Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 október
11komment

Clintonné : parkolóőr, 0-1

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenegyedik kiadásában először Londonba utazunk – azaz pénztárcánk vastagságához méltó módon, jót beszélünk róla. Nevezetesen azt mesélem el, hogy Hillary Clinton a minap valóságosan ott járt, öt autóval és tíz biztonsági emberrel: a konvoj megállt az úticél közelében, természetesen senki nem vett parkolójegyet – még természetesebben érkezett egy parkolóőr, és bírságolni kezdett… Hiába rontottak rá Mrs. Clinton gorillái: szemrebbenés nélkül rápakolta a Mergára a nyolcvan fontos cetlit. Van még pár csavar a sztoriban – beljebb mondom. Tavaly augusztusban négy ember halálát követelte egy baleset: egy szlovák milliomosnő BMW-je csapódott nagy sebességgel egy Fiatba, amelynek utasai az autóban égtek. Eva Rezešová szervezetében alkoholt is találtak – erről azt vallotta, a baleset utáni sokk hatására húzott meg egy, az autójában volt vodkásüveget, amiben, úgy hitte, víz van (hm… de ismerős fordulat…). Az ügy tárgyalásán egy tekintélyes szakértő úgy vélte: elképzelhető, hogy Rezešová vétlen volt a balesetben. Rezešová is az áldozatokat hibáztatja, azt mondja, hirtelen előzéssel került a Punto a terepjárója elé, ezért történt a baleset. Nem szeretnék demagóg módon hozzászólni, sem prejudikálni, de azért az tényleg elképesztő, hogy ilyen arcpirító módon lehet jogászkodni, ha megvan hozzá a kellő mennyiségű lé, sztárügyvédre, sztárszakértőre. A végén némi ügyintézős dohogás, ezredszerre is: ismerősöm levizsgázott motorkerékpár-vezetésből, december elejére ígérték neki a jogosítványt – nekem már minden papírom megérkezett, úgyhogy kussolok, de tényleg mondja már meg valaki, miért jó az a rendszer, ami van, és pölö miért nem lehet a helyszínen elkészíteni egy plasztik kártyát 2013-ban… Amúgy tudom a választ, de csak bent árulom el. Fáradjatok. Tovább »»

Hirdetés
17 augusztus
19komment

Állami kúrálás kiemelt komfortfokon

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanegyedik kiadásának első harmadában egy troll lesz a vendégünk – nem, anyu, nem troli, hanem troll: olyasvalaki, aki az internet közösségeit igyekszik előre megfontolt szándékkal szétzilálni, válogatás nélkül sérteget, gyaláz mindenkit, vagy csak szétfirkál egyes fórumokat, de nem hagyja élni a szerkesztőket, admineket, fejlesztőket sem… vagyis igazi kellemes cimbora… Skóciában most negyvenezer fontos pénzbüntetésre ítéltek egy példányt – nem lenne rossz, ha elterjedne kissé a gyakorlat: mellesleg, jut eszembe, egyszer szemtől szemben állhattam egy ilyennel, finom volt… És én is. Második kis dolgozatunk során igyekszünk megnyugodni, amennyiben tudomást szerzünk róla, hogyan is jár szükség esetén kórházba 311 állami vezetőnk. Nagyjaink soron kívül, járóbetegként VIP-rendelőben kúráltathatják magukat, ha netán fekszenek, kiemelt komfortfokozatú, egyágyas, tévés, telefonos, fürdőszobás kórteremben, és évi 36 szűrővizsgálatra jogosultak. Tíznaponta szűrés? Hm… És persze mindenki állapota titkos – egészen a legmagasabb szintig, ami ugye csak azért érdekes, mert elvileg buszt se vezethetek, ha folyton látom a lényeket. Végül egy történet arról, miért is nem mehettem el Amszterdamba hazahozni egy igazi, sárga, amerikai iskolabuszt – hát mert mifelénk egy kerek hónapba telik egy plasztikkártya elkészítése, és addig, az igazolással, nem vezethetsz külföldön… Suttogások és sikolyok – igyekszem kibírni, amíg bejöttök… Tovább »»

27 július
19komment

Sofibák a finisben

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (46 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvennyolcadik kiadásában először – mert régen nem volt ilyesmi – a közkedvelt brit tudósok masíroznak be a színre, akik ezúttal amúgy amerikaiak, és egy teljes kutatássorozatot folytattak le az úgynevezett étkezési rítusok tárgykörében. Nagy kedvencünk lesz a téma, ígérhetem: kiderül például, hogy ha személyesen is részt veszünk a beljebb majd kibontandó rituálékban, finomabbnak érezzük az érintett ételeket… Aztán néhány szót ejtünk az egyik legfrissebb nagy sikertörténetről, a nemrégiben bevezetett e-útdíjról, ami miatt komplett vállalkozások állnak és várnak – az üzemelőknek pedig a hajuk mered az égnek… viszont semmi gond a bevételi oldallal, ha jogos, ha nem, ez majd nyilván eldől a jogvitákban… Végezetül örömmel értesítek mindenkit, aki szurkolt nekem, hogy sikeresen levizsgáztam autóbuszvezetésből – kerek 69 kilométeren keresztül kellett bizonyítanom, hogy alkalmas leszek arra, hogy gyanútlan embereket épségben eljuttassak A-ból B-be: persze majd, merthogy azért annyira nem esszük forrón a D-kategóriát… Először is be kell jegyeztetnem az újdonságot a jogosítványomba, ez már folyamatban, aztán pedig lesz még egy úgynevezett GKI-vizsgám is, potom 150-ért, amin további műszaki ismereteket, tachográf-kezelést, a vezetési idők és kötelező pihenők arányáról tanulunk majd, valamint pszichológiailag is bővítjük ismereteinket, hogy mindig képesek legyünk szépen beszélni az utasokkal, és lehetőleg ne pofozzunk meg senkit ököllel. Tervek, álmok, meg a többi – gyertek, nyitom az ajtókat, osztozzatok a leendő sofibá örömében és gondjaiban… Tovább »»

28 november
7komment

Skodák: a Bodák jó darabig kizárólagos járművei… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Az 1000 MB, mosáson... A képen, legendás kék-fehér fecskéjében, apu - az 1000 MB előtt pedig egy Opel Kapitän, csak úgy amúgy

Az 1000 MB, mosáson... A képen, legendás kék-fehér fecskéjében, apu - az 1000 MB előtt pedig egy Opel Kapitän, csak úgy amúgy

Ha még emlékeztek, hétfői skodás-családi visszaemlékezésemben a hatvanas évek végéről dobbantottunk. Akkor cserélte apu a két kereket négyre: azaz a csepptankos, 250-es Jawa helyett megjött a vadonat Skoda 1000 MB – s ez egy hosszan tartó kapcsolat első lépése volt. Az 1000 MB-t négy év múlva az újabb generáció, az S 100 követte – a vajszínű Fülöp közel két évtizeden át szolgált, lényegében komolyabb hiba nélkül, igaz, ebben Boda sr-nak is volt némi szerepe, szerintem a harmadik részben erről is esik majd szó. 1976-ban az idősebb bátyám vette – ugyancsak újonnan – a második S 100-ast, a mustársárgát, amit néhány évvel később voltam oly bájos einstandolni, és jó pár százezer kilométerrel megterhelni… Tudom, hogy sokan szidták a Skodákat – én alsó hangon harmincszor jártam meg az enyémmel Belgiumot, és soha semmi gondom nem volt. Na jó, egyszer lefüstölt a motor, de annak oka volt – valahol majd beillesztjük ezt is a sztoriba. Nem sokkal később aztán a középső bátyám vett egy valóságos 120 L-t, szintén újat – na, az már tényleg komoly szerkezet volt… 1989 telén kölcsönkönyörögtem tőle, azzal hatoltunk fel Lázár kollégával Csehszlovákiába és az NDK-ba riportot készíteni. Meg kellett ígérnem, hogy mint a szemem fényére, és ez, mint rendesen, be is jött – hazafelé Prágában megálltunk még egy gyors körbeszaladásra, végeztünk, és visszamentünk a Skodához… ami sehol nem volt… Nem akarok nagyon beszélni róla, mit éreztem… de azért erős leszek, és ezt is elmondom egyszer csak. A 120 L-nél fejlettebb Skoda viszont valahogy már nem lett a családban… azaz dehogynem, most ugrik be, hogy a Petike mostani céges autója egy Octavia… egy kicsit más, mint Rudo Moric pompás, és pompásan illusztrált, 1965-ben megjelent ifjúsági regényében, Az Oktávia százzal megy című örökbecsűben (olvassátok el, nagyszerű szórakozás)… No, nem is nagyon húznám az időt – csapjunk a lovak és a Skodák közé: most megkapjátok a jogosítványom megszerzésének, s az első jutalomútnak a hiteles történetét… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz