Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 november
2komment

Illiberális séróbárók alkonya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhetedik kiadását nem akárhol indítjuk: Észak-Koreába invitállak benneteket. Az illiberális demokrácia orbáni eszményét megalkuvásmentesen csúcsra járató Kim Dzsongun birodalmában ismét nagyot dobtak, ha hinni lehet a híradásoknak: a legújabb parancs most éppen az, hogy minden észak-koreai férfinak (legalább közelítőleg) olyan hajat kell készíttetnie, mint amilyen a Kedves Vezető fantasztikus fejét díszíti, egyedül az előadóművészek dönthetik el, milyen frizurát engednek meg maguknak – persze nyilván nekik is ügyesen meg kell indokolniuk, az adott hajviselet mennyiben járul hozzá a széles néptömegek igényes, nemzeti műveltséget is emelő szórakoztatásához. Hogy azért némi tényleges kultúráról is szót ejtsünk: Törőcsik Mari a héten volt nyolcvanéves – miközben ez úton is gratulálok a művésznőnek, felhasználom ezt a remek és örömteli alkalmat arra, hogy elmeséljem, vele is olyan fura a kapcsolatom, mint többekkel, hogy tudniillik valami rejtélyes és megmagyarázhatatlan oknál fogva igen nehezen viselem, ha például magánemberként vagy egy portréműsorban nyilatkozik, viszont soha nem feledhetem például a Száz év magány szolnoki csodaelőadásában, amikor is Garas Dezsővel együtt mutatták meg, hol találhatók a színházművészet csúcsai… Szim- és antipátiák – egyebek mellett azért is csodálatos a művészet, mert feledtetni tud mindent, de tényleg mindent. Csak a pillanat van, a varázslat, a csoda – az összes többi csak akkor jut eszünkbe, ha kijózanodtunk… A végére pedig egy kis szolgálati, csipetnyi öntömjénnel, ahogyan ez már lenni szokott: ha már magamat se dicsérem, ugyan kitől várhatnék bármit is – a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának meghívásának tettem eleget egy bő hete: szokásos kis bohócműsorommal igyekeztem pár szórakoztatónak hitt percet szerezni néhány tucat igen fiatal lelkű hölgynek és úrnak, és büszkén mondhatom el azt is, hogy kedves közönségem jóságának köszönhetően újabb édesség-adományt vihettem még aznap este a kórház gyermekosztályára, ahol ugyan a nővérkék és orvosok kezdetben kicsit bizalmatlanul méregettek, de aztán kiderült, jó szándékkal érkeztem, s ők örömmel vették át az ajándékot… Borbélyházi hajtalankodás, színházi varázs, rendkívüli gyereknap – szokás szerint csak nálunk, csak mindenkinek, aki olvassa… Tovább »»

Hirdetés
14 február
7komment

Szépen zöldül már a tatár…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenhatodik kiadásában, ígérjük, nem beszélünk majd olyan csúnyán, mint az előzőben, amikor is rövid időre felbátorodtunk: Suszter lelkiismereti okokból már le is mondott az elnökhelyettességről, kivásároltam, kapott, ha jól emlékszem, százmilliót, és majd átjön hozzám jövő héttől. Úgy látjuk, ez most a trendi: valósággal ordít a lelki. Meg az ismeret. Nos, még ennél is komolyabbra fordítva, őszintén megmondom, nem tudom, miért épp most lett belőle hír, de Sir Nicholas Winton 1938-ban kereken 669 gyermek életét mentette meg – kiszöktette őket a német megszállás alatt álló Csehországból. 669 gyerek… És most csodálkozz: Sir Nicholas lényegében egy szóval nem is említette senkinek, amit tett… Felesége is csak 1988-ban találta meg a megmentett gyerekek listáját, s ez után került napvilágra az egész eset… Aztán összehoztak egy jó kis meglepetéspartit, ahol a brit humanitárius mellé egy terembe beültették a “gyermekeit”… Na jó: legyen az apropó, hogy Sir Nicholas Winton májusban lesz 106 éves – íme, a jutalom… Fazekas Sándor – kikölcsönzöm a 444 eposzi jelzőjét – megtekintésügyi miniszter Keleten járt: nem is hiába, egyebek mellett például már meg is alakult az a tatár-magyar mezőgazdasági munkacsoport, amelynek dolga lesz, méghozzá állattenyésztési és növénytermesztési kérdésekben eszmét, tudást, tapasztalatot cserélni, és nem is kevés. A Csuvas és a Mari Köztársaságban is járt a miniszter, arról egyelőre nincs részletesebb hír. Tatár, magyar, két jó barát – a HL titkosszolgálatának most sikerült megszereznie a tatár szakminiszter, Amarbayasgaldun Nursultan úr levelét. Végül pár sor arról, miért kell nekem, ősidőktől fogva éjjeli bagolynak rászoknom bizonyos napokon a nyolcas fekvésre – hát, kilencven százalékos bizonyossággal kijelenthetem, elkeltem, köszönöm a tapsokat, mint láthatjuk, ismét jelentősen csökken a munkanélküliség, elkezdem keresni a pénzt, és már most alig várom, hogy beleölhessem valamibe – legtudósabb barátom és pszichiáterem, a Táskakirály, a Költőfejedelem, azaz Maxi szerint svájcifrank-hitelbe a legjobb fektetni, mert annak mindig emelkedik az értéke. Márpedig ő már csak tudja. Ha érdekel, mi lett belőlem legújabban, irány beljebb, nyitom az ajtókat, kérem, vigyázzanak. Tovább »»

03 november
6komment

Hatéves etióp kishackerek

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenedik kiadásában alaposan elcsodálkozom – legelőször is azon, hogy egy alapítvány kísérletet indított el Etiópia belsejében: kipróbálták, a megfelelő eszközökkel, tanárok és segítők nélkül lehetséges-e ismereteket átadni a világ legeldugottabb szegleteiben élő gyerekeknek. Tableteket raktak le a kijelölt falvakban, s a felnőtteket csak az akkumulátorok feltöltésére tanították ki. Az etióp kiskölykök az ötödik hónapban feltörték az Androidot, mert valahogy rájöttek, hogy az blokkolja a kamerát, ők meg használni akarták… Megdobbant a szívem, amikor megtudtam egy igazán jövőbe mutató, remek hírt, hogy úgy mondjam, a fény az alagút végén megszületett – Szijjártó Péter Vietnamba látogatott, egy igazán haladó társadalmi berendezkedésű országba. Hogy mit intézett, megpróbálom felfejteni, remélem, nem küldenek rám egy géppisztolyos tűzoltót. A végén egy kis zenés-szórakoztató: egy linkre kattintva jutottam el a Milos Forman 1979-es halhatatlanjához, a Hair-hez, gondoltam, gyorsan meghallgatom-megnézem az I Got Life-ot, aztán kicsit elcsúszott az ügy… Már csütörtöktől a baráti Grazban tartózkodom egyébként, természetesen nemhivatalos találkozón múlatom az időt a mostanság oly sokszor emlegetett Suszter barátommal, biztos, hogy fogok enni pár tütte sült gesztenyét, továbbá… na mindegy, van dolog, egyelőre ennyi. Vasárnap valahogy hazatérek, dél körül még egy kis Vidám Parkos történés vár rám, aztán sebesen igyekszem is tovább, mert Misi bácsiék Tabdiban ötven éves házasok – ünnepi vacsora, szűk körben. Büszke vagyok rá, hogy beválogattak… Most pedig, a túloldalon már vár rátok – a szokásos Classic… Tovább »»

10 szeptember
2komment

Otthontól hazáig – egy szombat esténk a tűz körül (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Olió és a hétmérföldes csizmám...

Olió és a hétmérföldes csizmám...

Bármilyen meglepő is, még nekem is vannak barátaim, igen, akadnak olyanok, akik elviselnek valahogy, kibírják számos rigolyáimat, elviselik összeférhetetlenségemet, folyamatos kötözködésemet, képesek kezelni a belőlem időnként kitörő agresszív állatot – lefogni, amikor ittasan verekedni, törni-zúzni kezdek, és… de inkább nem is mesélem tovább, nem szeretném reszkírozni, hogy a magyar hatóságok betiltsák miattam az internetet… Tudom, kicsit régen találkoztunk itt, történelmileg így alakult, a lényeg viszont, hogy – mint ahogy arról dolgozatom első részében beszámoltam – ezekkel az ütésálló, gyerekkori barátaimmal, Szilárddal, Baxxyval, Banánnal, Szenyővel, Szabó Lacival (és még többekkel, na és természetesen a kapcsolódó nejekkel, társakkal, gyerekekkel, lassan unokákkal…) évente találkozunk legalább egy hétvége erejéig, de van, hogy hosszabb időre: sokáig egy Duna-parti kempingbe jártunk, aztán a hely sajnos túlságosan is megkopott, úgyhogy tavalyelőtt fogtuk magunkat, és kiugrottunk Erdélybe, egy csodás hétre; tavaly már Nagykovácsi, Szilárdék háza volt a helyszín (akkor csak sikerült addig kavarni a kártyákat, hogy ne lehessek ott), s az idén ismételtünk: újra Szabóék vállalták a házigazdaságot. Pénteken este tehát kerti partyval nyitottuk meg a három napos ünnepségsorozatot – egy pompás leves és némi lángos volt a menü; majd másnap, szombaton én elkísértem Sziszit dolgozni a lottóshow-ba, a többiek pedig Nagykovácsi nevezetességeivel ismerkedtek, azaz emberpróbáló expedíció keretében derítették fel a főhadiszállástól mintegy háromszáz méter távolságra üzemelő, Muflonitató elnevezésű, egyedülálló hangulatú, zseniális kiskocsmát. Estére értünk haza – mi magunkkal vittük szintén nem a héten megismert kiváló barátunkat, Popót, és kiderült, estére becsatlakozik mogorva társaságunkba Dóri, Szilárd huszonéves lánya, akit persze egyperces korától ismerünk és szeretünk… Megérkeztünk, és persze nálunk volt az útközben beszerzett nagyon fontos sütőpor, ami, kiderült, a csokis muffinokhoz kellett: nehogy ám véletlenül éhen maradjunk. A szegényes esti menüért: lapozz! Tovább »»

05 szeptember
9komment

Mi, többszörösen is a szerencse phiai (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A szerencse phiai: a háttérben már pörgetik fel a hamarosan kezdődő élő adás közönségének hangulatát

A szerencse phiai: a háttérben már pörgetik fel a hamarosan kezdődő élő adás közönségének hangulatát

Fantasztikus party színhelye volt Nagykovácsi két hete: mint arról már tegnapelőtt beszámoltam az első részben, szokásos, a gerincet tekintve évtizedek óta változatlan baráti társaságunkkal éreztük jól magunkat Szilárdék szép házában. Csak hogy jól lássátok: igaz, szépen fogynak ilyenkor az alkoholos italok, eszünk ágában sincs tagadni, miért is tennénk – ám a lényeg, a fő stimuláló szer mégis az együtt, egymással eltöltött idő… a közösen megélt, megunhatatlan sztorik, amikhez gyakran az ilyesfajta bulik történései is újakat adnak… Mert történés azért van bőséggel… Pénteken például úgy negyed ötig tartott a visszafogott kerti party, némi elképesztően kellemes, bográcsos csirkeragu-leves, majd a Konyhakommandó specialitása, a házi tejfölös-sajtos-fokhagymás lángos következett… közben persze tekintélyes mennyiségű bort és sört is leküldtünk – a végén nem is nagyon forgolódott senki a házban, hamar jól hallható, mély álomba merült a férfiközönség, és aludtak a lányok meg a gyerekek is. Egészen másnapig: amikor is kilenc óra magasságában felébredtünk – ekkor viszont a konyhában már javában készültek a bundás kenyerek… Mivel hajnaltól reggelig egy megveszekedett falatot nem ettünk, érthető módon meglehetős éhség gyötört, így hát bevettünk párat a reggeli csemegéből, aztán tíz óra tájban Szilárddal megindultunk a közeli főváros, egészen pontosan a Fortuna Stúdió irányába, ahol a Szerencsejáték Zrt. látványos műsorai készülnek – az adások olajozott lebonyolításáért, parádés képi világáért – az adást bő fél éve megújító rendezőként – nem kis részben a legjobb barátom a felelős… A többiek maradnak: Léri valami félnapos túrát tervez velük, ezt az ideát a magam részéről (a szereplők egy részének hozzám hasonlóan magas színvonalú mozgáskultúráját ismerve) enyhe szkepszissel fogadom… Azért kiderül a végén, hogy a háromszáz méterre lévő legendás/zseniális Muflonitató nevű erdei iskolához végül is szépen eljutottak – ezt a szálat azonban most nem bontjuk ki (ha valamelyik érintett óhajt, majd hozzászól), mi megyünk a szerencse stúdiójába, a gyönyörű, kék Subbával… Gyertek ti is… Tovább »»

03 szeptember
2komment

“A barátság egy lélek, mely két testben lakozik…” (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Rozészínben látjuk a világot: egy csodás csendélet a teraszról

Rozészínben látjuk a világot: egy csodás csendélet a teraszról

Míg ki nem derül róla valami, Arisztotelésszel talán még mi, magyarok sem vitatkozunk: tőle loptam a címet, amelynek igazságát ismét volt szerencsém megtapasztalni egy bő hete – hamarosan erről szól a dal. Leghűségesebb olvasóim élénken emlékezhetnek, a HL lassan hét hónapos fennállásának során többször is előfordult már, hogy lelkendezve írtam róla, micsoda fantasztikus barátokkal van szerencsém múlatni az időt: a legemlékezetesebb volt talán, amikor tavasszal Szilárdéknál töltöttem egy hétvégét; de jó ismerőse lehet itt már mindenkinek Varga Zsolti, Melinda, és úgy általában, Tabdi és környéke – talán elég, ha csak a szintén tavaszi borkóstolónkat említem… És persze Körte, Kész Laci és a többiek, akikkel motorozom… és Mediék Dusnokon, plusz az ottani új cimborák, Berci, Pezo… Augusztus utolsó előtti hétvégéje pedig egészen különlegesnek ígérkezett – hiszen jókora adag gyerek- és ifjúkori barátommal találkozhattam egy többnapos fieszta keretében… Évek, lassan évtizedek óta elmaradhatatlan nyári program ez a speciális szakmai továbbképzés – nagyon sokáig egy Duna-parti kemping adott otthont ennek az egészen speciális hangulatú eseménynek, aztán sajnos az ottani körülmények már a mi hagyományosan kényes ízlésünknek sem igazán feleltek meg: kiderült, hogy amikor a faházban a fejünkre csöpög a víz, az már nekünk is sok egy kicsit… Tavalyelőtt egy hirtelen ötletet követően egzotikus helyszínre, Erdélybe, a Madarasi-Hargita lábához tettük át a találkozót, tavaly és idén pedig Nagykovácsiban, Szilárd és Léri amúgy is melegséggel teli, vendégszerető otthonában jöttünk össze – házigazdáinkon túl Banán és Kata, Szenyő és Márti, Baxxy és Marcsi, Szabó Laci, és persze a gyerekek (Dóri, Virág, Tomi, Blanki és Olió) adták a három napos móka-kacagás-evés-ivás törzsközönségét… Ragyogó hétvége volt: napsütéses, szívet-lelket építő, erőt adó – mert akinek ilyen barátai vannak, azt, tapasztalatból mondhatom, hidegen hagyják az ellenségei. Gyertek, mesélem a pénteket – a szombatot (és a történetünk szempontjából szinte elenyésző vasárnapot – amikor is lényegében csak én maradtam, és aludtam ott még egyet, a többiek délelőtt tájban megindultak hazafelé) külön történetbe szerkesztjük: akkor ugyanis Szabó Szilárd rendező úr társaságában a Luxor felvételén, illetve a lottó-show élő televíziós közvetítésén vehettem részt, volt kaland meg sztori gazdagon… na, az majd, most lapozzatok, hadd meséljek pár semmiséget a barátaimról… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz