Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 február
3komment

Monokrományzati vigasságok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.80 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanhetedik kiadásában körbeszaglásszuk kicsit a világűrt: nézzétek csak, milyen csodásak a csillagok innen föntről… hopp, egy űrszemét, kapd el, Suszter, tartsd tisztán a kozmoszt, ahogy tanítottalak… és nini, amott húz el előttünk egy tűzpiros sportkocsi, benne Mr. Starman, épp a Nap irányába tart, hogy aztán a végén elérje a Mars pályáját is. Egy újabb mérföldkő az űrkutatásban: ezúttal, némileg tán meglepő módon nem a NASA-nak, nem is az oroszoknak köszönhetjük, hanem egy elszánt magáncégnek – a SpaceX, Elon Musk egyik koronaékszere újra dobott egy irgalmatlan nagyot a Falcon Heavy kísérlettel… Nem szeretne sokszínű országot Orbán Viktor miniszterelnök: a sokszínűség ugyanis szerinte nem érték, ő – zárójelben mondom, cseppet sem érthetetlen módon – sokkal jobban szeretné, ha egyszínűek, pontosítok, szép szürkék maradnánk, vagy ahogy mondani szokták, megőriznénk kultúránkat, kereszténységünket, hagyományainkat. Azt a kultúrát, amit nem kis részben épp ők igyekeznek tíz körömmel lezülleszteni Kerényi Imre, Fekete György, Eperjes Károly vagy épp a megjöttekafehérvárihuszárok gajdolásának szép szintjére; azt a kereszténységet, amelynek felkent lovagjaiként épp ők uszítanak minden eszközt bevetve embert ember, felebarátot felebarát ellen; azokat a hagyományokat, amiknek tisztelete szerintük egyet jelent azzal, hogy egy országnak kell visszaballagnia a jobbágyvilágba, a szó számos értelmében. A napokban például megjött a legújabb levél, kedves honfitársamtól, díj hitelezve, áll a bélyeg helyén – szent igaz, ezt a díjat is meghiteleztem, veled, meg veled, meg veled együtt, ha akartuk, ha nem. Végezetül egy méltatás, felkérésre: mutatom, hogyan lehet bekerülni a HL-be, ami azért, ha elhisszük, ha nem, kapcsoljuk be a biztonsági öveket, kérem: egy darabkája az örökkévalóságnak, nem csoda hát, ha megválogatjuk, kinek lehet része ilyesfajta kiváltságban. Nagy költők, ihletett sakkmesterek és elhivatott tanárok például jó sansszal pályázhatnak – na persze nem árt, ha a korszellemnek megfelelően a zsebükbe is tudnak nyúlni, jó mélyen: ám mivel ez a réteg köztudottan rendesen tele van zsével, ez utóbbival nem szokott gond lenni. Megláthatjátok, Csathó Gábor is simán vette az akadályt (jó: miután szépen lassan írva elmagyaráztam neki, hogyan lehet nálunk tendert nyerni…) Mehetünk tehát: űrtesla, monokrományzat, dicsértessék odabe.  Tovább »»

Hirdetés
31 augusztus
2komment

A Mező Imre utcai kőtáblák – dokumentum 1973-ból (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A lépcsőházunk előtt a tesómmal, Petikével - úgy 1970 táján...

A lépcsőházunk előtt a tesómmal, Petikével - úgy 1970 táján...

Egek: kis híján negyven éve történt – 1973-at írtunk. Rendszerint egész nap tankosat játszottunk a Prérin, ahol talajminták vételéhez fúrtak úgy egy méter mély, épp gyerek-átmérőjű gödröket – boldogan bújtunk beléjük, egy mosógépes doboz darabja volt a tank felső csapóajtaja, amit Janek, vagy, rosszabb esetben Grigorij megemelt, és kisüvöltött valami irtózatos parancsot. A négy páncélos és a kutya című örökbecsű sorozat elég muníciót adott, hogy mindig tudjuk, mikor mit kell mondani és tenni harci helyzetekben… Ja, és fogalmunk sem volt róla, hogy viszonylag hamarosan véget ér az aranykor, hogy tízemeletesek egész hadával építik be a Prérit, amivel eltűnik a focipályánk, el a salakos kis ösvény végén lévő, rettegett Halálkanyar, és persze az egész ösvény is, a parkkal, a bokorral, ami alá elástuk azt a sárga szardíniásdobozt, amibe a jövőnek szánt üzenetünket rejtettük annak végletekig kidolgozott részleteivel, hogy hogyan megyünk 1983-ban, 18 éves korunkban Lengyelországba kis Polskikkal, MZ-kkel és egyéb álomjárművekkel, a Csuhaj Tibivel, a Fazekas meg a Kovács Zsoltival… Elképzelni se tudtuk volna, hogy egyik napról a másikra sehol se lesz a játszótér, a padok és a poroló, amire a Bofakocsu cirkusz ponyváját feszítettük, miután kétszer egymás után elolvastam a Keménykalap és krumpliorr-t. Szóval elszántan folytak a tankcsaták a Prérin – de voltak komolyabb hadműveletek is: állandó háborúban álltunk a Korányi utcai, Liszt Ferenc kerti, Tanács utcai, de időnként még a Gagarin téri szabadcsapatokkal is. Néhol területi vitákat kellett lerendeznünk (ilyen volt a mintegy öt méter hosszúságú, harminc fokos lejtésű “szánkópálya” ügye), más népekkel atavisztikus eredetű, ok nélküli perpatvaraink voltak. Pont mint az életben. Sok mindenkitől féltünk – tőlünk sajna még szinte senki: nyolc-tízévesek voltunk, a kisebbek, ha nem voltak túl szemtelenek, nagyjából védettséget élveztek, a folyton verekedős nagyok mitikus magasságokban lebegtek. Össze kellett fognunk, ez létkérdés volt: mi négyen, a Csuhaj-Fazekas-Kovács trióval alkottuk a Mező Imre utcai srácok csapatát. Tudtam, hogy törvények nélkül ilyen gárda nem létezhet – megcsináltam hát a tíz kártyából álló rendszert. Az első négyet itt szemlézhettétek – most a második hat tábla következik, ha lapoztok egyet… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz