Újratöltve – egy legenda, nem csak gurmandoknak…

Van még kérdés, lányok-fiúk? Az átlagos Gourmand-feeling a képen: elöl Ivi, hátul Dia, jobbra Klau, balra Kátya - élőben, ha van olyan, még szebbek...
Pénteken hat órára szól a meghívóm a Gourmand-ba: a legenda egy viszonylag hosszúra nyúlt felújítás után nyílik újra – három órakor sikerül még egy viszonylag expressz fuvarral emlékezetessé tenni a napot a magam számára, amikor is Bodapestet kell tempósan megjárnom, hogy az asztalokhoz való, a bútorboltban felejtett rögzítőcsavarokat leszállítsam. Ballagás van, péntek délután, a város a Lágymányosi hídtól a szó szoros értelmében több sávban áll – csak a motor képes rá, hogy ötre minden rendbe jöhessen. No meg persze kell hozzá Zsoci, Papesz, Tibi, az összes lány, Ivi, Dia, Klau, Kátya, egy tucatnyi szaki (és persze egy régi ismerős, Juhász Péter tervező), akik még fél hatkor is különféle segédeszközökkel felfegyverkezve, kissé felhős tekintettel barangolnak a teljesen megújult termekben… Egy fél rakomány benejlonozott bőrbútor még az ugyancsak félkész teraszon várja sorsa jobbra fordulását, a konyhán és a pultban elképesztő a sürgés-forgás, a boldog tulajdonos-pár, Ircsi és Zsazsa még közel sem boldog, sokkal inkább olyan idegesek, hogy szólni se nagyon merek hozzájuk. Márpedig felesleges izgulniuk: bármit tesznek is most már, a hely nyitva… én speciel öt után már kikértem az első kisüveges Coca-Colát, a Spigi nem sokkal hét után, dokumentáltan felhajtja az első kávét az új helyen, ezt már visszacsinálni nem lehet… S hogy mi volt, mi van, mi lesz a Gourmandban, továbbá egy saját, külön bejáratú Guri-történet, amit az étlapon is bármikor elolvashat a kedves (sasszemű) vendég, míg a kedvencére vár – mindez, nagy galériával, hajtás után. Tovább »»