Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 december
2komment

Váratlanul lemondott a miniszterelnök!!!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.38 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvenedik kiadását egy hosszú évek óta várt, csodálatos hírrel indítom, nem is lehet máshogy: lemondott a miniszterelnök!!! A hír váratlanul érte a közvéleményt, szinte mindenki biztos volt benne, hogy a politikus indul a következő választáson is – ő azonban úgy fogalmazott, nem akar abba a hibába esni, amibe oly sokan, akik túl sokáig maradnak hatalmon. A csúcson kell abbahagyni, fogalmazott a miniszterelnök, aki azt is bejelentette, ő a pénzügyminiszterére szavaz majd a jövő évi választáson. Jó, nyilván valamennyien ismeritek a HL rendszerét – vagyis hogy külföldi hírrel indítjuk a mesét: hát persze hogy nem a mi kis betegünkről, hanem Új-Zéland miniszterelnökéről, John Key-ről van szó… A legtöbb magyar mintha nem is Európában élne – ez a kép rajzolódik ki a Tárki nemrégiben napvilágot látott kutatásából. Ha Magyarország egy kórházi beteg lenne, a kórkép alapján alighanem azt tanácsolná neki az orvos, hogy éretlen banánra már ne költsön feleslegesen… ez persze csak vicc, a helyzet azonban egyáltalán nem mókás. A napokban kiléptünk a korrupcióellenes együttműködésből – az átlátható kormányzás elősegítését zászlajára tűző nemzetközi szervezetet eddig csak Oroszország hagyta el három éve – kakaskánk, Szidzsártó extramini szter már elpufogta, hogy sajnos az egész rohadt világ, a teljes univerzum pikkel ránk, oktatni akarnak és csak szemétkednek, jobb, ha kiszállunk egy ilyen olcsó kis bagázsból… Közben lassan (egy frászt: igazából villámgyorsan) tényleg mindenkitől leszakadunk – a felzárkózás kulcsa egyebek mellett az oktatás fejlesztésében rejlene, de hát ki tud itt ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, amikor állandó harc az életünk: hol a migránsok, hol a Soros, hol a köcsög brüsszeli fenekedők kavarnak; és akkor ott vannak még a kommunisták, a szemkilövetők, az USA, Norvégia meg a KDNP-re kommentelők. Végül hadd ejtsek szót néhány nemes lelkű helyi polgártársunk felemelően szép tettéről: néhány kiváló és csupaszív szakember minden különösebb faxni nélkül összeállt, és szépen megnyírták, rendbe szedték pár hajléktalan, elesett embertársunkat. Így kell ezt csinálni, kedves mindnyájan, természetesen magamat is beleértve – e hír ébresztett rá, hogy piszok régen dolgoztam utoljára ilyen helyen, legfőbb ideje lesz beállnom valahová, hogy valami hasznosat is csináljak végre. Konkretice. Elkezdjük az okoskodást – tartsatok velem. Tovább »»

Hirdetés
05 december
11komment

Navdeep Bains iszonyú menő bajsza

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvennyolcadik kiadását Kanadában kezdjük, más fontos személyiségek mellett az utak királya tizennyolc keréken, azaz Suvi barátom és kedves családja választott hazájában, ahová mellesleg engem is rendszeresen invitál hosszabb távra, állítólag szépek a buszok is – nem mondom, hogy ne lenne kedvem, de egyelőre kicsit messze van, különös tekintettel Boda sr-ra és becses nejére… Ha ott vagyok, ha nem: Kanadának új kormánya van, s az összetétele meglehetősen érdekes – az elmúlt hetekben csak úgy zengett az internet, vannak, akik istenítik a 44 éves miniszterelnök, a liberális Justin Trudeau stábját, mások fanyalognak, mondván, az egész csak olcsó marketing, kínlódni és bukni fognak. Én azt mondom, egy bő felsorolást megér a dolog – arrafelé, nekem mindenesetre úgy tűnik, tényleg lehet más a politika… Ami az itthoni helyzetet illeti… nos… semmi különös… tudom, ezerszer mondtam már, hogy ennél lejjebb talán már nincs, aztán mégis lett, de szóval ez a két menet a héten… ez most tényleg egy picit betett… egyrészt ugye egy jótékonysági sütizés résztvevőire csapott rá a szakszerv – Győrben a civilek negyedik éve rendezik meg az akciót, nagymamák és anyukák sütnek jó pár tepsi finomságot, cukrászdák is beszállnak az adományozásba, a befolyt összegből valami jót próbálnak tenni, az idén egy életmentő készülék beszerzéséhez járultak volna hozzá. A Nébih azonban “állampolgári bejelentés” alapján kiszállt a helyszínre és haladéktalanul megtette a szükséges intézkedéseket, azaz véget vetett a bulinak és elkobozta a zserbókat… Gyerekek, bazmeg, már oppardon, nem kell ide semmilyen külső ellenség, aknamunka, magyarellenes fenekedés, köcsög Európa és szemét világ: tudunk mi magunk is, saját hatáskörben olyan, de olyan szar országot csinálni, hogy a tíz ujját nyalja meg tőle féreg édesapánk, a kormány – amely egyébként épp most hozott visszamenőleges törvényt a szabad rablásról, indulhat a vastaps, aki szeretne boldogulni a szép új világban, annak halljam a sikoltozását is szépen… És a végére egy névnap, méghozzá az enyém, csoportokkal, jelölésekkel, hajnalban pittyegő telefonnal, millió és millió köszizéssel, és boldogságosságosságokkal… Nagy ég, de jó, hogy drága szüleim nem Boda Tibor Károly Tamás Béla Nándor Euzébió Andrásnak kereszteltek – így jövő november végéig tán egy kis nyugtom lesz… Kanadai libsik, honi bolsik meg én a remek némdéjjel – köszöntsetek már fel egy kicsit, kérlek… Tovább »»

08 február
19komment

Pay Pál és a jézusjattok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már százhatodik kiadásában először, ki tudja, hányadszor már, az Egyesült Államokba ruccanunk át, ahol most igazán érdemes elszegődni bármilyen borravalós állásba – ezer, továbbmegyek, nem ritkán több ezer dolláros jattot hagy jellemzően pincéreknél egy (vagy több) titokzatos ismeretlen. Az okot senki nem tudja: én mindenesetre, immár több borravalós szakmán túl most nem irigykedem, inkább a végén elmesélek egy harminc éve megesett, fura belga történetet. A tisztelet középrésze következik: alighanem még most is a múlt heti ónos eső kínjait nyögnénk, ha nincs a katasztrófavédelem, ahonnan úgy három napon keresztül érkeztek a legkülönfélébb színű riasztások; s persze ne feledjük el, kellett hogy legyen köztünk valaki, aki ismét hajnalban kelt értünk, áttekintette a helyzetet nekünk, mindenre tudta a megoldást helyettünk, a tekintete a horizontra tapadt, a hangja megnyugtató volt, tetteitől pedig érdessé vált, ami addig csúszott. Lelki füleimmel hallom a szenvedélyes ellenvéleményeket, sajnálom, akkor is hatvanötben születtem, és vashintával hajtottunk fel koccig, ha tetszett, ha nem, én azóta se szeretem, ha hülyének/kiskorúnak tekintenek, oké, nem bánom, szóljanak, ha tényleg jön a hurrikán, de  azzal, hogy mondjuk télen csúszhat az út, kérném szépen engem bátran békén hagyni. Katasztrófa, nem védelem: és új, házi feladatok a választásokig a mini szterelnöknek. Végül közhírré teszem, hogy papír alapú levelem jött a német hatóságoktól – egy hónapokkal korábbi vitás ügyem kapcsán az ottani tartományi rendőrség netes oldalán érdeklődtem, hogyan kéne feljelentenem valaki(ke)t – ott válaszoltak, aztán végül is megoldódott az ügy: de ők azért kicsit komolyan vették. Jelentem: az országban rend van. Abban. Bizonyítékok bent, kicsit elmértem, első rész. Tovább »»

16 november
5komment

Kisegér Bandi a konyhában

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvennegyedik kiadásában erős kezdés várható: három évvel ezelőtt, saját lakásának fürdőkádjában, egy lezárt utazótáskában találták meg egy 31 éves brit kém holttestét – a hatóságoknak mostanra sikerült kétséget kizáróan bizonyítaniuk, hogy Gareth Williams “baleset” áldozata lett. A férfi csodálta a szabadulóművészeket, s különös hobbija okozta a vesztét: sikerült bemásznia a 81 x 48 centis sporttáskába, és magára is tudta lakatolni – visszafelé azonban valahogyan nem működött a dolog. Miközben tényleg sajnálom szerencsétlen Gareth-et, eszembe jut, mennyivel szerencsésebb lett volna, ha a Dunasoron él, és ülőkádja van – abban gyakorolhatott volna kedvére, és életben is marad. Jön tehát Bandi, a vízisikló. Alacsony a vérnyomásom, tehát muszáj egy kicsit magánnyugdíj-pénztáraznunk: képzeljétek, kiderült, hogy a “a nyugdíjrendszerben olyan változások történtek, amik nem teszik indokolttá a korábbi magánnyugdíj-pénztári megtakarítások jóváírását” – hát akkor ezekről a változásokról ejtünk néhány szót, és én ismét bátorkodom azzal a semmiséggel előjönni, hogy akkor hol is van, hová is lett 3000 milliárd forintunk kilenctizede, amiről annak idején voltam oly nagyképű megjósolni, soha nem látjuk viszont. Mondjuk én minden ésszerűség ellenére maradtam mnyp-tag, most épp a soron következőt koptatom, hiszen az előző, a szívós kormányzati munkának köszönhetően bedőlt. Kicsit úgy érzem magam, mint a kisegér a kamrában – újabb és újabb rejtekhelyemet fedezi fel a cica… de ügyeskedem… A végére egy kis jóság: múlt héten jótékony estet tartott a város legkomolyabb rajongótáborral büszkélkedhető örökifjakat tömörítő rockcsapata, a Delta – korábbi zenésztársuk megsegítésére trombitálták össze a nagy csapatot, teljes sikerrel, és még. A legenda tehát, akivel annak idején felesben béreltünk egy lakást, és pompás időket múlattunk együtt, Széles Miki, meg egy csomó jó fej önkéntes itt, a HL-ben is – irány tehát először a kádam… Tovább »»

10 június
3komment

Lovak, fogatok – s a lélek szép ünnepe, virágos véggel (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Utolsó eligazítás - a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Utolsó eligazítás – a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Bő egy hete megírtam már e hasábokon, hogy Nyulasi barátommal, és derék segítőkkel rendesen megpakoltuk a kölcsön kapott Citroent sokaktól ajándékba kapott könyvekkel, és szombat hajnalban szembe indultunk a kelő nappal – a világ egyik legcsodálatosabb fertálya, a Gyimes volt ismét az úticélunk, egészen pontosan Gyimesfelsőlok, ahol az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittünk, immár másodízben, könyvadományt. Ezúttal Berszán Lajos atya, a kiváló középiskola megálmodója, alapítója (az intézmény alapkövét szinte napra pontosan húsz éve helyezték el), lelki vezetője fogadott minket: nem mellékesen épp az ő javaslatára érkeztünk az utolsó májusi hétvégén, az iskolában ugyanis ekkor van a kicsengetés, azaz a ballagás, és ez, a pap bácsi ezt ígérte, nem akármilyen élmény. Immár elmondhatom: felejthetetlen. Az első részt ott hagytuk abba, hogy délután öt óra körül megebédeltünk, utána bevettünk egy tokaji aszút, majd Lajos atya Volkswagenével egy lendületes menetben leautóztunk a falu kissé arrébbi részére, Récepatakára, ahol egy szép kis házban Igyenes András és felesége lakik – őket tavaly ismertük meg, amikor régi dunaújvárosi ismerősök üdvözletét vittük nekik: mit hoz a sors, elég szépen összebarátkoztunk velük mi is. A pap bácsi megállt a szomszédos kis bolt előtt, és a lelkünkre kötötte, ha dudál, azonnal induljunk kifelé András bácsiéktól, mert sietős este elé nézünk. Szinte lerohantuk tehát a zavarbaejtően vendégszerető házaspárt – ugye felesleges mondanom, hogy a házigazda két percen belül prezentálta a sárgaszilvából esztergált speciális anyagot, amiből hét perc alatt épp két púpozott ibrikkel eresztettünk be. Jóféle matéria ám: ékesen mutatja az is, hogy a Nyulasi a második után egyből meghallotta a dudaszót – zártuk hát a mondatot, sietős puszikat adtunk, és András bácsi kíséretében elrohantunk a boltig, de az autónál egy lélek sem volt. Álldogáltunk bután, majd visszaballagtunk, hallucinogén barátom pedig esküdözött, hogy de valaki tényleg dudált. Valahol. Ittunk még egyet, hátha nekem is megfújják a harsonákat, de csak a csend percegett. Újabb negyedóra beszélgetés, majd egy gyors búcsú után viszont már tényleg indulnunk kellett: hazafelé három pálinkásüvegben kotyogott a tudás a hátsó ülésen – két butykos papramorgót Lajos atya szerzett be, a harmadikat mi kaptuk, ha már húsz perc alatt sajna nem csúszott be a liter… Hogy ittunk-e még egy kupicával este, elmondom odabe… Tovább »»

06 június
6komment

Gyimes: a könyvbusz második, négy fasírtos menete (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei - hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei – hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi…

A logika és az élettapasztalat azt diktálná, hogy unjak a Nyulasival utazni – bő harminc éve tartó barátságunk során letoltunk együtt jó pár tízezer kilométert, a nagy részét különféle személy- és teherautókban tettük meg, a Magyar Narancsban eltöltött másfél éves kalandunk során szinte az összes környékbeli országban kalandoztunk, de gurultunk motoron, zötyögtünk szénásszekéren, mi több, toltunk százéves Ikarust, s még gyalogoltunk is együtt, ha nem is teljesítménytúrákon… Szóval akár azt is gondolhatná az engem, a minket kevéssé ismerő szemlélődő, hogy unom a Zsoltit, ő meg engem – a valóság ezzel szemben az, hogy nagyon úgy néz ki, mi már kihúzzuk egymással ezt a hátralévő hatvan-nyolcvan évet. Ráadásul nem is unatkozva: a Nyulasi ugyanis szerintem ideális útitárs – egyrészt, és legelsősorban ő is a klasszikus kerouac-i alapelv szerint, magáért az útért (is) utazik, és ez eleve megadja az egész vállalkozás hibátlan alaphangulatát; továbbá soha nem nyavalyog semmiért, és nem csinál kívánságműsort egy jó kis hatszáz kilométer során, sztoikus, mint jómagam; ha fáradt, elszundikál, ha szomjas, meghúzza a bekészített butykosát, ha éhes, kivesz két szendvicset a zacsiból, egyet odaad nekem, mert pontosan tudja, mikor mire van szükségem; és persze a Nyulasinak, akárcsak nekem, látszólag soha nincs rosszkedve, mi több, mindig van valami alkalomhoz nagyon is passzoló története, bonmot-ja, sztorija – és ezeket még akkor is nagyon lehet élvezni, ha az ember olyikat másodszor vagy épp százhuszadszor hallja… És valahogy soha nem szenvedtünk még témahiányban, bárhová utaztunk is: és persze hogy fantasztikusan jó érzés, ha olyan ember társaságában nyeled a kilométereket, aki gondolkodás nélkül fejezi be az elkezdett mondatodat. És az egész valamitől mégis érdekes… Legutóbb ősszel mentünk komolyabbat: Gyimesfelsőlokra, a Berszán Lajos atya által alapított Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittük el egy legendás barát, Tóni nagylelkűen felajánlott könyvtárát. Valóságos kis mozgalmat kerekítettünk a történet köré – egyebek mellett ingyen kaptunk egy nagyszerű furgont, és szándékoltan nagyon sokan dobták össze annak az útnak az üzemanyagköltségét. Mi pedig megbecsültük az adományokat, és igen finoman bántunk a gázzal, így a tervezett költség alig feléből megfordultunk – a pénz másik felét szépen eltettük, s elhatároztuk, megismételjük a produkciót. Most, íme, megtörtént: elmesélem, gyertek, csak négy szendvics, és ott is vagyunk. Tovább »»

11 május
3komment

Keringőző nagymama, konyakosmeggyel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanhetedik kiadásának első hírét el se fogjátok hinni, pedig éles és komoly: Oslónak kevés a szemete, ezért importálnak, például Svédországból, de még Olaszországból is megéri számukra a hulladékszállítás – a norvégok az ország energiaszükségletének felét szemétégetésből nyerik… Hát erre kéne most gombot varrni, pajtások – mindenesetre szemetelünk egy kicsikét. Könnyű állandóan csak a rosszat látni, szidni a politikusokat, hogy nem csinálnak semmit – miközben dehogynem. Szépen épülget például a felcsúti Aranycsapat-stadion, gyenge 3.8 milliárdból meg is áll majd, már a látványtervei is elérhetők, de ha jobban szeretnéd, egy sárkányrepülős bajtárs már körbenézett a helyszínen, lélegzetelállító az egész, Brazíliának díszére válna… De nem is ezt akartam mondani: hanem azt, hogy még ilyen komoly munkálatok közben is jut idő arra, hogy ránk, szegény pórokra gondoljanak. A mi egészségünk ugyanis mindennél fontosabb vezetőink számára – ki tudja, lehet, hogy rájöttek, ha mind idő előtt megdöglünk/lelépünk, viszonylag értelmetlennek mondható a további rezsicsökkentés, s talán ezért is tették fel a Magyar Kormánytisztviselői Kar Információs Portáljára (remélem, látni, hogy mindent nagybetűvel írtam) az Energiaegyensúly családoknak című örökbecsűt. Végigszaladunk, rajt. És végül némileg szolgálati jelleggel pár sor azzal kapcsolatban, hogy hamarosan újra a Csángóföld felé fordítjuk szekerünk rúdját Nyulasi jóbarátommal – még egy könyvszállítmányt szeretnénk eljuttatni a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Líceumba, Berszán Lajos atya iskolájába: szeretnénk, ha mindenki elkezdené dobozolni az adományát, aki korábban jelentkezett. Részletek odabent – gyertek, kész a Classic. Tovább »»

24 november
1komment

Nagy meccs, csak győztesekkel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.68 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenharmadik kiadásában szomorú üggyel indulunk: Hong Kongban, egy taxiban lelte halálát a világ legjobb étterme, a három Michelin-csillagos Fat Duck két szakácsa is. Egy lejtős utcában elszabadult busz – melynek sofőrje a hírek szerint rosszul lett és elaludt – préselte taxijukat egy másiknak… Szomorú eset, de szent igaz, Ázsiában, különösképp Kínában kétségtelenül kicsit gyakrabban csap oda a sors keze, mint a világ más fertályain – egy-két apró, személyesen átélt esetet fel is idézek. Úgy látszik, valami rosszat álmodhattam, mert tovább háborgok – jelesül az október 11-én Apátfalvánál motoros rendőrt halálra gázoló osztrák Hummer-vezéren, akinek az ügyvédje a héten kijelentette, egy másik motoros rendőr paprikaspray-t fújt védence arcába, s a többszörösen büntetett, terepjárós férfi emiatt hajtott át monstrumával az oldalt álló rendőrön. Igyekszem belegondolni, mi is történt volna, ha ugyanezt Ausztriában egy magyar ladás teszi – azután kicsit kitekintünk Amerikára ugyanebben a tárgykörben: van például egy haverom, aki egyszer átélt egy hangulatos közúti igazoltatást, s azóta, tudom, születésnapot ünnepel a megfelelő napon, éppenséggel nem minden alap nélkül. Végül örök kedvenceim, a DAB jégkorongozói kapnak helyet a HL-ben, akik ismét bizonyították, nem csak a viharos csatákban (pénteken este például a Miskolcnak vágtunk vissza szépen egy izgalmas meccsen), de békeidőben is képesek felejthetetlen produkciókra a jégen – a Bikák mozgáskorlátozottakat, illetve a Jószolgálati Otthon gondozottjait látták vendégül a jégcsarnokban: bravó, srácok, így kell ezt… Csendes hétvégém lesz, eddig legalábbis minden jel ezt mutatja – egy kis motortisztogatást leszámítva túl sok mindent nem terveztem: igaz, volt már olyan, hogy az ilyen kis szolidnak ígérkező víkendekből lettek a legsűrűbb partyk… na, majd meglátjuk. Most viszont indulunk: közlekedjetek okosan, velem – hajtás után íme, a Classic… Tovább »»

24 október
8komment

Iskola a Paradicsom határán (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A pap bácsi, azaz Berszán Lajos atya: nagy formátumú ember, tele szeretettel és jósággal

A pap bácsi, azaz Berszán Lajos atya a gyergyói kirándulók kérésére mesél: nagy formátumú ember, tele szeretettel és jósággal

Eltelt néhány nap, hogy utoljára szót ejtettünk a Gyimesbe tett kirándulásunkról – tényleg csak pár szóban idézném fel az előzményeket (aki netán kihagyta, az megtalálhatja az első és a második rész történéseit az archívumban): a lényeg, hogy sokak példás és önzetlen összefogásával Tóninak, az ajándékozónak hála, egy gáláns felajánlást, egy teljes kis könyvtárat menthettünk meg az enyészettől, és juttathattunk el olyan helyre, ahol jó hasznát veszik. Rövid netes kutakodást követően Nyulasi Öcaline barátomnak remek ötlete támadt: vigyük a könyveket Gyimesfelsőlokra, az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba, amit Berszán Lajos atya alapított lassan húsz éve, s melybe – ezt már a helyszínen tudtuk meg – több mint négyszáz középiskolás jár, főként a Gyimes völgyében élő fiatalok, csángók-székelyek: de távolabbi vidékekről is szép számmal érkeznek a tanulni vágyók, hiszen az iskolában folyó színvonalas munka és a szeretettel teli nevelés Erdély-szerte legendás. Legutóbb ott szakítottuk el a történet fonalát, hogy egy remek este után – amelynek keretében megismerkedtünk, s jó pár órán át beszélgettünk Tankó Karcsival, az iskola kiváló éjjeliőrével – a vendégszobába húzódtunk vissza Nyulasival, és tíz óra tájban (otthoni idő szerint kilenc) elszenderedtünk. Velem ez utoljára úgy negyven éve történt meg – mindenesetre bátor tizenkét órát hortyiztunk, majd kisimultan-kipihenten feléledtünk, s elkezdődött második, eseményekben szintén nem szegény napunk Felsőlokon: mindent elmondok, ahogy volt, gyertek csak.  Tovább »»

18 október
5komment

Iskola a Paradicsom határán (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A csodálatos faépület a közeli vasúti híd átjáróján keresztül

A csodálatos faépület a közeli vasúti híd átjáróján keresztül

Egy könyvszállítmánnyal keltünk útra Nyulasi barátommal múlt szombaton hajnalban – mint arról már olvashattatok, a több mint másfél tonna szépirodalmat, ismeretterjesztő, ifjúsági művet, lexikont, művészeti albumot egy Szórád Márton úti pompás kis pinceböngészde jótékony tulajdonosa ajánlotta fel, mi pedig kaptunk az alkalmon, s kerestünk a könyveknek jó helyet. A festői szépségű Gyimesfelsőlok igen sok mindenről nevezetes – egyebek mellett például a Tatros folyó és a Görbe patak ágai mentén kialakult, egyedülálló településszerkezetéről, csángó lakóinak hagyománytiszteletéről, ízes beszédéről, csodás dalairól és táncairól… és, lassan két évtizede még valamiről: az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumról, amelybe több mint négyszáz székely és csángó gyermek jár. Az iskolát a méltán legendás “pap bácsi”, Berszán Lajos atya álmodta meg, ő alapította, s a helyi közösség összefogásával, igen sok közös munkájával valósulhatott meg – még a szükséges faanyagot is a helyiek adományozásából szedték össze. Tiszta szerencse, hogy Nyulasi Zsolt barátom 1991-ben errefelé vándorolt; hogy épp Lajos atyánál töltött néhány felejthetetlen napot; hogy mindez most eszébe jutott; s hogy a pap bácsi azonnal válaszolt: örömmel fogadnák a szép könyveket. Ettől kezdve felpörögtek az események: gyűjtést hirdettünk az 1600 kilométeres út üzemanyagköltségének előteremtésére, a pénz igen könnyedén és gyorsan össze is jött; ingyen kaptunk egy szép, nagy és jó furgont; pénteken délután, szintén hathatós önkéntes segítséggel az engedélyezett súlyhatáron belül megpakoltuk a Jumpert, és szombaton, hajnali 4 óra után elhagytuk a várost… Tizenkét órával később már a Gyimesfelsőlok táblát fényképezhettük le, s perceken belül megérkeztünk Felsőlok egyik településrészébe, Ugrapatakára – itt található a katolikus líceum. Célállomás, nem megy tovább – én viszont most folytatom, fáradjatok beljebb… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz