Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 április
4komment

A BoDa Vinci-kód

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvennegyedik kiadását békés kis sörözéssel indítjuk – fellélegezhetünk, a magyar nemzeti sörkormány áldozatos tevékenységének hála, véget ért a cicaharc, két holland cég (igen, igen: csak az egyik ügyes brand-építéssel ős-székelynek álcázza magát) jelentékeny egymásnak feszülése során a végén egyszer csak kiderült, hogy “…konstruktív tárgyalások után mindkét fél érdekévé vált, hogy a Csíki Sör márkanév körüli vita barátságos úton rendeződjék”. Barátságos úton, barátaim, ahogyan itt, mifelénk megszokhattuk, nem máshogyan. Ha barátság van, minden van. Sebaj: az olajágas gerlice röptétől függetlenül a Lex Heineken, úgy tűnik, nem kerül le a napirendről – azaz Semjén Zsolt és Lázár János agyszüleménye, mely letiltaná például a Heineken palackjairól, dobozairól a cég vörös csillagos logóját, továbbra is él. Ha pedig így van, akkor én azt mondom, jól van így: no de azt is mondom, ne álljunk meg félúton, nertársak! Mert aki félúton megáll, az bizony gyanússá válik: tán nem hiszi elég mélyen, hogy a mai magyar társadalom (egyik) legsúlyosabb problémája a söröscímkék csillagtartalma… De mondok én mindjárt mást is: a gazdaboltok készülhetnek a záróleltárra – végük! És a könyvesboltoknak is! További remek hírem, hogy strómancégek tucatjaival nyelheti be a Nagy Gömböc, Andy vajda (nem, nem elírtam, köszi) a vidéki rádiókat, még 2018-ig, hogy attól kezdve azokból is ugyanaz a rengeteg színigaz információ ömölhessen telibe, mint a magyar média vagy mifene egyre szennyesebb löttyöt okádó főcső-rendszeréből. Milyen érdekes dolgokat olvasni – Nagykanizsán tök ugyanaz a folyamat zajlik például most, mint ami Dunaújvárosban nagyjából egy éve zárult le: s micsoda meglepetés, még a két ügy kulcsfigurája is ugyanaz, az MTI egykori igazgatója. Annak idején pedig egészen közelről volt szerencsétlenségem végignézni egy évtizedeken át valóban kereskedelmi alapokon működő rádió szenvtelen, gusztustalan, aljas kinyírását egy jelentős politikai potentát, többszörös díszpinty értő közreműködésével – hogy aztán végre versenytárs nélkül, nyugodtan működhessen az egyetlen közpénzemésztő és -eltüntető intézet tovább. No. Se dicsekedni nem akarok, se sajnáltatni magam – inkább csak azért próbálom meg vázlatosan elmesélni ezt a hetemet, hogy illusztrálni tudjam, időnként azért elég sűrű tud lenni az élet mifelém. Nyilván nem csak az enyém: de most nálam a szó. Mellesleg, ha minden jól ment, mi, öt motorral, már útban is vagyunk édes Erdély, közelebbről Torda városa felé… Gyertek, ha nem féltek…
Tovább »»

Hirdetés
11 március
4komment

A nap, amelyen a bírvágy torkára tettem a lábam

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenkettedik kiadásában – mi mást is tehetnénk így, a tavasz küszöbén (mondjuk épp nyolc fok vagy mennyi van, zuhog a zesső, és egyáltalában nincs nagy barátságosság odakünn, de ez múló mellékkörülmény) – motorozunk egy csöppet: van egy amerikai emberünk, cseppecskét irigylem, hiába is titkolnám, szóval Carl Reese szegény abból tengődik, hogy különféle hosszú távú motorozásokkal készteti álmélkodásra a nagyérdeműt. Most épp 3410 kilométert tett meg huszonnégy óra alatt, az mondjuk úgy kábé rendben van – a 145-ös átlaghoz természetesen helyenként jóval kétszáz fölött kellett veretnie. A szörnyülködőknek gyorsan mondom, természetesen nem közúton, hanem egy texasi pályán folyt a rekordgyártás. De vannak itt mások is: például egy indiai kolléga, aki csupán 200 kilométer megtételével be tudott kerülni a kalendáriumba – ő ugyanis háttal ülve tette meg az említett távot… és akkor még egy szót nem szóltunk rólam, vagy pláne a Kész Laciról. Más: lehet bármilyen véleményünk a Momentumról, vitázhatunk a nézeteikről, a programjukról, a stílusukról, a szövegükről meg még pont száz más szegmensről – az azonban kétségtelen, hogy jó rössel megjöttek, és felkarból a honi politika forgó ventilátorába dobták a pálpusztait. Darth Tyrannusék a Halálcsillagról el is kezdték telibe nyomatni rájuk a szuperlézer-sugarat, azaz például az origo nevű, szebb napokat is látott szocreál cikkgyártóipari egyesülés felületére felpakolták a “12 millió forintot tüntetett el a Momentum dúsgazdag vezetője” című… izét… na… ilyen betűkből álló hogyishívjákot. Nem tudom még, a Nemzeti Újságírás Módszertanában mi lesz a neve az ilyesminek, azért bizonytalankodom. Kezdetben amúgy bizonyos Kovács András (hú, de szégyellem ezt az utóbbit, mármint a nevet) jegyezte a remekművet, amit aztán három nappal később az origo saját halottjaként agnoszkált. Mindig van lejjebb, tudom, ezerszer mondtam már: de újfent csak ez a kőkemény helyzet – csak remélem, hogy lassan elérjük az origót… Na, nálam meg az van, hogy, bár nem szeretném elkiabálni, de úgy néz ki, győztem, pontosabban legyőztem – méghozzá magamat, vagy a birtoklási vágyamat, vagy mindkettőt, mit tudom én, amúgy oly mindegy. A lényeg, hogy egy kedves barátom elkottyantotta, eladó lesz valamije, nagyrészt fémből van, meg néminemű részben gumiból meg műanyagból… igen, igen, kerekei vannak és Mazda, ráadásul olyan típus, ami borzasztóan a fogamra való, és klasszikus darab… még ráadásabbul egy szabad szemmel alig kivehető összegért… na… több se kellett nekem pár álmatlan éjszakához – de hogy végül hogyan tudtam (nagyjából) csalódás- és fájdalommentesen kiszállni a projektből, még mielőtt elkezdődött volna, azt elmesélem, ha beljebb fáradtok. Tovább »»

15 október
5komment

Sunasori lengőkaros mesék

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincnegyedik kiadását motorozással kezdjük. Ugye ti is úgy érzitek, piszkosul régen szájmotoroztunk már e hasábokon??? Nos, Suszter barátom, és sokan mások, beláthatjátok, muszáj engednem a jól érzékelhető felhasználói nyomásnak: az idén százéves a BMW – minden érintettől elnézést kérve bocsátom előre, nem a legkedvesebb márkám, de azért van pár régebbi típus, amely felmutat bizonyos erényeket. A lényeg azonban nem is ez: a bajorok úgy ünneplik a szép kerek évfordulót, hogy különféle szokatlan koncepciókat mutatnak be, amelyek mind arról szólnak, vajon (persze szerintük) milyen lesz a következő száz évük. Az autók területén már bemutattak pár elég elvetemült tanulmányt – most viszont sort kerítettek arra is, hogy a motorokkal kapcsolatos gondolataikat is megosszák a világgal. Rárabolunk a sztorira… Nyakunkon a leválthatatlan hatalmi szerkezet: mondja Tölgyessy Péter politikai elemző, ex-politikus – aki mellesleg, utóbbi minőségében, sokak véleménye szerint szintén felelős azért a helyzetért, amiről most egy interjúban beszél. Ezen az alapon mondjuk mindannyian felelősek vagyunk: de vajon tényleg leválthatatlanná vált-válik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működtető mechanizmusa? Én azt gondolom, nem: és azt is gondolom, hogy valahol már ott (optimizmusunktól, naivitásunktól függ, melyiket választjuk) halad farkcsapkodva a petesejt felé/gőgicsél/szaladgál/figyel/dolgozik/felkészül az a polgártársunk, aki a megfelelő pillanatban akár a semmiből is előléphet majd, tehát nem kell feltétlenül látnunk, ki jöhetne majd “ezek” helyett. És azt se tudjuk, mi okozza majd a bummot: hogy lesz, az nem kérdés, szerintem nem évtizedek múlva, hanem viszonylag hamarosan. És van itt még pár apró ügy, majd beleszőjük, ha kiadja – érdekes dolgok történtek az elmúlt pár napban, némelyiket sikerült megjósolnunk is. Végül, csak a keretes szerkezet miatt egy kis autózás: úgy sikerült belehajtanom egy városi kátyúba, hogy nemes egyszerűséggel keresztbe eltört a nem annyira gyenge hátsó lengőkar a Párducban: fél éve a Villámmal jártam nagyon hasonlóan, oké, nem tudok vezetni, de azért lassan száz pénz nem ide… parádésan keresek, rendben, de… na… és említés tétetik a közvilágítás legeslegújabb megújításáról is. Szerintetek ki fizeti ismét? Úgy van: én, az idióta – aki a fél méteres, még szép hogy soha meg nem szűnő kátyúk miatt darabokra hulló járműveim javítását meg még pár semmiséget is állok. Így mulat pár millió magyar úr. Odabent kezdjük a csűrdöngölőt. Tovább »»

20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Tovább »»

18 július
5komment

Fáradhatatlan kutatók, klasszicista villában

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.31 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvennyolcadik kiadásában jó kis hippiket invitálunk képzeletbeli színpadunkra: épp a napokban olvastam arról a nem kicsit szórakoztató, hatvanas évekbeli pletykáról, mely arról traktálta a minden ilyesmire roppant kihegyezett közönséget, hogy a banán héjában található (és igencsak bonyolult eljárással ki is nyerhető) a bananadine nevű pszichoaktív szer… Az őrületes kacsa szép kis kört repült és hápogott be annak idején: végigszaladunk rajta, és egy éles kanyarral még örök kedvencemet, a nagyszerű Mark Twaint is beszólítjuk – a Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot? című kisnovellán ezredszer is könnyesre röhögtem magam… Na, ha már könnyes a szemem, evezzünk honi vizekre: a hónapról hónapra több állami pénzt kuncsorgó Fekete György, az úgynevezett Magyar Művészeti Akadémia amulettes feje jövőre már 6.6 milliárdból fizetheti a gittegyletébe szép pénzért becsatlakozott lánglelkű művészeket. Tudom, pite az éves összeg, maximum egyetlen, közepes államtitkári korrumpálásra lehet talán elegendő, de megnyugtatok mindenkit, lesz ez még a duplája is, mindegy, persze azért titkon reménykedem, hátha mégsem. Ja, tudom fokozni: 174 és fél millió megy a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet működésére, további 143.2 millió pedig e múlhatatlan fontosságú intézmény székhelyének (még 2013-ban megkapták a Budakeszi úti, mondjuk úgy, mérsékelten csúnya Hild-villát) felújítására. Most pedig valaki azonnal legyen szíves, és kérdezze meg tőlem, hogy az elmúlt évek során immár százmilliókat kapott “kutatóintézet” hol is tart a módszertani elmélyülésekben… Jól sejtitek, igen – de odabent válaszolok is… Végül Sándor bácsit mutatom be egy kicsit mindenkinek, akivel a Vasmű úton, a motorom mellett elegyedtünk szóba, elvileg egy kérdés tisztázása erejéig – hogy aztán persze egy bő órán keresztül szórakoztasson egyrészt nem hétköznapi élettörténetével, másfelől pedig lenyűgözzön azzal a pompás és pofonegyszerű filozófiával, aminek mentén ez a folyton mosolygós, szellemes örökifjú a kezdetektől elégedetten és boldogan éli az életét, mind a mai napig és evör. Étel- és életreceptek, banándrog és nem kevésbé pszichedelikus George Black-show a mai HL-ben: kérnék egy határozott lapozást, most. Tovább »»

05 április
4komment

Cicák, markecing, crossbar

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizennegyedik kiadásában kezdésnek cicázunk egy kicsit, kampánykuss lévén (pontosabban nem is tudom, van-e még ilyesmi) szívből remélem, hogy ezzel egyik pártszerveződés esélyeit sem növelem drámaian… Kutyás vagy macskás vagy? Erőteljes kérdés – én általában elég könnyen meg szoktam válaszolni: mint a legtöbb élőt, a kutyákat nagyon szeretem, de valahogy sokkal jobban szórakoztatnak a macskák, ráadásul nekem kifejezetten imponál/példát ad néhány jellemvonásuk, leginkább is az, ahogyan nem igazán hajlandók behódolni, bármi lenne is a jutalma. Japán kutatók nemrégiben bebizonyították, hogy a macskák tűpontosan felismerik ugyan gazdájuk hangját, de eszük ágában sincs mondjuk hívásra lejelentkezni – mi több, azt az érdekes tényt is most olvastam, hogy a macska tulajdonképpen magát háziasította az ősidőkben, s ez sok mindenre magyarázattal szolgál, azt hiszem. Zavaró, durva, olykor egyenesen felkavaró spameket, kéretlen reklámokat kaphat, akinek a nevét valahogyan lehalászták, s most szerepel valamelyik levelezőlistán. Vagyis nagyjából mindenki. Régóta kapom a sok okosságot, de a múlt héten, úgy éreztem, ismét léptünk egy szintet: Gabi invitált kedvesen Gábor temetésére, remélve, hogy találkozunk, a nagyszerű levél közepén persze azért elszórt egy linket, kattintsak, ha netán szerintem is jó lenne megelőzni az elalvásos baleseteket… Természetesen van, akinél telitalálat volt a mail – egy 56 éves férfi fia Gábor, volt felesége Gabi, és nincs napi kapcsolatban velük… A netes marketingben tényleg nincs olyasfajta határa a jóízlésnek, amit nem illik átlépni? Végül egy kis rácsodálkozás a szép új világra: egy apró baleset következtében pár karcolás érte a Drágaszágot – kénytelen voltam pár éjszakát a monitor előtt tölteni, s beszerezni egy kis ezt meg azt a baráti Amerikából, minden úton, hamarosan régi fényében csillog, aminek csillognia kell: csak úgy eszembe jutott, mit szenvedtem volna hasonló helyzetben akár csak tizenöt éve… Fáradjatok beljebb: képedjünk együtt… Tovább »»

08 február
19komment

Pay Pál és a jézusjattok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már százhatodik kiadásában először, ki tudja, hányadszor már, az Egyesült Államokba ruccanunk át, ahol most igazán érdemes elszegődni bármilyen borravalós állásba – ezer, továbbmegyek, nem ritkán több ezer dolláros jattot hagy jellemzően pincéreknél egy (vagy több) titokzatos ismeretlen. Az okot senki nem tudja: én mindenesetre, immár több borravalós szakmán túl most nem irigykedem, inkább a végén elmesélek egy harminc éve megesett, fura belga történetet. A tisztelet középrésze következik: alighanem még most is a múlt heti ónos eső kínjait nyögnénk, ha nincs a katasztrófavédelem, ahonnan úgy három napon keresztül érkeztek a legkülönfélébb színű riasztások; s persze ne feledjük el, kellett hogy legyen köztünk valaki, aki ismét hajnalban kelt értünk, áttekintette a helyzetet nekünk, mindenre tudta a megoldást helyettünk, a tekintete a horizontra tapadt, a hangja megnyugtató volt, tetteitől pedig érdessé vált, ami addig csúszott. Lelki füleimmel hallom a szenvedélyes ellenvéleményeket, sajnálom, akkor is hatvanötben születtem, és vashintával hajtottunk fel koccig, ha tetszett, ha nem, én azóta se szeretem, ha hülyének/kiskorúnak tekintenek, oké, nem bánom, szóljanak, ha tényleg jön a hurrikán, de  azzal, hogy mondjuk télen csúszhat az út, kérném szépen engem bátran békén hagyni. Katasztrófa, nem védelem: és új, házi feladatok a választásokig a mini szterelnöknek. Végül közhírré teszem, hogy papír alapú levelem jött a német hatóságoktól – egy hónapokkal korábbi vitás ügyem kapcsán az ottani tartományi rendőrség netes oldalán érdeklődtem, hogyan kéne feljelentenem valaki(ke)t – ott válaszoltak, aztán végül is megoldódott az ügy: de ők azért kicsit komolyan vették. Jelentem: az országban rend van. Abban. Bizonyítékok bent, kicsit elmértem, első rész. Tovább »»

28 szeptember
12komment

Minden lomot a FŐKEFÉNEK!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanhetedik kiadásában először megismerkedünk egy netes kalkulátor oldallal, ahol bárki könnyűszerrel kiszámolhatja, a világ gazdagabbik részéhez tartozik-e, avagy tényleg olyan szerencsétlen csóró, mint amilyennek érzi magát. Előre elárulhatom, az eredmény meglepő lesz – amennyiben nem politikusok és/vagy nagyvállalkozók vagyunk, nagyjából holtbiztosan az emberiség felső tíz százalékába fogunk esni: ténykérdés, hogy így is van, bármilyen fura. Az oldal célja egyébként, hogy rádöbbentse a látogatót, milyen mélységes szegénységben él a Föld lakóinak többsége, és támogatást szerezzen a legelesettebbeknek. Én azért kicsit összetettebbnek látom a problémát – mindjárt részletezünk. És ha már szegénység: bűncselekmény lesz a lomizás, azaz a lomtalanításkor kirakott cuccok válogatása/elvitele – az én ízlésem szerint ismét sikerült egy pompás központi rendelkezést hozni, remélem, az alkot alaptörvénybe is bekerül, mellesleg ha ettől nem oldódik meg minden gond, hát semmitől nem fog. Egyelőre két évet kaphat tehát a jövőben az, aki lopja a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vagyonát: a hulladéktörvény értelmében ugyanis a kihelyezés pillanatában a tárgyak a cég tulajdonába mennek át. Szép, kerek, magyaros történet. Lezárult egy három, majdnem négy hónapon át zajló vitás ügyem egy hiperbunkó német céggel – a végén még a német fogyasztóvédelmet is bevontam, mondjuk azt, közepes eredménnyel: végül is visszakapom a pénzemet, szívem szerint mentem volna tovább is, de bevallom, kicsit már untam. Remélem, ti nem fogjátok a mai HL-t – Super Selection ezen a héten is odabent. Indulok. Tovább »»

24 július
13komment

Barátok közt: Pityu, az oldalkocsi Paganinije (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Csendes és szép pillanatokban is gazdag hétvégét tölthettem el a pálosoknál - először, de korántsem utoljára

Csendes és szép pillanatokban is gazdag hétvégét tölthettem el a pálosoknál – először, de korántsem utoljára

A kocka akkor lett elvetve, amikor a Gyimesben járva találkoztunk Bátor Botonddal, a magyarországi pálos rend tartományfőnökével: öt perc alatt kiderült, hogy motorozik, továbbmegyek, egy Yamaha FJR 1300-as túramotorral, ami azért nem pont a legalja a kategóriának. Ennél is meglepőbb volt azonban, hogy nem én hívtam el őt egy motoros találkozóra, hanem épp fordítva: ő invitált meg engem Pálosszentkútra, a pálosok bázisára, ahol immár negyedszer várták a motorosokat, zarándoklatra. És nem egyedül utaztam Kiskunfélegyháza mellé, hanem meghívtam Papp László atyát, azaz Diegót, régi jó barátomat, akit nyilván olvasóim közül is sokan ismernek. Laci most Tökölön teljesít szolgálatot, természetesen megvan a motorja – és szerencsére az elképesztő életkedve, derűje, hite, szeretete sem fakult semmit, úgyhogy remek első napot zárhattunk pénteken, amikor éjjel két óra tájban végül a pálosok könyvtárában elhelyezett két szivacsra ledőltünk. Mögöttünk volt egy igazán kellemes motorozás, két ragyogó koncert, sok-sok sztori, anekdota, teli szájas röhögés, és egy komoly, az átlagosakhoz képest őszintébb, direktebb, élveboncolósabb, ezért is nagyon jóleső beszélgetés, amelynek részese volt Balogh Laci, Diego barátom egykori iskolatársa, valamint Heinczinger Miki, a fantasztikus muzsikusokból/énekhangokból álló Misztrál együttes egyik pillére is. És a kései óra ellenére jót beszélgettünk még a könyvtárban is, előbb a minket kedvesen oda kísérő testvérrel hármasban, aztán Diegóval még, elalvás előtt pár szót. Amikor aztán jó éjt kívántam, Laci kereken és szó szerint egy másodperc alatt már szép ritmusosan szuszogott – és, nem gőgösségből mondom, de szerintem én se sokkal maradtam el tőle. Szűk három órával később épp azt álmodtam, hogy biciklizünk hátul a sóderes kis úton, én a kék Skolnyik típusú vázas bicajomon épp elöl haladok a Halálkanyar felé, amikor a Fazekas Zsolti a Pajtással kilép a szélárnyékomból, és vad csengetés közepette elkezd előzni… Tekertem, ahogy csak bírtam, de a Zsolti csak csönget, csak csönget… na, itt ébredtem fel. Hogy mire? Tovább »»

22 július
3komment

Barátok közt: részemről az első rész, de nem az utolsó (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Péntek délutáni kép az öltözőszekrényemből - azért végül úgy döntöttem, nem ezt a pólómat veszem fel

Péntek délutáni kép az öltözőszekrényemből – azért végül úgy döntöttem, nem ezt a pólómat veszem fel

Ha valaki akár csak két hónappal ezelőtt is azt mondja nekem, hamarosan katolikus motoros találkozóra fogok menni, stílszerűen ördögi kacajjal jutalmazom… Vallomással kezdem: nem vagyok vallásos ember, legalábbis a szó hagyományos értelmében nem, ebbe itt és most nem mennék bele mélyebben, de ami azt illeti, elnézve bizonyos egyházi személyek vagy mondjuk magukat aljas indokból kereszténydemokratának feltüntető organizmusok ténykedését, ezt nem is mindig érzem túlzottan problémásnak. Azt remélem, van, akinél akkor is keresztényebb, felebarátabb, megbocsátóbb vagyok, ha nem verem nagydobra és nem játszom el – legyen elég most ennyi: nekem az. Számos remek, mélyen és őszintén hívő embert ismerek és tisztelek persze: sokaknak nagyra becsülöm a tartását, az életigenlését, a pozitív sugárzását, amivel másokat is a víz színe fölött tud tartani – nagy dolog, lenyűgözve szembesülök vele. Olyan emberek, akiknek még a közelében is jó lenni, és ezt olyankor is érzi az ember, amikor ott van. Berszán Lajos atya, a pap bácsi, aki Gyimesfelsőlokon alapította meg a Szent Erzsébet Katolikus Líceumot, ezt a remek középiskolát, amely húsz éve ontja magából a kiművelt, lelkiekben is megerősített emberfőket, például ilyen ember. Varázslatos, egyszerű, ragyogó lelkű ember: igazi ajándék az élettől, hogy immár kétszer is találkozhattunk vele, hallgathattuk. Most, amikor – sok jólelkű embernek köszönhetően – Nyulasi jóbarátommal májusban másodszor is szép könyvadományt vihettünk a líceum könyvtárának, nem csak Lajos atyával töltöttünk el néhány értékes órát: ott találkoztunk Bátor Botonddal, a magyarországi pálos rend tartományfőnökével. Az első pillanatban éreztem, mennyire egy hullámhosszon mozgunk: nem kicsit vágott mellbe, amikor bő öt perccel később kiderült, ő is motorozik. Aztán meghívott egy motoros találkozóra/zarándoklatra, a rend központjába, Pálosszentkútra – automatikusan igent mondtam, nagyon sok minden miatt. Ott voltam, pompás volt – ráadásul remek és igazán szakértő társaságot is szerveztem magam mellé: ha tudni szeretnétek, kivel gurultam le a helyszínre, fáradjatok áhítattal beljebb. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz