Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 június
5komment

Egy kurta, jó hét – kis kuruckodás a szomszédban (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tóth Feri elöl, Vali hátul - bravó srácok-lányok, remekül hasítottunk végig, gond és bizonytalankodás nélkül

Tóth Feri elöl, Vali hátul - bravó srácok-lányok, remekül hasítottunk végig, gond és bizonytalankodás nélkül

A helyzet tudniillik az, hogy Oberdrauburgban, egy karintiai kis faluban, közelebbről egy hangulatos fogadó, a Gailbergerhof elképesztően főúri halljában üldögélek, a motor kint áll a ház előtt, én pedig bekéredzkedtem és bebocsáttattam ebbe a szentélybe, fehér bőrbútorok és nehéz szőnyegek közé, első szóra, mi sem természetesebb, mosolyogva, nem kérdezték, fogyasztok-e kötelezően valami önkéntest – persze azért egy pohár sört beküldök, attól tartok. Akkora wifi van amúgy, hogy két kilót akár haza is vihetnék belőle – így aztán végre lehetőségem van egy kis frissítésre, csak hogy megtörjem szabadságom unalmát. A házban, innen harminc kilométerre, Mörtschachban, ahol a Varga Zsoltiékkal és a gyerekekkel, Viktorral és Andival, a Puttóékkal és Puttó húgával, Évivel, továbbá Tóth Ferivel és Valival lakunk, nemhogy internet vagy tévé, de még térerő sincs – ezért tértem hát be ebbe a kedves kis Gasthausba, ahol épp valami csoportos nagyrendezvény van, és meglehetős illatok birizgálják az orromat, különös tekintettel arra a szikár tényre, hogy ma még nem ettem semmit, és kilenckor indultunk el egy közel négyszáz kilométeres kanyargásra – most pedig este hét van, pár órát esett is, de mit nekünk ilyen semmiségek. Ismertek – nekem a munka, az olvasó szent, inkább magamat sanyargatom, semhogy titeket táp nélkül hagyjalak. Még egy bő félóra lesz, mire innen hazavergődöm, és addig még képeket is kell méreteznem, válogatnom… a videóra már tényleg nem lesz erőm, ezt előre tudom, talán holnap, amikor állítólag kisebb kört nyomunk – ja, jut eszembe, mellékesen tíz perce búcsúztam el a Körtééktől, akik viszont épp ebben a faluban bérelnek egy másik házikót, de erről majd beljebb bővebben. És akkor nem is feszíteném tovább a húrokat: jöjjön a naplóbejegyzés-szerűségekből álló osztrák dolgozatom első része, vagyis az indulás-kiérkezés, azaz a múlt szombatunk igaz története (ha minden jól megy, és miért is ne menne, szerdán második rész is lesz a vasárnappal, aztán harmadik, a többit pedig meglátjuk), de csak ha hajlandóak vagytok egy nagyot lapozni. Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz