Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 szeptember
4komment

Látja azt a nagy sötétséget? Na, azok már Dunaújváros fényei…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhetedik kiadásában, még lehet, azaz szabad, irány Nyugat-Európa, azon belül is München és Graz – nem tudom pontosan, merre is lehet most épeszű módon kijutni az országból, lassan csak ellenségek és szintén saját hatáskörben magunk köré vert drótakadályok vesznek körül bennünket… Münchenben mindenesetre van egy kislány, akinek a fotója körbeszaladt a világhálón: ő cukorkával köszöntötte az érkező gyerekeket, egy másik, hasonló korú kislány boldogan el is vette az ajándékot… Nos, ismerek egy hasonló, de közelebbi sztorit is: a nevek mellőzésével valaki Grazban látogatott el egy ideiglenes menekülttáborba a kis/nagyfiával – két biciklivel mentek egy kört, de csak eggyel mentek haza, igaz, fotós nem volt a környéken épp… aztán, pár nappal később már újra két bicajuk volt. Hogy mindez hogyan lehetséges, elmesélem beljebb. Nagyszerű hozadéka – mintha kellene még hozzá bármilyen hozadék – a menekültügynek, hogy kapcsán lényegében immár minden szomszédunkkal sikerült mélypontra verni a viszonyt. Furcsa tán, de van egy olyan pszichikai betegség, amelynek egyik legfőbb tünete épp az, hogy az egész világ ellenség: tudom, ebben az esetben egyáltalán nem erről van szó, csupán az a helyzet, hogy mindenki más hülye, mi pedig minden tudás birtokában vagyunk. Hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, azt ma elég nehéz lenne megmondani – én csak reménykedem benne, hogy valamikor majd egy normális kormány normalizálja a nexust, akivel lehet: hogy nem ezek lesznek azok, arra nagyobb összegű fogadást is merek kötni. A városi közvilágítás, amit épp hogy pár száz millióból “korszerűsítettek”, felvet pár érdekes kérdést: bennem egyebek mellett épp azt, vajon ki hagyta jóvá ezt az egész szarságot, van-e felelőse (persze, én is tudom a választ) annak, hogy kidobtuk, pontosabban fogalmazva, nagyon is tudatosan beletettük valaki(k) zsebébe ezt a kis pénzt azért, hogy valami még ócskább lehessen, mint volt. Botorkálunk, evickélünk, autóval, motorral, gyalog: a nyolcvanas évek elejének Romániáját idézi az alkonyati városkép – lehet, hogy baromi energiatakarékos, de ezzel az erővel ki is csavarhattuk volna az izzókat, akkor legalább tudnánk, hányadán állunk. Grazi bicajok, rossz szomszédság, homály – ez vár mindenkit odabent.  Tovább »»

Hirdetés
08 szeptember
7komment

Laci bácsi csodálatos mosolya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harminckettedik kiadásában megemlítem, hogy a világméretű piactérnek, az ebay-nek is odavágunk: a hatóságok, nyilván  közkívánatra végre keretek közé szorítják a vásárlásokat – a negyvenöt eurós értéket meghaladó, az EU-n kívülről érkező küldemények után adót és vámot kell fizetni, és az ajándékozás ténye sem ad mentességet ez alól. Azután egy peches jósnő lép fel szombati színpadunkon, akitől adóellenőrök kértek jövendőmondást, ő pedig először 25 ezer helyett ötezer forintért mondott pár homályos általánosságot, aztán megígérte, hogy további negyvenezerért majd mindent elmond nekik… Nem hogy számlát nem adott, de kiderült, még adószáma sem volt – több százezres bírságra számíthat. Erről viszont eszembe jutott Varró Tomi, kiváló barátom nagypapája, aki a családi legendárium szerint jó néhány éve kiadott egy helyiséget egy több nyugat-európai országból sorra kiutasított, hazafelé menekültében pár hónapra Dunaföldváron megpihent jövendőmondónak, aztán… Végül pár tétova szó arról, hogy Laci bácsit, akiről (a mindig mosolygós néni társaságában) korábban már írtam, és akkor azt hittem, soha nem mosolyog, mosolyogni láttam – fantasztikus pillanat volt… Szombaton dolgozom egy kevéskét, majd jól megérdemelt Piac téri ebédem után Dunavarsányba látogatok, ahol megnézem Orsit, aki főz és mesél – vasárnap pedig a Körtéékkel megyünk egy röpke Ausztriát, kanyargunk egy nagyot az 56-os úton, s egy pompás, délutáni ebéd is vár ránk hazafelé, itthon meg egy izgalmas hokimeccs, amire pont hazaérek. Hmmm… de jó kis hétvége lesz… Most, ha gondoljátok, hát menjünk… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz