Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 április
3komment

A jó Közgépnek is kell cégér

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (41 lövet, átlagosan: 6.98 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenhetedik kiadásában elsőként is bemutatom önöknek Mr. Alkoholt, akinek karrierje az Egyesült Államokban zöld utat kapott. Újszerű a dologban, hogy alkoholporról van szó – a kis tasakot szépen feltépjük, mint a nescafét, vízben oldjuk, aztán felhörpintjük, és szépen klasszikusan lefekszünk tőle. Különféle ízekben készül, és egyik legnagyobb előnye, hogy a világ olyan helyein is a zsebünkben lapulhat, ahol méregdrága a pia. Például Skandináviában. Örömhír, örömhír: végre elkészült, és át is adták az Orbá Pancho Arénát Felcsúton, persze nem az átadás volt a lényeg, hanem a Suzuki Kupa döntője, amit utánpótláskorú ifjak vívtak. A Makovecz Imre tervezte csodabogárban húsvéthétfőn ott volt mindenki, aki számít, a bronzérmeket például heten adták át – egyedül Jókai Annát hiányoltam, de lehet, hogy csak azért nem láttam, mert a B-középbe kérte magát. A “köz”"média” gigászi műsorfolyamban számolt be az év legfontosabb történéséről, s nekem a legjobban tetszettek a pálya szélén a Közgép, továbbá Mészáros Lőrinc cégeinek és hasonló “vállalkozásoknak” a reklámtáblái – hiába no, aki a szabadpiacon vív élethalálharcot, annak a jó reklám mindennél többet ér. És végül egy valódi kincsről röviden, amiből egyébiránt egyszer, ha majd nem bírom már el a motort, s egy eldugott kis mikronéziai sziget vakító fövenyén heverészve múlatom az időt nap közben, az esti szieszták közben könyvet fogok diktálni: megkaptam ugyanis a Nagymama “naplóját” – ó, nem holmi himmihummi érzelmek és ömlengések káoszát, sokkal inkább a napi kiadások és bevételek jegyzékét. E célra egy 1972-es kiadású Vilati-naptárt látott legalkalmasabbnak a Nagymama – a kalendáriumot a Vilati izgalmas tevékenységét bemutató színes fotók díszítik… A felsorolt vásárlási/invesztálási tételek között természetesen én is szerepelek – bejegyzések, blokkok, cetlik vizsgálatával próbáljuk kinyomozni, hogyan is élt a Boda-család a hetvenes években. Titkok, talányok ma is kizárólag itt, a HL-ben… Tovább »»

Hirdetés
09 április
4komment

Így írtam én – épp húsz éve, húsvétkor

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egy jó apa mindig tud meglepetést szerezni a gyereknek

Egy jó apa mindig tud meglepetést szerezni a gyereknek

Jó – egy kis nosztalgia azért csak belefér néha, nem, gyerekek? 1989-ben, május 13-án vettek fel a jó kis Hírlaphoz, teljesen véletlenül, de tényleg: egy munkakönyvem már kis híján betelt – no hát istenem, kicsit nehezen találom az igazi pályát, most akkor mit ugorjak át, majd csak meglesz, mire nyugdíjba mennék, ha ugyan lenne még, sebaj… Akkortájt éppen a Vörösmarty nyomdában dolgoztam Kemény Dezső bácsival karöltve azon, hogy minél hibamentesebbé tegyük a Dunaújvárosi Hírlapot, s a többi megjelenő sajtó- és egyéb terméket, azaz nyomdai korrektor voltam, amikor a Jakab Klári (aki épp nyomdaügyeletest játszott – az volt az a szerkesztő a Hírlaptól, aki hétfőn és csütörtökön délután, illetve az elfogyasztott mennyiségektől függően este/éjszaka a nyomdában teljesített szolgálatot: ő húzta meg az anyagot vagy írt hozzá, címet adott, és megoldott minden felmerülő problémát, amit a Kampó, a Toldi vagy a Bokor Laci netán nem tudott, bár ilyennel én speciel soha nem találkoztam) megtalálta valami zsengémet az íróasztalon, elolvasta, és megkérdezte, elviheti-e. Én gyanútlanul azt mondtam, el. Két nap múlva felhívott az Eördögh Berci, és megkérdezte, nem szeretnék-e újságíró-gyakornok lenni. Mivel a pénz sohase motivált, megkérdeztem, mennyit fizetnek, s mivel kétszázzal többet mondtak, mint a korrektori álomfizetésem volt, így hát a dolog el is dőlt. Apró lépésekkel huszonhárom évet sikerült eltöltenem kis kihagyással nagyjából ugyanott, ez év február 1-jéig – ha mondjuk a világegyetem kialakulását nézzük, nem valami nagy idő, szent igaz. De mindegy is már, mondom inkább a lényeget: 1992. április 17-én, vagyis nagyjából húsz éve írtam egy kis húsvéti dolgozatot – ma, alkalomhoz illően, ezt osztom meg veletek: Kisboda megmondja, hajtás után. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz