Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


21 február
6komment

Gyújtotok egy Shakespeare-t?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenhetedik kiadásában ismét csak a járműközlekedésé lesz a főszerep – először az Egyesült Államokba kirándulunk, ahol egy úriember egy használt hibrid járművet, nevezetesen egy Toyota Camry-t vásárolt, amely két boldog, együtt töltött hét után annyit mondott, nyekk – azaz kigyulladt a Check Hybrid System lámpácska, a benzinmotor üzemelt, az elektromos részleg nem. Irány a szervíz, ahol emberünkkel közölték, készítsen csak ki úgy 4456 dodót és 89 centet (kicsivel több mint 1.1 millió forint, ha ma még nem változott az árfolyam), kicserélnék az akkumulátorokat, mert ott a nagy baj. A tulajdonos kért pár perc türelmet, hazament, és mivel történetesen villanyszerelő, úgy gondolta, kicsit körbejárja a problémát. Érdemes volt, ennyit elárulhatok… Újabb örömhír, már mérnek is bennünket az újonnan beszerzett szuper mobil traffipaxok, de nem csak sebességet méricskélnek, hanem egy sor egyéb szabálytalanságunkra is csalhatatlanul fényt derítenek – be nem kötött biztonsági övek, meg nem engedett sávváltások, menet közbeni telefonálás, piroson áthajtás, buszsáv használata: mindezekért is rendesen meglakolunk hamarosan. A 160 készüléket 720 millió forintért sikerült beszerezni, nem nagy kérdés, hogy percek alatt megtérül az áruk. A tesztüzem már folyik – egy több mint megbízható forrásom viszont azt mondja, az új traffik korántsem tudják mindazt, amit egyébként valóban tudhatnának, egyszerűen azért, mert takarékosságból nem rendeltek meg hozzájuk minden okosságot. Mindegy: tudom, nem pénzbehajtás. Kis híján el is hinném, de azért számolgatunk kicsit… Végül essen pár szó könyvekről – csupán fiatalabb olvasóim kedvéért szeretném előre definiálni, miről is beszélünk majd: hát olyan elavult formátumú, szöveges file-okról, amelyeket még papírra nyomtattak, fáradságos kézi munkával lapozni kell őket, majd olvasni, esetleg a hozzájuk fűzött illusztrációkat bámulgatni. Tudom, merőben ostoba és korszerűtlen, én mégis, továbbra is imádom a könyveket, sajnálom: az elmúlt héten fél doboz cigi áráért vettem tízegynéhány kötetet, ráadásul nem is akármilyeneket, bibibííí… Beljebb jól eldicsekszem, már kezdünk is. Tovább »»

Hirdetés
10 május
6komment

A nap, amelyen kirúgtak a munkanélküliből…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenkilencedik kiadását elsősorban is Körtének köszönhetjük mind – cserelaptopom, amihez amúgy se sikerült igazán közel kerülnöm, talán ezt megérezve péntekre bekrepált, s Körte barátomtól kaptam lehetőséget, egy üres lakást és egy remek gépet a mai darab elkészítéséhez: köszi, Körte… Nos hát akkor kezdjük egy meglehetősen érdekes hírrel: egy tökéletesen üres lapokból álló könyv vezeti az amerikai eladási listákat, ami azért felvet pár érdekes kérdést, legalább bennem – azt előre megmondom, hogy ennek a blokknak a poénja nem lehet, és nem is lesz más, mint az, hogy könyörgöm a sorsnak, hadd kapjam meg ennek a remekműnek a fordítását – ígérem, beérem a szokásos gázsim kilencven százalékával, és ezúttal megpróbálom tényleg határidőre leadni a cuccot. Kállay Saunders András, a láthatóan tényleg mindennél fontosabb euróvíziós dalfesztivál idei magyar reménysége, még pontosabban a köré szervezett hihetetlen felhajtás, úgy döntöttem, vár egy hetet, ha közbe nem jön valami: most inkább  a megbízható kaszinóüzemeltetőkkel, a friss házas filmügyi államtitkárral, Andyvel, és a debreceni focicsapat-tulajjal foglalkozunk kissé, továbbá a Szerencsejáték Szövetség elnökének a nagyszerű Királyhegyi Pált idéző mondatával – “Na, most lett elegem az egészből.” Alighanem a szövetség is megszűnik, de ugyan kit érdekel – egy 2012-es, a “nemzetbiztonság” ügyét titkos módon érintő, órák alatt meghozott döntéssel kezdődött minden, ha még emlékszünk. Én sajnos igen, erre is. Végül egy valóban megrázó hír: néhány más hely után most már a munkanélküli ellátásból is kirúgtak, erről kaptam egy hivatalos levelet – nem szívesen sétálnék mostanában a Duna-parton… de tényleg… rosszul esik, hogy még munkanélkülinek se váltam be, pedig isten bizony mindent megtettem. Na jó, mégsem: az utóbbi pár hónapban tényleg elfelejtettem bemenni beszélgetni a tényleg nagyon kedves hölggyel, akivel szoktam – kicsit megkönnyebbültem viszont, hogy nem kell életem végéig minden második hónapban bemennem a központba, még akkor is, ha közben netán Ausztráliában lennék krokodilvadász (de nem főállásban, hogy normálisan be tudnák írni a rubrikába). Szerencse, játék, muzsika és én, odabent. Tovább »»

10 június
3komment

Lovak, fogatok – s a lélek szép ünnepe, virágos véggel (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Utolsó eligazítás - a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Utolsó eligazítás – a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Bő egy hete megírtam már e hasábokon, hogy Nyulasi barátommal, és derék segítőkkel rendesen megpakoltuk a kölcsön kapott Citroent sokaktól ajándékba kapott könyvekkel, és szombat hajnalban szembe indultunk a kelő nappal – a világ egyik legcsodálatosabb fertálya, a Gyimes volt ismét az úticélunk, egészen pontosan Gyimesfelsőlok, ahol az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittünk, immár másodízben, könyvadományt. Ezúttal Berszán Lajos atya, a kiváló középiskola megálmodója, alapítója (az intézmény alapkövét szinte napra pontosan húsz éve helyezték el), lelki vezetője fogadott minket: nem mellékesen épp az ő javaslatára érkeztünk az utolsó májusi hétvégén, az iskolában ugyanis ekkor van a kicsengetés, azaz a ballagás, és ez, a pap bácsi ezt ígérte, nem akármilyen élmény. Immár elmondhatom: felejthetetlen. Az első részt ott hagytuk abba, hogy délután öt óra körül megebédeltünk, utána bevettünk egy tokaji aszút, majd Lajos atya Volkswagenével egy lendületes menetben leautóztunk a falu kissé arrébbi részére, Récepatakára, ahol egy szép kis házban Igyenes András és felesége lakik – őket tavaly ismertük meg, amikor régi dunaújvárosi ismerősök üdvözletét vittük nekik: mit hoz a sors, elég szépen összebarátkoztunk velük mi is. A pap bácsi megállt a szomszédos kis bolt előtt, és a lelkünkre kötötte, ha dudál, azonnal induljunk kifelé András bácsiéktól, mert sietős este elé nézünk. Szinte lerohantuk tehát a zavarbaejtően vendégszerető házaspárt – ugye felesleges mondanom, hogy a házigazda két percen belül prezentálta a sárgaszilvából esztergált speciális anyagot, amiből hét perc alatt épp két púpozott ibrikkel eresztettünk be. Jóféle matéria ám: ékesen mutatja az is, hogy a Nyulasi a második után egyből meghallotta a dudaszót – zártuk hát a mondatot, sietős puszikat adtunk, és András bácsi kíséretében elrohantunk a boltig, de az autónál egy lélek sem volt. Álldogáltunk bután, majd visszaballagtunk, hallucinogén barátom pedig esküdözött, hogy de valaki tényleg dudált. Valahol. Ittunk még egyet, hátha nekem is megfújják a harsonákat, de csak a csend percegett. Újabb negyedóra beszélgetés, majd egy gyors búcsú után viszont már tényleg indulnunk kellett: hazafelé három pálinkásüvegben kotyogott a tudás a hátsó ülésen – két butykos papramorgót Lajos atya szerzett be, a harmadikat mi kaptuk, ha már húsz perc alatt sajna nem csúszott be a liter… Hogy ittunk-e még egy kupicával este, elmondom odabe… Tovább »»

06 június
6komment

Gyimes: a könyvbusz második, négy fasírtos menete (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei - hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei – hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi…

A logika és az élettapasztalat azt diktálná, hogy unjak a Nyulasival utazni – bő harminc éve tartó barátságunk során letoltunk együtt jó pár tízezer kilométert, a nagy részét különféle személy- és teherautókban tettük meg, a Magyar Narancsban eltöltött másfél éves kalandunk során szinte az összes környékbeli országban kalandoztunk, de gurultunk motoron, zötyögtünk szénásszekéren, mi több, toltunk százéves Ikarust, s még gyalogoltunk is együtt, ha nem is teljesítménytúrákon… Szóval akár azt is gondolhatná az engem, a minket kevéssé ismerő szemlélődő, hogy unom a Zsoltit, ő meg engem – a valóság ezzel szemben az, hogy nagyon úgy néz ki, mi már kihúzzuk egymással ezt a hátralévő hatvan-nyolcvan évet. Ráadásul nem is unatkozva: a Nyulasi ugyanis szerintem ideális útitárs – egyrészt, és legelsősorban ő is a klasszikus kerouac-i alapelv szerint, magáért az útért (is) utazik, és ez eleve megadja az egész vállalkozás hibátlan alaphangulatát; továbbá soha nem nyavalyog semmiért, és nem csinál kívánságműsort egy jó kis hatszáz kilométer során, sztoikus, mint jómagam; ha fáradt, elszundikál, ha szomjas, meghúzza a bekészített butykosát, ha éhes, kivesz két szendvicset a zacsiból, egyet odaad nekem, mert pontosan tudja, mikor mire van szükségem; és persze a Nyulasinak, akárcsak nekem, látszólag soha nincs rosszkedve, mi több, mindig van valami alkalomhoz nagyon is passzoló története, bonmot-ja, sztorija – és ezeket még akkor is nagyon lehet élvezni, ha az ember olyikat másodszor vagy épp százhuszadszor hallja… És valahogy soha nem szenvedtünk még témahiányban, bárhová utaztunk is: és persze hogy fantasztikusan jó érzés, ha olyan ember társaságában nyeled a kilométereket, aki gondolkodás nélkül fejezi be az elkezdett mondatodat. És az egész valamitől mégis érdekes… Legutóbb ősszel mentünk komolyabbat: Gyimesfelsőlokra, a Berszán Lajos atya által alapított Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittük el egy legendás barát, Tóni nagylelkűen felajánlott könyvtárát. Valóságos kis mozgalmat kerekítettünk a történet köré – egyebek mellett ingyen kaptunk egy nagyszerű furgont, és szándékoltan nagyon sokan dobták össze annak az útnak az üzemanyagköltségét. Mi pedig megbecsültük az adományokat, és igen finoman bántunk a gázzal, így a tervezett költség alig feléből megfordultunk – a pénz másik felét szépen eltettük, s elhatároztuk, megismételjük a produkciót. Most, íme, megtörtént: elmesélem, gyertek, csak négy szendvics, és ott is vagyunk. Tovább »»

11 május
3komment

Keringőző nagymama, konyakosmeggyel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanhetedik kiadásának első hírét el se fogjátok hinni, pedig éles és komoly: Oslónak kevés a szemete, ezért importálnak, például Svédországból, de még Olaszországból is megéri számukra a hulladékszállítás – a norvégok az ország energiaszükségletének felét szemétégetésből nyerik… Hát erre kéne most gombot varrni, pajtások – mindenesetre szemetelünk egy kicsikét. Könnyű állandóan csak a rosszat látni, szidni a politikusokat, hogy nem csinálnak semmit – miközben dehogynem. Szépen épülget például a felcsúti Aranycsapat-stadion, gyenge 3.8 milliárdból meg is áll majd, már a látványtervei is elérhetők, de ha jobban szeretnéd, egy sárkányrepülős bajtárs már körbenézett a helyszínen, lélegzetelállító az egész, Brazíliának díszére válna… De nem is ezt akartam mondani: hanem azt, hogy még ilyen komoly munkálatok közben is jut idő arra, hogy ránk, szegény pórokra gondoljanak. A mi egészségünk ugyanis mindennél fontosabb vezetőink számára – ki tudja, lehet, hogy rájöttek, ha mind idő előtt megdöglünk/lelépünk, viszonylag értelmetlennek mondható a további rezsicsökkentés, s talán ezért is tették fel a Magyar Kormánytisztviselői Kar Információs Portáljára (remélem, látni, hogy mindent nagybetűvel írtam) az Energiaegyensúly családoknak című örökbecsűt. Végigszaladunk, rajt. És végül némileg szolgálati jelleggel pár sor azzal kapcsolatban, hogy hamarosan újra a Csángóföld felé fordítjuk szekerünk rúdját Nyulasi jóbarátommal – még egy könyvszállítmányt szeretnénk eljuttatni a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Líceumba, Berszán Lajos atya iskolájába: szeretnénk, ha mindenki elkezdené dobozolni az adományát, aki korábban jelentkezett. Részletek odabent – gyertek, kész a Classic. Tovább »»

27 április
7komment

A motoros bőr babydollban is motoros…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.78 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanötödik kiadásában először egy indiai közgazdász gondolatainak adunk némi teret, aki állítja, téves alapállásból indulunk ki akkor, amikor például a globalizációról gondolkodunk, így aztán a következtetéseink is alaposan félrecsúsznak… Mellesleg engem tényleg régóta foglalkoztat, miért is jobb/felemelőbb nekem, ha egy sarkantyújától árvalányhajas kalpagjáig színmagyar, aranyos multi belez, mint ha egy szemét pénzsóvár külföldi; hogy miért is volt olyan bődületesen fontos visszavenni a MOL-t az orosz Szurgutnyeftegaztól a piaci érték néhányszorosáért, és a többi… Globalózungok: szerintem érdekes megközelítésekkel. Feltörte a Nemzeti Érzelmű Motorosok vezetőjének számítógépét az Anonymus, és nyilvánossá tett néhány képet: Jeszenszky Sándor a Jobbik IX. kerületi elnöke is volt, nemrég lemondott, mert nem akarta, hogy az Adj gázt! elnevezésű, legfelsőbb szinten betiltott rendezvény körüli botrány ártson pártjának. Bejött. Mellesleg: bármit gondoljunk is a dolog esztétikai oldaláról – 2013-ban Magyarországon még tényleg botrány, ha valaki otthon bőrtangában rúdtáncol, olvasztott csokoládét nyal le egy monguz tarkójáról, avagy semjénzsé ünnepi beszédeinek felhasználásával nemzeti rockoperát ír? Szóval: milyen emberi kvalitásokat öl ki a tangás rúdtánc és egyebek? Ami engem illet, köszönöm, minden okés – hét hónap után végeztem egy könyvfordítással: pár szóban elmondom, milyen jó most nekem… Globális megoldások, bőrtanci és szabadbandi a Classic egy darab, de annál szélesebb hasábján – hűsöljetek velem az áprilisi kánikulában… Tovább »»

24 október
8komment

Iskola a Paradicsom határán (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A pap bácsi, azaz Berszán Lajos atya: nagy formátumú ember, tele szeretettel és jósággal

A pap bácsi, azaz Berszán Lajos atya a gyergyói kirándulók kérésére mesél: nagy formátumú ember, tele szeretettel és jósággal

Eltelt néhány nap, hogy utoljára szót ejtettünk a Gyimesbe tett kirándulásunkról – tényleg csak pár szóban idézném fel az előzményeket (aki netán kihagyta, az megtalálhatja az első és a második rész történéseit az archívumban): a lényeg, hogy sokak példás és önzetlen összefogásával Tóninak, az ajándékozónak hála, egy gáláns felajánlást, egy teljes kis könyvtárat menthettünk meg az enyészettől, és juttathattunk el olyan helyre, ahol jó hasznát veszik. Rövid netes kutakodást követően Nyulasi Öcaline barátomnak remek ötlete támadt: vigyük a könyveket Gyimesfelsőlokra, az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba, amit Berszán Lajos atya alapított lassan húsz éve, s melybe – ezt már a helyszínen tudtuk meg – több mint négyszáz középiskolás jár, főként a Gyimes völgyében élő fiatalok, csángók-székelyek: de távolabbi vidékekről is szép számmal érkeznek a tanulni vágyók, hiszen az iskolában folyó színvonalas munka és a szeretettel teli nevelés Erdély-szerte legendás. Legutóbb ott szakítottuk el a történet fonalát, hogy egy remek este után – amelynek keretében megismerkedtünk, s jó pár órán át beszélgettünk Tankó Karcsival, az iskola kiváló éjjeliőrével – a vendégszobába húzódtunk vissza Nyulasival, és tíz óra tájban (otthoni idő szerint kilenc) elszenderedtünk. Velem ez utoljára úgy negyven éve történt meg – mindenesetre bátor tizenkét órát hortyiztunk, majd kisimultan-kipihenten feléledtünk, s elkezdődött második, eseményekben szintén nem szegény napunk Felsőlokon: mindent elmondok, ahogy volt, gyertek csak.  Tovább »»

18 október
5komment

Iskola a Paradicsom határán (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A csodálatos faépület a közeli vasúti híd átjáróján keresztül

A csodálatos faépület a közeli vasúti híd átjáróján keresztül

Egy könyvszállítmánnyal keltünk útra Nyulasi barátommal múlt szombaton hajnalban – mint arról már olvashattatok, a több mint másfél tonna szépirodalmat, ismeretterjesztő, ifjúsági művet, lexikont, művészeti albumot egy Szórád Márton úti pompás kis pinceböngészde jótékony tulajdonosa ajánlotta fel, mi pedig kaptunk az alkalmon, s kerestünk a könyveknek jó helyet. A festői szépségű Gyimesfelsőlok igen sok mindenről nevezetes – egyebek mellett például a Tatros folyó és a Görbe patak ágai mentén kialakult, egyedülálló településszerkezetéről, csángó lakóinak hagyománytiszteletéről, ízes beszédéről, csodás dalairól és táncairól… és, lassan két évtizede még valamiről: az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumról, amelybe több mint négyszáz székely és csángó gyermek jár. Az iskolát a méltán legendás “pap bácsi”, Berszán Lajos atya álmodta meg, ő alapította, s a helyi közösség összefogásával, igen sok közös munkájával valósulhatott meg – még a szükséges faanyagot is a helyiek adományozásából szedték össze. Tiszta szerencse, hogy Nyulasi Zsolt barátom 1991-ben errefelé vándorolt; hogy épp Lajos atyánál töltött néhány felejthetetlen napot; hogy mindez most eszébe jutott; s hogy a pap bácsi azonnal válaszolt: örömmel fogadnák a szép könyveket. Ettől kezdve felpörögtek az események: gyűjtést hirdettünk az 1600 kilométeres út üzemanyagköltségének előteremtésére, a pénz igen könnyedén és gyorsan össze is jött; ingyen kaptunk egy szép, nagy és jó furgont; pénteken délután, szintén hathatós önkéntes segítséggel az engedélyezett súlyhatáron belül megpakoltuk a Jumpert, és szombaton, hajnali 4 óra után elhagytuk a várost… Tizenkét órával később már a Gyimesfelsőlok táblát fényképezhettük le, s perceken belül megérkeztünk Felsőlok egyik településrészébe, Ugrapatakára – itt található a katolikus líceum. Célállomás, nem megy tovább – én viszont most folytatom, fáradjatok beljebb… Tovább »»

16 október
2komment

Iskola a Paradicsom határán (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Nagyjából bent a motyó - talán nem látszik soknak, pedig bőven több mint ezer kötet és másfél tonna...

Nagyjából bent a motyó - talán nem látszik soknak, pedig bőven több mint ezer kötet és másfél tonna... (Fotó: Nyulasi Zsolt)

Könyvakciónk, melynek keretében egy nagylelkű, szép felajánlás nyomán első körben több mint másfél tonnányi értékes szépirodalmi, ifjúsági és ismeretterjesztő könyvet, lexikont, művészeti albumot mentettünk meg a biztos pusztulástól, s juttattunk hitünk szerint a megfelelő helyre, fényes sikerrel zárult. A több ezer kötet egy méltán legendás dunaújvárosi pince-kirendeltségben várta a vásárlókat hosszú időn át, aztán tulajdonosuk, Tóni, úgy döntött, felszámolja a teljes részleget. Megbontani, tízesével elajándékozgatni nem akarta az anyagot – de úgy gondolta, ha valaki egyben megszabadítja tőle, s olyan helyre viszi, ahol érdemben használni tudják, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül ajándékozza oda az értékes, kis könyvtárnyi gyűjteményt: ha nem megy, októberben zúzdába kerül mind. Ezt már csak nem nézhettük tétlenül. Sokan segítették önzetlenül már az előkészítő munkákat is: mi pedig, Nyulasi “Öcaline” Zsolt barátommal, igyekeztünk kitalálni, hol tehetné a legjobb szolgálatot a sok szép könyv. Néhány zsákutcában is megfordultunk, mire eljutottunk Gyimesfelsőlokig, Berszán Lajos atyáig, akinél a Nyulasi 1991-ben, erdélyi vándorlásai közben vendégeskedett pár napot. A legendás “pap bácsi” – merthogy mindenki így hívja – a kilencvenes évek közepén elhatározta, középiskolát alapít a völgyben: az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceum azóta fogalom egész Erdélyben, s különösen az a csángók körében. Jelenleg több mint négyszáz gyermek tanul s nevelkedik a külsejében is egyedülálló intézményben. De ne szaladjunk ennyire előre: három hete az vált biztossá, hogy Gyimesfelsőlokon nagy örömmel fogadnák a könyveket – annyi dolgunk maradt, hogy pénzt és paripát szerezzünk az akcióhoz, és ebben szerencsére volt már némi gyakorlatunk korábbi, hasonló meneteinknek köszönhetően. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogyan is állt össze ez a túra, miképpen szedtük össze a rávalót, hogyan indultunk neki szombat hajnalban a hétszázegynéhány kilométernek – vagy hogy mit is szóltunk, amikor Illencfalva egy remek fényreklámmal boldog új évet kívánt, lapozzatok. Előre szólok, mert már most tudom: közel sem egy rész várható… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz