Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


23 december
5komment

Nem jön hó (1992)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (11 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Irkafirkálni nagyon egyszerű dolog – ha épp nem jut eszedbe semmi, csak szép nyugodtan ráírsz a Suszterre: Hi, Papi, holnap Zágrábba megyek, bizonytalan, mikor érek haza, ellenben kéne valami karácsonyos cucc, van ötleted? Ennyi, várakozás. Nekem mintha rémlett volna, hogy volt valami az archívumban, arra meg egészen világosan emlékszem, hogy úgy röpke negyedszázada karcoltam valamit, ha még egyszer az életben bejuthatnék abba a szerkesztőségbe, ahol azt akkor írtam, hát bevenném magam pár órára abba a régi poros raktárba, ahol az összekötött újságok évfolyamonként sorakoznak a polcon (ha ugyan még megvan, illetőleg egyáltalán szabad még tárolni, felsőbb pártszempontok alapján), és kifényképezném az összes régi dolgozatocskámat. Csak úgy magamnak. Meg esetleg nektek. Na, Suszter mester kerek négy perc múlva küldte a választ: minden oké, 2013-ban ugyan már megjelent, az a címe, hogy Nem jön hó, tíz perc múlva bent lesz a piszkozatok között. Még piszkozat… teeee… 2013-ban? Úgyse emlékszik az ilyesmikre a kutya se, hadd jöjjön még egyszer, legszebb a harmadközlés, és egyébként is ismétlés a tudás anyja, meg minden… Nos hát, kedves karácsonyi közönségünk tessék (és innentől már a 2013-as változat bevezetőjét másolom be, annyira ízléstelen a lustaságom), jöjjön most a Nem jön hó című darab, amiről elöljáróban, azt hiszem, nyugodtan bevallhatom, nem a legvidámabb írásmunkám. 1992 decemberi, hogy pontos legyek, karácsonyi szöveg, és tényleg kétlem, hogy túl harsány kacagást kelt majd az olvasóban – mindazonáltal azt gondolom, hadd legyen egy morzsa a szomorkából is: tudom, sokakat meghökkentek azzal, amit most kimondok, de bizony így van, a látszat ellenére a Boda is ember… még ha az elmúlt évtizedekben ezt viszonylag ügyesen palástoltam is, mert azt gondoltam, nincs jogom himmi-hummi magánkesergésekkel megzavarni a nyájas szórakozását, most bevallom, előfordult már, hogy volt kicsivel rosszabb napom… Alighanem az is egy ilyen volt, amelyen ezt írtam (persze, egy frászt: csak sikerült olyan hangulatba mantrázgatnom magam, merthogy ez a szakma lényege…)… na, lapozzatok csak, annyira azért talán nem fog fájni… Tovább »»

Hirdetés
30 január
4komment

Nem jön hó

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Nemrégiben új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Az előző héten a Jósok alkonya című opuszt tettem közszemlére, ami 1993 márciusában jelent meg több mint húsz éven át naponta látogatott anyalapomban, nyomtatásban – és már akkor fenyegetőztem, hogy az előzményével is megismertetem kedves böngészőimet: hát tessék, jöjjön most a Nem jön hó című darab, amiről elöljáróban, azt hiszem, nyugodtan bevallhatom, nem a legvidámabb írásmunkám. Ez 1992 decemberi, hogy pontos legyek, karácsonyi szöveg, és tényleg kétlem, hogy túl harsány kacagást kelt majd az olvasóban – mindazonáltal azt gondolom, hadd legyen egy morzsa a szomorkából is: tudom, sokakat meghökkentek azzal, amit most kimondok, de bizony így van, a látszat ellenére a Boda is ember… még ha az elmúlt évtizedekben ezt viszonylag ügyesen palástoltam is, mert azt gondoltam, nincs jogom himmi-hummi magánkesergésekkel megzavarni a nyájas szórakozását, most bevallom, előfordult már, hogy volt kicsivel rosszabb napom… Alighanem az is egy ilyen volt, amelyen ezt írtam… na, lapozzatok csak, annyira azért talán nem fog fájni… Tovább »»

23 január
1komment

Jósok alkonya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (40 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Múlt héten új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Ezúttal, második alkalommal a Jósok alkonya című kis dolgozat következik – pár hét híján húszéves a cucc, ugyanis 1993. március 12-én jelent meg, egy ünnepi dupla számban. Az írás (ezt talán nem árt tudni, bár anélkül is érthető tán) egy pár hónappal korábbira, az 1992. decemberi Nem jön hó címűre reflektál – már azt is előkerestem, úgyhogy jövő héten azzal állunk majd elő. Akkor hát: hó vót, hó nem van – gyertek a túloldalra… Tovább »»

22 március
4komment

Bosznik, hercegek, ovinok: külföldi portyán a Kész átverés stábja (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Széles, mosollyal

Széles, mosollyal

“Innék egy kávét Fiumében, a jövő héten… Egy nap oda, egy nap vissza…” – ezt az üzenetet rakja fel a Kész a Fészre március 10-én, 21.17-kor, így kezdődik minden. Másnap, újabb aljaskodások után persze nem bírom tovább, ráharapok a csalira, és már tudom, hogy ha beleszakadok is, mindenképpen elmegyek vele motorozni, két nap, Bosznia meg egy kis Horvátország, péntek oda, szombat vissza – az utazás célja egy kávé elfogyasztása Mostarban, továbbá annak megvizsgálása, be van-e még fagyva az Adriai-tenger, sós-e, és aratják-e még rajta a nádat. Március 16-án, pénteken hajnali fél kettőtől a kispárnámon dobolgatva várom a hét órát, amikor találkozunk, és indulunk le, délnek… Szép sima az utunk, napsütéses, csodás: Mohácson korai ebéd, aztán előbb a magyar-horvát, majd a horvát-bosnyák határon is óriásit hibáznak a határőrök – átengednek. Az első részt valahol ott zártam, hogy kátyúmentes, széles és sima utakon, gyönyörű tájon, a Bosna folyócskával együtt kanyarogva haladunk úti célunk, Mostar felé. Ha gondoljátok, mondom tovább… Tovább »»

13 február
0komment

Tarpannal a bekötőig (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (7 lövet, átlagosan: 6.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ha netántán valaki nem emlékezne, bátran vissza szabad lapozni – aki viszont nem szeretne ennyi energiát befektetni lengyel kéjutazásunk jelentős mennyiségű alkoholban ázó részleteire, annak röviden összefoglalom az első rész történéseit. Pesten lakom, ’83 van, általában, és a történet idején is épp iszom, iszom, iszom; a Bóna végre megtalál, két mondatban elmondja, kéne menni Lengyelországba, mert lesz egy jó kis underground színházi buli egy falucska templomában; erre a jó hírre még egy kicsit iszom, aztán éjjel, szakadó hóesésben stoppal elindulok haza az útlevelemért; felvesz egy párttitkár, aztán kivág a kocsiból; sétálok egy méreteset Batta meg Ercsi közt, végül hazaérek, aztán azonnal tekerek vissza a Nyugatiba. Elérem a vonatot, elindulunk, egy első osztályú kupéban poccolunk jogtalanul. Iszunk, iszunk, iszunk, egy cseh kalauz viszont majdnem levág a vonatról, mert kicsit rossz a jegyünk, de lefizetjük, így odaérünk Varsóba, ahol már vár a szállásadónk, talán Jerzy. Elmegyünk hozzá, és valami ellenzéki összejövetelt követően iszunk, iszunk, iszunk. Reggel valaki izomból rálép a fejemre. És innen megyünk tovább. Usánkákat fel, jó hideg lesz. Tovább »»

12 február
2komment

Lengyel turné, ’83: mámoros előkészületek (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (6 lövet, átlagosan: 6.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A képen látható egyik útlevél, jelesül a piros  a Mamié, vagyis a volt anyósomé, 1987-ben járt le, én meg pár éve elkunyeráltam  tőle, szentül megfogadva, hogy nem követek el vele visszaélést, mert úgy hasonlítunk egymásra, mint két tojás. Jól látható, hogy Tornyosnémetinél bélyegeztek bele kifelé, hogy mikor, azt sajnos a szupertitkos kódok miatt nem tudom megállapítani, szerintem talán ’82 lehet, egy kettes legalábbis van a számsorban. Tovább »»

04 február
26komment

Hát akkor: itt az első – az első itt…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (3 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A Hétlövet e heti, ünnepi kiadásában némi okosság racism tárgykörben; aktuális hóeséses ijesztgetés, és egy kis érzelgős self-kaser, mellyel igyekszünk magunkhoz édesgetni a nyájast, megmutatva, milyen népszerűek is vagyunk, egyszersmind példásan szerények. Írom – olvasd, terjeszd… Már twitteren is (@Hetlovet)!!

 

Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz