Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 augusztus
1komment

Majd pont az expólóvét nem nyúljuk le, mi?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvannegyedik kiadásában, ha velem tartotok, kihasználjuk a nyár utolsó pillanatait, és kiruccanunk Spanyolországba. Busszal megyünk, naná, én vezetek, na jó, a táv miatt célszerű lesz még egy sofibát szerződtetnünk, mit szólnátok a Körtéhez? Ha megfelel, kiveszem kicsit a melóból, és indulhatunk is. Hol szálljunk meg? Szállodában? Oké: csak arra kell ügyelnünk, melyikben – most olvastam, hogy több ottani szálloda ellen is vizsgálatot indítottak, mert a vendégek nemzetisége szerint szabták az árakat, egy norvég vendég akár a dupláját is fizethette, mint egy portugál: mondjuk ha az átlagos fizetések erejét vették alapul, mi mindenképpen ilyenbe megyünk, mert akkor ingyen alszunk. Velencében is vizsgálódnak hasonló ügyek miatt, mi több, a párizsi Disneyland-et is gyanúsítják, hogy olcsóbban engedte be a franciákat, mint a németeket… Természetesen itthoni esetről is van némi tudomásom – szép történetek… Akárcsak a milánói világkiállítás körül kipattant apróbb kis botrányocskák – jó, nem várom én ebben az országban, hogy nagy feneket kerítsenek egy mindössze 5.2 milliárdos történet körüli… hogy is mondjam csak… ellentmondásoknak, de azért én mégis vesztegetnék pár szót a dologra. Pár száz millió ismét elugrott ide-oda, már szinte én érzem kellemetlenül magam, hogy megint arról kell motyorásznom magamnak, hogy vajon miért hazudik össze-vissza Szőcs Géza kormánybiztos, titkol el közérdekű adatokat a minisztérium, hogy miért kell megint ilyen szánalmasan átlátszóan ellopni a lóvénkat – miközben egyébként a milánói expó magyar pavilonja, a benne zajló programokkal egyetemben egy határ szar… Végül egy szomorú hír – koncerten lett rosszul, és már nem tudtak segíteni Nánai Attilán, a Welcome Band basszusgitáros-énekes frontemberén. Sejtem, nem sokaknak mond valamit is a Welcome neve – pedig a kis vidéki klubokban legendás zenekar fennállása alatt sok-sok ezer embert szórakoztatott elsőrangúan: úgy gondolom, kötelességem, hogy pár szóban megidézzem őket, őt… Spanyolcsizmás, magyarmiskás, gyászolós HL odabent… Tovább »»

Hirdetés
31 január
21komment

Felépülni a leépítendőben

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (lassan tizennégy) éves rovatunk mai, e helyütt már százötvennegyedik kiadásának első darabján sokat tépelődtem – szabad-e annyira a saját játszóteremnek tekintenem a HL-t, hogy nyájas és kiváltképp türelmes olvasóimra rászabadítsam az egyik meglehetősen speciális mániámat: aztán, egészen meglepő módon úgy döntöttem, képzeljétek, hogy szabad, egyébként is, miért pont ez az egy legyen kivétel a számos között, úgyhogy eldőlt, semmi nem menti meg a tovább olvasókat a kedvenc zenekaromhoz kapcsolódó fontos információktól. A csapat nem más, mint egy kanadai rocktrió, a Rush, amely idén ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját, természetesen nyomnak egy turnét, a hírek szerint az utolsót, na, hát itt kezdődnek a nagy gondok – Észak-Amerika 42 városában tolják le a világ legjobb élő show-ját, de például Cleveland-ben nagy a felzúdulás, merthogy oda nem mennek. De hát akkor mit szóljak én – Európába se akarnak… Na, hátha mégis elolvassák ezt, és meggondolják magukat… Komoly leépítés jöhet az egészségügyben, ezt a hírt sikerült olvasnom a héten – valaki igazán elárulhatná, mit lehet vajon ott még leépíteni: istenemre mondom, nem sok mindenre tudok tippelni, megeshet tán, hogy leépítik magukat a kórházépületeket, a bontott anyagokat megvásárolja Andy G. Wajna és kaszinót épít belőle, majd utána a szabadban, ha szabad mondanom, plein air fogják ápolni és műtögetni a gumimatracon vagy a gyepen fekvő betegeket kórházi portások és vállalkozó kedvű liftesfiúk. És akkor keltsük csak a szerkesztettség látszatát, úgyse trendi mostanság – szóval egészséggel megyünk tovább, figyelem, intim és személyes adatok következnek. Lett most némi új hospitális anyagom, tekintettel arra, hogy ötven után egy nappal bizonyos apró zavarkák jelentkeztek az egészségi állapotomat illetően, na, na, na, azért nem kell annyira örülni ott a felvégen, pajtikáim, mondom apró kis zavarok, például zsibbad pár ujjam, ilyesmik, egy kis nyomikálás az idegpályákon és talán a szűk negyven év motorozás meg 25 évnyi számítógépes görnyedés is járt bizonyos kedvező hatásokkal, de legalább az utóbbit meg is hálálták szépen… Hát akkor minden, ami masszázs, termálfürdikélés, úszás, talpgyurkászás és egyéni/egyedi gyógyulgatási módszerek – mert kés alá önszántamból… izé… aligha… Konzíliumhoz fáradjanak beljebb, kollégák… Tovább »»

22 július
3komment

Barátok közt: részemről az első rész, de nem az utolsó (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Péntek délutáni kép az öltözőszekrényemből - azért végül úgy döntöttem, nem ezt a pólómat veszem fel

Péntek délutáni kép az öltözőszekrényemből – azért végül úgy döntöttem, nem ezt a pólómat veszem fel

Ha valaki akár csak két hónappal ezelőtt is azt mondja nekem, hamarosan katolikus motoros találkozóra fogok menni, stílszerűen ördögi kacajjal jutalmazom… Vallomással kezdem: nem vagyok vallásos ember, legalábbis a szó hagyományos értelmében nem, ebbe itt és most nem mennék bele mélyebben, de ami azt illeti, elnézve bizonyos egyházi személyek vagy mondjuk magukat aljas indokból kereszténydemokratának feltüntető organizmusok ténykedését, ezt nem is mindig érzem túlzottan problémásnak. Azt remélem, van, akinél akkor is keresztényebb, felebarátabb, megbocsátóbb vagyok, ha nem verem nagydobra és nem játszom el – legyen elég most ennyi: nekem az. Számos remek, mélyen és őszintén hívő embert ismerek és tisztelek persze: sokaknak nagyra becsülöm a tartását, az életigenlését, a pozitív sugárzását, amivel másokat is a víz színe fölött tud tartani – nagy dolog, lenyűgözve szembesülök vele. Olyan emberek, akiknek még a közelében is jó lenni, és ezt olyankor is érzi az ember, amikor ott van. Berszán Lajos atya, a pap bácsi, aki Gyimesfelsőlokon alapította meg a Szent Erzsébet Katolikus Líceumot, ezt a remek középiskolát, amely húsz éve ontja magából a kiművelt, lelkiekben is megerősített emberfőket, például ilyen ember. Varázslatos, egyszerű, ragyogó lelkű ember: igazi ajándék az élettől, hogy immár kétszer is találkozhattunk vele, hallgathattuk. Most, amikor – sok jólelkű embernek köszönhetően – Nyulasi jóbarátommal májusban másodszor is szép könyvadományt vihettünk a líceum könyvtárának, nem csak Lajos atyával töltöttünk el néhány értékes órát: ott találkoztunk Bátor Botonddal, a magyarországi pálos rend tartományfőnökével. Az első pillanatban éreztem, mennyire egy hullámhosszon mozgunk: nem kicsit vágott mellbe, amikor bő öt perccel később kiderült, ő is motorozik. Aztán meghívott egy motoros találkozóra/zarándoklatra, a rend központjába, Pálosszentkútra – automatikusan igent mondtam, nagyon sok minden miatt. Ott voltam, pompás volt – ráadásul remek és igazán szakértő társaságot is szerveztem magam mellé: ha tudni szeretnétek, kivel gurultam le a helyszínre, fáradjatok áhítattal beljebb. Tovább »»

02 január
7komment

Viadana – avagy, (nagyon) szabad fordításban: a Dal útja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (60 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

130101_viadana-hl03

Gergő lendületben – és a Viadana is, immár tizenöt éve… (Fotó: Nyulasi Zsolt)

Elnézést a címért – kedvenc együttesem, az épp tizenöt éves Viadana Kamarakórus közel két héttel ezelőtti koncertjén jutott eszembe, amikor Kurucz Gergely karnagy, egyben az est kiváló műsorvezetője a kórus névadásának körülményeiről mesélt pár szóban… Ekkor ugrott be, hogyan is fordítaná le a Viadana nevét Horvát Totyi barátom/áltisk osztálytársam, akinek néhány régi nyelvi bravúrjáról talán már beszámoltam korábban – a lényeg, hogy Totyinak, akit persze nem zavart túlságosan össze az angol nyelv ismerete, elég volt egyszer kimondani egy angol mondatot, számcímet vagy bármit, és azonnal köpte a megfejtést: például a Strange Kind Of Woman című Purple-örökbecsű így lett nála A Strandon Kint Van A Hoffmann… De nem Totyiról akarok most mesélni – a dal útjáról, azaz a Viadanáról viszont igen. Nem szeretek magamtól idézgetni – de így bevezetőnek talán elmegy az a pár sor, amit az ünnepi füzetecskébe izzadtam össze, mert az előzményeket nem nagyon tudnám jobban összefoglalni, plusz ha már egyszer összefoglaltam, ugye, minek még egyszer… szóval: Nem emlékszem pontosan, mikor hallottam először a Viadanát énekelni – annyi biztos, nem tavaly volt…Arra viszont határozottan emlékszem, bő tíz perc telt el csupán abból a koncertből, és egyszerű, ám mindennél megbízhatóbb jelzőkészülékem, a karomon lévő szőr tízes erősségű produkciót mutatott… Azóta több tucatnyi alkalommal láttam/hallottam a kórust – s időközben rájöttem, az a titkuk, hogy nem előadják, nem be- vagy megmutatják, még csak nem is átélik, de élik a zenét… És, azt gondolom, ez a legtöbb, ami előadóval (s ennek köszönhetően közönséggel) történhet… Így volt és van… És nevezetes, tényleg becsaphatatlan jelzőkészülékem, ami miatt soha nem epilláltathatok, 22-én este, a szokott helyszínen, az evangélikus templomban is jó néhányszor bejelzett… Hogy hol, mely részeknél, arról hajtás után mindent elmondok – és még sokkal többet is, merthogy nem sima koncerttudósítás következik… Gyertek: irány a Via Dana. Tovább »»

06 augusztus
8komment

Szólógitárosok – pszichológiai tanulmánykísérlet egy kétharmados koncert után

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.85 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Szabó Atti, Kukac 1983-ban, egy koncerten az ifiparkban: a szokásos átéltséggel nyújt...

Szabó Atti, Kukac 1983-ban, egy koncerten az ifiparkban: a szokásos átéltséggel nyújt…

A legnagyobb gondom e pillanatban, hogy sehol nem találom azt a nevezetes szalvétát, amire 1980-ban vagy ’81-ben a Koszi Ferivel a Gourmand teraszán egy kölcsönkért tollal az alábbiakat rögzítettük (nem biztos, hogy szó szerint, de kábé): “Boda András és Koszi Ferenc kijelentik, hogy a mai napon megalakítják a Hard rockegyüttest.” És aláírtuk, az okiratot pedig, erre is tisztán emlékszem, tanúként ellenjegyezte örök kedvencünk, Farkas Ibolya. És megvan, valahol itt, a lakásban, ezer százalék, még pár hónapja is volt a kezemben, olyan diszkrét lilás mintás, és vagy nyolcrét van hajtva. Elég jól feltúrtam érte már mindent (atyavilág, miket találtam, emberek…), de van még pár ötletem, ha meglesz, a facebookra feltolom, majd figyeljetek. A szalvétára egyébként azzal a nem titkolt céllal véstük fel hivatalos megalakulásunk tényét, hogy amikor majd befutott, kiégett, szétszívott agyú rocksztárok leszünk (ennek idejét nagyjából mostanra saccoltuk), jó pénzért eladhassuk valamelyik kőgazdag rajongónknak. A Hard ennek megfelelően nagyon komolyan be is kezdett, 1981 nyarát lényegében teljes egészében a mi Volán-telepi garázsunkban töltöttük: minden áldott nap tíz körül mentünk ki a busszal, aztán kisétáltunk a garázsig, és megkezdtük a zenekari próbát, többnyire úgy este nyolcig-kilencig, különösebb megszakítás nélkül. Még mielőtt nagyon belemelegednék, gyorsan elmondom a felállásunkat: Koszi Feri gitár, Szabó “Kukac/Kövér” Attila pláne gitár-ének, Kovács “Csillagász” Endre basszusgitár, B. András dob. Kezdetben a Paranoid, a Smoke On The Water, a Born To Be Wild és pár zúzósabb AC/DC volt a repertoárunkon, de hamarosan elkezdtük a saját számok gyártását: nyugodt szívvel mondhatom, hogy a Hard I-II-III munkacímen futó opuszainkat nem kellett szégyellnünk – igazolásképpen rövid idő múlva délutánonként már feltűntek a rajongóink is, a kockás flanellinges lányok-fiúk a garázsunk előtti füvesnek is mondható területen üldögéltek, míg mi odabent, a hatvan fokosra hevült betonkockában csűrtünk megingás nélkül… Ha lapoztok, ígérem, elhatározom magam, és lassan rá is kanyarodok a lényegre… Tovább »»

13 április
19komment

Beljebb megyünk: vizit a Szomorú Parkban (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (43 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A jellegzetes tető és a színpad - mennyi nagyszerű koncert színhelye volt

A jellegzetes tető és a színpad - mennyi nagyszerű koncert színhelye volt

A dunaújvárosi Vidám Park a kilencvenes évek elején kezdett mélyrepülésbe, melynek vége már akkor is sejthető volt, most pedig immár kész tény a földbe csapódás – jelenleg valahol ott tartunk, hogy a romok is kezdenek eloszlani, pár év múlva minden jel szerint a természet teljes mértékben át- vagy visszaveszi az uralmat a Sikló úti objektumban, még néhány év, s a fű, a bokrok és a fák mindent benőnek. Ha nem is szabad, azért be lehet menni a viszonylag lezárt, meglepő módon alaposan bekamerázott területre – egy másfél órás fotószeánsz erejéig mi is így tettünk, s amit láttunk, attól nem igazán lett jókedvünk. Túlontúl sok szoros szál fűz a Vidám Parkhoz, ezt be kell látnom – gyerek- és fiatalkorom tonnányi emléke kötődik ide, így hát esélyem sincsen rá, hogy valamifajta objektív, korrekt tudóskodás legyen ebből az írásból. Sokat nem tudunk nevetgélni – ha megnézitek a képeket, megértitek, miért: mégis azt gondolom, fontos, hogy legalább ennyiben megemlékezzünk a Vidám Parkról, a szabadtéri színpadról és az ifiparkról, mert több generációnak több szempontból is meghatározó helyszínei voltak… Ma tehát újabb pár tucat kép, és ismét néhány eldadogott szó: ja, és köszönöm a már most is sok-sok kiegészítést, minden egyebet – a harmadik folytatásban abból is adok majd egy kis összegzést… Az előző részt Mukinál, a rozsdás kis gőzösnél hagytuk abba – tőle megyünk most beljebb, a szabadtéri színpadra, aztán az ifiparkba… Tovább »»

08 április
8komment

Matiné – a hangszerek királynőjének királyával

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.36 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Varnus Xavér - szabad nem szeretni: ettől még a világ egyik legjelentősebb orgonaművésze

Varnus Xavér - szabad nem szeretni: ettől még a világ egyik legjelentősebb orgonaművésze

Szívből sajnálom, ha valaki érzékenységét megsértem, de legjobb az egyenes út – Varnus Xavért a magam részéről a legjobb élő magyar orgonaművésznek tartom: talán az sem teljesen véletlen, hogy a világ összes jelentős nagy orgonáján játszhatott már, hogy 1977 óta tartó pályája során több mint háromezer jelentős koncertet adott, hogy ily módon több mint négymillió ember látta élőben világszerte… És folytathatnám a nagyszerű muzsikus méltatását, meglehetősen hosszan, szívesen tenném is, de nem teszem: egyrészt mert inkább azt szeretném igazából tudatni türelmes, kultúrpletykákra éhes böngészőimmel, hogy Varnus Xavér Dunaújvárosban járt, a Bartókban, szombaton délután, s bő másfél órás koncerten varázsolta el a színházterem teljes közönségét; másrészt meg azért, mert aki még soha nem hallotta játszani, annak általában igen markáns véleménye van róla, igen sokan hiszik például, hogy olcsó kis celeb – pedig csak szereti néha az orránál fogva vezetni az orránál fogva vezethető médiát… Mindegy is: aki hallotta, az szerintem elég pontosan tudja, mi a helyzet – aki nem, annak is kellemes húsvéti ünnepeket, felejthetetlen locsolkodást kívánok. Minden más, ha lapoztok. Tovább »»

13 február
4komment

A lengyel kaland – és egy kis hazai: a Quintia

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (6 lövet, átlagosan: 6.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A lengyel kaland, így alakult, ma folytatódik – igazából nem én tehetek róla, a történet magát írja, akinek netán sok így, olvassa össze kétsoronként, véletlenül úgy sikerült, hogy úgy is kiad valamit: akkor a sivatagi törperókákról tudhatnak meg egyedülállóan érdekes részleteket. Három órától tehát nem ígérhetek mást, csak elég sok havat meg vodkát, a szocialista lengyel autóipar egyik legendásan szemet gyönyörködtető darabját, a Tarpant (majd meglátják, mert képet is találtam róla – első körben egy sötétebb napszemüveg viselése javasolt), és huncut sofőrjét, akinek nem jön be az élet, valamint… de ezt inkább már olvassák el délután. Szolgálati közlemény, közvélemény-kutatás két mondatban: ki szeretné, hogy ritkábban jelentkezzek? Azért kérdezem, mert egy kedves barát, aki mellesleg még az itt írtakat is egészen szívesen olvassa, azt mondja, szerinte sok az anyag, nincs mindenkinek ideje egész nap a neten lógni – legyen csak két- vagy háromnaponta frissítés, legfeljebb napi egy valami. Ha van öt percük, szívesen fogadok némi véleményezést: jöhet egy kétszavas mail mondjuk a [email protected], vagy itt is jó lesz, kommentben. És akkor most valami egészen más: szombaton este sikerült elvetődnöm a Bartókba, ahol hosszú idő óta először sima közönség voltam – úgy nézhettem meg valamit, nevezetesen a Quintia együttes koncertjét, hogy tudtam, nem kell róla írnom. Mi sem természetesebb hát – pár szó jön a hajtás után… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz