Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 május
9komment

Mariazelltől Grazig: a végét megúszom, szó szerint (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (44 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag - felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag – felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

Lassan egy hete már, hogy beszámoltam legutóbbi osztrák kalandozásunkról, amikor Mariazellbe hajtattunk a szokásos bajnokcsapattal – az út indoka az volt, hogy előleget fizetünk be a Haus Franziskus-ban, ahová augusztusban érkezik majd négy napra egy dunaújvárosi motoros különítmény: a magyar tulajdonlású kis hotelben rögvest kiderült, foglalóra nincs szükség, csak szépen meg kellett mondanunk az időpontot, és már rendben is voltunk, barátságosan elbúcsúztunk. Odakint, egy hangulatos gyalogösvény melletti padon az arra járó osztrák turisták buzgó málcájtozása közepette ebédeltünk, azaz fogyasztottunk az otthon készített szendvicsekből – Körtének, továbbmenőleg szerintem Körténé Gyöngyinek köszönhetően azok a khm… kissé talán hanyagabb természetű kollégák se maradtak éhen, akik elmulasztottak útravalót készíteni és csomagolni. Vagyis én. Ittunk egy kis kólát, aztán elkészítettük a szokásos csoportképet, beütöttem a gps-be Suszter barátomék grazi címét, bedugtam a bal fülembe a készülék fejhallgatóját, és megindultunk – nagyjából húsz kilométert még egy irányba tartunk, jósolta a Körte, aztán én elmegyek jobbra, ők meg tovább keletnek, Sopronnak. Le is nyomtuk azt a húszast, aztán valamiért megálltunk – nekem különösen jól jött, mert szegény Marika kétségbeesetten, folyamatosan a sztrádára akart felvinni, legfőbb ideje volt hát kiütni a fejecskéjéből az autópályákat, fizetős és földutakat, kompokat és egyéb érdekességeket. Erre minden rendbe jött. A Kész Laci elszívta a cigijét, aztán még megnéztük a Körte új akkumulátorát, ismét elbúcsúztunk röviden, nyeregbe pattantunk, és egy kis dombnál, jelentékeny dudálás és villogtatás közepette én tényleg lekanyarodtam derékszögben jobbra, Lacusék meg mentek tovább, még láttam, ahogy eltűnnek a száz méterrel odébbi jobbosban, és már húztam is tovább. És újra megláttam egy jelentősebb, sötétszürke felhőt, jó messze, a horizont tájékán – valami azt súgta, ott lehet alatta Graz: és ezúttal se tévedtem, mint jó két órával később kiderült. Hogy mi? Kérlek, fáradjatok beljebb, hadd mondom el… Tovább »»

Hirdetés
21 május
11komment

Búcsú a Varától és a gumivéreztetés mesterfogásai – pünkösd Mariazellnél (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (51 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egy kis osztrák hegyi pihenőben találtuk ezt a megkapóan egyszerű fa kápolnácskát...

Egy kis osztrák hegyi pihenőben találtuk ezt a megkapóan egyszerű fa kápolnácskát…

Fehérvárnál, a Shell-kút felől egy Transporter kanyarodik mellénk a belsőbe, a Körte meg a Kész Laci még szépen befér elé, én nem akarok bevágni, de jól láthatóan beenged, közben a sofőr legombozza az ablakot, lelki füleimmel már hallom, hogy valamit kikiabál – és tényleg, de meglepetésemre barátságosan… Mellé megyek, átnézek, és… hopp, de ismerős a kormánynál ülő arc… bár… kicsit talán szőrösebb, mint a Hermann Henrik – de mégiscsak ő az, amolyan Dakar-szőrzettel. Elkísérnek minket a győri elágazásig, a piros lámpáknál váltunk pár szót, aztán ők lekanyarodnak, mi meg megyünk tovább Veszprém felé. Ja, ha még nem mondtam volna, mi Mariazellbe tartunk, reggel hét óra nyolc perckor indultunk a Kék Tehéntől, és kivételesen miattam késtünk, mert az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy otthon felejtettem a gps-t, márpedig Grazba, meg majd később, kedden hazafelé szólóprodukcióban megyek majd… Na jó: azért nyolc perc tán még a kibírhatós kategóriába tartozik, bár a Körtéékre nagyjából hétszáz kilométer vár, és késő délutánra otthon akarnak lenni, nekem meg át kell battyognom Suszterékhez – úgyhogy azért a törvényes keretek között szednünk kell a papucsokat. Kivételesen még célt is találtunk, mert mi adunk a látszatra, nehogy már úgy nézzen ki, csak úgy elfüstölünk ötven liter benyát: Mariazellbe nem ájtatoskodni megyünk, hanem szobákat foglalni, és kifizetni az előleget a Haus Franziskus hotelben, ahol augusztus elején a tervek szerint a Dunaújvárosi Racing Club túracsapatának bázisa lesz. A Körte ráadásul ezzel a szép menettel búcsúzik el hű társától, a Varaderótól, aminek, 99 százalék, (nála legalábbis) ez az utolsó komolyabb túrája. És én is találtam egy egészen frappáns okot: a hátsó meg az első gumimat szeretném becsületesen lejárni, nehogy már úgy érezzem, egy forintot (azaz a hátsót tekintve, eurócentet) is értelmetlenül költöttem rájuk – plusz pont ezer kilométer van vissza az esedékes olajcserémig/szervízemig, nekem tehát szintén múlhatatlanul szükséges egy osztrák kanyar, akit anya szült, ezt beláthatja, azt hiszem… Megindulunk, lapozás után pattanhattok is hátra. Tovább »»

06 július
8komment

Újabb hágók, egy duettes nap, majd hazaút hőgutával (VI.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A szalagként a mélybe tekergő út, a sziklák, a hegyek, a fenyők... nem kell valakinek elintézni valamit arrafelé?

A szalagként a mélybe tekergő út, a sziklák, a hegyek, a fenyők... nem kell valakinek elintézni valamit arrafelé?

Sokat nem enyhült az elmúlt napokban a kánikula – én rendületlenül haladok tovább, ha bírtok olvasni, ha nem, hiszen rengeteg lenne a tennivaló: ma mindenesetre befejezem ausztriai-olasz hetünk ismertetését. Még június 23-án, szombaton érkeztünk meg Varga Zsoltiékkal, Puttóékkal, Tóth Feriékkel kedvenc kis százéves faházunkba, mely a Großglockner közelében, a Mörtschach melletti Pirkachbergen, 1450 méteren található, kétezer méteres hegyek karéjában, lenyűgöző környezetben. Ötven méterre a házikótól egy patak rohan, abból kapjuk az ivóvizet, valamint egy villanymotor meghajtásával az elektromos áramot… Egy másik, hasonló házban, harminc kilométerrel odébb, Oberdrauburgban Körtéék vertek tanyát – ők öt motorral képviseltették magukat az idén. Vasárnap és hétfőn pompás, háromszáz kilométer körüli túrákat tettünk a környék kacskaringós szerpentinjein – de azok se unatkoztak, akik nem tartottak velünk: ők kisebb-nagyobb gyalogtúrákon fárasztották magukat, becsavarogták a környéket, megnéztek minden elérhető nevezetességet, felmentek a Großglocknerre. Kedden aztán Varga Zsolti kiszúrta, hogy a hátsó gumim ismét túl van a jelen – magyarul már a szövetet koptatom. Eszem ágában se volt három napot makramézással tölteni, míg a többiek motoroznak, gyorsan kerestem hát egy gumis műhelyt, és szerda délutánra büszkén és boldogan mutogattam mindenkinek a vadiúj Bridgestone-t. Eljött hát a csütörtök, és, hurrá, helyreállt a világ rendje – reggel kilencre mentem az oberdrauburgi eni (leánykori nevén: Agip) benzinkúthoz, a találkaponthoz. Hajtás után hajtunk. Tovább »»

04 július
4komment

Netezős műhelynap, a végén egy világbajnok marhapörkölttel (V.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Makrancos hátsó gumim ismét szöveten - remélem, idén már utoljára...

Makrancos hátsó gumim ismét szöveten - remélem, idén már utoljára...

Ti hogy bírjátok? Én legszívesebben nyakig merülnék valami kellemesen hűvös folyadékba, még azt se bánnám, ha közben nem teljesen decens módon felöltözött, mosolygós, a Hétlövetért és szerzőjéért fátyolos tekintettel rajongó mesztic lányok fölém hajolva gyöngyöző korsókból kézműves cseh sörökkel itatgatnának… Nos, ehhez képest légmentesen lezárt kis lakásomban igyekszem túlélni a hőgutát, gondolom, nem vagyok egyedül – a legjobb szolgálatot most hűséges ventillátorom, továbbá kiválóan felújított fürdőszobám zuhanyegysége teszi… Kedden délután, azaz órákon belül mindenesetre, megjósolom, úgy döntök, irány Dusnok, Szabó Sanyi barátunk méltán legendás bázisa, a Mediterran Pub, és a mellette elterülő kis tó – így aztán végül is apróbb kompromisszumokkal megvalósulhat a bevezetőben említett álom, mi több, még ki is egészül a Sanyi által sütött kemencés tejfölös-fokhagymás kenyérlángossal… E pillanatban viszont még kedd délelőtt van – és bizony erőteljes nosztalgiával gondolok vissza a nemrégiben a karintiai Pirkachbergen töltött estéinkre, amikor is a lányok kedvéért alaposan be kellett fűtenünk a vadonatúj, ragyogó sparheltba. 1500 méter magasságban, a hegyek ölelésében ilyenkor is tíz fok alattiak az esték – szép volt, igaz volt. Ha még emlékeztek, keddi napunkról meséltem legutóbb, amikor is kiderült, hogy a motorom hátsó gumija sajnos ismét feladni kényszerült az Alpokban mindig fokozott igénybevétellel járó küzdelmeket: szerencsére találtam egy kitűnő gumis műhelyt Lienz határában, a Plankenauert – ott megrendelték a vadonatúj hátsó gumimat, és megígérték, hogy szerdán mindenképpen azon hagyhatom el a cég telephelyét. Azt sajnos nem tudták megmondani, mikor hozza a futárszolgálat a gumit – reggel fél kilenc körül, egy szűkszavú sms elküldése után mindenesetre hegyi rezidenciánkra érkezett Kész Laci, akinek nem sokat kellett könyörögni, hogy fogadjon el egy frissen főzött kávét. A nap folytatásáért lapozzatok… Tovább »»

02 július
7komment

Egy csodás alpesi hét krónikája – már itthonról szemlélve… (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Itt már tényleg úgy éreztem, soha nem érek haza a negyven fokban, tűző napsütésben

Itt már tényleg úgy éreztem, soha nem érek haza a negyven fokban, tűző napsütésben

A napokban már voltam bátor felfedni azt a nyilván senki által soha nem hallott bölcsességet, miszerint minden jónak vége szakad egyszer – sajnos ugyanígy jártunk az ausztriai nyaralással is: szombaton az utolsó magyar erők is elhagyták a két végvárat. Körtééknek, legnagyobb bánatukra, már pénteken vége szakadt a mókának, mi, Kész Lacival még betöltöttünk egy háromszázas kis túrát csak az íze kedvéért; Tar Jocóék a millstatti tóra mentek, fürödni, Plesz Laciék pedig az európai motorosok Mekkájába, a Großglocknerre léptettek fel. Varga Zsoltiék sem töltötték épp tétlenül az időt – még csütörtökön a viszonylag közeli Porsche Múzeumba látogattak el mindannyian, pénteken pedig már csak pihentetőbb, apró kirándulásokkal múlatták a rohanó időt. Ők végül szombaton hajnalban hagytak magamra, 3.50-kor felültem, és kicsit bambán néztem a két autó, meg a mögöttük baktató motor piros véglámpáit, aztán visszadőltem még, és csak hét óra után adtam fel Robinson-életemet, s hagytam el a kunyhót, hogy aztán életem egyik legkeményebb tíz óráját kezdjem meg – az eleje még nem is volt olyan veszélyes, de dél körül már úgy tűzött a nap, hogy azt hittem, lefordulok. S a dolog egyre csak komolyabbá vált. Kettőtől lényegében már csak benzinkúttól benzinkútig botorkáltam, mindenhol ittam egy liter vizet, és a fejemet pár percre a csap alá dugtam… Lakott területen kívül, bevallom, lehetőség szerint sisak nélkül közlekedtem – gyorsan szólok, a kisebbik rosszat választottam, ha ugyanis a fekete bukóm rajtam marad, száz százalék, hogy elájulok. Néha így se jártam messze tőle, a fejem meg úgy sajgott, mint még soha. Benéztem a Vincze Bandihoz, a Balaton legjobb büféjébe, Balatonszemesen, ittam nála egy kiváló szódát, és legnagyobb sajnálatomra nem tudtam enni semmit – ez mutatja leginkább, hogy tényleg bajom volt. Nagy nehezen hazaértem, egy órát álltam a zuhany alatt, aztán tizenkét órát aludtam, mint akit agyonvertek. Mostanra viszont minden rendben, újra harapok, és íme, itt a következő fejezet, drámai részekkel – a hajtás után… Tovább »»

29 június
2komment

A szendvicsevő gróf, és az integető grófnő a Bentley-ből (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ha ez nem ér címlapot, akkor semmi - a három muskétás egy fotón

Ha ez nem ér címlapot, akkor semmi - a három muskétás egy fotón

Üldögélünk a Körtével Lienzben, a Plankenauer gumis szakműhely előtt, két elegáns székben, tizenegy óra körül jár, szerda van, és bőszen internetezünk. Van egy kis időnk, várjuk a hátsó gumimat, ami elvileg bármelyik percben itt lehet – a gond az, hogy az a bármelyik perc lehet a következő, vagy éppen 13.58 is: azt senki nem tudja megmondani, mikor ér ki a futár cég a szállítmánnyal. A motoromat már szétkapták, mint Floki a lábtörlőt, egy motorkerékpárokhoz rendszeresített hidraulikus emelőhöz alaposan hozzáspaniferrezték, aztán megemelték, és különösebb cécó nélkül húsz perc alatt kikapták a hátsó kereket… amin a gumi, így teljes valójában látva azért elég schlecht állapotú finoman szólva – mondjuk amivel Prága mellől hazajöttem, azon már három szövetréteg látszott ki, ezen meg még csak kettő, de nincs igazán kedvem kísérletezgetni és határokat feszegetni, úgy látszik, megöregedtem májusban. Kész Laci bement a városba valami csatlakozót venni valamelyik kütyüjéhez – ja, és mellesleg nem én vagyok az egyetlen a csapatban, akinek gondja van: Plesz Laci BMW-je, mesélik a srácok, tegnap megadta magát, valami csörögni-zörögni kezdett a blokkban, tán valami kuplungalkatrész, már szervezés alatt van a hazajuttatása… Ha készen lesz a motor, és felkerül a vadiúj Bridgestone, ma épp csak megjáratom – majd holnap egy kicsit komolyabban is teszteljük, amikor is újabb olasz hágók meghódítására készülünk, szerencsére már én is álmodozhatok ilyesmiről. Most viszont a Labanciában és Taljánországban vitézkedő kis csapatunk hétfői túrájáról szólnék pár szót – meg Ausztriáról is kénytelen vagyok elmélkedni egy kicsit úgy általában, nekem elég érdekesnek tűnik ugyanis, hogy van egy számos téren működőnek tűnő ország egy számos tekintetben működésképtelenséget mutató tőszomszédságában… No de félre bánat, félre bú: irány a hétfő, aztán remélem, egy rutinszerelés és egy kisebb befizetés után hamarosan szabadulok innen, és megindulhatok újra – aki lapoz, jutalmat kap. Tovább »»

02 május
10komment

Csoda pókok a Vízipókban – és óda egy hátsó gumihoz… (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Nem nagy, de legalább finom: rántott husim krumplisalátával a VÍzipókban

Nem nagy, de legalább finom: rántott husim krumplisalátával a VÍzipókban

Lassan már két hete, hogy egy röpke, fél hétvégére eljutottunk Prágába néhány jó barátommal (a két lánnyal, Melindával és Dórival, valamint Puttóval, Szigeti Sanyival), továbbá a Varga Zsoltival és a Kész Lacival. A változatlanul fantasztikus élményeket kínáló, igen jó szellemet sugárzó cseh fővárosban hosszú évek óta ott élő nagyon kedves barátunk, Hartai “Prágai” Ili volt segítőnk, vezetőnk, mindenünk – persze hogy ez úton is szépen köszönjük a türelmét… Két hete már, és még mindig ezen nyammogok – de mit csináljak, ha egyszer olyan sok jó történt velünk abban az igen rövid időben… Talán emlékeztek még: csütörtökön kora reggel indultunk, és szép komótosan poroszkálva, autópályákat kihagyva is ott voltunk délutánra – Puttóék autóval, a Kész Laci meg én motorral, Sanyi vonattal – Ilcsa meg villamoson, és mégis összetalálkoztunk a Bastában. Tartalmas este volt, melynek során a tudomány nevében még pár egységbe ellátogattunk. Másnap a Kész Lacival elmentünk motorozni: északon megnéztünk egy izgalmas barlangot, délutánra visszatértünk, és a Vízipók nevű búfelejtőben ütöttünk tanyát. Az előző részt valahol ott fejeztük be, hogy pár sebes sör után megjött a vacsoránk. A menüsorért lapozni ajánlatos. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz