Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 december
18komment

Calvadosszal ízesített morálfilé

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már SZÁZADIK kiadásában egy megkerülhetetlen születésnapról és születésnaposról – Keith Richards, a Rolling Stones gitárosa a hetvenet töltötte be a múlt héten: én tudom, hogy mifelénk, ez erkölcsben, emberi jellemvonásokban a legfelsőbb szinteken oly mérhetetlenül gazdag honban nem szabad példaképül állítani olyanokat, akiknek a múltjában méretes vétkek bűzlenek, nos, mindazonáltal én mégis megemlékezem a magam módján Keef-ről, aki nekem sok más mellett akkor is a remény élő szobra bizonyos tekintetben. Hazai vizekre evezve: három politikus nevét írta ki falára Terry Black, belekezdve bosszúja beteljesítésébe. Terry Black azon háborodott fel, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat parlamenti karácsonyi ünnepségén nemkívánatos személy lett Krasznai Tünde, az X-Faktor című tehetségkutató egyik sztárja, mire a televízió válaszul többi énekesét se delegálta a gálára. Azóta komoly vita bontakozott ki a témában – szerintem vihar a biliben, plusz ne ítélj, hogy ne ítéltessél. Végül egy egyszerű, de számomra fontos tény, pezsgőpukkanással: itt, a neten kereken századszor köszönthetem nyájas böngészőimet – a HL viszont ennél sokkal többször jelent már meg az elmúlt tizenkét, lassan tizenhárom évben, leszámítva néhány szabadságon töltött hetem kihagyásait, nagyjából hatszáz alkalommal pöfögtem valamit egy-egy nemzetközi, hazai és helyi/saját hírhez. Miközben mindenkinek szépen köszönöm a figyelmet, statisztikázunk egy picit, továbbá igyekszem reményemet kifejezni a hasonlóan szorgos folytatásban – természetesen szigorúan szem előtt tartva az önkéntesség és a teljes nonprofitság nem fakuló elveit. Továbbra is nettó élhetetlenség odabent: kérném a belépőt mindenkitől, ma is egy lapozás az ár. Tovább »»

Hirdetés
02 január
7komment

Viadana – avagy, (nagyon) szabad fordításban: a Dal útja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (60 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

130101_viadana-hl03

Gergő lendületben – és a Viadana is, immár tizenöt éve… (Fotó: Nyulasi Zsolt)

Elnézést a címért – kedvenc együttesem, az épp tizenöt éves Viadana Kamarakórus közel két héttel ezelőtti koncertjén jutott eszembe, amikor Kurucz Gergely karnagy, egyben az est kiváló műsorvezetője a kórus névadásának körülményeiről mesélt pár szóban… Ekkor ugrott be, hogyan is fordítaná le a Viadana nevét Horvát Totyi barátom/áltisk osztálytársam, akinek néhány régi nyelvi bravúrjáról talán már beszámoltam korábban – a lényeg, hogy Totyinak, akit persze nem zavart túlságosan össze az angol nyelv ismerete, elég volt egyszer kimondani egy angol mondatot, számcímet vagy bármit, és azonnal köpte a megfejtést: például a Strange Kind Of Woman című Purple-örökbecsű így lett nála A Strandon Kint Van A Hoffmann… De nem Totyiról akarok most mesélni – a dal útjáról, azaz a Viadanáról viszont igen. Nem szeretek magamtól idézgetni – de így bevezetőnek talán elmegy az a pár sor, amit az ünnepi füzetecskébe izzadtam össze, mert az előzményeket nem nagyon tudnám jobban összefoglalni, plusz ha már egyszer összefoglaltam, ugye, minek még egyszer… szóval: Nem emlékszem pontosan, mikor hallottam először a Viadanát énekelni – annyi biztos, nem tavaly volt…Arra viszont határozottan emlékszem, bő tíz perc telt el csupán abból a koncertből, és egyszerű, ám mindennél megbízhatóbb jelzőkészülékem, a karomon lévő szőr tízes erősségű produkciót mutatott… Azóta több tucatnyi alkalommal láttam/hallottam a kórust – s időközben rájöttem, az a titkuk, hogy nem előadják, nem be- vagy megmutatják, még csak nem is átélik, de élik a zenét… És, azt gondolom, ez a legtöbb, ami előadóval (s ennek köszönhetően közönséggel) történhet… Így volt és van… És nevezetes, tényleg becsaphatatlan jelzőkészülékem, ami miatt soha nem epilláltathatok, 22-én este, a szokott helyszínen, az evangélikus templomban is jó néhányszor bejelzett… Hogy hol, mely részeknél, arról hajtás után mindent elmondok – és még sokkal többet is, merthogy nem sima koncerttudósítás következik… Gyertek: irány a Via Dana. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz