Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 augusztus
1komment

Majd pont az expólóvét nem nyúljuk le, mi?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvannegyedik kiadásában, ha velem tartotok, kihasználjuk a nyár utolsó pillanatait, és kiruccanunk Spanyolországba. Busszal megyünk, naná, én vezetek, na jó, a táv miatt célszerű lesz még egy sofibát szerződtetnünk, mit szólnátok a Körtéhez? Ha megfelel, kiveszem kicsit a melóból, és indulhatunk is. Hol szálljunk meg? Szállodában? Oké: csak arra kell ügyelnünk, melyikben – most olvastam, hogy több ottani szálloda ellen is vizsgálatot indítottak, mert a vendégek nemzetisége szerint szabták az árakat, egy norvég vendég akár a dupláját is fizethette, mint egy portugál: mondjuk ha az átlagos fizetések erejét vették alapul, mi mindenképpen ilyenbe megyünk, mert akkor ingyen alszunk. Velencében is vizsgálódnak hasonló ügyek miatt, mi több, a párizsi Disneyland-et is gyanúsítják, hogy olcsóbban engedte be a franciákat, mint a németeket… Természetesen itthoni esetről is van némi tudomásom – szép történetek… Akárcsak a milánói világkiállítás körül kipattant apróbb kis botrányocskák – jó, nem várom én ebben az országban, hogy nagy feneket kerítsenek egy mindössze 5.2 milliárdos történet körüli… hogy is mondjam csak… ellentmondásoknak, de azért én mégis vesztegetnék pár szót a dologra. Pár száz millió ismét elugrott ide-oda, már szinte én érzem kellemetlenül magam, hogy megint arról kell motyorásznom magamnak, hogy vajon miért hazudik össze-vissza Szőcs Géza kormánybiztos, titkol el közérdekű adatokat a minisztérium, hogy miért kell megint ilyen szánalmasan átlátszóan ellopni a lóvénkat – miközben egyébként a milánói expó magyar pavilonja, a benne zajló programokkal egyetemben egy határ szar… Végül egy szomorú hír – koncerten lett rosszul, és már nem tudtak segíteni Nánai Attilán, a Welcome Band basszusgitáros-énekes frontemberén. Sejtem, nem sokaknak mond valamit is a Welcome neve – pedig a kis vidéki klubokban legendás zenekar fennállása alatt sok-sok ezer embert szórakoztatott elsőrangúan: úgy gondolom, kötelességem, hogy pár szóban megidézzem őket, őt… Spanyolcsizmás, magyarmiskás, gyászolós HL odabent… Tovább »»

Hirdetés
04 október
2komment

Ha megy az origami, klassz a hoteled

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharmincnyolcadik kiadásában egy iráni fotóssal teremtünk alaphangulatot, aki ötvenezer eurót és egy rangos díjat nyert egy – egyébként, legalábbis szerintem – nagyszerű sorozattal. Newsha Tavakolian már fel is vette a nem csekély összeget, amikor szépen kiderült, az anyag szerkesztői pár dolgot szeretnének megváltoztatni az anyagában: például más címet adnának a sorozatnak, meg kihagynának néhány képet, ami nem illik bele az általuk megálmodott koncepcióba. A fotós erre szépen visszaadta a díjat a pénzzel együtt, ami azért, mondjuk ki, nem piskóta húzás – az már csak a ráadás, hogy az alapítvány elnöke ezek után egy közleményben kürtölt szét pár apróbb hazugságot: ezeket a művész szépen, kézből megkontrázta, majd az egész levelezésüket közzétette… Bizony, így is lehet, kedves mindnyájan – pedig ötvenezer euró azért… no… hát itt nem volt rés a moralitás bástyáján, mondjuk ki… Lépjünk tovább: ebbe a szekcióba ugyan eredetileg mást gondoltam írni, de aztán jött L. Simon László, és néhány meghökkentő tudományos axiómája köztudatba hajintásával keresztülhúzta minden számításomat. LSL Paks mellett kívánt érvelni, amikor azt találta mondani, hogy azért nem lehet a megújuló energiákra alapozni az ország energiaellátását, mert “áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”. Hagynék most egy kis időt, megértem, amit éreztek, szerintem igyatok valamit, vagy csak csendesen nézzetek ki az ablakon, ha meg egyedül vagytok a környéken, nyissátok ki, és kiabáljátok a légtérbe, amit gondoltok, valamennyire az is segít. Egyre inkább érzem, itt nem elég hülyének lenni, annak is kell látszani. Ez legalább szépen sikerül is. Végül bizonyos szállodai fortélyokról szólok pár keresetlent: az most a legnagyobb kedvencem, hogy láthatóan hotelmanagementi trend, ha visszaorigamizzuk a vécépapír végét ilyen kis nyíl alakú izébe, az baromi elegáns, továbbá közmegegyezéses alapon azt jelenti, hogy a tekercs új, bármekkora legyen is. Hát köszi a négy tekerést nyolcszáz koronáért… További lepelrángatás odabent, tessék.   Tovább »»

10 augusztus
15komment

Ez az: kőkeményen lecsapni a virággyerekekre

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanadik kiadásában először Bhutánban nézünk körbe kissé, ahol, csak hogy csigázzam kissé a kíváncsiságotokat, a fejlesztési projekteket, új törvényeket nem a parlament vagy az alkotmánybíróság, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Bizottsága (!) hagyja jóvá. Igen: Bhután ugyan nem különösképpen gazdag ország – a legfontosabb mutatónak viszont nem is a GDP-t, hanem a lakosok boldogságát tekintik. A királyság már 2006-ban is a világ 8. legboldogabb országának számított (ha jól sejtem, ugyanezen lista utolsó helyén tartózkodunk, nulla ponttal…), s a helyzet azóta alighanem csak javult, hiszen ők mindent ezért tesznek. Ozora mellett fesztivált tartottak a XXI. századi békés hippik, vagyis a goások – az utolsó pillanatig kétséges volt, megrendezhetik-e egyáltalán a több ezer külföldit is vonzó összejövetelt, aztán nagy keverés után az utolsó pillanatban engedélyezték a bulit, persze olyan erősségű rendőri jelenlét mellett, ami díszére vált volna bármilyen fél- vagy egész militáns erőszakszervezet parlagfűirtó piknikének is. Mindenkit megmotoztak, voltak, akiktől vizeletmintát vettek, végül negyvenakárhány embert vettek őrizetbe, mi több, szalagcímben olvastam, hogy még egy táskatolvajt is fogtak: legfőbb ideje, hogy rendesen adjanak békés társadalmunk legfőbb felforgatóinak. Végül pár szóban elmesélem, hogyan sikerült folyamatban lévő szabadságom alatt megreggeliznem egy nem is olyan olcsó kis szállodában, mindegy is, hogy hol, de kétségtelenül a Balaton partján – kicsit elmélkedni óhajtok róla, érdemes-e ilyen helyen az egy forintos hektónkénti áron beszerzett narancs juice-t felszolgálni vagy sem, és egyéb borzalmak. Kezdünk, kérem, kapcsoljátok ki a mobilokat… Tovább »»

21 május
11komment

Búcsú a Varától és a gumivéreztetés mesterfogásai – pünkösd Mariazellnél (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (49 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egy kis osztrák hegyi pihenőben találtuk ezt a megkapóan egyszerű fa kápolnácskát...

Egy kis osztrák hegyi pihenőben találtuk ezt a megkapóan egyszerű fa kápolnácskát…

Fehérvárnál, a Shell-kút felől egy Transporter kanyarodik mellénk a belsőbe, a Körte meg a Kész Laci még szépen befér elé, én nem akarok bevágni, de jól láthatóan beenged, közben a sofőr legombozza az ablakot, lelki füleimmel már hallom, hogy valamit kikiabál – és tényleg, de meglepetésemre barátságosan… Mellé megyek, átnézek, és… hopp, de ismerős a kormánynál ülő arc… bár… kicsit talán szőrösebb, mint a Hermann Henrik – de mégiscsak ő az, amolyan Dakar-szőrzettel. Elkísérnek minket a győri elágazásig, a piros lámpáknál váltunk pár szót, aztán ők lekanyarodnak, mi meg megyünk tovább Veszprém felé. Ja, ha még nem mondtam volna, mi Mariazellbe tartunk, reggel hét óra nyolc perckor indultunk a Kék Tehéntől, és kivételesen miattam késtünk, mert az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy otthon felejtettem a gps-t, márpedig Grazba, meg majd később, kedden hazafelé szólóprodukcióban megyek majd… Na jó: azért nyolc perc tán még a kibírhatós kategóriába tartozik, bár a Körtéékre nagyjából hétszáz kilométer vár, és késő délutánra otthon akarnak lenni, nekem meg át kell battyognom Suszterékhez – úgyhogy azért a törvényes keretek között szednünk kell a papucsokat. Kivételesen még célt is találtunk, mert mi adunk a látszatra, nehogy már úgy nézzen ki, csak úgy elfüstölünk ötven liter benyát: Mariazellbe nem ájtatoskodni megyünk, hanem szobákat foglalni, és kifizetni az előleget a Haus Franziskus hotelben, ahol augusztus elején a tervek szerint a Dunaújvárosi Racing Club túracsapatának bázisa lesz. A Körte ráadásul ezzel a szép menettel búcsúzik el hű társától, a Varaderótól, aminek, 99 százalék, (nála legalábbis) ez az utolsó komolyabb túrája. És én is találtam egy egészen frappáns okot: a hátsó meg az első gumimat szeretném becsületesen lejárni, nehogy már úgy érezzem, egy forintot (azaz a hátsót tekintve, eurócentet) is értelmetlenül költöttem rájuk – plusz pont ezer kilométer van vissza az esedékes olajcserémig/szervízemig, nekem tehát szintén múlhatatlanul szükséges egy osztrák kanyar, akit anya szült, ezt beláthatja, azt hiszem… Megindulunk, lapozás után pattanhattok is hátra. Tovább »»

18 augusztus
14komment

A nap, amikor majdnem eltűntem kicsit

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonkilencedik kiadásában elgondolkodunk kissé, milyen is lesz az, ha az IKEA beindítja olcsó szállodaláncát… elmondom egyebek mellett, miért is jó motorral kempingbe menni és alkudozni – nem csak a kedvező ár miatt, előre elárulom. Ismét emelkedett a benzin ára: erről meg az jutott eszembe, hogy én mindig azt hittem, csak városi legenda az, hogy a magyar benzinnél minden más országban jobb az anyag – de az elmúlt napokban immár sokadszor láttam elképedve, sajnos ez is súlyosan igaz: előállok a bizonyítékokkal is. Végül pedig pár sor arról, hogy hajszál híján áthelyeztem székhelyemet a baráti Tirol visszataszító vidékére: kis híján a képzettségemnek megfelelő helyre kerültem egy váratlan felkérésnek köszönhetően – konkrétan mosogató lettem volna egy síszállodában, szerintem nem kicsit szomorú, hogy egy óra alatt simán sikerült döntenem, ma már indultam volna új szolgálati helyemre, de aztán egy helyi erő beelőzött… Mindegy, nézelődöm tovább. Így viszont megyek Dusnokra, Medihez, ahol egy hosszú hétvégén feledjük a megrázkódtatásokat, vasárnap átzúzok Varga Zsoltiékhoz, mert Bócsán kacsa- és libafesztivál tartatik, azt ki nem hagynám semmiért, 21-én pedig egyik nagy kedvencem, a legendás Toto nyom egy bulit Bodapesten, takarékosságból nem veszek jegyet, csak odamegyek, és megnézem, van-e valami rászoruló jegyüzér a koncert előtt, aki az első szám után hajlandó némi diszkontot adni a feléből. 24-én pedig több napos összetartás az összes gyerekkori barátommal Nagykovácsiban, a Szilárdéknál – hm… még belegondolni is jó, micsoda kalandok leselkednek rám… Ha valamivel sikerült felcsigáznom az érdeklődést, ne habozzatok: nyitva a lehetőség, csak lapozni kell… Tovább »»

06 április
10komment

Egy szobapincér a Ritzben, Woodrow Wilsonnál

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Úgy gondolom, egyszer csak megindulunk...

Úgy gondolom, egyszer csak megindulunk...

Gondolom, nem a Boda család ma az egyetlen Magyarországon, melynek egyes tagjai egyre intenzívebben külföldre kacsingatnak – a szaftosabb részleteket egyelőre babonából mellőzném, ami mondjuk engem illet, a kor előrehaladtával, úgy tűnik, romlik a humorérzékem, s egyre erőltetettebb kezd lenni a mosolyom a napi történéseket látva. Lassan mérsékelten puszta tréfa az is, hogy a belső zsebemben fix helye van az útlevelemnek – nagyon szívesen megvárok persze még pár húzást, elkötelezett magyar hazafi vagyok (és ezt ráadásul, akárki akármit hisz is, egészen komolyan így gondolom), de valahogy az a szörnyű gyanúm, eljöhet egy olyan rész ebben a több mint húsz éve futó pompás magyar szappanoperában, amikor csendesen úgy döntök, a folytatásokat majd megnézem a CNN-en, ha van kedvem – mindenesetre, addig is eltűnök pár évre emberi életet élni, csak úgy kíváncsiságból, mert érdekel, az vajon milyen lehet, és úgy tűnik, itthon ezt senki nem nagyon szándékozik bemutatni nekem, neked és a többi pár milliónak. Van mondjuk tízezer ember, aki nagyjából katarisejk-szinten nyomatja, ha valamit esetleg még szeretne, simán csak törvényt hoz vagy hozat rá, és már nem is nagyon rejti véka alá, mi a szándék, plusz, hogy végképp megnyugodj, társalgási szinten belöki, hogy harminc százalékos áfa; hogy Erzsébet-papírban fogod kapni a gyest meg a családi pótlékot; hogy negyvenhétből teljesen simán meg lehet élni pro hó, tessék csak megnézni őket, harmincháromra vannak bejelentve, és tízmilliókkal tartoznak a banknak, vagyonuk egy utánfutó meg két üveg bor… – a tízezren túli plebs pedig lassacskán végképp a gyomorszint alá süllyed, százszor kizsigerelt, ezerszer lenyúzott, megnyomorított százezrek próbálnak kínkeservesen túlélni… Nem tudom: ezerszer hallom, s akár úgy is lehet, külföldön nem lesz más belőlünk, csak Ausländer avagy outsider – őszintén szólva ez is egyre kevésbé érdekel: jobban aligha szarhatnak rám, mint azok, akik itthon az ügyeimet intézik és miattam tesznek-vesznek. Állítólag. És így. Hát… izé… egyszer csak akkor köszi mindent, srácok, további jó ügyködést. Ha meg netán bődületes honvágyam lesz, majd elolvasok valami újságot a neten. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz