Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 november
2komment

Itt Mészáros ellentendernagy, izé… over! Startolok! Nyolc-öt… na… a francba… bocs…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, ma ismét a reggeli kávéhoz jön a többnyire szombatonként, és ha tényleg igen, akkor már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizennyolc éves rovatunk kétszázhetvenkettedik kiadásában Donald Tusk az első vendégünk, aki múlt héten az Európai Néppárt új elnöke lett. Megválasztásában magyar barátainak, ha jól sejtem, nem lehetett túl sok szerepe, tekintettel arra, hogy a Párt, mint tudjuk, saját akaratából, miért, miért, mert ők így szeretik, szóval kicsit most kimarad pár dobásból a játékban. De az sincs kizárva, hogy a szobából is kiküldik a nagyfiúk hamarosan: Tusk első beszédében elég egyértelműen fogalmazta meg, hogy nem nagyon akarna több baszkódást a populista taplóktól (bocs, tudom hogy elegánsabban kellett volna, de most sietek). „Az olyan értékeket, mint a polgári szabadságjogok, a jogállamiság és a tisztességes nyilvános viselkedés, nem fogjuk feláldozni a biztonság és a rend oltárán, mert erre nincs szükség” - jelentette ki, és hozzáfűzte, akik ezt nem tudják elfogadni, azok mehetnek isten hírével. A szegény ember trumpja viszont megmondta, majd mi tudjuk, hogyan legyen. És különben még azért se lennék most az Európai Néppárt helyében, mert a KDNP is megszellőztette, ha nem lesz jó az irány, otthagyják az egész hóbelevancot. Na, majd akkor lesz ám sivalkodás… jaj, szegény Európa… Másodszor: rendkívüli sajtótájékoztatón üzente meg a kormánynak Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina, mit kívánnak az atlétikai világbajnoksághoz építendő csarnok megvalósításáért “cserébe”. Cserébe. Khm. Tényleg nem szeretnék Móricka lenni, akinek mindenről az jut eszébe: de én érzem egyedül, hogy valami nem stimmel ezzel az egész hozzáállással vagy hogy is mondjam? Szóval valami ilyesmi a deal: ha stadionokat akartok építeni, ha tovább akartok lopni, oké, legyen – de addig semmit, amíg nem vásároltok kórházi felszereléseket a pénzünkből. Amit aztán, ha a CT megvan, már vihettek is tovább haza, ott egye meg a fene. Jól van ez így? Továbbá: tényleg van még épeszű politikus, aki elhiszi, hogy ha ezek megígérnek valamit, az úgy is lesz??? Hm… ez is meglep kissé… És a végére egy kis jutalomjáték, csak úgy, mondjuk mert nameday-em van: olvasom, hogy Szijjártó miniszter (megfigyeltétek egyébként, mennyit változott e ragyogó szakember stílusa az utóbbi időben, mármint hogy beszédtechnikailag, semmi őzés minden mondat végén, semmi rikoltozás – szerintem igen jó helyre ment az a mondjuk hatszáznegyvenhétmillió, amit ilyesfajta tréningekre költött, gondolom) kimondta, könnyed tízmilliárdot szánnak egy eddig sajnálatosan háttérbe szorult, illetve csupán elméleti síkon szétpettingelt területre, az űrkutatásra. Hogy kicsit pontosabb legyek, a cél mostantól, hogy 2024-ben újra magyar ember hódítsa meg ősi jussunkat, a világűrt. Na, akkor most figyeljetek: a HL fellebbenti a fátylat – a kormány nem hogy tervezget, de már túl is van ezen a projekten. Igen: idén március közepén már járt valaki odafenn. A négyszázhatvan évre titkosított anyagok közül elképesztő, itt nem részletezhető konspirációk után megszereztük a Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó űrhajó fekete dobozát – ebből az anyagból teszünk most közzé szemelvényeket. Ha ebből se leszünk milliomosok a Suszterral, tényleg feladom. Beljebb minden, gyertek.

Hirdetés

Tovább »»

16 november
4komment

Habdagálynak tengő árjain

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, ma ismét a reggeli kávéhoz jön a többnyire szombatonként, és ha tényleg igen, akkor már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizennyolc éves rovatunk kétszázhetvenegyedik kiadásában először Matolcsy bácsi kalandjaival traktállak benneteket – Matolcsy bácsi, ha netán valaki lemaradt volna erről a fontos történésről, megharagudott a csúnyagonosz euróra, ami úgy tönkretette a jobb sorsra érdemes, szerencsétlen Európát, hogy az emberbarát Matolcsy bácsi úgy érezte, kerül, amibe kerül, segítenie kell. Okos embernek télen-nyáron van esze, ahogyan azt annak idején a Varga Zsoltitól egy életre megtanultam – na, akkor átvesszük szépen, miért is a legjobb nekünk, hogy tizenöt éven át nem sikerült még bevezetnünk az eurót, illetőleg szót ejtünk a tisztességtelenségben megőr megőszült bankelnök múltjának néhány érdekesebb mozzanatáról is… Aztán: egy minapi hír szerint Orbán Viktor visszavonulót fújt, megindult az enyhülés – persze hogy nem itthon, itt ugyanis az eddigieknél is keményebb büntetésekre számíthatnak az egyre hálátlanabbnak tűnő tömegek: az Európai Néppárt vezetése viszont több konkrét feltételt is szabott a Fidesznek, amelyeket teljesítenie kell tagsága megőrzése érdekében, már persze ha tagok akarnak maradni, mert ugye tudjuk, bármi történjen is, láss csodát, ők pont úgy szerették volna. Orbán e konkrét feltételek közül az elmúlt hetekben csendben többet is elkezdett teljesíteni… Lehet persze az ilyesmik láttán abban hinni, hogy módosulnak a magyar “politika” irányszögei – én azért továbbra is azt gondolom csendesen, hogy szánnivalóan naiv, aki ilyesmiben bízik: itt egyelőre az égvilágon semmi nem változik, Orbán és csapata ugyanis, ahogyan eddig, most is szentül hiszem, nem politikusok, hanem lényegében lélegzetvételnyi szünet nélkül válogatott köztörvényes bűnök elkövetésével foglalkozó gengszterek, akiknek eszük ágában sincs bármit máshogyan csinálni, mint eddig – mennek a falig, más útjuk nem lévén. Mindezek tükrében kicsit elbizonytalanít, amikor azt olvasom, Karácsony Gergely meg van lepve… Végezetül pár sort maszekolnék is, bankügyletekről ejtünk szót – lassan húsz éve forgatom irgalmatlan vagyonomat kedvenc pénzintézetemben, melynek leánykori neve a Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet volt; az első bankkártyámon, valahol talán még meg is kell legyen, egy gémeskút díszelgett, a pörgekalapom szalagjához fogott árvalányhaj minden készpénzfelvételkor dévajul meglibbent, az első szerződésemet pedig a baracsi lerakatnál egy Pevdi folyóstollal töltötte ki a kedves kisasszony. Jó pár évig tartott ez a bukolikus vadromantika, imádtam minden percét – aztán pár éve talpig (mármint a talajtól mérve) becsületes üzletemberek sajnálatos módon fantáziát láttak az intézményben, még sajnálatosabb módon egyúttal azt is észlelték, jó lenne épp csak racionalizálni a működését, átszámolni kicsit a készleteket – na, itt élet, tehát tudtam, hogy baj van. Lett is. Na, sebaj, vágjunk bele, gyertek velem bátran a kassza mögé…  Tovább »»

13 április
4komment

Családban marad, Caparetto és Messzelátó

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a többnyire szombatonként, és ha igen, akkor már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizennyolc éves rovatunk kétszázhetvenedik kiadásában azzal a világhírrel (és ez itt nem az irónia helye, nagyon is komolyan gondolom) indulunk, hogy a budapesti finn nagykövetség irányítói múlhatatlanul fontosnak érezték, hogy felköszöntsék egyik munkatársukat, Gál Évát. Éva nem a kultúrattasé magyar asszisztense, nem titkár, nem osztályvezető vagy tótumfaktum: ő az intézmény takarítónője. Pont. Immár harminc éve. Pontpont. Egyelőre itt, a címlapon szeretnénk a magunk nevében is gratulálni Gál Évának – odabent aztán majd kifejtem kissé, miért is gondolom, hogy pont az ilyen apróságok tesznek egy országot élhetővé. Nem, nem pont a miénkre gondolok most, bár a finn követség Bodapesten van – egészen addig, amíg túlzottan bevándorláspártinak nem ítéltetnek, mert akkor Kakadu mester majd szépen kivágja őket is, mint annak idején az észteket, ha valaki még emlékszik ilyen csodákra… Gyászos ötvenhatmillió forintkával jutalmazta meg az elmúlt három évben a legszorgosabban öblögető deepnemzeti bloggereket a “közmédia” – valóságos bloghálózatot tartanak fenn ugyanis, nyilván a honi sajtóban tapasztalható sajnálatos liberális túlsúly mérséklése érdekében. Nagyon helyes, nagyon helyes. Itt most csak egyik kedvencemet említeném meg a sok közül: e bloggerek között található ugyanis a nagyszerű ifjabb Lomnici Zoltán, igen, a fékezhetetlen arcszőrzetű alkotmányjogász, igen, az univerzális csavarkulcs, akitől a szoptatás világnapján éppúgy megkérdezik, melyik emlővel kell kezdeni a kisdedek szakszerű táplálását, mint ahogy ő az, aki a hegesztőkről szóló termelési riport végén úgy üti le egy sújtással a maga által készített, megkérdőjelezhetetlen egyenességű nemzeti varratról a minimális felesleget, hogy szem nem marad szárazon. Végezetül jöjjön valami könnyedebb: az ormányablakba kellett mennem már megint, ugyanis nemrégiben, alighanem a szerb határon elrepedt a személyim – hogy mi okozhatta, arról kábé fogalmam sincs, illetve el tudom képzelni, hogy… de nem, nem képzelem el, nem akarom megbántani azokat a jobb sorsra érdemes magyar szakembereket, akiket a legkülönfélébb módon szopatnak azok, akiknek a fejében elég rendesen, egyre visszafoghatatlanabbul zörömbölnek a bumbusok; a határvédelmi szakembereket, akiknek kötelező feladat az időhúzás, hadd lássa a magyar határjáró, itt bizony tényleg őrjítően nagy a baj. Hát Röszkén például tényleg nagy, csak épp nem attól, amit négy éve óverdózisban tolnak le a torkunkon… de erről majd máskor. Most jöjjön csak a jó: például egy hivatal, ahol úgy bánnak az emberrel, hogy nem is érzi, hogy itthon van. Mármint hogy de jó lenne, ha azt érezhetné… ha minden így menne… na… értitek ti… Fáradjatok beljebb, elfordítom azt a kissé berozsdásodott kart itt a vezetőfülkében, és már indulunk is… Tovább »»

24 március
4komment

Újabb ellenzéki etűdök a kormánykottából

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvankilencedik kiadásában annak az európai uniós pályázatnak a hírével indulunk, amelyre magyar települések is nevezhetnek: találtam olyan itthoni falut, amelyik erre sem lesz jogosult, de erről majd beljebb bővebben. A wifi-hotspotok kiépítésére kiírt pályázatra már regisztrálhatnak a települések, 2020-ig összesen nyolcezer önkormányzatot támogat az unió, ez lesz a WIFI4EU-hálózat, amely ingyenesen biztosít majd vezeték nélküli internetes elérést, s a majdani felhasználóknak nem kell megadniuk személyes adataikat. Ha egy normális országban élnénk, tulajdonképpen örülhetnénk is: ettől ebben a pillanatban elég messze vagyunk, így hát azt kell gondolnom, ez a pályázat sem zajlik majd máshogy, mint az összes többi szokott – mellesleg mi egy olyan helyen élünk, ahol az antigravitációs készülék után nem sokkal, jelesül tavaly feltalálták a levelezőprogramot is, ez az onbox, amely lényegében a freemail más néven. De miért? Matolcsy György fia, Ádám kicsivel korábban “megvásárolta” az origót és vele együtt a freemailt, majd közvetlenül ez után egy gyönge 340 millás állami támogatással sikerült feltalálni a melegvizet, vagyis megalkotni a nemzeti levelezőrendszert. A gmail a sarokban reszket. Hogy bármi is normálisabb lehet itt a belátható jövőben, sokak szerint még Hódmezővásárhely ellenére is csak illúzió – de még ezt a remegős délibábot is igyekszik légkalapáccsal szétverni lényegében minden ellenzéki párt. Abban lényegében mindenki egyetért, hogy a jelenlegi “kormányzat” leváltása csak teljes ellenzéki egységgel képzelhető el: nos, ebből mindeddig annyit sikerült összehozni, hogy az LMP múlt vasárnap beballagott a DK irodájába, de már a megbeszélés utáni sajtótájékoztatót se bírták ki közösen. Lemenőben az LMP-s Vágó Gábor képviselőjelölt figyelmesen összefoglalta a velőt: azaz hogy kaptak közepesen száraz pogácsát, whiskyt azonban egy cseppet sem, Gyurcsány viszont részeg volt, a szó szoros meg átvitt értelmében is, bármit jelentsen ez. A DK-elnök feljelentéssel fenyegetőzött, mire később Vágó nyilvánosan bocsánatot kért. Kezdésnek azért nem rossz. Van még szűk három hét. Szerintem fasza. Múlt heti közszolgálati kiruccanásunkat eredményesnek kell mondanunk, sokfelől sokféle véleményt és hozzászólást kaptunk: akkor a besurranó/trükkös tolvajok ténykedésével foglalkoztunk, s egy, az ügyben szakértő barátomra hivatkozva bátorkodtam például azt is megemlíteni, sajnos a lépcsőházi kamerák nem igazán emelik a biztonság szintjét. Természetesen van még egy barátom e szakterületen, aki felhívott, és szépen elmondta, dehogynem – pár újabb sorban tehát az ő értékes véleményét is közreadjuk. Hotspotok, ellenzéki befeszülések, önvédelem odabe’.  Tovább »»

17 március
6komment

Nyolcmillió nemzetáruló: osztály, vigyázz!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.53 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannyolcadik kiadásában Szlovéniára vetünk pár érdeklődő pillantást: szomszédunkban a napokban lemondott Miro Cerar miniszterelnök, mert a szlovén legfelsőbb bíróság megsemmisítette egy korábbi népszavazás eredményét, amit történetesen egy vasútvonal egymilliárd eurós fejlesztésével kapcsolatban indítottak. A bíróság leginkább azon akadt fenn, hogy a kormány állami pénzből, részrehajlóan kampányolt a referendumot megelőzően… hm… látjátok, vannak még olyan elmaradott fertályai a világnak, ahol megtörténhet ilyen csúfság – nem mindenhol olyan mértéktartó, visszafogott kormányzás folyik, mint Magyarföldön, és hát ki kell mondanunk azt is, vannak nyámnyila, anyámasszonykatonája politikusok, akik egy ilyen csipcsup helyzetben inkább gyáván megfutamodnak, semmint továbbra is feláldozzák magukat imádott népük oltárán, csak hogy teljes golyóállómellény-szélességgel megmenthessék a hazát a veszedelmektől, melyek számosak, illetve, a kampányidőszak vége felé közeledve egyre inkább úgy tűnik, számtalanok. A mi generálisunkat viszont nem ilyen lemondós fából faragták: történhet bármi, nyílhat akárhány új front a folyton ellenünk fenekedő, rohadt világegyetemben, ő aztán nem lankad, mi több, egyre keményebb – rövid, de annál velősebb összegzést adott március 15-e ürügyén arról, igazából mi is vár ránk, vagyis úgy nyolcmillió nemzetárulóra április 8. után, ha ránk köszönt végre a totális demokrácia. Én azért azon is elgondolkodtam valamelyik este, mi jöhet akkor, ha netán az ellenzéki szavazatok lesznek többségben: lehet, hogy már megint az én készülékemben van a hiba, és persze kötelező azt kívánni, ne legyen igazam, de a csodálatos, 2006-os “forradalom” óta valahogy nem igazán tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy akkor szabadul el itt igazán a pokol… Végül kissé átmegyünk közszolgálatiba, és igen komolyra fordítjuk a szót – pár hete épp itt, a lépcsőházunkban is járt két igen jó szándékú, szociálisan érzékeny hölgy: az egyik ajtószomszédomhoz, egy idős bácsihoz sikerült bejutniuk a pont száz éve ismert “trükkel” – ahogy kinyílt az ajtó, lehengerelték, egy perc alatt bent voltak, elmondtak valami mesét, aztán egyikük szépen lefoglalta a bácsit, a másikuknak épp ki kellett mennie, csak a lényeget mondom, nagyon sok pénzt vittek el, sajnos egy nagyon nyilvánvaló és kézre álló helyről. És véletlenül azt is tudom, nem ez volt az egyetlen helyszín, ahol kábé aznap jártak. Természetesen elkezdtünk gondolkodni, mit is kéne csinálni, hogy megelőzzünk még egy ilyen esetet, legalább itt, a házban: sajnos, mint majd látjátok, ki fog derülni, az egyetlen megoldás, ha gyakran beszélünk a dologról a leginkább veszélyeztetettekkel, az idősebbekkel – minden más, mint például a lépcsőházi kamera, szomorú, de tény, pénzkidobás. Puha szlovén, kemény magyar mineln, zárdazajtót – pár hét kihagyás után újra itt vagyunk.  Tovább »»

10 február
3komment

Monokrományzati vigasságok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanhetedik kiadásában körbeszaglásszuk kicsit a világűrt: nézzétek csak, milyen csodásak a csillagok innen föntről… hopp, egy űrszemét, kapd el, Suszter, tartsd tisztán a kozmoszt, ahogy tanítottalak… és nini, amott húz el előttünk egy tűzpiros sportkocsi, benne Mr. Starman, épp a Nap irányába tart, hogy aztán a végén elérje a Mars pályáját is. Egy újabb mérföldkő az űrkutatásban: ezúttal, némileg tán meglepő módon nem a NASA-nak, nem is az oroszoknak köszönhetjük, hanem egy elszánt magáncégnek – a SpaceX, Elon Musk egyik koronaékszere újra dobott egy irgalmatlan nagyot a Falcon Heavy kísérlettel… Nem szeretne sokszínű országot Orbán Viktor miniszterelnök: a sokszínűség ugyanis szerinte nem érték, ő – zárójelben mondom, cseppet sem érthetetlen módon – sokkal jobban szeretné, ha egyszínűek, pontosítok, szép szürkék maradnánk, vagy ahogy mondani szokták, megőriznénk kultúránkat, kereszténységünket, hagyományainkat. Azt a kultúrát, amit nem kis részben épp ők igyekeznek tíz körömmel lezülleszteni Kerényi Imre, Fekete György, Eperjes Károly vagy épp a megjöttekafehérvárihuszárok gajdolásának szép szintjére; azt a kereszténységet, amelynek felkent lovagjaiként épp ők uszítanak minden eszközt bevetve embert ember, felebarátot felebarát ellen; azokat a hagyományokat, amiknek tisztelete szerintük egyet jelent azzal, hogy egy országnak kell visszaballagnia a jobbágyvilágba, a szó számos értelmében. A napokban például megjött a legújabb levél, kedves honfitársamtól, díj hitelezve, áll a bélyeg helyén – szent igaz, ezt a díjat is meghiteleztem, veled, meg veled, meg veled együtt, ha akartuk, ha nem. Végezetül egy méltatás, felkérésre: mutatom, hogyan lehet bekerülni a HL-be, ami azért, ha elhisszük, ha nem, kapcsoljuk be a biztonsági öveket, kérem: egy darabkája az örökkévalóságnak, nem csoda hát, ha megválogatjuk, kinek lehet része ilyesfajta kiváltságban. Nagy költők, ihletett sakkmesterek és elhivatott tanárok például jó sansszal pályázhatnak – na persze nem árt, ha a korszellemnek megfelelően a zsebükbe is tudnak nyúlni, jó mélyen: ám mivel ez a réteg köztudottan rendesen tele van zsével, ez utóbbival nem szokott gond lenni. Megláthatjátok, Csathó Gábor is simán vette az akadályt (jó: miután szépen lassan írva elmagyaráztam neki, hogyan lehet nálunk tendert nyerni…) Mehetünk tehát: űrtesla, monokrományzat, dicsértessék odabe.  Tovább »»

03 február
5komment

Egy Várból valók vagyunk, te meg én…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanhatodik kiadásában… nos, a szokásosnál is komolyabb gondban vagyok, mit is rakjak a terítékre… na jó, dönteni kell… legyen talán elsőként is az ENSZ: mint megtudhattuk, ha az világszervezet migrációs csomagjának első tervezetében nem lesz elmozdulás pozitív irányba, vagyis Magyarország álláspontja felé, elindítjuk kilépési folyamatunkat a tárgyalássorozatból. Nem kisebb nagyság, mint maga Szijjártó mester beszélt erről, de aztán hallhattuk Bakondi tábornok urat is, aki természetesen belökte a fő szent mantrát, ami gyanúm szerint nem kisebb szellemóriás gondolata lehet, mint Övé Magáé: vagyis hogy a problémát ott kell megoldani, ahol keletkezett, nem pedig idehozni… A lényeg, hogy remélem, ez csak az első lépés, javaslom, hogy első körben lépjünk ki az ENSZ-ből, majd pedig üzenjünk neki hadat. Mivel pedig lassan a bolygón kifogynak a szóba jöhető ellenségek, van egy további ötletem is: küzdjünk meg végre a Nappal, amit persze tudjuk, ki irányít… Deklaráció, csak most, csak nálunk. Orbán Viktornak spórolós éve volt a tavalyi: nagyjából kétszázötvenezer froncsit sikerült összekuporgatnia, hamarosan meglesz az első becsületesen megszerzett milliója, onnantól majd kinyílik a világ, mint a tubarózsa. Nem kell csodálkozni: mindent megérthetünk, ha látjuk, márpedig látjuk, ez az überpuritán, harcos természetű miszterelnök még Bécsbe is vasúton utazik, igaz, ott azért várja a szokásos aprópénzért járós konvoj, de azt most nem rakta fel a fészre, nyilván beszart az olcsó telefonján a kamera. Zárójelben mondom csak, a hírek szerint Mészáros Lőrinc épp a Telenor behabzsolására készül, nem vészes, 300 milliárdot olvastam, ha jól emlékszem… ha az is meglesz, szerintem rámehet Norvégiára, úgyis volt velük elég gondunk, amíg ők voltak a fő ellenség, B. S. Egy Várból valók vagyunk, te meg én – üzeni mindezek ellenére kikacsintva az egyre súlyosabb beteg: nekem meg eszembe jut 2000, egy röszkei barackoskert, és az indiai kultúrattasé, Ravi Shankar, már elmeséltem ugyan, de két mondatot most is bőven ér. Végezetül pedig egy végre politikamentesnek ígérkező, habkönnyű semmiség, így az off-season közepén, amelyben szerintem elég kiválóan megmutatkozik a világ apróságos mivolta, továbbá az is, hogyan ér körbe és sűrűsödik egy pillanat alatt lélegzetelállító módon a történelem meg pár egyéb semmiség egy autó légterében, útban a Bledi-tó irányából Bécsbe, amikor is az egyik utasom épp Elon Musk unokatestvére volt. Ami talán már önmagában is megérne egyet. Gyertek, van dolog bőven: foglaljatok helyet, mondom. Tovább »»

27 január
4komment

A röplabda pápái

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanötödik kiadásának első fertályában, ha már Catherine Deneuve-öt ígértem a múltkorjában, meg a metoo-t, azaz a szexuális zaklatások elleni világméretű, lassan minden elképzelhető mértéken túlnövő mozgalmat/kampányt… ahogy politikai körökben mondani szoktuk, én szavam, én vonom vissza: az élet ugyanis él és élni akar, időközben kitört a Világgazdasági Fórum a svájci Davosban. A részt vevő országok nagyjából 99 százaléka a miniszterelnökét delegálta a globalizált világ egyik legfontosabb pofavizitjére – mi viszont úgy gondoltuk, a legjobb, ha egy igazi szakember képviseli Európa éllovasát: alighanem ezért utazott Szijjártó mester a találkozóra. Il Prezidente (breaking, a TV2 kiváló szaktekintélyeinek figyelmét szeretném felhívni, akik V. Németh Zsoltot ötödik Németh Zsoltként mondták be a TÉNYEK-ben: pár szóval korábban nem második prezidente értendő, csak egy i meg egy l betű van egymás mellett), amúgy is életbevágóan fontos küldetést teljesített: a Nemzetközi Röplabda Szövetség elnökhelyettesével, Alekszandar Boricsiccsal. Persze megeshet, hogy elnökünk azért maradt inkább itthon, mert Davosba viszont nem csak régi vágya titokzatos tárgya, Mr. Trump utazott el… de… bizony… a mi házi sátánunk, esgyé is… Sajnálom, ha netán már unalmasak azok a kacskaringós sztorik, amik velem meg a Suszterrel történnek – kénytelen vagyok mégis híven beszámolni róluk, hogy továbbra is nyitott könyv lehessen előttetek nyomorúságos liberáléletünk. Harcostársam ezen a héten azt határozta el, hogy mindenképpen szeretne részt venni minden idők legkiemelkedőbb miniszterelnöki megbízottja, Kerényi Imre keresztény szellemiségű elitképzőjében, a Balatonnál, a Gizella-táborban. Mivel azonban Kerényi mester elsősorban polgármesterek, államtitkárok és miniszterek gyermekeinek jelentkezését várja a negyedmilliós két hétre, pillanatnyilag és mindenekelőtt azt próbáljuk elintézni, hogy valaki a fenti célcsoportokból adoptálja Susztert. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, okosba’ meg fogunk tudni állapodni Tállai Andrással Németh Szilárddal Ács Rezsővel valakivel a papa szerepére, úgyhogy elképesztően lelkes barátom már meg is kezdte a felkészülést a tábori életre… Egy nagyon rossz hírem maradt a végére, kivételesen sajnos tényleg: néhány napja ugyanis elment egy nagy magyar festő, aki egész életét a művészet szolgálatába állította – Birkás Istvántól próbálok elköszönni, pár tétova, utolsó szóval és néhány emlékfoszlánnyal… csak mert azt érzem, muszáj. Kivételesen egy kis csendet kérek most, amíg beljebb jöttök… Köszönöm… Tovább »»

13 január
6komment

Házmesterország rendet tart

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannegyedik kiadásában az első hír felfejtéséhez máris szeretném önzetlen segítségeteket kérni – még az ünnepek között sikerült beleakadnom abba a fantasztikus sztoriba, mely szerint egy 25 éves fiatalember stoppolt a dél-afrikai Polokwane város közelében. Szépen fel is vette két középkorú nő, akik viszont pár perccel később fegyvert rántottak, először valami gyanús italt diktáltak a szerencsétlen sorsú férfiúba, majd többször is megerőszakolták áldozatukat, akit a bűncselekmény elkövetése után a mozgó autóból vágtak ki egy elhagyatott területen. De ez még mind semmi: a hír kapcsán kiderült ugyanis, hogy nem az első ilyesfajta bizarr akcióról van szó – az úgynevezett “spermarabló” női banda (vagy bandák) tavaly fondorlatos módon több férfit is behálóztak, volt, akit napokon keresztül tartottak fogva, s többen is átmentek rajta… Mármost… na… szóval lesz néhány technikai jellegű és egyéb kérdésem, szíveskedjetek komolyan venni és válaszolni, ha tudtok. A végére még Catherine Deneuve-öt is belekeverjük ebbe a pikáns tésztába… Kedvenc politikai szerveződésem, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt Szentendrén igyekezett növelni kissé a gyalogosok túlélési esélyeit: a legforgalmasabb gyalogátkelőhelyek mindkét oldalára ötletesen felszereltek egy-egy kis iszákot, azokba tettek néhány fényvisszaverős anyagból készített kis zászlót. A járókelő kivehetett a tartóból egy vagy akár két zászlócskát, ily módon növelte saját láthatóságát, átkelt a zebrán, majd a túloldali tartóba visszatette a segédeszközt. Mi tagadás, borzalmasan veszélyes egy ötlet: a Magyar Közút szakemberei tíz nap után, az éj leple alatt gondosan le is szerelték, el is tüntették hát valamennyi tartót – hát hová is jutna ez a remek kis magyar világ, felebarátaim, ha mindenki azt csinálna, amit akar??? Leszámítva persze a Pártot. És ha már ilyen szépen megbeszéltük a látszólag közlekedési problémákat, hadd söpörgessek újra egy kicsit itt, a mi portánk előtt, Dunaújvárosban, ahol továbbra se sikerül felfognom pár dolgot, ami a közlekedésszervezésr illeti. Értem én, hogy a város első embere saját elmondása szerint szeret gyalogszerrel járni – ettől viszont még, persze tudom, ad absurdum, ki lehetne tán adni a város forgalomszervezési feladatait olyasvalakinek is, aki valamelyest konyít is a dologhoz. Most ugyanis, lehet, csak nekem tűnik úgy, nem pont erről van szó. Spermahajderinák, zászlós kétfarkúak és városi zsákutcák odabent: várok minden kedves érdeklődőt. Tovább »»

06 január
5komment

A magyar franchise, avagy a szabad rablás forradalmának exportja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.61 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanharmadik kiadásában kezdésképpen kiruccanunk egy cseppet – nem megyünk messze, csak ide, a szomszédos Romániába, ahol is egy derék szocdem képviselő (azt hiszem, mindenféleképpen megérdemli, hogy név szerint is említsük), Cătălin Rădulescu azt szeretné elérni, hogy kétszázezer eurós értékhatár alatt a hivatali visszaélés ne minősüljön bűncselekménynek. Harmincnyolc képviselőtársával együtt be is adtak e tárgykörben egy módosítási javaslatot: ha a képviselő urat (merthogy az, a név ne tévesszen meg senkit) mondjuk Ráduly Katalinnak hívnák, és a Párt tagja lenne, egy ilyen sima kis törvényt két nap alatt áthúznának a palánkon, sitty-sutty. Csakhogy, kedves barátaim, mi Románia (és, mint a napokban értesültem, lényegében minden fontos szempontból a világ jelentős része) előtt járunk: nálunk réges-rég semmi, semmilyen összeghatárig nem számít semminek. Feltéve, hogy a mi tyutyukánk üntyülü-püntyülüje vagy. És ha már itt tartunk, szeretném tőletek tisztelettel megkérdezni, vajon elmehetek-e szó nélkül azon példátlan örömhír mellett, hogy immár minden, amúgy is tök felesleges áttétel nélkül, szimplán, a legközönségesebb sárga csekken fizetheti be bármelyik öntudatos állambolgártársunk a Nemzetkirabló, Pénztermelő és -újraosztó Szövetkezet számára önkéntes adományait – szóval… hát persze hogy nem mehetek el mellette. Sok minden más mellett elmesélem hát, hogyan döntöttünk mi ketten, mármint a Suszter meg én, miközben épp Soros György egyik terroristatoborzó irodáját meszeltük feketére, önkéntes közmunkában, egy megyei jogú város főterének központi helyén, az illegalitásban. Végül egy kis habkönnyű nagyon személyes: nem tudom, meséltem-e már róla, hogy 1987-ben (vagy ’88-ban, most, hajnali kettőkor már egészen biztosan nem tudom) éjszaka, nem egyedül, nem részegen, láttam, és percekig figyeltem egy viszonylag közel parádézó UFO-t a mezőfalvi légvédelmi bázis melletti kukoricás fölött, földközelben? Az egész csak arról jutott eszembe most, hogy Guillermo del Toro filmrendező egy interjúban elmondta a saját élményeit e témában – na, akkor megkapjátok az én sztorimat is, aztán indulhat az ekézés, nehogy az új évben kiessen nekem valaki a ritmusból. BÚÉK, ha még nem mondtam volna, ekét a világnak, ekét minden népnek. Tóduljatok csak befelé, van hely minden ekeszerető embernek… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz