Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


13 április
19komment

Beljebb megyünk: vizit a Szomorú Parkban (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (43 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A jellegzetes tető és a színpad - mennyi nagyszerű koncert színhelye volt

A jellegzetes tető és a színpad - mennyi nagyszerű koncert színhelye volt

A dunaújvárosi Vidám Park a kilencvenes évek elején kezdett mélyrepülésbe, melynek vége már akkor is sejthető volt, most pedig immár kész tény a földbe csapódás – jelenleg valahol ott tartunk, hogy a romok is kezdenek eloszlani, pár év múlva minden jel szerint a természet teljes mértékben át- vagy visszaveszi az uralmat a Sikló úti objektumban, még néhány év, s a fű, a bokrok és a fák mindent benőnek. Ha nem is szabad, azért be lehet menni a viszonylag lezárt, meglepő módon alaposan bekamerázott területre – egy másfél órás fotószeánsz erejéig mi is így tettünk, s amit láttunk, attól nem igazán lett jókedvünk. Túlontúl sok szoros szál fűz a Vidám Parkhoz, ezt be kell látnom – gyerek- és fiatalkorom tonnányi emléke kötődik ide, így hát esélyem sincsen rá, hogy valamifajta objektív, korrekt tudóskodás legyen ebből az írásból. Sokat nem tudunk nevetgélni – ha megnézitek a képeket, megértitek, miért: mégis azt gondolom, fontos, hogy legalább ennyiben megemlékezzünk a Vidám Parkról, a szabadtéri színpadról és az ifiparkról, mert több generációnak több szempontból is meghatározó helyszínei voltak… Ma tehát újabb pár tucat kép, és ismét néhány eldadogott szó: ja, és köszönöm a már most is sok-sok kiegészítést, minden egyebet – a harmadik folytatásban abból is adok majd egy kis összegzést… Az előző részt Mukinál, a rozsdás kis gőzösnél hagytuk abba – tőle megyünk most beljebb, a szabadtéri színpadra, aztán az ifiparkba… Tovább »»

Hirdetés
12 április
27komment

Rosszkedvű nosztalgiavizit a Szomorú Parkban (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (49 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Muki, Mukikám... mi van veled, öreg, rozsdás harcos...

Muki, Mukikám... mi van veled, öreg, rozsdás harcos...

Nem leszek különösebben eredeti: az egykori Vidám Parkban rengetegen fotóztak az elmúlt néhány hónapban/évben – számtalan sokkal jobb felvétel készült s került is fel a netre, mint az a százegynéhány, amit terveim szerint három (!) részletben megosztok veletek. Az is valószínű, hogy nagyon sokan éltük át ugyanazokat a csodákat a hetvenes-nyolcvanas években, amikről pár suta sort eldadogok majd – és mindezek ellenére mégis azt gondolom, muszáj beszélnünk az egykori Vidám Parkról: ami mára a város egyik legszomorúbb helye lett. Szégyen, hogy a valaha volt kis Kánaán, ahol annyi boldog gyerek fordult meg minden évben május elejétől egészen szeptemberig, idáig juthatott.

Incsu Csunna búcsút int

Incsu Csunna búcsút int

Felelős? Természetesen nincs: miért is pont ezért lenne – nyilván elmakogható, hogy “öööö… izé… ilyen időket írunk; a gyerekeket csak a számítógép érdekli…; ugyan ki ülne ma fel pár ócska mutatványos egységre…” és a többi. Márpedig én azt gondolom, és mondjátok csak nyugodtan, hogy naiv vagyok, nincs jelentősége, szóval szerintem igenis szép számmal lenne közönség az ilyesfajta játékokra is – PlayStation ide, számítógép amoda: a társasjáték apáékkal, a papírsárkány, az igazi kishajó, a lovas körhinta, a dodzsem meg az óriáskerék nagyjából örök, akármit gondolunk is. Lehet, hogy senkit nem érdekel, hogy a dunaújvárosi Vidám Park immár el- és lepusztult, rozsdás-málló, reménytelen, gazos, haldokló rom: de azt gondolom, vannak fényes emlékeink, amik élnek, ragyognak, mosolyognak, ha puszta felidézésükkel beléjük lehelünk némi kis élethez szükséges akármit… Ez következik most, és szépen kérném a segítséget és az interaktivitást, mert nyilván egy csomó dolgot kihagyok majd, másokat meg rosszul tudok, úgyhogy nyugodtan jöhet a közbekiabálás mindenkitől, javítok, ha kell. Fontos, hogy ne hagyjuk teljesen feledésbe menni azt, amit tudunk, mert hogy az egykori Vidám Parknak nincs túl sok vissza, az elég bizonyosnak látszik sajnos – a maradékát is hamarosan elhordják a hiénák, akiknek persze jó pár generációja rabolta már végig az egészet. Ha életetekben egyszer is jártatok a vidiben, az ifiparkban vagy a szabadtérin, készítsetek be pár zsebkendőt, mielőtt lapoztok, és gyertek, sétáljunk lehajtott fejjel… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz