Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


21 január
9komment

A rezsipark békés lakói

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt, mi több, lassan tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenötödik kiadásában elsőként magyar sikerekről (is) számolunk be – ha nem is a Nobel-, de az IgNobel-díjak átadásakor magyar kutatókat is szólítottak a színpadra, így az erkölcsi elismerés mellett ők is megkaphatták a 10 billió zimbabwei dolláros, azaz nagyjából hetven forintot érő pénzdíjat is. Az IgNobel-díjakat olyan felfedezések/kutatások kaphatják, amik “az embert először megnevettetik, majd elgondolkodtatják”. Odabent kicsit részletesebben is beszámolunk néhány valóban izgalmas tudományos menetről… Igazságos Lázár János meghallotta a miniszterelnök minapi szavát, amikor is a Főbácsi bejelentette, nem tűri, hogy ellopják a pénzt, ezért is jut nyugdíjemelésre, ingyenes tankönyvre és még oly sok minden másra, okos Lázár János tehát személyesen tett feljelentést a négyes metró ügyében, merthogy összességében itt-ott, kézen-közön eltűnt olyan 170 milliárd forint – no, természetesen nem az ő kezükön meg közükön, szó sincsen róla: még az előző liberálbolsevikok és gyurcsánysimogatók nyúlták le a lét. Az elmúlt hetekben egyre többször érzem azt, hogy nagyjaink kezdik feszegetni saját határaikat – a minap például olvastam, hogy Tiborcz “The Vej” István feljelenti Szigetvári Viktort, aztán meg Juhász Pétert – akik a becsületébe gázoltak… No, ha csak abba nem. Végezetül… történt itten, Dunaújban pár apróság – komolyan, néhány napra kiteszem a lábam, és máris káosz a városban, terjednek a rémhírek, megy a nyafogás ezerrel, csak mert egy kicsikét nincsen melegvíz, meg mínusz húszegynéhány fokban fűtés… Csak szólok, piszkosul el vagy kanászodva, kedves nép… nagyon bele tetszettünk ám jönni a jólétbe, drága polgártársak, lehet ez másképp is ám… Csak kérdezem, tényleg, de isten bizony nagyon komolyan: lenne, ne adj’ Isten lesz itt, aki egy árva szót szól, ha mondjuk holnapután azt mondja a Párt, konkrétan némciszilci vagy akármelyik szóvivő útján, hogy kedves nertársak, holnaptól a kétszobás lakásokat tizenhat forintért vesszük át, az egyszerűség kedvéért kötelezően, a kedves volt lakástulajdonosoknak viszont ragyogó lehetőséget biztosítunk a parkban sátorozásra, átmeneti időre, egyelőre mondjuk tíz év. Hm? Nem hiszitek? Ja, és az alapkérdés: szólna valaki itt egy szót??? Gyertek, mondom a szerintemet. Tovább »»

Hirdetés
09 április
6komment

Három nap egy vombat karjaiban

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennegyedik kiadását egy olyan hírrel kezdem, aminek hallatán, megjósolom, azonnal billentyűt ragadtok – illetve… sajnos hiába ragadnátok, hiszen bár alig egy hét van vissza a határidőből, ameddig jelentkezni lehet a meglehetősen stresszmentes állásra, amit az ausztrál, közelebbről is a tasmániai turisztikai hivatal írt ki: fő-vombatölelőket keresnek ugyanis ott lent, a messzi délvidéken, a sajnos pedig annak szólt valahol a mondat elején, hogy csak Ausztráliában élők jelentkezését várják a vombatölelői pozícióba. Nem, nem vombatölőket, nem is vonatölelőket (ahogyan én olvastam elsőre a hírt, amit Suszter mester küldött át két napja, egy számomra hajnali órán): egy árván maradt kis vombatbébit kell szeretgetni, az izgalmas részleteket mondom bent. Itthon beindult az éles nagyüzem: a szupertraffipaxok (134 helyszínen 365 sávot figyelnek velük, nagyon komolyan gondolkodom rajta, hogy egy szép túraprojekt keretében egy éven át minden nap meglátogatok egy sávot, és rituális performansz keretében elkövetek valami szabálytalanságot – ugyanitt szponzor kerestetik…), avagy a Véda-rendszer, avagy a nép nyelvén Szauron szemei bőszen pásztázzák a forgalmat, keresik a renitenseket, rögzítik a rosszaságot, és automatikusan elindítják a folyamatot, melynek a végén persze ismét csak mi állunk, a postán, a sorban, sárga csekkel és bizonyos színes papírokkal a kezünkben. Az első nap első két órájában száz szabályszegést regisztrált a rendszer, percenként egyet mondjuk – s miközben én is forrón szeretném, hogy kevesebben haljanak-sérüljenek meg a magyar közutakon, javuljon a közlekedési morál, azért ismét csak suttog bennem a kisördög, hogy mintha már megint csak a költségveté a felső robbermentnek lenne szüksége még egy kis delára. Megkísérlem a szerkesztettség látszatát kelteni: mind e közben két gyorshajtási csekk érkezett a Nyulasiék címére, rendszám alapján, egyenesen a baráti Ausztriából – simán csak sajnálnám a barátaimat, ha nem az lenne a szerencsés helyzet, hogy az autójukat pár hete én magam vezettem a közös kirándulásunk során, én, én, a profi, a nagymenő, a mindentudó, a ravasz rutinróka… vagy más néven a Nagy Hülye. Mindazonáltal: ítéljétek meg főbenjáró bűneimet, amikért már ki is fizettük, ami jár… Vombatok, Védák, Villámmagyarok – fáradjatok a nagyterembe. Tovább »»

19 szeptember
4komment

Látja azt a nagy sötétséget? Na, azok már Dunaújváros fényei…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhetedik kiadásában, még lehet, azaz szabad, irány Nyugat-Európa, azon belül is München és Graz – nem tudom pontosan, merre is lehet most épeszű módon kijutni az országból, lassan csak ellenségek és szintén saját hatáskörben magunk köré vert drótakadályok vesznek körül bennünket… Münchenben mindenesetre van egy kislány, akinek a fotója körbeszaladt a világhálón: ő cukorkával köszöntötte az érkező gyerekeket, egy másik, hasonló korú kislány boldogan el is vette az ajándékot… Nos, ismerek egy hasonló, de közelebbi sztorit is: a nevek mellőzésével valaki Grazban látogatott el egy ideiglenes menekülttáborba a kis/nagyfiával – két biciklivel mentek egy kört, de csak eggyel mentek haza, igaz, fotós nem volt a környéken épp… aztán, pár nappal később már újra két bicajuk volt. Hogy mindez hogyan lehetséges, elmesélem beljebb. Nagyszerű hozadéka – mintha kellene még hozzá bármilyen hozadék – a menekültügynek, hogy kapcsán lényegében immár minden szomszédunkkal sikerült mélypontra verni a viszonyt. Furcsa tán, de van egy olyan pszichikai betegség, amelynek egyik legfőbb tünete épp az, hogy az egész világ ellenség: tudom, ebben az esetben egyáltalán nem erről van szó, csupán az a helyzet, hogy mindenki más hülye, mi pedig minden tudás birtokában vagyunk. Hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, azt ma elég nehéz lenne megmondani – én csak reménykedem benne, hogy valamikor majd egy normális kormány normalizálja a nexust, akivel lehet: hogy nem ezek lesznek azok, arra nagyobb összegű fogadást is merek kötni. A városi közvilágítás, amit épp hogy pár száz millióból “korszerűsítettek”, felvet pár érdekes kérdést: bennem egyebek mellett épp azt, vajon ki hagyta jóvá ezt az egész szarságot, van-e felelőse (persze, én is tudom a választ) annak, hogy kidobtuk, pontosabban fogalmazva, nagyon is tudatosan beletettük valaki(k) zsebébe ezt a kis pénzt azért, hogy valami még ócskább lehessen, mint volt. Botorkálunk, evickélünk, autóval, motorral, gyalog: a nyolcvanas évek elejének Romániáját idézi az alkonyati városkép – lehet, hogy baromi energiatakarékos, de ezzel az erővel ki is csavarhattuk volna az izzókat, akkor legalább tudnánk, hányadán állunk. Grazi bicajok, rossz szomszédság, homály – ez vár mindenkit odabent.  Tovább »»

17 január
7komment

Adóztassuk meg végre a napsütést is!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (lassan tizennégy) éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenkettedik kiadásában egy fontos menettel kezdünk: Franciaországban milliók vonultak az utcára, hogy kifejezzék együttérzésüket a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében és környékén történt véres merénylet áldozatai iránt, s hogy tiltakozzanak a terror ellen. Kevés olyan nemzetközi esemény zajlik mostanság, aminek ne lenne valami kínos magyar vonzata – a magyar miniszterelnök miatt (is) magyarázkodó közleményt adott ki az elnöki palota, és kiderült az is, az óránként kétmillió forintba kerülő OTP-különgéppel a menetelés után Orbán Zürichbe repült, naná, hogy futball… És persze hogy a mi elnökünk nem ül akármilyen francia szirszarba, így a legendás Multivan, plusz két TEK-szekér is lerobogta a pár ezer kilométert pár újabb milláért… Honnan hová jutott Orbán Viktor huszonöt év alatt – pár mondat erről a szép ívről is várható. Miközben olvasom, hogy egy most bemutatott norvég ökoház háromszor annyi energiát termel, mint amennyit felhasznál, olvasom azt is, hogy nálunk (háromszor) magasabb környezetvédelmi termékdíj terheli a lényegében teljesen újrahasznosítható, homokból és alumínumból álló napelemeket, mint például az akkumulátorokat… Mondjuk már akkor sejthettem volna, hogy valami igazi hungarikum következik, amikor kiderült, hogy (biztonsági öveket csatolj!) az ENSZ-főtitkári székre aspiráló, minden tekintetben kiváló képességekkel rendelkező Áder János a környezetvédelmi elmélyedés rögös útjára lépett. Talán ez lehet az első eredmény, nincsenek bennem kétségek a továbbiakat illetően. Végezetül pár szó egy legendás jármű(vem)ről, a Kék Villámról, amelyre épp a napokban egy elvi kérő jelentkezett be – legfőbb ideje tehát egy kicsit hangosan gondolkodnom azon, miért is nem adom el, dacára, hogy 640 ezer kilométert tett meg ez idáig (legalábbis ennyi a biztos, ki tudja, hányan tekerték vissza az óráját 100-200 ezerrel), minden darabja eredeti, és elképesztően jó kis kalandokban volt részünk az elmúlt öt-hat évben… Összefoglalom tehát: egy csomó jó kis nemzetellenes/mókás sztori vár mindenkit egy kattintással beljebb… Tovább »»

24 május
19komment

Aranyhörire, sörétessel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonegyedik kiadásában egy igazán nemes, példát adó esetről emlékezünk meg: Franciaországban történt, hogy egy súlyos beteg kisfiú édesapja – a gyermek ápolására – felhasználta minden munkahelyi szabadságát. Kollégái, látva a bajt, önként lemondtak annyi szabad- és pihenőnapjukról, amennyiről csak tudtak, így százhetven plusz napot “ajándékoztak” oda a családnak, az édesapának. Szép, ugye? De a történet itt korántsem ér véget – a politikusok úgy döntöttek, ők is felsorakoznak e valóban megindító ügy mögé. Franciaországban történt, mint mondom… Itthonról kissé prózaibb hírt választottam: igazi mélyrepülésbe vitte a magyar úgynevezett közszolgálati televízió egyik úgynevezett hírműsorát Obersovszky Péter, akit fürge nyelve, számos alákérdező interjúja és minden mértéket meghaladó elfogultsága után méltán tartanak a szervilista médiamunkások ikonikus figurájának – röpke 70 százalékot esett az elmúlt hónapokban hitbizománya, az Este nézettsége, s ez azért, legalábbis az én számomra, reménykeltő: talán mégsem zabálja annyira az egyértelmű hazugságokat az istenadta, mint amennyire hiszik. Van, lesz persze OP nélkül is elég puhatestű senki, akiket lehet tovább nézni-hallgatni-olvasni – és van egy ötletem azzal kapcsolatban is, hová bukik majd fel szegény mélyhangú ember. Végül egy vadászatról: Ausztriába készülök az ősszel, elsősorban aranyhörcsögre meg gorillára hívott meg régi úri barátom, Graf Tasylow von Schuster-Prinzficken Bratkartoffel, de úgy fest, más értékes kisvadakból is szemezgetünk majd a grazi óratorony tövében felállítandó vadászbázisunkról portyázgatva. Most mi a gond? Hát nehogy már ki se kapcsolódhassak, parasztjaim! Olyan 23.1 millióba fáj az egész buli, nem tétel, amúgy is ketten fizetjük, az ellátásról természetesen Tasylow frajndom gondoskodik, egy délutánra megyünk, nem érek én rá annyira, a fényes tervekről minden odabent. Gyerünk! Tovább »»

14 december
16komment

Égszínkék télikabátkám – családban, marad

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvennyolcadik kiadásában ismét Amerikában kezdünk – a teljesség jegyében ezen a héten nem ajnározunk (a jövő hétre viszont megint van egy elképesztő anyag, nem is mondok róla semmit, de teljes döbb van nálam…), inkább csodálkozunk, hogy ilyen is lehetséges: egy hatéves kisfiút “felfüggesztettek” az iskolában, gondolom/remélem, ez azt jelenti, hogy egy darabig nem kell mennie, most figyelj, mondom az okát is, szexuális zaklatással gyanúsítják. Na kérem… Az ifjú kéjenc olvasásórán megpuszilta a mellette ülő kislány kezét – azt hiszem, a bűntény társadalmi veszélyeit nem kell ecsetelnem, drága böngészőim… ha én Amerikába születek, tízéves koromig felnégyelnek, és New York kapuira tűznek, hogy miért, annak a közölhető részét pikáns részletekkel fűszerezve megosztom bent. Egy kicsit még mindig rezsit csökkentünk – továbbra is erőteljes meggyőződésem, hogy az évszázad átverését tömickölik le a torkunkon: a projekt nagyszerűségét PR-szempontból eszembe nem jutna megkérdőjelezni, hiszen rengetegen örülnek a hihetetlen mértékű spórolásnak, ők nyilván azt is készséggel elhiszik, hogy a semmiből lesz valami, illetőleg hogy Széles Gábor otthon már a plafonon lebeg, ha megnyomja a gravitációs távirányítóján az off gombot. A közös képviselőknek mindenesetre hamarosan majd lakógyűléseken kell kihirdetni a rezsicsökkentés mértékét. LOL. 1952, itt és most, csak nekünk. Végezetül bizonyos intim részletek jönnek kedvenc és egyetlen autómról, a Kék Villámról, avagy a Büszkéről, ahogy tetszik – hű Rocinantém nemrégiben ismét megjárta velünk Ausztriát, szokása szerint egyetlen rossz pöffenés nélkül, hanyag eleganciával, olcsón: ahogyan az egy húszéves japánhoz illik… Mitsu-istenítés is – egy kattintásra innen… Tovább »»

21 szeptember
8komment

Lökők, gurítók, kutyák, bevándorlók az illegalitásban

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanhatodik kiadásában kezdésképpen egy külföldi tanulmány riasztó adatait teszem közzé vázlatosan: hiszitek vagy sem, a kidobott, bármilyen okból a hulladékba kerülő élelmiszer az Föld egyik legkomolyabb szennyezőforrása – félbehagyott szendvicseink, tányéron hagyott maradékunk valósággal gyilkolja a környezetet. A világon megtermelt élelmiszer egyharmada landol a szemétben: az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátása terén a rothadó ételmaradék harmadik a világranglistán, közvetlenül Kína és az Egyesült Államok kibocsátása után következik. Szerintem izgalmas tények találhatók a HL kezdő darabjában: a magam részéről, tiszta lelkiismerettel írhatom le, ártatlan vagyok, utánam ugyanis étel a legritkább esetben marad. A folytatásban kedvenc magyarországi politikai szerveződésem, a Kétfarkú Kutya Párt következik, akiket ismét elmeszelt a bíróság, azaz számomra minden jel szerint a jövőre esedékes választásokon se lesz értelmes alternatíva – merthogy igen, azt gondolom, ebben a szánalmas, jóvátehetetlenül és kibogozhatatlanul egymásba gabalyodott gittegylet-közegben egyedül egy viccpárt jelenthetne komoly választási lehetőséget. És ez a szédületes tempó alighanem a Kutyával is elég lazán tartható lenne, lopni ők is tudnak, de legalábbis megtanulhatnának, ráadásul kevesebben vannak, és közben még tűrhetően szórakozhatnánk is. De hát itt viccpártot nem lehet bejegyezni: legalábbis újat. Érthető – a meglévők nem tűrik a konkurenciát. A végére pedig egy kis hazai csemege: egy barátom, aki történetesen egy európai uniós állam polgára, de évtizedek óta itt is, ott is feltűnik, mi több, egy lakása is van a városban, úgy gondolta, a jövőben itt tölt majd több időt – a pontos okait nem ismerem, gondolom, kalandvágyból. Bement a hivatalba, hogy egyelőre ideiglenesen bejelentkezzen: ez, tapasztalatból mondom, Ausztriában kerek három perc – hogy itt mi a teendő, nos, erről is beszámolok beljebb. Tovább »»

27 május
9komment

Mariazelltől Grazig: a végét megúszom, szó szerint (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (44 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag - felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag – felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

Lassan egy hete már, hogy beszámoltam legutóbbi osztrák kalandozásunkról, amikor Mariazellbe hajtattunk a szokásos bajnokcsapattal – az út indoka az volt, hogy előleget fizetünk be a Haus Franziskus-ban, ahová augusztusban érkezik majd négy napra egy dunaújvárosi motoros különítmény: a magyar tulajdonlású kis hotelben rögvest kiderült, foglalóra nincs szükség, csak szépen meg kellett mondanunk az időpontot, és már rendben is voltunk, barátságosan elbúcsúztunk. Odakint, egy hangulatos gyalogösvény melletti padon az arra járó osztrák turisták buzgó málcájtozása közepette ebédeltünk, azaz fogyasztottunk az otthon készített szendvicsekből – Körtének, továbbmenőleg szerintem Körténé Gyöngyinek köszönhetően azok a khm… kissé talán hanyagabb természetű kollégák se maradtak éhen, akik elmulasztottak útravalót készíteni és csomagolni. Vagyis én. Ittunk egy kis kólát, aztán elkészítettük a szokásos csoportképet, beütöttem a gps-be Suszter barátomék grazi címét, bedugtam a bal fülembe a készülék fejhallgatóját, és megindultunk – nagyjából húsz kilométert még egy irányba tartunk, jósolta a Körte, aztán én elmegyek jobbra, ők meg tovább keletnek, Sopronnak. Le is nyomtuk azt a húszast, aztán valamiért megálltunk – nekem különösen jól jött, mert szegény Marika kétségbeesetten, folyamatosan a sztrádára akart felvinni, legfőbb ideje volt hát kiütni a fejecskéjéből az autópályákat, fizetős és földutakat, kompokat és egyéb érdekességeket. Erre minden rendbe jött. A Kész Laci elszívta a cigijét, aztán még megnéztük a Körte új akkumulátorát, ismét elbúcsúztunk röviden, nyeregbe pattantunk, és egy kis dombnál, jelentékeny dudálás és villogtatás közepette én tényleg lekanyarodtam derékszögben jobbra, Lacusék meg mentek tovább, még láttam, ahogy eltűnnek a száz méterrel odébbi jobbosban, és már húztam is tovább. És újra megláttam egy jelentősebb, sötétszürke felhőt, jó messze, a horizont tájékán – valami azt súgta, ott lehet alatta Graz: és ezúttal se tévedtem, mint jó két órával később kiderült. Hogy mi? Kérlek, fáradjatok beljebb, hadd mondom el… Tovább »»

18 december
10komment

Két (később három) gyerek, három (előbb s később két) papa…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (50 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tessék... az életből elkapott pillanat - mosogatok, fáradhatatlanul, rendszeresen, alaposan (jó, a Suszter állítólag talált egy tányért, amin volt egy kis szaft - és??? annyiból???)

Tessék… az életből elkapott pillanat – mosogatok, fáradhatatlanul, rendszeresen, alaposan (jó, a Suszter állítólag talált egy tányért, amin volt egy kis szaft – és??? annyiból???)

Úgy kezdődött az egész, hogy eljöttem Grazba, Suszterékhez babysitternek. Na, na, kérném mellőzni a kuncogást ott a hátsó sorokban, mert kiüríttetem a termet… Igenis van egy csomó olyan vonatkozása a gyermekekkel való törődésnek, amikben elsőrangú vagyok: például… na… izé… olyan kecses mozdulattal adom oda a Kinder-csokit bármilyen kiskorúnak, hogy azt tanítani lehetne… aztán, tartsatok bár gőgösnek, akkor is úgy gondolom, egészen nagyszerű vagyok például akkor is, amikor óvodába kell szállítani Lencsi babát és Danit, autóval, ráadásul most már, lassan két hét ittlét után egészen olajozottan eltalálok a város másik végébe, ja… és szépen bevásárolok, ha kell, balesetmentesen tolom a Lidl-ben a kocsit, és okosan nézek a többi vevőre, aztán… hámoztam már krumplit, héjaztam és reszeltem le uborkát salátának, bepakolok a hűtőbe, mosogatok és letörlöm szépen az ebédlőasztalt, behúzom a cippzárt Dani dzsekijén, és emlékszem rá, hol van Lena sapkája, továbbá esténként játszom velük, szükség esetén megbeszélünk minden fontosat, és van még egy csomó egyéb apróság, ami most biztosan nem jut eszembe. Szent igaz, a háztartási intelligenciám (HQ) nem ostromolja az egeket, de jelentős a kitartásom, totális a perfekcionizmusom, és igyekszem mindent elsajátítani e tárgykörben is. De miért is volt szükség rá, hogy kijöjjek kispapának Ausztriába? Tudom/érzem, a kérdés némi magyarázatra szorul. Nos, Suszter barátomnak, és szó szerint is kedves nejének, Marcsinak, egészen múlt szombatig mindössze két gyermekről kellett gondoskodni – akkor azonban, 14.19 perckor minden megváltozott, és semmi nem lesz többé ugyanolyan, mert szerencsésen a világra jött Lili baba, 3770 grammal, 52 centiméteres hosszúsággal (el ne felejtsetek gratulálni a joggal büszke szülőknek), és ez a kedves és halaszthatatlan kötelesség Marcsit már csütörtökön kórházba szólította… Tovább »»

13 november
15komment

Egy hamisítatlan turistás nap – aztán haza, Csuka Danival (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ez a villamos nem ócskavas: ez egy szép régi, műemlék jármű, amire örömest szállnak fel az utasok...

Ez a villamos nem ócskavas: ez egy szép régi, műemlék jármű, amire örömest szállnak fel az utasok...

Az alaptörténet, ha netán valakinek kimaradt volna, mindössze annyi, hogy a legutóbbi hosszú hétvégén meglátogattam Suszter barátomékat Grazban – csütörtökön Csusza szállított a helyszínre, pénteken belepislanthattam az osztrák ügyintézés menetébe, ha már itt tartunk, mi tagadás, úgy néztem, kevéssé csikorognak a fogaskerekek, aztán, még pénteken voltam oly hazafiatlan, és külföldön fizettem be az éves egészségtelenkaja-adómat, amennyiben kora este a Mekiben elfogyasztottunk egy bő asztalnyi bakelitet, kukoricapépet és számos más darálékot-őrleményt és a vegyipar csodáit. Meglehet, hogy Zoliék tündéri kislánya, Lena itt evett valami rosszítót, este mindenesetre egy sokáig emlékezetes zenés-táncos műsorral hívta fel magára a figyelmet – azóta alighanem a Kreßgasse teljes lakossága tisztában van vele, hogy Suszterék időnként satuba szorítják gyermekeik kisujját, bőrüket életlen szabászollóval nyúzzák le, miközben fülükbe forró ólmot öntenek, és egyéb, hagyományos magyar nevelési módszerekkel igyekeznek embert faragni belőlük. Félreértés ne essék: csupán a gyerekszobából kiszűrődő hangokból lehetett ilyesmire következtetni – Lencsi babának egy kicsit hm… nehéz estéje kerekedett, amiben alighanem nekem is szerepem lehetett, tekintettel arra, hogy amióta ismét elhagytam Ausztriát, Dankóék hétköznapjai a szokott gemütlich nyugalomban telnek, és Suszter is visszavehette a leghisztisebb gyerek szerepét a családban. Szombat reggel viszont Lena, akiben éjszaka láthatóan chipet cseréltek, kora reggel csendesen mellém húzódott a kanapéra, s belém diktált pár kanál csodálatos lélekmelegítő gyógyszert, olyasmit, amit a hozzá hasonló hároméves kislányok sugároznak – egy darabig a karomon szunyókált, aztán egy kis csiklandozást is igényelt, végül egészen felkelésig nevetgéltünk és játszottunk… feledhetetlen élmény volt, ha majd tíz év múlva olvasod, ez úton is köszi szépen, Lena… És indult a szombati nap, amikor azt is ki kellett találnunk, hogyan jutok haza… azt nem mondanám, hogy borzalmasan ideges voltam a feladattól – de Suszter például hallani se akart róla, hogy Szombathelyről hazastoppoljak… Bújtuk tehát a netet egy kicsit, végül délután a semmiből hirtelen felbukkant az optimális megoldás, és minden kisimult. Addig azonban… na, gyertek, villamosozzunk be együtt a grazi belvárosba… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz