Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 március
14komment

Önkormányzati jutalomjátékok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.72 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenkettedik kiadásában merész íven indulunk meg, nem cicázunk, irány a Hold, mégpedig nem csak egy-két kerülésre! A NASA vezető munkatársai ugyanis azt állítják, aprópénzből be lehetne rendezni ott egy valóságos kolóniát, kezdetben tíz, hamarosan pedig akár száz ember élhetne az önfenntartó telepen. Ja, aprópénz, gondoltam, hogy mindenkit érdekel az összeg: nos, tízmilliárd dollár elegendőnek látszik a kivitelezésre, márpedig ez tényleg nem nagy pénz, igen, még nekünk, dúsgazdagéknak sem – hogy mást ne is említsek, például a néhány éve kölcsön kért 3000 milliárd forintos magyar magánnyugdíjpénztári vagyon bőségesen takarná a költségeket. A Hold-kolóniában természetesen az lenne a legnagyobb poén, hogy ott élve testközelből megtapasztalható lenne, mik az ilyesfajta élet igazi nehézségei, s hogy mi szükséges egy majdani Mars-telep létrehozásához. Én egyébként, szerintem, mennék: bár… a franc se tudja… Aztán: jegyezzünk meg egy sajnos alighanem meglehetősen fontos dátumot, március 22-t – ez volt az a nap, amikor Lázár “Annyitisér” János, capo di tutti capi ragyogó törvényjavaslatát (melyet, borítékolható, hamarosan el is fogad majd a Parlament), melynek lényege, hogy Orbán Viktor/a Párt/a kormány bármilyen költésről rendelkezhet saját hatáskörben, nem kell hozzá parlamenti felhatalmazás, bármiféle döntés, és természetesen hírt sem kell adni róla, továbbmegyek, még fedezetre sincs szükség, elég, ha utólag átcsoportosítják vagy megszerzik a szükséges forrásokat. Szabad rablás, ha lehetséges, még a mostaninál is intézményesítettebb formában. Forró hála és köszönet, gyűjtünk tovább, csak vigyétek. Végül a Bartók Kamaraszínház igazgatói pályázatáról ejtünk néhány szót, igazán szép történet – úgy kezdődött, hogy ketten pályáztak a pozícióra, Borsós Beáta, aki öt éve vitte, nyugodtan mondhatom, közmegelégedésre a Bartók ügyeit, és egyik kedvenc színészem, Őze Lajos fia, Áron, aki… izé… színházat keresett magának és párjának, mivel a Magyar Színház (amelynek Őze igazgatója is volt) nem kínált számukra szerződést. A szakmai bizottság 9:0 arányban Borsós mellett tette le a voksát – nem volt tehát nagy kérdés, kit nevez ki az önkormányzat a teátrum élére. Régi dunaújvárosiak persze már sejtik a választ: hát persze hogy Őzét… Holdjárás, szabirabi, színjátékok a paraván mögött. Tovább »»

Hirdetés
16 július
6komment

A Vidám Park – amihez szinte mindannyiunknak kötődése van… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (48 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ezen se mostanában üldögélt ember - rengeteg munka kéne ahhoz, hogy rendbe hozzuk a parkot: de meg lehetne csinálni...

Ezen se mostanában üldögélt ember - rengeteg munka kéne ahhoz, hogy rendbe hozzuk a parkot: de meg lehetne csinálni...

Nem tudom pontosan, milyen érzékeny idegvégződést sikerül megérintenem bennetek, nyájas olvasók olyankor, amikor leírom azt a két szót, Vidám Park – mindenesetre örvendetes tény, hogy minden ilyen alkalmat követően oly meredeken szökik fel az összes statisztikai mutatóm, mint a Großglockner csúcsára vezető szerpentin, vagy mintha sikerült volna valami szaftos helyi Watergate-botrányról jól lerántanom a leplet: a pénteki kis utórengést pár óra alatt több százan olvasták el, az előző három részt, áprilistól már sok-sok ezren. Jelentkezett egy kolléga, aki szintén ebben a témában publikálna. Ha lenne fő vagy bármilyen szponzorom, nyilván kötelezne rá, hogy minden héten legalább háromszor írjak a parkról, valamit, bármit, akármit… Részint persze tudom, miért is van ez: szinte mindenkinek van valami köze a Vidám Parkhoz – a hozzám hasonló öreglegények a hetvenes-nyolcvanas éveket, vagyis gyerekkoruk jó részét a park csodálatos gépein töltötték, kicsit később pedig az ifiparkban/szabadtéri színpadon rendezett koncertek során ismerkedtek/szembesültek a világ számos lényeges dolgával, köztük jó néhány ingyenessel. A nálunk idősebbek a hetvenes években leginkább a Panorámában sörözgettek vagy ebédeltek, illetve a mi szívhezszóló könyörgéseinket hallgatták újabb tíz egységjegy szponzorálása tárgyában, de ha nem, hát legalább négy… A nálunk fiatalabbakat pedig mi vittük a parkba, illetve később ők maguk jártak rockot/alternatívot/miegymást hallgatni a Movie-ba – amíg volt. A dunaújvárosi Vidám Park utolsó igazgatójával, Bús Józseffel többször találkoztam és beszélgettem – talán említettem már, finoman szólva is alapos úriember, megfontolt, halk szavú, higgadt férfiú, akinek minden mondata mellett ott egy (vagy épp több) hajszálpontos adat, kár lenne bármiben is kételkedni, amit állít, meg minek is… Pénteki írásomat ott szakítottam félbe, hogy Bús úr adatai alapján megállapíthattam, a parkot soha nem lehetett gazdaságosan üzemeltetni – pláne nem a nyolcvanas évek végétől, amikor is megjelent az áfa, a jelentős, 43 százalékos tb-járulék; megváltoztak a nyugdíjasok-diákok alkalmazásának feltételei; több lépcsőben az egekbe szökött a villamos energia ára, márpedig abból a Vidám Parkban különösen sok fogyott… 1990 táján már jól látható volt, sokáig nem tartható fenn a park – negyven éven keresztül fontos állami/városi feladat volt, hogy a gyerekeknek/családoknak olcsó szórakozási lehetőséget biztosítsanak, de a világ változott. Sok tekintetben előnyére – szintén nem kevés vonatkozásban pedig… izé… látunk ezt-azt, nem? Lapozzatok, és Bús úr hathatós segítségével kifejtek még pár dolgot, ha sikerül… Tovább »»

13 július
12komment

Nomen est? Bús úr – a Vidám Park utolsó igazgatója… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Muki oszlófélben... az egész Vidám Park jelképe volt - az egész szomorúparké lehetne

Muki oszlófélben... az egész Vidám Park jelképe volt - az egész szomorúparké lehetne

Talán még emlékszel rá, kedves olvasóm: a HL immár lassan féléves történetének legjelentősebb közönségsikere lett az a három részes kis riport (néhány nap alatt, ez úton is hála, sok ezren olvastátok/néztétek), amelyben a dunaújvárosi Vidám Parkot és kapcsolódó részeit jártuk körbe egy sima kis belógást követően – rengeteg fotóval, jelentős terjedelemben, néhol könnyed, máshol könnyes nosztalgiával emlékeztem meg a parkról. Volt min sírdogálni – a terület a szó legszorosabb értelmében romokban hever, nyomasztó látvány, pláne olyasvalakinek, aki gyerekkorában rendszeres, tátott szájas vendége volt a parknak, később az ifiparkban korpázott a rockra, és az LGT-t nézte a szabadtérin. Legelőször, a kilencvenes évek elején az értékes dolgokat lopták el simán, nyilván bennfentesek, később a könnyen mozgatható bármiket és akármiket vitte, aki tudta, a végén pedig jött az igazi kihívást jelentő maradék – ami esetleg túlságosan le volt betonozva, azt szétverték a gondos szakemberek, szigorúan a perfekcionizmus nevében. Miután nagyjából a betonjárdák, a fű, a bokrok és a fák maradtak, természetesen gondosan bekamerázták a területet, egyrészt hogy valaki azon is keressen már pár fillért, másrészt mert azért nálunk csak elsődleges a közvagyon védelme. A terület egyébként fantasztikus – lehetne. Az persze csak a legelvakultabb retróisták agyában fogalmazódik meg, hogy a valamikori Vidám Parkot életre kellene/lehetne kelteni – mint a későbbiekben, a második részben látni fogjátok, ennek semmilyen értelemben nincsen realitása. Az viszont, egy normális városban/közegben elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen természeti adottságokkal rendelkező közpark ilyen állapotban csúfoskodjon évtizedeken át – ahelyett, hogy a városlakókat szolgálná. Mert ha semmi más nem történne, mint hogy (akár némi társadalmi jellegű munkával) kitakarítanánk a területet, aztán fordítanánk rá pár milliót, hogy kertészeti szempontból rendbe tegyük – ha csak sétálni lehetne a csodás fák-bokrok között, már akkor is fényévekkel előrébb lennénk… Egyebek mellett ezekről a témákról is beszélgettem a Vidám Park utolsó igazgatójával – a sors fura fintora, hogy Bús Józsefnek hívják. Lapozás után minden, ami Vidám Park… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz