Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 március
4komment

A nap, amelyen a bírvágy torkára tettem a lábam

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenkettedik kiadásában – mi mást is tehetnénk így, a tavasz küszöbén (mondjuk épp nyolc fok vagy mennyi van, zuhog a zesső, és egyáltalában nincs nagy barátságosság odakünn, de ez múló mellékkörülmény) – motorozunk egy csöppet: van egy amerikai emberünk, cseppecskét irigylem, hiába is titkolnám, szóval Carl Reese szegény abból tengődik, hogy különféle hosszú távú motorozásokkal készteti álmélkodásra a nagyérdeműt. Most épp 3410 kilométert tett meg huszonnégy óra alatt, az mondjuk úgy kábé rendben van – a 145-ös átlaghoz természetesen helyenként jóval kétszáz fölött kellett veretnie. A szörnyülködőknek gyorsan mondom, természetesen nem közúton, hanem egy texasi pályán folyt a rekordgyártás. De vannak itt mások is: például egy indiai kolléga, aki csupán 200 kilométer megtételével be tudott kerülni a kalendáriumba – ő ugyanis háttal ülve tette meg az említett távot… és akkor még egy szót nem szóltunk rólam, vagy pláne a Kész Laciról. Más: lehet bármilyen véleményünk a Momentumról, vitázhatunk a nézeteikről, a programjukról, a stílusukról, a szövegükről meg még pont száz más szegmensről – az azonban kétségtelen, hogy jó rössel megjöttek, és felkarból a honi politika forgó ventilátorába dobták a pálpusztait. Darth Tyrannusék a Halálcsillagról el is kezdték telibe nyomatni rájuk a szuperlézer-sugarat, azaz például az origo nevű, szebb napokat is látott szocreál cikkgyártóipari egyesülés felületére felpakolták a “12 millió forintot tüntetett el a Momentum dúsgazdag vezetője” című… izét… na… ilyen betűkből álló hogyishívjákot. Nem tudom még, a Nemzeti Újságírás Módszertanában mi lesz a neve az ilyesminek, azért bizonytalankodom. Kezdetben amúgy bizonyos Kovács András (hú, de szégyellem ezt az utóbbit, mármint a nevet) jegyezte a remekművet, amit aztán három nappal később az origo saját halottjaként agnoszkált. Mindig van lejjebb, tudom, ezerszer mondtam már: de újfent csak ez a kőkemény helyzet – csak remélem, hogy lassan elérjük az origót… Na, nálam meg az van, hogy, bár nem szeretném elkiabálni, de úgy néz ki, győztem, pontosabban legyőztem – méghozzá magamat, vagy a birtoklási vágyamat, vagy mindkettőt, mit tudom én, amúgy oly mindegy. A lényeg, hogy egy kedves barátom elkottyantotta, eladó lesz valamije, nagyrészt fémből van, meg néminemű részben gumiból meg műanyagból… igen, igen, kerekei vannak és Mazda, ráadásul olyan típus, ami borzasztóan a fogamra való, és klasszikus darab… még ráadásabbul egy szabad szemmel alig kivehető összegért… na… több se kellett nekem pár álmatlan éjszakához – de hogy végül hogyan tudtam (nagyjából) csalódás- és fájdalommentesen kiszállni a projektből, még mielőtt elkezdődött volna, azt elmesélem, ha beljebb fáradtok. Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz