Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


15 augusztus
5komment

Balkán-turné – csodás második napunk eleje: kihagyjuk Dubrovnikot (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Bárhol előfordulhat, hogy egy hattól ötszázig terjedő létszámú hegyimarha-csorda áll keresztben az úton, és bámul... Ilyenkor szoktam elgondolkodni, jó-e a piros motor...

Bárhol előfordulhat, hogy egy hattól ötszázig terjedő létszámú hegyimarha-csorda áll keresztben az úton, és bámul... Ilyenkor szoktam elgondolkodni, jó-e a piros motor...

Figyelem, rendkívüli közlemény: A HL igazgatósága és marketingosztálya nevében illő tisztelettel kérek elnézést olvasóinktól magáról megfeledkezett beosztottunk dezinformációi miatt: rabszolgánk, feltehetően pillanatnyi elmezavarában vagy felfuvalkodottságában a Balkán-túráról írott beszámolója első részében azt írta, pénteken folytatja dolgozatát – nos, frissessége miatt is méltán népszerű lapunk természetesen nem engedhet meg magának ilyesfajta lazaságot, ezért a második részt az alábbiakban már olvashatjátok is. Kollégánk mentségére csupán azt tudjuk felhozni, hogy alighanem a nála szokásos, az orvosi szakirodalomban csak utazási láznak nevezett súlyos elváltozás zavarhatta meg elméjét: a megírás pillanatában, mint kiderült, Szerbiában tartózkodott, egész napos motorozás után/előtt állt, még egyszer elnézést…

Hirdetés

Nos, e kis lefokozás után mindenkivel tudatom, hogy hazaérkeztünk, szerencsésen – ahogy jósoltam, hatott a két biciklis punk-túrázó kiemelt rockvillája, amivel búcsúzásunk után illették kis kompániánkat. Még itthon, a kisapostagi benzinkútnál találkoztunk a szomorúnak épp nem mondható srácokkal, aztán triónk – Kész Laci és Vasi társaságában motoroztunk – megindult délnek. Úgy álmodtuk, hogy négy nap alatt 2500 kilométert motorozunk, Boszniát, Horvátországot, Szerbiát és Romániát terveztük érinteni, aztán, jó szerencsénknek köszönhetően Montenegro is képbe került. Az össztáv persze hosszabb távú utazóknak talán nem tűnik egetrengetőnek – ám hozzá kell fűznöm, hogy jóformán egy métert se mentünk autópályán, lehetőség szerint kerültük még a nagyobb utakat is, ez (no meg az, hogy nem szeretünk fizetni a rendőrségnek: szerencsére nem is tettük) aztán az átlagsebességünket is meghatározta. Napi 10-17 órát töltöttünk a nyeregben, ami azért nem kevés… No de félre a szenvelgéssel – jöjjenek a tények: mint az előző rész végén írtam, Mostar után elindultunk a tízegynéhány kilométerre fekvő Blagaj városkába, ahol elvileg volt egy foglalásunk a kempingbe… De hogy melyikbe – nos, ez derül ki hajtás után. Tovább »»

31 május
19komment

Három motoros (és egy utas), három Honda, három nap, és egy kis (?) műszaki gond (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Fluor Tomi után itt az új sztár, Kálcium Laci - egyike azon kevés folyadéknak, amit szerintem először ivott

Fluor Tomi után itt az új sztár, Kálcium Laci - egyike azon kevés folyadéknak, amit szerintem először ivott

Talán van még köztetek, kedvenc olvasóim, aki emlékszik rá, miről szólt a mese tegnapelőtt – azt arra kérem, semmi esetre se kattintson erre: ha viszont ti, kedves feledékeny/elfoglalt többiek megteszitek, tájékozódhattok róla, mi is történt nagy Isztria-kerülésünk első napján, amikor is a Körtével, a Kész Lacival, no meg hátsó ülésemen az oroszlánszívű Orsival, három Hondán egészen Kranjska Goráig törtünk előre. Több mint hatszáz kilométert gyűrtünk le nagyjából tizenkét óra alatt – meglehet, az átlagsebességünk viccesnek tűnik, de nem árt, ha tudjátok, hogy a., autópályán egy métert se mentünk; b., a kis utakból is a legkanyargósabbakat, legvadabbakat választotta utunk tervezője és levezénylője, Kész Laci; c., az esetek zömében a sebességhatárok szinte maradéktalan betartásával motorozunk, és ezt kivételesen egészen komolyan mondom. Egyrészt sokkal szívesebben tankoljuk el azt a pénzt, amit büntetésre fizethetnénk, ám ami ennél is fontosabb, mi szeretünk mindenhonnan hazaérni, egyben, épen, ép motorral – s bár soha, egy pillanatra sem hisszük csalhatatlannak, netán a fizika/természet törvényei felett állónak magunkat, nagyon is jól tudjuk, hogy motorral is (mint autóval, hajóval vagy épp gyalog) bármikor bármi megtörténhet, abban viszont mélységesen egyetértünk, hogy sok veszélyes helyzetet már a kialakulása előtt el lehet, mi több, el is kell kerülni. Mi így járunk harminc éve, és így akarunk az elkövetkező harmincban is – utána meg majd egy kicsit vagányabbak leszünk, úgy tervezzük. Most viszont Kranjska Gorába repítelek benneteket, épp megérkeztünk a Cicare utcába, a kissé viseltes, ám egyébként nagyszerű ifjúsági szállóhoz. Orsi pár lépéssel arrébb vonul, kicsit sütteti az arcát a tizenkét órás út után, de máskülönben semmi baja – Kész Laci pedig épp telefonál, mert a recepció ugyan üres, de kockás papíron ki van téve egy szám. Hogy mit tudunk meg Laci segítségével, az a lapozás után kiderül. Tovább »»

22 március
4komment

Bosznik, hercegek, ovinok: külföldi portyán a Kész átverés stábja (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Széles, mosollyal

Széles, mosollyal

“Innék egy kávét Fiumében, a jövő héten… Egy nap oda, egy nap vissza…” – ezt az üzenetet rakja fel a Kész a Fészre március 10-én, 21.17-kor, így kezdődik minden. Másnap, újabb aljaskodások után persze nem bírom tovább, ráharapok a csalira, és már tudom, hogy ha beleszakadok is, mindenképpen elmegyek vele motorozni, két nap, Bosznia meg egy kis Horvátország, péntek oda, szombat vissza – az utazás célja egy kávé elfogyasztása Mostarban, továbbá annak megvizsgálása, be van-e még fagyva az Adriai-tenger, sós-e, és aratják-e még rajta a nádat. Március 16-án, pénteken hajnali fél kettőtől a kispárnámon dobolgatva várom a hét órát, amikor találkozunk, és indulunk le, délnek… Szép sima az utunk, napsütéses, csodás: Mohácson korai ebéd, aztán előbb a magyar-horvát, majd a horvát-bosnyák határon is óriásit hibáznak a határőrök – átengednek. Az első részt valahol ott zártam, hogy kátyúmentes, széles és sima utakon, gyönyörű tájon, a Bosna folyócskával együtt kanyarogva haladunk úti célunk, Mostar felé. Ha gondoljátok, mondom tovább… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz