Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 október
5komment

Én, a migráns

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckettedik kiadásában először egy francia kalandorról emlékezünk meg, aki Új-Zéland felfedezése közben egy kis halászfaluban kezdett autóstoppolni. Nem volt túl nagy mázlija: s amikor mindösszesen negyedik napja álldogált ugyanott, az idegei sajnálatos módon felmondták a szolgálatot, törni-zúzni kezdett, sértegette az arra járókat, és csúnyán viselkedett. Pedig aztán épp neki, egy franciának, igazán nincs mit az új-zélandiak szemére vetnie: hogy milyen stoppolni Franciaországban, arról első kézből való élményeim vannak, húsz évvel ez előttről – meg is osztom veletek. Pálffy István – szerintem kevesen lehetnek, akik ezt a nevet nem ismerik: az egykor oly népszerű tévés/híradós személyiségből előbb “politikus” lett, én úgy hiszem, a nagyszerű társaság vonzhatta leginkább, amikor a KDNP-t választotta annak idején. Ragyogó parlamenti pályát futott be, emlékezetes szereplések egész sorát mutatta be, magával ragadó volt az a jó kedv, örömittasság, amellyel felelősségteljes munkáját végezte. Nem is csoda, hogy nagykövet lett az írországi Dublinban: korábban, mint említettem, egyértelműen igazolta, maximálisan alkalmas rá, hogy hazánk jó hírét külföldön is öregbítse. Jó néhány hónapra kikerült a politika sodorvonalából, most azonban parádésan tért vissza: nyílt levélben, az Irish Times hasábjain “védte meg” miniszterelnökét és a hont – érdemes pár gondolatot idézni a nagy gondolkodótól. Végül lenne egy szerény javaslatom Dunaújváros számára: nem azért, mert az enyém, de azt hiszem, érdemes elgondolkodni rajta. Szerény havi tiszteletdíjért elvállalnám a város hivatalos migránsának szerepkörét – nanana, nem kell ám kacarászni ott a hátsó sorokban, merthogy nagyon is komoly dologról van szó. A város számára nagyon is komoly előnyökkel járna, ha végre lenne egy saját, külön bejáratú, hivatalos migránsa: itt most csak egyet mondok, az összes gondért, bajért, búért-bánatért lenne kit okolni. Eltörött a vízvezetékcső a Jókai utcában? A szemét terrorista migráns miatt történt, felrobbantotta. Ha bármi feszültség adódna a lakosság körében, már fognám is a kis bilincsemet, indulnék a mozi elé, ahol egy méretemre szabott ketrecben ülnék egész délután, hogy kedvére okolhasson, akinek ez megnyugvást hoz. No meg… oké, majd folytatom odabent, gyertek. Tovább »»

Hirdetés
10 szeptember
3komment

Az keresztíny magorok üldöztetéseirül

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonkilencedik kiadásában fejedelmi, de legalábbis királyi szórakozásban lehet részünk – ha csatlakoztok, és együtt átvesszük kissé V. Harald norvég király minapi beszédét, amit máris milliók hallgattak és néztek meg a youtube-on. Nos, Harald előadói képességei… azért… na jó… mondjuk úgy, hogy nem minden téren összevethetőek mondjuk kedvenc politikusom, José “Pepe” Mujica uruguay-i elnökéivel – a mondanivalóját tekintve viszont, én legalábbis azt hiszem, példa értékű. Illetve az lehet: ha egyáltalán példa értékű még számunkra az emberség, a tolerancia, az elfogadás, és néhány hasonlóan ódivatú fogalom… Három napja… húúúú… komolyan mondom, gyerekek… az élet azért produkál ám történéseket, de rendesen… hogy úgy mondjam, a téma az utcán hever… azaz időnként rohan és üvölt, mint a fába szorult féreg… no de épp itt, az álmos kertvárosban, a Dunasoron??? Szóval épp szokásos délutáni egészségügyi sétám után battyogtam a lépcsőház felé, amikor a Nowa Huta tér irányából, a sarkon egy fekete öltönyös ember fordult be rohanvást, a szemei kidülledve, az állkapcsa kifeszülve… egyrészt az ordítástól, ami hosszú másodpercek óta betöltötte az egész negyedet – másrészt meg attól a görcsös mosolytól, amit magára erőltetett, szinte összeért hátul a szája, úgy mosolygott. Csak egy törtmásodpercig néztem, és már tudtam, ismerem valahonnan – de így még nem láttam soha, ezt is tudtam… és most már ti is tudjátok, ki rohant be a lépcsőházunkba, aztán fel, hozzám, a másodikra… Micsoda? Hogy nem? Hát ki az a magyar politikus, aki soha nem mosolygott még, és ezért a legjobb rejtőzködés számára egy mosoly??? Na ugye… ne harrachudjatok már, ha netán nehéz volt… És végül: biztosítani kellett a kisautót, mert tavaly, egy jelentékenyebb levélváltás során dühömben szentül megígértem az akkori társaságomnak, akkor is távozom kedves kötelékükből, ha az összes többi cég a tízszeresét kéri, mint ők. Hát most eljött az idő, hogy beváltsam a fenyegetésemet: bizony meg is tettem, s végül fontos tanulságokkal gazdagodtam… Királyok, keresztények, kontraktusok a belvilágban. Tovább »»

06 február
8komment

Itt és most: Lázár miniszter mocsara

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázhatodik kiadásában kezdésként egy korrupt asszonyt szeretnék pellengérre állítani. A hitvány litván egészségügyi miniszter valódi botrányt robbantott ki a balti államban, amikor elszólta magát, és bevallotta, hogy hat évvel ezelőtt hálapénzt adott egy sebésznek, aki egy rokonát műtötte. Azt hiszem, számunkra különösen könnyedén megérthető, hogy Rimantė Šalaševičiūtė még azelőtt lemondott, hogy erre felszólítást kapott volna – megfagyott körülötte a levegő, ugye értjük, ekkora bűnnel bizony nehéz is lett volna hitelesen végezni a munkáját a továbbiakban… A Baltikumban, Litvániában járunk, egy úgynevezett szovjet utódállamban. Amilyen például Észtország is… ahol… tyű… jut eszembe… elfelejtettem keresni Zsoltot, aki immár észt e-állampolgár, ami én is őrülten szeretnék lenni… na, mindjárt hívom is… Ja, és hogy valami jó hírt is mondjak: itthon, a döbbenetesen korrupciómentes Magyarhonban elkészültek a friss politikusi vagyonnyilatkozatok, Lázár Jánosnak például van egy mocsara, de ez halál komoly, és mindent el is mondtam vele. A hét tragikus témája volt a két drogot fogyasztó kismama – döbbenetes hír, a legszomorúbb, hogy a két magzat nem élte túl… (Fontos friss és szerencsére jó hír: sikerült megmenteni a két magzatot, egyikük állapota jelentősen javult, a másiké súlyos, de stabil) Kedvencem, a KDNP azonnal szükségét érezte, hogy megnyilvánuljon – most, az eset kapcsán a büntető törvénykönyvet szigorítanák, hogy több jogi védelmet kaphasson a magzat. Több helyen is hallottam, hogy egyszerűen felfoghatatlan, hogy emberek, anyák ilyesmire képesek – miközben persze én is ugyanezt gondolom, sajnos nagyon is tudom az okát, amiért emberek ezt és hasonló szörnyűségeket elkövetnek. Vannak végletes élethelyzetek, amikben elég nehéz számon kérni a józan észt és sok minden mást is – sajnos politikus még ha netán akarná (egy frászt akarja, amúgy) se tudná elképzelni, milyenek lehetnek a hétköznapok mondjuk egy isten háta mögötti kis borsodi faluban, ahol cserekereskedelem folyik, két krumpli egy tojás, pont mint ezer éve, és mondjuk az elmúlt húsz évben egyetlen ember se dolgozott fizetős helyen egy órát se… és nem, nem azért, mert nem akar, kérném ezekkel a dumákkal kívül maradni… Házunk tája, a homály városa: két embert ütöttek el a gyalogátkelőhelyen egy délután alatt, előtte három munkanap során már hármat – nem tudom pontosan, de vagy negyedszer motyogok e tárgykörben, most megpróbálom újra, no nem mintha abba az illúzióba ringatnám magam, hogy ér valamit, csak muszáj már egy kicsit kiordibálnom magamból, ami feszít. Oldok és kötök: bent várok mindenkit… Tovább »»

16 január
7komment

Hölgyem, dőljön szépen hátra: itt az ön népesedési megbízottja beszél

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázharmadik kiadásában bemutatnék nektek egy ausztrál matematikust, akinek gyerek- és ifjúkorát mintegy bearanyozta a McDonalds: egy levélben, melyből persze majd szemezgetünk, Allister Haire párás tekintettel emlékszik vissza a torokszorító izgalomra, amikor a Happy Meal-menük meglepetéseit bontogatta, s azt is elárulja, az egyetemi évek elhajlós éjszakáin gyakran tértek be a gyorsétterembe egy-egy gyógykajára… Ám e szép kapcsolatnak egyszer s mindenkorra vége – méghozzá egy reklámszlogen miatt, amelyben a Meki Create Your Taste elnevezésű akciójában azt hirdette meg, hogy a kedves vendég maga állíthatja össze hamburgerét harminc ínyenc összetevő “végtelen kombinációjából”. Nos hát, a lényeg: a kombinációk száma nem végtelen (hanem 1 073 741 823) – a téves állításon pedig derék emberünk úgy felhúzta magát, hogy beígérte, örökre végzett a McDonalds-szal… Nincs hét és HL mostanában KDNP nélkül – de mit tegyek, ha egyszer a gigafontos nemzeti tényező ennyire tolja magát: legújabb javaslatcsomagjukban (mely természetesen a Magyar Nép Megfelelő Mértékű Szaporítását célozza) egyebek mellett úgy vélik, minden tíz főnél többet foglalkoztató munkahelynek alkalmaznia kéne egy (húzzuk kicsit szorosabbra azt az övet, polgártársak, első a biztonság!) népesedési megbízottat. Nos, én kis utánjárással már meg is találtam az első megbízottat, a neve Maghoncz Ung Attihla, 58 éves, és egy környékbeli kisüzemben kezdte meg tevékenységét a múlt hét elején, ahová épp akkor vették fel a tizenegyedik dolgozót, a negyvennégy éves Kistraktorné Gogolák Premisszát. A neki írt hivatalos levél/kérdőív másolatát sikerült megszereznem – sokáig tűnődtem, mi legyen, de úgy érzem, kutya kötelességem közreadni. Egy kis gödrözgetés, ógás-mógás, miegymás marad a végére: hét elején ugyanis, amikor már lényegében a nagyja hó elolvadt, elég világosan kiderült, hogy (újra) megszülettek a kátyúk – ekkor alattomosan elhelyeztem pár viccesnek szánt megjegyzést a facebook-on, példának okáért hogy tán most lenne érdemes kátyúzni egy jót, hátha akkor nem kéne hónapokig várni (mint jelen esetben: ha jól emlékszem, októberben vagy novemberben volt utoljára kátyúzás, talán útfestéssel egybekötve – jó, de elég enyhe tél volt…), hogy újra kiperegjen a lyukakból a tömés, és lehessen megint kezdeni az egészet… A kátyúzás, ebben a sok helyen (persze nem nálunk…) egyértelműen lenyúlós formájában legalábbis, valódi hungarikum… Ja… igen… és akkor láss csodát: másnapra szorgosan kivésegették a lyukakat, a nagyobbakat éjszakára izgalmas módon, sokak örömére megjelölgették pár vasrúddal meg deszkával, másnap meg már foltoztak is… Na, ha ez kitart márciusnál tovább (a Nyulasi örökbecsű mondásával), vakon vezessenek a népkonyhára… Addig is: döcögjetek ma is velem. Tovább »»

09 január
10komment

Indiános képeslap, aputól

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázkettedik kiadásában elsőként egy lemaradásomat pótolom: a karácsony előtti anyagtorlódás miatt kimaradt, most viszont közreadom egy tízéves kisfiú történetét, aki Skócia partjaitól északra vagy száz kilométerre, az Out Skerries nevű aprócska szigeten él, ahol rajta kívül egyébként mindössze hatvanöten laknak. Ő az egyedüli gyerek a szigeten – a dolognak valahogy hírét vette a sajtó, s Aron-ra azonnal rá is zuttyant a net: világméretű mozgalom indult a kisfiú “felvidítására”, s már december elejére több mint húszezren jelezték, hogy legalább egy karácsonyi üdvözlőlappal igyekeznek majd eloszlatni a srác magányát. Több apróság is feltolult az agyamban e szép, igazi karácsonyra hangoló hír olvastán – többek között például az, hogy a szép szándék egy örök ellenséget szinte biztosan beszerez Aron Andersonnak: mert hogy a sziget postása nem zárja a szívébe, arra ide a rozsdást… Az osztályelső és legrosszabb tanuló fiú okítása egyébként évi 75 357 fontjába kerül a helyi iskolaszéknek, igen, jól tetszünk számolni, harmincmillió forintba… ha nem baj, ezen is eltöprengenék egy csöppet… Nagy kedvenceim, a KDNP elnevezésű izé legnagyobb elméi újabb jelentős dobásra készülődnek – én úgy gondolom, a vasárnapi boltbezárás megvalósulása után egy pillanatra se szabad komolytalannak gondolni az egyik vezető erő szándékait. Ezúttal az ifjúsági tagozat vajúdott ki magából valami igazán megkapót – ők egyebek mellett abban látják Magyarország további felemelkedésének zálogát (már ha van egyáltalán még hová emelkednünk), hogy valamiféle adóval kéne sújtani azokat, akik esélyt sem adnak maguknak a szaporodásra, közkeletű néven szinglik… Volt még néhány remek elképzelés ezen túl is, az IKSZ, azaz az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, ahol Semjén Zsolt és Harrach Péter szellemisólyom-utódai nevelődnek, egy vitaestet is kezdeményezett, később ezt sajnálatos módon lefújták… Végezetül egy 1973-as képeslapot mutatok meg nektek, most keveredett elő – apu küldte nekem meg a tesómnak, teljes szöveg meg minden odabent. Apu most lesz 90, és én se lettem sokkal fiatalabb… Skótok, kerdemok, családi szőttes: nyitom az ajtókat… Tovább »»

07 november
12komment

Peter Harrach Superstar

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvennegyedik kiadását egy Japánból érkezett hírrel indítjuk – a szigetországban dolgozó tudósok ultrakemény, igen vékony, a fizikai behatásoknak mégis roppant mód ellenálló üveget fejlesztettek ki. Ez önmagában csak egy örvendetes hír lenne – ám a cikk szerzői arról is szót ejtettek, hogy az új üvegnek köszönhetően jóval tartósabbak lehetnek majd például a (z okos)telefonok, a járművek, és sok-sok fogyasztási cikk… Nos hát… ezzel kapcsolatosan ébrednek bennem bizonyos kételyek – a világ iparcikkgyártói ugyanis szinte kivétel nélkül, jó néhány évtizede épp arra fordítanak különös gondot, hogy minél bizonyosabb legyen, hogy bizonyos idő elteltével cuccaink megadják magukat. Hol vannak már az autógyártók, akik az örökkévalóságnak gyártották a kocsikat, hol a tartósság terén versenyző cégek: őrülten pazarló világunkban ma már minden eldobható és el is dobandó, igazából egyetlen tárggyal sem érdemes hosszabb távú kapcsolatot terveznünk, márpedig az én esetemben ez komoly megrázkódtatást jelent… Harrach Péter: kedvenc keresztényeim, demokratáim, mi több, embereim egyike – néhány nem kevésbé korszakos kollégája társaságában sikerült a szokásos örömteli arckifejezésével bemorognia a nemet egy olyan kezdeményezésre, amely a magyarországi gyermekéhezés felszámolásáért szeretett volna tenni. Gyermekéhezés, 2015-ben, Európa közepén – évek óta próbálom, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni mindezt abban az országban, ahol száz- és ezermilliárdok úsznak el évente bűnözők hizlalására, egyéni őrültériákra. Aligha csoda, ha eszembe jutott, mi lett volna, ha Jézus Krisztus Harrach képében jelenik meg e sártekén. Közvilágítás reloaded: a fél, vagy tán egészen homályba burkolózó gyalogátkelőhelyek előtt fényvisszaverőket építettek az útburkolatba, most a fákat vágják vissza, hátha az a baj – nos, elárulom, nagyon nem, a hiba sajnos marad, továbbra is azokban az ostorlámpákban, amelyeket sok-sok pénzért “korszerűsítettek”: a tragédia most, az ősz beálltával immár sajnos kódolva van, tényleg csak azt kívánom, legalább most ne legyen igazam… Épp tegnapelőtt telefonált rám egy sok vihart megélt barátom, nem az a kiborulós fajta, mégis eléggé megrázta, amikor negyvennel haladva hajszál híján elcsapott valakit alkonyat táján – csak azt tudtam mondani neki, hogy Dunaújváros új lakott területi esti sebességhatára a 10 km/h: e fölött minden méter életveszélyes… Kemény üveg, kemény őskeresztények, kemény közlekedés – itt a metal HL, induljon a headbang. Tovább »»

04 április
18komment

www.onszoktetesmailben.co.uk

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (35 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanharmadik kiadásában egy brit csalóval ismerkedünk meg, de nem ám valami kispályás, piti bűnözővel: Neil Moore azért került rács mögé, mert összesen 1.8 millió fontot csalt ki áldozataitól, méghozzá úgy, hogy négy különféle személyiség bőrébe bújva, bankmenedzsernek kiadva magát verte át őket. Ha a szükség úgy hozta, nőként csicsergett a telefonba, hogy tökéletesen meggyőzze ügyfeleit. A legelképesztőbb mégis az, hogyan szökött meg a börtönből – elmesélem egy kicsivel beljebb, mindjárt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem valahogy elég nehezen sikerül túllendülnöm ezen a vasárnapi zárva tartás ügyön: tudom, süssek magamnak kenyeret, tudom, régen se volt vasárnap bolt, tudom, ne rinyáljak már ilyen szarságokon, nézzek mélyen a családom szemébe, énekeljük el a Mennyből a semjént, rendben van… De igazából, rájöttem, nem csak a soppingolás lehetőségének megvonása zavar ebben az egészben: hanem az, hogy 2015-ben valakik (az már csak a ráadás, hogy éppen kik) élő egyenesben megmondják, mi jó nekem, meg még pár millió itt élőnek. Hogy mit akarunk és épp mit nem. Hogy egy 0.7 vagy hány százalékot “elért” “párt”, továbbmegyek, egyenesen “néppárt” egy egész ország életébe túr bele könyékig, és keveri meg a masszát, mint a kolbásznak valót. Talán még ezzel se lenne baj, ha fűszerként szórnának bele két gramm értelmet – de ebben annyi sincs. Mi sem természetesebb, mint hogy itt se lesz megállás, hiszen újabb területek bevonásán “dolgoznak”, ígéri a halálarcú Harrach mester – és mi sem természetesebb: az érintettek szinte azonnali autentikus válaszokat adnak a KDNP-s adjonistenre, az egyik kisbolt főnöke például feleségül vette az alkalmazottját… Hatvanöt éves Dunaújváros, az én városom – én továbbra is úgy érzem, kicsivel több van azért benne, mint amennyit perpill kihozunk belőle: de most nem kárálni szeretnék, csak pár tőmondattal igazolni, miért is nem volt/nincs kedvem hosszú távra elhagyni ezt a különös helyet, aminek minden köve, minden szeglete, minden szobra, minden fája történeteket mesél nekünk, akik itt születtünk, itt nőttünk fel, itt élünk. És ne feledjétek az ősi alapigazságot: ha valami nagy történik ország-világban, a közelben biztosan találsz egy dunaújvárosit… Büszkülünk és szikár/lírai tőmondatokban emlékezünk – tarts velünk. Tovább »»

08 november
5komment

A Harrach napja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenharmadik kiadásának első darabját csupán azért válogattam be a heti merítésbe, mert kedvenc politikusommal, José Mujicával kapcsolatos. Uruguay 79 éves elnökével már több ízben foglalkoztunk e hasábokon: hát úgy gondolom, most sem mulasztom el megmutatni, igenis előfordulhat, hogy valaki ember marad akkor is, ha a csúcsra sodorja a sors. A világ legszegényebb elnökeként emlegetett Mujica beiktatása óta elnöki fizetésének 80 százalékát fordítja jótékony célra, egy 27 éves, égszínkék VW-bogárral jár, testőrök hada nélkül – nos, kedvenc autójára tett most vételi ajánlatot egy arab sejk, aki egymillió dollárt ajánlott fel a legendás járműért. Az elnök először legyintett, ám a hírek szerint most már fontolgatja az eladást – a tekintélyes összeg sorsáról természetesen a csak rá jellemző módon döntene… Nagyot ugrunk, kérem, vigyázzunk: Harrach Péter, az úgynevezett Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője jelentette be, hogy a kormány támogatja javaslatukat, amely a boltok vasárnapi zárva tartását célozná – a KDNP e módon szeretné elérni a családi kötelékek megerősítését. A vasárnap Harrachék szerint így definiálható: “Olyan szabadnap, amelyen a családi együttlétre nyitva álló rövid időt nem kurtítja még a vásárlással eltöltött idő is.” Nos, a kormány, úgy tűnik, az internetadó ügye után kicsit megfontoltabbnak és körültekintőbbnek igyekszik mutatni magát – előbb egyeztetni kívánnak. Mint rendesen, ugyebár. Kényes témához nyúlunk a harmadik kisdolgozatban, aki étkezés előtt áll, inkább tegye el későbbre – mint közismert, enni kell: de van az étkezési folyamatnak egy olyan része, mondjuk úgy, a vége felé, amihez inkább a muszáj kapcsolható… Nos, bevallom, én se vagyok kivétel, szerencsére, azt is elárulom, általában e speciális területen is egészen normálisan működik a szervezetem – a múlt héten viszont olyan horrorisztikus élmény ért az aprócska helyiségben, amit, úgy gondolom, kötelességem megosztani mindenkivel, természetesen elsősorban a tanulság és az okulás kedvéért. Véres történések, csak erős idegzetűeknek… Tovább »»

09 november
15komment

Legnagyobb kereszt: ény

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenharmadik kiadásában először az úgynevezett okosvárosokról mesélnék pár szóban – sok mást itt egy darabig (miközben természetesen buzgón bocsánatot kérek a magyar emberhez méltatlan pesszimizmusért európai ötödik országom felkent vezetésétől) úgysem tehetünk, mint beszélgetünk ilyesmiről: vannak viszont helyek, ahol számunkra egészen elképesztő dolgok hétköznapinak számítanak… Ha szabadlábon akarok maradni, muszáj íziben megírnom, sietősen közzétennem egy tényt: Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője nem volt ittas a parlamentben, kapatos sem volt, becsípve, becsiccsentve sem, nem bűzlött az alkoholtól, és csak azért ment ki az ülésteremből, mert időre mennie kellett valahová, államügy. De nem érem be ennyivel: Pálffy István, a KDNP országgyűlési képviselője (saját meghatározása szerint: kemény, kuruc, keresztény ember) soha nem fogyasztott még alkoholt, illetve, ha fogyasztott volna is csak annyit fogyasztott volna, amennyit egy tősgyökeres keresztény műsorvezető, Pálffy István mondjuk híradózás közben fogyaszthat, tehát szigorúan mértékkel, csak az íze miatt, legfeljebb a zsíros pörkölthöz. De ő annyit se, sőt, is. Végezetül: tanult embernek párja nincs: doktori címet szereztem nagy hirtelen – a múlt héten számoltam be róla, hogy rendünk éber őrei elképesztő gyorshajtáson kaptak rajta Ercsi peremvidékén: most láttam viszont a mellékelt csekken, hogy ledoktoroztak, és azért ez egy kicsit, bevallom, jólesik… illetve… most nézem még pontosabban, nagyítóval… hopp, gyerekek, mi van itt… Na, bújjatok beljebb, átnézzük a dolgokat kicsit… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz