Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 szeptember
11komment

Sofibá megteszi az első kilométereket… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Sofibá komolyban, koncentráltan... bizony, ez így ment, sok-sok órán keresztül...

Sofibá komolyban, koncentráltan… bizony, ez így ment, sok-sok órán keresztül…

Alig pár hete történt: szinte még meg sem száradt a honi hivatalok olajozott működésének köszönhetően mindössze öt hét alatt elkészült jogosítványomon a hologram, amikor is (mint erről az első részben beszámoltam) egy szombat délután fontos hívást kaptam – a hívásban pedig felhívást egy röpke keringőre, másnapi indulással, Németországba, a Berlin-Düsseldorf viszonylaton. Táncpartneremként álombuszt, egy Mercedes Tourismót ajánlott fel kedvenc fuvarozási vállalatom feje, továbbá, mivel ekkora távra már több mint ajánlatos “négy kézben” menni, egy rutinos sofibát, Zolit, akivel szombat délután telefonon váltottam is pár szót: nem árultam zsákbamacskát, jobbnak láttam őszintén bevallani, hogy a busszal megtett kilométerek ügyében egyelőre nem keresett még a Guinness… cserébe viszont ékes szóval megígértem, igyekszem jó tanítványa lenni, és próbálok mindent elkövetni, hogy ne legyen sok gondja velem… Gondosan összecsomagoltam, csináltam magamnak pár ügyes kis szendvicset, aztán tíz óra körül bekucorodtam az ágyba, tekintettel arra, hogy Zolival reggel hat órára beszéltünk meg randit – a kilencszáz előtt tehát várt rám bő nyolcvan kilométer, így, figyelembe véve a Kék Villám brutális menettulajdonságait, a háromnegyed ötös indulást éreztem indokoltnak. Nem sok esélyt adtam rá, hogy sikerül ezen a példátlanul korai órán elaludnom, plusz a mindig jelentkező utazási lázam – ám szerencsére a tévében sikerült rálelnem valami politikai elemző műsorra, ez pedig nálam a legbiztosabb út az ideiglenes kómához. Negyed ötkor, ahogy ilyes esetekben mindig, magától felpattant a szemem, egy schnell zuhany az álom utolsó morzsáit is kimosta a szememből. Gyors beöltözés után átgondoltam, nem felejtek-e otthon valamit, és már vittem is lefelé hűséges matrózzsákomat és a laptopot az autóhoz. Öt óra ötvenkor pedig már a company bázisán, a hófehér Tourismo mellett paroláztam Zolival: kedves utasaim, kérjük, helyezkedjenek el a kocsi belsejében – indulnánk, ha lehet… Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz