Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


23 december
5komment

Nem jön hó (1992)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (11 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Irkafirkálni nagyon egyszerű dolog – ha épp nem jut eszedbe semmi, csak szép nyugodtan ráírsz a Suszterre: Hi, Papi, holnap Zágrábba megyek, bizonytalan, mikor érek haza, ellenben kéne valami karácsonyos cucc, van ötleted? Ennyi, várakozás. Nekem mintha rémlett volna, hogy volt valami az archívumban, arra meg egészen világosan emlékszem, hogy úgy röpke negyedszázada karcoltam valamit, ha még egyszer az életben bejuthatnék abba a szerkesztőségbe, ahol azt akkor írtam, hát bevenném magam pár órára abba a régi poros raktárba, ahol az összekötött újságok évfolyamonként sorakoznak a polcon (ha ugyan még megvan, illetőleg egyáltalán szabad még tárolni, felsőbb pártszempontok alapján), és kifényképezném az összes régi dolgozatocskámat. Csak úgy magamnak. Meg esetleg nektek. Na, Suszter mester kerek négy perc múlva küldte a választ: minden oké, 2013-ban ugyan már megjelent, az a címe, hogy Nem jön hó, tíz perc múlva bent lesz a piszkozatok között. Még piszkozat… teeee… 2013-ban? Úgyse emlékszik az ilyesmikre a kutya se, hadd jöjjön még egyszer, legszebb a harmadközlés, és egyébként is ismétlés a tudás anyja, meg minden… Nos hát, kedves karácsonyi közönségünk tessék (és innentől már a 2013-as változat bevezetőjét másolom be, annyira ízléstelen a lustaságom), jöjjön most a Nem jön hó című darab, amiről elöljáróban, azt hiszem, nyugodtan bevallhatom, nem a legvidámabb írásmunkám. 1992 decemberi, hogy pontos legyek, karácsonyi szöveg, és tényleg kétlem, hogy túl harsány kacagást kelt majd az olvasóban – mindazonáltal azt gondolom, hadd legyen egy morzsa a szomorkából is: tudom, sokakat meghökkentek azzal, amit most kimondok, de bizony így van, a látszat ellenére a Boda is ember… még ha az elmúlt évtizedekben ezt viszonylag ügyesen palástoltam is, mert azt gondoltam, nincs jogom himmi-hummi magánkesergésekkel megzavarni a nyájas szórakozását, most bevallom, előfordult már, hogy volt kicsivel rosszabb napom… Alighanem az is egy ilyen volt, amelyen ezt írtam (persze, egy frászt: csak sikerült olyan hangulatba mantrázgatnom magam, merthogy ez a szakma lényege…)… na, lapozzatok csak, annyira azért talán nem fog fájni… Tovább »»

Hirdetés
09 december
11komment

A boldog pszeudó homoki hörcsögök

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanegyedik kiadásában, úgy döntöttem, vállalom a kockázatot, és forró talajra evezek (kérem szépen, hogy kivételesen csak a legtapasztaltabbak kommenteljék ide, hogy talajon nem is lehet evezni: köszönöm szépen…) – csak mert láttam, miként sikerült elsöprő többséggel elfogadnia az ausztrál parlamentnek a melegházasságok engedélyezéséről szóló törvénymódosítási javaslatot. Ne fogjátok vissza magatokat, ha úgy esik jól, bátran elő a legcirádásabb, legkeményebb magyarmiskás buzizásokkal: valahol pont erről szól ugyanis majd a dolog. Hogy van egy jókedvű, nyitott, boldog ország, ahol mondjuk ez abszolút nem probléma. Ahol a törvény mindössze annyiban módosul, hogy mostantól nem egy nő és egy férfi, hanem két ember szövetségeként definiálja a házasságot. És ez nekem baromira bejön. Pont. Épp tegnap olvastam, hogy a gazdasági minisztérium egyszerűségében is gyönyörű szép álláspontja szerint az állam nem tartozik semmivel az egykori magánnyugdíjpénztári tagoknak, akiket néhány éve oly sikeresen kitirhítottak a rendszerből, miközben, ezzel egyidőben személyes megtakarításaikat nemes egyszerűséggel einstandolták, mint azt pont ötszázhuszonnégyszer volt szerencsétlenségem leírni, kis kerekítéssel 3000 milliárd forintról beszélünk. Kezdetben, az aktus után volt még egy kis lehajtott fejű hazudozás, hogy öööö… izé… majd nemsokára mindenkinek létrehoznak egy személyes számlát, blablabla, de aztán látták, hogy a kutyát nem érdekli az a kis pénz, a kedves magyar nép le se szarja, hogy egy felfoghatatlan összeggel meglopták, inkább vállat von, és gyűjt tovább a kedves hiénáknak. Akik továbbra is harcolnak, azt hangoztatva, hogy ők Magyarország. Hát… kurvára nem, Petikém, kikérem magamnak… Kikerült a karácsonyi dekoráció a város útjaira – utána kéne néznem, hány éve sikerült megírnom, de biztos van vagy tizenöt, szóval még a nemmondjukkianevét újságban makogtam róla, hogy ennél a fajta díszítményezésnél még az is sokkal jobb lenne, ha baromira semmi nem lenne kint, mert az legalább egy becsületes megoldás. Akkor meg is számoltam, hány világítós gyertya, angyal, fenyőág meg gömb került ki a villanyoszlopokra – nagy felháborodással írta az illetékes a választ, azt hiszem, néggyel elszámoltam magam, helyre is igazítottam, ahogy kell. Azóta, meg kell hagyni, nagy változások vannak: kiégett egy csomó izzó vagy mi ezekben a vackokban. Mondjuk annyiban nem rossz a karácsonyi kivilágítás, hogy hetven-száz százalékkal emeli a dunaújvárosi közsötétítés szintjét. Meleg szeretet, magánnyugi, karivili, fáradjatok. Tovább »»

28 december
18komment

Calvadosszal ízesített morálfilé

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már SZÁZADIK kiadásában egy megkerülhetetlen születésnapról és születésnaposról – Keith Richards, a Rolling Stones gitárosa a hetvenet töltötte be a múlt héten: én tudom, hogy mifelénk, ez erkölcsben, emberi jellemvonásokban a legfelsőbb szinteken oly mérhetetlenül gazdag honban nem szabad példaképül állítani olyanokat, akiknek a múltjában méretes vétkek bűzlenek, nos, mindazonáltal én mégis megemlékezem a magam módján Keef-ről, aki nekem sok más mellett akkor is a remény élő szobra bizonyos tekintetben. Hazai vizekre evezve: három politikus nevét írta ki falára Terry Black, belekezdve bosszúja beteljesítésébe. Terry Black azon háborodott fel, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat parlamenti karácsonyi ünnepségén nemkívánatos személy lett Krasznai Tünde, az X-Faktor című tehetségkutató egyik sztárja, mire a televízió válaszul többi énekesét se delegálta a gálára. Azóta komoly vita bontakozott ki a témában – szerintem vihar a biliben, plusz ne ítélj, hogy ne ítéltessél. Végül egy egyszerű, de számomra fontos tény, pezsgőpukkanással: itt, a neten kereken századszor köszönthetem nyájas böngészőimet – a HL viszont ennél sokkal többször jelent már meg az elmúlt tizenkét, lassan tizenhárom évben, leszámítva néhány szabadságon töltött hetem kihagyásait, nagyjából hatszáz alkalommal pöfögtem valamit egy-egy nemzetközi, hazai és helyi/saját hírhez. Miközben mindenkinek szépen köszönöm a figyelmet, statisztikázunk egy picit, továbbá igyekszem reményemet kifejezni a hasonlóan szorgos folytatásban – természetesen szigorúan szem előtt tartva az önkéntesség és a teljes nonprofitság nem fakuló elveit. Továbbra is nettó élhetetlenség odabent: kérném a belépőt mindenkitől, ma is egy lapozás az ár. Tovább »»

30 január
4komment

Nem jön hó

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Nemrégiben új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Az előző héten a Jósok alkonya című opuszt tettem közszemlére, ami 1993 márciusában jelent meg több mint húsz éven át naponta látogatott anyalapomban, nyomtatásban – és már akkor fenyegetőztem, hogy az előzményével is megismertetem kedves böngészőimet: hát tessék, jöjjön most a Nem jön hó című darab, amiről elöljáróban, azt hiszem, nyugodtan bevallhatom, nem a legvidámabb írásmunkám. Ez 1992 decemberi, hogy pontos legyek, karácsonyi szöveg, és tényleg kétlem, hogy túl harsány kacagást kelt majd az olvasóban – mindazonáltal azt gondolom, hadd legyen egy morzsa a szomorkából is: tudom, sokakat meghökkentek azzal, amit most kimondok, de bizony így van, a látszat ellenére a Boda is ember… még ha az elmúlt évtizedekben ezt viszonylag ügyesen palástoltam is, mert azt gondoltam, nincs jogom himmi-hummi magánkesergésekkel megzavarni a nyájas szórakozását, most bevallom, előfordult már, hogy volt kicsivel rosszabb napom… Alighanem az is egy ilyen volt, amelyen ezt írtam… na, lapozzatok csak, annyira azért talán nem fog fájni… Tovább »»

22 december
14komment

A maják meg a Lásztkrisztmasz-élmény

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (50 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenhetedik kiadása igencsak különös és kalandos körülmények között keletkezett – nem tudom, ki hogy van vele, nekem speciel ez az első világvége, amit átéltem. Nem nagyon smakkol ez a hülye nullsík, alig találom a billentyűket a tök sötétben, és a combom is tisztára bedurrant, mert második órája tekerem a laptop ellátását biztosító áramfejlesztős biciklit, amit szerencsére jó előre bekészítettem magamnak. (Ha valakinek netán áram kellene, keressen nyugodtan, egy darabig itthon leszek, most akciósan tudok átadni, pénz nem annyira érdekel, de friss, füstölt házi húsárut szívesen beszámolnék…) Az időnkbe, azt hiszem, belefér, hogy megbeszéljük, mi a helyzet a Nemzeti Színházzal – és ha már Vidnyánszky Attila szóba kerül (nem is szólva egyik kedvenc keresztényemről/demokratámról, Pálffy Istvánról), röviden elmesélem, milyen is volt, amikor bő tíz éve a Nyulasival Kárpátalján, Beregszászon, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban töltöttünk pár felejthetetlen napot. Végezetül beszámolok a karácsonyi előkészületeimről – nem állok túlságosan fényesen azt előrebocsáthatom… Az alkalmat viszont ezennel megragadom, és mindenkinek békés napokat kívánok – ránk férne pár csepp nyugalom… A magam részéről csendes kis utazgatásokkal teszem változatossá a karácsonyt – felbukkanok majd Varga Zsoltiéknál, talán Nagykovácsiban, a Szilárdéknál, persze lesz némi családi pittyputty is… úgyhogy várhatóan szabin vagyok, de egy hét múlva mindenképpen jövök, hiszen a szombat reggeli kávé mellől szerencsére sokaknak nem hiányozhat a HL. Most sem – gyerünk… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz