Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


18 november
6komment

Az otthon, ahol érezzük magunkat

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázötvennyolcadik kiadásában, mintegy megünneplendő kissé a visszatérést, felhőtlenül vidám témával kezdünk: ha ilyen bölcsen sáfárkodunk kedves bolygónkkal, ahogyan tesszük, viszonylag hamarosan tényleg indulhatunk a Marsra, hogy azt is szétvághassuk, itt ugyanis lassan végeztünk. Tizenötezer tudós adta ki a második figyelmeztetést a tisztelt emberiség számára – azt mondják, az alulról jövő kezdeményezésekkel kéne meggyőznünk a világ vezetőit arról, hogy kapjanak észbe: nem tudnám megmondani, hányszor hallottam ezt, de akárhányszor töprengek rajta, soha nem sikerül elhinnem, hogy ez egyszer tényleg sikerülhet. Én még mindig úgy érzem, gyűjthetem én akármilyen szelektíven is a szemetet, ha valaki másodpercenként tízmilliárd dollárt keres mondjuk az esőerdő-fűrészeléssel, azt minimálisan érdekli, hogy mondjuk száztíz év múlva itt már nem lesz belélegezhető levegő… Levegőről jut eszembe, ugorjunk – a nagyszerű Gulyás Gergely mondta ki a tutit (nem is egyet amúgy, de jó párat) a Párt tisztújító közgyűlésén. Az új frakcióvezető így fogalmazott: “A Fidesz olyan párt, amelynek kormányzása idején azok is otthon érzik magukat az országban, akik nem rá szavaztak.” Na. Hazaértem, basszus, éreztem én is, csak nem tudtam ilyen szépen kimondani. Van egy barátom, immár nem a közelben külföldön, küldött nekem egy levélkét a minap meg benne egy idézetet, 1945-ből. Megosztom veletek, ő ugyanis még Magyarországtól elég jó távolságra is olyan piszkosul otthon érzi magát, hogy okosabbnak látja nem közzétenni, ami azért nekem szintén elmesél egy történetet… Közeli hazai történések a végére: üzembe álltak az intelligens gyalogátkelőhelyek Dunaújvárosban, hurrá, hip és hip, hajrá, be positive, lássuk meg az értéket, polgártársak – a közösségi felületeken egy csomó éljenzővel találkoztam, ami azért legalábbis elgondolkodtatott egy cseppet. Nem szeretném senki jól megérdemelt örömét elvenni, de azért engedjétek már meg, hogy csak úgy nagyjából átszaladjak azon a folyamaton, ami végezetül odáig vezetett, hogy ma a boldogság forrósága kell elöntsön attól, hogy villog egy zebra. Hogy harmadszorra is kifizethettem valamit, amit max egyszer kellett volna. Nekem amúgy teljességgel megfelelne egy kőbunkó zebra is, ha esélyem lenne meglátni rajta a gyalogost este. Na, morgolódás újra on: gyertek, ha érdekel. Tovább »»

Hirdetés
18 június
5komment

Norvégia végre betérdel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonkettedik kiadásában mindenekelőtt megismerkedünk egy norvég úriemberrel, egy sportriporter/szakkommentátorral, aki néhány hete még az asztalt csapkodva örült, amikor az EB-pótselejtezőre országának a magyar válogatottat sorsolták ki – aki győz, az jut ki Franciaországba, ez volt a tét. Most nem ők vannak ott – az asztalcsapkodó norvég sportriporter kapott gazdagon, elsősorban is a net népétől, de becsületére legyen mondva, kőkeményen beleállt, és elvitte a balhét férfi módra. Mi több: még vezekelni is hajlandó volt – vett magának egy elegáns öltönyt, beszerzett egy csinos bukétát, és felkereste az oslói magyar nagykövet asszonyt, hogy rajta keresztül elnézést kérjen tőlünk, ha netán nagy örömködésével megbántott volna valakit magyarságában… Fura egy hely ez a Norvégia, mindig is mondtam: de végre jobban tisztelik a magyarokat, ahogy kértük. Nem tudom, emlékeztek-e még a nagyszerű, és legalább ugyanannyira nagyszerű című Gyere haza, fiatal! programra, melynek keretében röpke 100 millió forintból összesen 105 vállalkozó szellemű ifjat sikerült hazahozni és (állítólag) itthon pályára állítani: az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (OFA) lakhatási és letelepedési támogatással igyekezett segíteni azokat, akik hajlandóak voltak részt venni a programban, és természetesen munkahelyet is biztosítottak számukra. Óvatos becslések szerint is legalább félmillióan dolgoznak magyarként külföldön (azaz nem számoljuk azokat, akik már a külföldi állampolgárságot is felvették); Németországban rövid idő alatt megduplázódott a magyar munkavállalók száma, s a magyar diákok kétharmada tervezi, hogy amint lehet, elhagyja Magyarországot. A kormány Takarodj innen, fiatal! programja tehát sajnos lényegesen hatékonyabbnak tűnik… A végén pedig engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Chef Bandy-t: a hétvégén ismét, ki tudja már, hányadszor, bebizonyosodott, hogy bizony a konyhaművészet területén sem holmi síkvidéki kalandozások, sokkal inkább a csúcsok ostromlása jut osztályrészemül. Röccentettem példának okáért egy olyan salátát, amiben tényleg nehezen lehetett volna hibára bukkanni, azt hiszem – és úgy hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, a mellé kisütött fűszeres és balzsamecetkrémes karajcsíkokkal sem kellett volna szégyenkeznem egy rangosabb szakácsversenyen sem. Nagykovácsiban, a Mecsek utca egyik házára tehát kiszögeztem a kis kínai felfújható Michelin-csillagomat – ja, és még az alapanyagok beszerzése során sikerült rábukkannom egy pompás hentesüzletre, természetesen Dunaújvárosban… Betérdelő norvégok, ifjú vadlibáink, és gyomor a köbön – már serceg is a serpenyőm… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz