye csak azért érdekes, mert elvileg buszt se vezethetek, ha folyton látom a lényeket. Végül egy történet arról, miért is nem mehettem el Amszterdamba hazahozni egy igazi, sárga, amerikai iskolabuszt – hát mert mifelénk egy kerek hónapba telik egy plasztikkártya elkészítése, és addig, az igazolással, nem vezethetsz külföldön… Suttogások és sikolyok – igyekszem kibírni, amíg bejöttök… Tovább »»

18 december
10komment

Két (később három) gyerek, három (előbb s később két) papa…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (50 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tessék... az életből elkapott pillanat - mosogatok, fáradhatatlanul, rendszeresen, alaposan (jó, a Suszter állítólag talált egy tányért, amin volt egy kis szaft - és??? annyiból???)

Tessék… az életből elkapott pillanat – mosogatok, fáradhatatlanul, rendszeresen, alaposan (jó, a Suszter állítólag talált egy tányért, amin volt egy kis szaft – és??? annyiból???)

Úgy kezdődött az egész, hogy eljöttem Grazba, Suszterékhez babysitternek. Na, na, kérném mellőzni a kuncogást ott a hátsó sorokban, mert kiüríttetem a termet… Igenis van egy csomó olyan vonatkozása a gyermekekkel való törődésnek, amikben elsőrangú vagyok: például… na… izé… olyan kecses mozdulattal adom oda a Kinder-csokit bármilyen kiskorúnak, hogy azt tanítani lehetne… aztán, tartsatok bár gőgösnek, akkor is úgy gondolom, egészen nagyszerű vagyok például akkor is, amikor óvodába kell szállítani Lencsi babát és Danit, autóval, ráadásul most már, lassan két hét ittlét után egészen olajozottan eltalálok a város másik végébe, ja… és szépen bevásárolok, ha kell, balesetmentesen tolom a Lidl-ben a kocsit, és okosan nézek a többi vevőre, aztán… hámoztam már krumplit, héjaztam és reszeltem le uborkát salátának, bepakolok a hűtőbe, mosogatok és letörlöm szépen az ebédlőasztalt, behúzom a cippzárt Dani dzsekijén, és emlékszem rá, hol van Lena sapkája, továbbá esténként játszom velük, szükség esetén megbeszélünk minden fontosat, és van még egy csomó egyéb apróság, ami most biztosan nem jut eszembe. Szent igaz, a háztartási intelligenciám (HQ) nem ostromolja az egeket, de jelentős a kitartásom, totális a perfekcionizmusom, és igyekszem mindent elsajátítani e tárgykörben is. De miért is volt szükség rá, hogy kijöjjek kispapának Ausztriába? Tudom/érzem, a kérdés némi magyarázatra szorul. Nos, Suszter barátomnak, és szó szerint is kedves nejének, Marcsinak, egészen múlt szombatig mindössze két gyermekről kellett gondoskodni – akkor azonban, 14.19 perckor minden megváltozott, és semmi nem lesz többé ugyanolyan, mert szerencsésen a világra jött Lili baba, 3770 grammal, 52 centiméteres hosszúsággal (el ne felejtsetek gratulálni a joggal büszke szülőknek), és ez a kedves és halaszthatatlan kötelesség Marcsit már csütörtökön kórházba szólította… Tovább »»

23 április
10komment

ÖregHal letette a pipát, és mesél – kórházról, bajról, gyógyulásról

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.59 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egy elkapott pillanat: ÖregHal megindul a géppel

Egy elkapott pillanat: ÖregHal megindul a géppel

ÖregHaltól kaptam levelet vasárnap, íme:

Igen Tisztelt Bütthössy Boda Mester András Úr Kedves! Mellékelt szösszenetemben kívánlak szembesíteni Önt a vérfagyasztóan rettenetesborzasztó következményekkel, amit a füstölgésmentes hónap meghirdetésével elindítottál Ön. Ha gondolod, oszd meg az infót szegény követőiddel, lássák, mivé fajulhat, ha nem dohányzik a dolgozó. Agyilag fog történni, bizony. Csók: OH

Ismerem ÖregHalat, nem csak innen, nem csak egy hónapja, pontosan tudom, hogy nem pont az a szétesős fajta, és elég mélyre leér a különös, speciális, általam nagyon kedvelt fanyar humorának gyökérzete – de amikor elolvastam a történetét, azért rendesen görcsbe rándult a gyomrom… Két hete sincs tán, hogy a Corsóban összejöttünk a dohánymentes klub büszke tagjaival és másokkal – ő is ott volt, megivott vagy két kólát, s eleget nevetgéltünk, nem kis mértékben neki is köszönhetően. Merthogy élőben sem akármilyen jelenség a fiatalember, elárulom. Ehhez képest röhögés közben-helyett rendesen megdöbbentem azon, amit olvastam – de mindenkit megnyugtatok immár, ÖH jól van, természetesen otthon, már füvet is nyírt, már el is ázott, már morog is rendesen, ahogy szokott… És már megírtam neki egy kommentben, de most itt is megerősítem, ígérem, augusztus környékén szép kényelmesen elporoszkálunk két-két keréken Prágába (aki jön, jön), és nem lesz kötelező söröznie, bátran málnaszörpözhet, míg mi csendesen betaknyolunk… Most pedig megosztom veletek az írását – mert azt gondolom, a szórakoztatás mellett nagyon is sok minden van benne, ami… izé… jó. Mondjuk. Lapozzatok hát, és hallgassátok a kórházat megjárt, hozzám hasonlóan álombeteg, türelmes ÖregHalat… Tovább »»

10 február
10komment

Ma délután meg az lesz a mese, hogy lopták el a cigim az ufók

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (2 lövet, átlagosan: 5.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Meg persze pár egyéb: merthogy a cigim mellett elég hamarosan engem is elvittek, mint az ország leghíresebb frontemberét például, de engem valami furcsa helyre, ami megszólalásig úgy nézett ki, mint Dunaújváros, de mégsem lehetett az, mert olyan furcsa dolgok történtek velem, hogy az csak na. De nem is mesélem el sokkal részletesebben, mert akkor már megírnám az egészet, és akkor aztán a kutya se nézne fel ide egész nap, lőttek a látogatásoknak, aztán kénytelen lennék kirúgni magam, ami nem lenne egy mód nélküli mulatság. Tovább »»

07 február
13komment

Nem kell pungálni, viszont kaptam Viagrát!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (9 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egyet már bevettem, de még semmi különös...

No hát… vágjunk a közepébe: álombeteg vagyok, és ez már igen korán megmutatkozott, majd később talán kanyarodunk egyet arra is, ha el nem felejtem. Szerencsére ritkán van valami bajom, ha viszont van, akkor hm… dr. Boda nem megy sehová és senkihez, maga diagnosztizál, és bizony ritkán éri be valami puruttya kis kórsággal – többnyire minden felmerülő bajom minimum halálos szokott lenni, isteni csoda, hogy egyáltalán még megvagyok… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz