Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


13 június
6komment

A migránsok már a spájzban vannak

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenharmadik kiadását egy figyelmeztetéssel kell kezdenem: kérem, a gyengébb idegzetűek, politikusok, fővárosi polgármesterek máris hagyják el a vetítőt – igen csúf témával indulunk ugyanis, hajléktalanokról lesz szó. Talán még emlékszünk, milyen csodálatos empátiával kezelték például a fővárosi hajléktalanok ügyeit – az embernek is roppant gyatra Tarlós István, sajnos mélységesen hiszem, legszívesebben valami elhagyott bányába vezette volna le az összeset, aztán rájuk záratta volna az ajtót: mert hát tényleg nagyon rosszat tesznek a városképnek. Mélyen humánus, zsigerből keresztény kormányzatunk is lényegében valami hasonló metódus őszinte híve – nem az okokat kell megszüntetni, sokkal jobb az emberszámba se vett hajléktalanokat eltüntetni. Nos, az Egyesült Államok egyik legkonzervatívabb államában, a mormon Utah-ban kicsit máshogy gondolták – elmesélem, hogyan is lehet gondolkodni ezekről a megoldhatatlan(nak hitt) problémákról. Nézzük, mi van itthon. Ha még egyszer meghallom azt a szót, hogy migráns, esküszöm, habzó szájjal letépek a szobám faláról valami kék plakátot – csak remélem, itt, nálam még nem figyelik szabad idejükben a rendőrök: de egyébiránt tényleg iszonyatosan tele vagyok már ezzel az idióta terelő sztorival, az egész csaholó, közönséges, primitív uszítással, a szégyenteljes, semmitmondó és pont annyit is érő puffogással minden bajunk legfrissebb forrásai, a MIGRÁNSOK (komolyan, tisztára úgy hangzik, mint a pomogácsok) ellen: miközben az egész lufit persze most is épp azok fújják a legpirosabb arccal, akik évtizedek óta a legtöbb, nemzedékekre kiható kárt teszik itt, anyagilag, morálisan, mindenhogy – azok pofáznak törvénybetartásról, akik, ha kell, magukra írják az egész szabálykönyvet, de dafke még akkor se tartanak be belőle semmit. Na, legyen valami könnyedebb levezetés a végére: mit szólnátok egy kisnyúlhoz? Valamelyik hajnalban találkoztunk, nem, ő nem a nyestekkel jár, épp ellenkezőleg: a nagy semmiből egyszer csak kirohant a busz elé, ilyet még biztosan nem láttatok, legalábbis abból a szögből, ahonnan én – tolt egy vissza kettőt padlógázzal, és vagy ötven métert futott előttem az életéért, miközben persze én komolyan fékeztem. Persze a vége jó lett, ő befutott az erdőbe, én meg mentem tovább a fényes Sárbogárd felé. Csendesen mosolyogva. Átadom. Na, gyerünk nyulacskázni… Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz