Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


15 február
14komment

Itt egy kastély, nem kell, Merkel?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (igen, ugrottunk egyet) éves rovatunk mai, e helyütt már százhetedik kiadásában Németországba kalauzolom az olvasót: Angela Merkel asszony nyaralóját nézzük meg kissé, merthogy egy orosz honlap szerkesztői hosszas keresgélés után ráakadtak és lefotózták a világ egyik legbefolyásosabb asszonyának dácsáját – ők elcsodálkoztak azon, amit láttak (igaz, azt hitték, az Merkel lakása), azért szerintem nekünk is van min. Ha már egyszerűség: nem először, de újfent megidézzük örök kedvenc politikusomat, José Mujica uruguayi elnököt. Bő két hete történt már, de azt hiszem, semmit nem kopott: orvoshoz indult csodás fővárosunkban egy kismama, aki a bérletét otthon felejtette. Próbált ugyan jegyet venni a buszon, de sofibá nem tudott visszaadni a húszezreséből – tiszta szerencse, hogy épp egy ellenőr is volt a buszon, így ugyanis nem kellett felsőbb hatalomra várni, hogy babakocsijával együtt leszállítsák a fiatal nőt a buszról, vagyis mindenki más időveszteség nélkül utazhatott tovább. A sofőr meg az ellenőr miatt természetesen a szemem se rebben – de hadd kérdezzem már meg, mi van azzal a pár tucat emberrel, aki végignézte ezt a csodás történetet? Folytatom saját történetemet – a múltkor kicsit bő lére sikerült eresztenem generátoros kálváriám újraélesztését, ezért a második rész: nem magam miatt tépem egyébként fel sebeimet, a német ügyészségtől érkezett borítékos levelem, hetvenöt eurócentért, ennek tartalmát igyekszem ismertetni sorsfordulóim minden kedves követőjével. Intim Istvánok és Imolák: jöjjetek… Tovább »»

Hirdetés
08 február
19komment

Pay Pál és a jézusjattok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már százhatodik kiadásában először, ki tudja, hányadszor már, az Egyesült Államokba ruccanunk át, ahol most igazán érdemes elszegődni bármilyen borravalós állásba – ezer, továbbmegyek, nem ritkán több ezer dolláros jattot hagy jellemzően pincéreknél egy (vagy több) titokzatos ismeretlen. Az okot senki nem tudja: én mindenesetre, immár több borravalós szakmán túl most nem irigykedem, inkább a végén elmesélek egy harminc éve megesett, fura belga történetet. A tisztelet középrésze következik: alighanem még most is a múlt heti ónos eső kínjait nyögnénk, ha nincs a katasztrófavédelem, ahonnan úgy három napon keresztül érkeztek a legkülönfélébb színű riasztások; s persze ne feledjük el, kellett hogy legyen köztünk valaki, aki ismét hajnalban kelt értünk, áttekintette a helyzetet nekünk, mindenre tudta a megoldást helyettünk, a tekintete a horizontra tapadt, a hangja megnyugtató volt, tetteitől pedig érdessé vált, ami addig csúszott. Lelki füleimmel hallom a szenvedélyes ellenvéleményeket, sajnálom, akkor is hatvanötben születtem, és vashintával hajtottunk fel koccig, ha tetszett, ha nem, én azóta se szeretem, ha hülyének/kiskorúnak tekintenek, oké, nem bánom, szóljanak, ha tényleg jön a hurrikán, de  azzal, hogy mondjuk télen csúszhat az út, kérném szépen engem bátran békén hagyni. Katasztrófa, nem védelem: és új, házi feladatok a választásokig a mini szterelnöknek. Végül közhírré teszem, hogy papír alapú levelem jött a német hatóságoktól – egy hónapokkal korábbi vitás ügyem kapcsán az ottani tartományi rendőrség netes oldalán érdeklődtem, hogyan kéne feljelentenem valaki(ke)t – ott válaszoltak, aztán végül is megoldódott az ügy: de ők azért kicsit komolyan vették. Jelentem: az országban rend van. Abban. Bizonyítékok bent, kicsit elmértem, első rész. Tovább »»

28 szeptember
12komment

Minden lomot a FŐKEFÉNEK!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanhetedik kiadásában először megismerkedünk egy netes kalkulátor oldallal, ahol bárki könnyűszerrel kiszámolhatja, a világ gazdagabbik részéhez tartozik-e, avagy tényleg olyan szerencsétlen csóró, mint amilyennek érzi magát. Előre elárulhatom, az eredmény meglepő lesz – amennyiben nem politikusok és/vagy nagyvállalkozók vagyunk, nagyjából holtbiztosan az emberiség felső tíz százalékába fogunk esni: ténykérdés, hogy így is van, bármilyen fura. Az oldal célja egyébként, hogy rádöbbentse a látogatót, milyen mélységes szegénységben él a Föld lakóinak többsége, és támogatást szerezzen a legelesettebbeknek. Én azért kicsit összetettebbnek látom a problémát – mindjárt részletezünk. És ha már szegénység: bűncselekmény lesz a lomizás, azaz a lomtalanításkor kirakott cuccok válogatása/elvitele – az én ízlésem szerint ismét sikerült egy pompás központi rendelkezést hozni, remélem, az alkot alaptörvénybe is bekerül, mellesleg ha ettől nem oldódik meg minden gond, hát semmitől nem fog. Egyelőre két évet kaphat tehát a jövőben az, aki lopja a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vagyonát: a hulladéktörvény értelmében ugyanis a kihelyezés pillanatában a tárgyak a cég tulajdonába mennek át. Szép, kerek, magyaros történet. Lezárult egy három, majdnem négy hónapon át zajló vitás ügyem egy hiperbunkó német céggel – a végén még a német fogyasztóvédelmet is bevontam, mondjuk azt, közepes eredménnyel: végül is visszakapom a pénzemet, szívem szerint mentem volna tovább is, de bevallom, kicsit már untam. Remélem, ti nem fogjátok a mai HL-t – Super Selection ezen a héten is odabent. Indulok. Tovább »»

15 július
12komment

A nagy generá tortúra: minden jó hajó – aztán kiderül, hogy mégse, de ezt nem írom meg (V.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (41 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Suntingerhof, péntek: újra működőképes a technika - hála sok mindenkinek

Suntingerhof, péntek: újra működőképes a technika – hála sok mindenkinek

A korábbi részek tartalmából: András a barátaival, Kört Sándorral és Lászlóval Ausztriába indul, motorozni. Szokásos helyükre, a Großglockner mellé utaznak, egy kedves, magányos kis faházba, magasan fel, a hegyre. Minden olyan szépen indul: a kiutazás kellemesen eseménytelen, leszámítva, hogy csodálatos helyeken haladnak keresztül, aztán elfoglalják a szállásukat, és jól berúg kipihenik a fáradalmakat. András már nagyon készül a másnapos másnapi, első kirándulásra: egyik kedvenc útvonalán vezet a túra. A fantasztikus hágóról lefelé vezető úton összeropp kissé csalódottan veszi tudomásul, hogy annak a szar imádott motorjának generátora az elmúlt két hónapban nagyjából negyedszer is összefos megmakacsolja magát. A motort ott, Olaszországban hagyják, és a következő napok lázas gondolkodással telnek: mi a pics hogyan oldják meg a nehéz helyzetet? Végül döntenek: vasárnap este András egyik otthon maradt barátját kérik meg, építse ki saját motorjából a generátort, és küldje gyorspostával az ausztriai címre. András barátja, Vasi szapora anyáz nagy örömmel vállalja, hogy teljesíti a kérést. Így aztán Andrásra igazi szop kikapcsolódás vár négy napon át: végre egy év, amikor nem kell minden napot fárasztó, veszélyes és unalmas motorozással töltenie, nyugodtan szop töltheti az időt abban a kiba a jó levegőn, kedvére elmélkedhet a kur világ dolgairól, miközben az agyát szétba sztoikus nyugalommal várja, hogy az alkatrészt végre leszállítsa az a köcsö a gyorsposta. Időközben megérkeznek Suszterék, a teljes kis család – és velük eljő a szerda is, az a nap, amelyen meg kell végre érkeznie Vasi generátorának. Innen forog tovább kisfilmünk – megígérjük, akárhány leütés is lesz, ma véget vetünk a sztorinak: bár sajgó szívvel be kell vallanunk, az egyáltalán nem happy end még távolinak látszik… de nem szeretnénk túlterhelni a nyájas olvasó törékeny lelkét… Akkor kérném a sisakokat becsa ez alkalommal még mellőzhetők a sisakok, hiszen továbbra sem motorozunk, csak brümmögünk – gyertek, mesélem a végét. Tovább »»

13 július
11komment

NATO, IFA, GLS: játék a betűkkel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenhatodik kiadásában először katonáskodunk egy kicsit: nemrégiben nálunk járt a NATO főtitkára, Anders Fogh Rasmussen, és mi, Magyarország, pontosabban szólva az ezzel ekvivalens Ő Maga sietett kifejezésre juttatni, “nincs erős ország tiszteletreméltó katonaság nélkül”. Gondolom, az erős ország mi magunk lennénk, szó mi szó, duzzadunk, duzzadunk: jövő héten majd átbeszéljük, mit is jelent, hogy sikerült csatlakoznunk Botswana vagy Albánia csoportjához jobbanteljesítő-gazdaságilag. Most viszont azt próbáljuk megvizsgálni, miért is nélkülözhetetlen nekünk egy jó kis hadsereg. Hadseregnyi ember kell majd alighanem ahhoz is, hogy kétséget kizáró módon ellenőrizhessék, a nyaralónkban bulizó emberek a rokonaink-e, netán helybéliek – ha nem, idegenforgalmi adót kell fizetniük akkor is, ha a mi házibulink vendégei és nálunk alszanak. De mi van, ha valaki csak ott van, és nem alszik? Ha alszik, de nem egész éjszaka, csak egy órát az asztalra borulva? Kell-e fizetni a lakásunkon fogadott éjszakázók után is, vagy csak a nyaraló bejelentésköteles? Tudom, baj, és áruló vagyok, ha azt gondolom, ismét egy olyan ügy, amivel sikeresen a halálba zaklatnak majd kétmillió szerencsétlent – és nincs kétségem, hogy százezermilliárdért kiépül majd egy újabb ellenőr-rendszer, aminek hatékony működtetésével sikerül majd beszedni évi kétezerháromszáz forintot, igaz, mellé háromszázötvenezernyi büntetést is. Jó lesz. Végezetül annyit szeretnék megkérdezni csendesen, hogy ha egy csomag postaköltsége valahonnan Magyarországra mondjuk 19 euró, akkor Magyarországról valahová (ugyanoda) miért pont háromszor annyi? Szembeszél van? Vagy tengeráramlás? Vagy csak szopatja az EU a szabadságharcosokat, netán ennyivel jobban állunk mindenkinél? Szombat van, jó reggelt, pajtások: akinek jólesik, kortyolja bátran a friss, jeges Classic-et… Tovább »»

10 július
4komment

A nagy generá tortúra – pasz, szív, pihen ő (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (46 lövet, átlagosan: 6.98 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Az arcomon talán már kicsit látszik így kedd környékén, hogy pihengetek szépen, fent, a hegyen, ahogy annyi barátomnak javasoltam...

Az arcomon talán már kicsit látszik így kedd környékén, hogy pihengetek szépen, fent, a hegyen, ahogy annyi barátomnak javasoltam…

Megtörtént a baj – méghozzá éves nagy motoros túránk második napján, amikor is olasz portyára indultunk bázisunkról, az 1450 méteren álló Obere Roner Kasából, vagyis egy csodálatos, kényelmes, legalább száz éves gerendaházból, ahol június utolsó hetét töltjük, amennyiben csak rajtam áll, 2065-ig biztosan, és ez nem vicc, vendéglátóink büszkék rá, hogy ennyire elégedettek vagyunk velük, plusz az ő részükről is van a bizniszben némi vagány optimizmus. A közmondással ellentétben a baj ezúttal szerencsére egyedül járt: azaz a Kész Laci simán hazaszállított a hátsó ülésen (kétségkívül stabilan feküdte az utat a Pan, dacára, hogy értelmezhető súlyom szinte nincsen), és Jánoska is levergődött valahogy a szombaton épp mogorvább arcot vágó Großglocknerről, amit egyébként másnap hóvihar miatt teljesen lezárnak. A generátornak, s vele a töltésemnek viszont kapáltak: ráadásul nem az enyém volt a meghibásodott alkatrész, hanem a Gyuszáé – az ereimet ugyan nem vághatom fel emiatt, de hogy kellemetlen, az nem kérdés… És az se nagyon kellemes épp, hogy igen gyorsan döntésre kell jutni, mi legyen a motorral, velem, velünk – mindezt úgy, hogy nemhogy internet, de még telefon se nagyon van a hegyen: az idő java részében ez áldás, most viszont nem ártana pár kört futni a világhálón, hogy jobban képben legyünk. De hát ez van: marad az agyjáratás. (Agyról jut eszembe, gyorsan közbeszúrom, mert elfelejtem: hazafelé, szombaton a Kész Laci kiszúrt egy kis szállodát valamelyik kisvárosban, a neve Hotel Adelheid – az egyik piros lámpánál hátrafordul, és elmeséli, hogy elsőre Hotel Apartheid-nak olvasta a cégért, és egy másodpercre még el is gondolkodott, hogyan lehet ilyen hülye nevet adni egy szállodának… na, hogy hazáig röhögök magamban hátul, ugye nem az én hibám…) Este, a már említett fergeteges vacsora után, már az ágyban sokáig tipródom, mit is kéne csinálni: hogy miért nem vetődöm a 3-500 euró közti megoldásokra, az osztrákoknak úgysem tudom elmagyarázni – de vajon lesz-e olcsóbb lehetőség, és ha igen, valóban olcsóbb lesz-e, ha mindent összeadunk… Mindegy: aludni kell – de hogy vasárnap mire sikerült jutnom végül, s hogy hogyan telnek a napok a magasban, arról beljebb szólok őszintén. Tovább »»

08 július
7komment

A nagy generá tortúra – hegyi nyug, alom (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (42 lövet, átlagosan: 6.98 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Történetem főszereplője - a generátor, ezúttal épp a Gyuszáé, kölcsönben nálam, üzemképtelenül

Történetem főszereplője – a generátor, ezúttal épp a Gyuszáé, kölcsönben nálam, már üzemképtelenül

Történetünk egy ausztriai motoros nyaralás krónikája: a barátaimmal, elsősorban is a Körtével és a Kész Lacival évek óta tartó jó szokásunk szerint minden júniusban egy hetet töltünk Tirol és Karintia határán, egy magasvölgyben, 1450 méter magasan álló százéves kis gerendaházban. Szállásunkról naponta portyázunk, 3-400 kilométeres adagokban faljuk be a környékbeli kanyarokat, hódítjuk a hágókat. Idei történetünk első, idillinek is mondható részében szépen megérkeztünk a helyszínre, hogy aztán másnap, szombaton elinduljunk az első túrára, ráadásul mindjárt az egyik kedvenc karikámra, St. Jakob in Defereggen felé, az olasz-osztrák határon át vezető pompás kis szerpentinre, és egyéb csodás környékekre. Alaposan ki voltam hegyezve erre a szép kirándulásra, s minden a legnagyobb rendben is ment, egészen addig, míg észrevettem, hogy a töltésemmel valami gond van… nem kicsi – olyan, amitől nem megyünk tovább… Szerencsére még lendületből találtam egy alkalmas megállóhelyet, egy árnyékos kis parkolót Anterselva di Mezzo falucska szélén – oda fordultam be, aztán már csak várnom kellett pár percet, hogy a sor elején haladók (Körte, Kész Laci és Jánoska) észrevegyék, hogy nem megyek utánuk, és visszaforduljanak. Öt perc se telt bele, már ott is voltak – és mivel látták, hogy addigra leszedegettem a generátoromat takaró fedeleket, kapásból tudták mind, mi a baj. Hogy miért? Mert az utóbbi két hónapom a generátorokról, pontosabban a generátorproblémákról szólt. Szent meggyőződésem, hogy egy nem hétköznapi pechsorozat szenvedő alanya vagyok – barátaim egy része viszont ugyanilyen szentül hiszi, hogy a motorom dögleszti meg sorra a generátorokat: leginkább is azok hisznek ebben a verzióban, akiktől kölcsön kaptam egy-egy generátort. Például a Gyusza. Akinek azért minimum számít a véleménye… Azért elmondom sorban, kicsit unalmasan, mi is történt mostanában – hamarosan úgyis eldől, mi a helyzet, mivel épp ma megjött egy új generátor Németországból: de erről majd később. Most jöjjön a vesszőfutás, aztán a szombati nap további része, utazásom a Kész Laci mögött, és hasonló szörnyűségek. Bent minden. Tovább »»

04 július
7komment

A nagy generá tortúra – kibontakozik a baj (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (43 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Az álombrigád az álomdíszletben - plusz a Jánoska, de ő pont fotózott...

Az álombrigád az álomdíszletben – plusz a Jánoska, de ő pont fotózott…

Mert igenis megérdemeltük, de nagyon: kiszakadtunk a hétköznapokból, és nyolc napra, mi több, nyolc éjszakára elhúztunk szokott bűnbandámmal, azaz a Körtével és a Kész Lacival, és további nagyon fontos kapcsolódó rokonokkal és barátokkal Ausztriába. Karintia és Tirol határán, az olaszokhoz is közel, Mörtschach falucskához van a legközelebb az a szép, erőteljes hegy, a Pirkachberg, ami mögött, egy kétezres hegyek övezte magasvölgyben, 1450 méteren található kedvenc alpesi szállásom, az Obere Roner Kasa, egy száz év fölötti, szinte magányosan álló gerendaház – odabent teljes tisztaság, egyszerűen, de kényelmesen berendezett szobák, melegvíz, modern nyílászárók, fantasztikusan felszerelt konyha, fatüzelés… ja, hát persze hogy tüzelni kell, este optimális esetben is bőven tíz fok alá süllyed a hőmérséklet, de például az idén, ha jól emlékszem, június 26-án, szerdán reggel igazi, félreérthetetlen havas esőben is álldogáltunk a ház előtt, és picit mintha ideges is lett volna a hangulat abban a negyedórában, amíg zuhogott… Merthogy azért nem esett volna jól, ha netán motorral, hóban kell leevickélnünk a hegyről. Igaz, én megveszekedetten nyugodt voltam: az én motorom ugyanis nem állt a kis udvarban – akkor még Olaszországban, egy féltető alatt hiányoztam neki eszméletlenül, és ő is nekem, bevallhatom. Volt egy kis gondom, elmesélhetem? Legendásan találékony olvasóim nyilván látják a (II.) jelzést a címben – s ebből alighanem ki is logikázták már, hogy lehet egy első része is ennek a kis úti beszámolónak: így igaz, a felvezetőben az ORK-ig vezető mintegy hatszáz kilométerről esett szó, amit természetesen az én jól megpakolt motorom is vígan teljesített a Jánoskáé meg a Kész Lacié mögött. Körte és Körténé Gyöngyi nem tartott velünk: ők két órával később indultak, másik útvonalon jöttek, ám aztán a vakszerencse és/vagy a zseniális szervezés és motorozás következtében délután, húsz kilométerrel a cél előtt úgy, oly olajozottan, szinte flegmán találkoztunk össze, hogy azt soha nem tudnánk elméleti síkon leszervezni, tán még ha közben folyamatos telefonkapcsolatban lennénk se. Vettünk pár sört, ittunk is egyet-kettőt, aztán ledőltünk: másnap pedig elindultunk egyik kedvenc kinti túrámra, az olasz-osztrák határhoz, St. Jakob in Defereggen után. Hogy jó ötlet volt-e, már mondom is, valaki nagyon rá(m)húzta a szívatót, gyerünk…  Tovább »»

29 április
8komment

Bojgás az világba – mentősereg és happy end (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hazafelé még ez is belefér - egy kis napfürdő a Balaton partján

Hazafelé még ez is belefér – egy kis napfürdő a Balaton partján

Minden úgy indult, ahogy szokott – “Rutinműtét”, mormolta magában dr. Boda, miközben felkászálódott a piros Gold Wing bakjára, s csatlakozott az orvoscsoport másik két tagjához, Kész professzorhoz és dr. med. univ. Körtéhez, hogy megtartsák éves rendes, tavaszi konzíliumukat és a vándorkongresszust, az ausztriai Rechnitz környékén. “Szikét” – mondta tömören Kész professzor, miközben levágott egy kanyart a pompás osztrák szerpentinen… “Törlést” – nézett szemrehányóan Körte doktor egy kanyar közepi olajfoltra, persze már Magyarországon. “Segítsetek… klinikai halál!” – mondta halkan dr. Boda orvostársainak az őriszentpéteri Bognár fogadó parkolójában, miközben igyekezett feltárni a sebet, azaz lepattintotta az oldaldeknit a Gold Wingről. Hát valahogy így esett: először is vasárnap valóban megadta magát a motorom, a konzílium egyöntetűen úgy gondolta, a három éve javított generátor torka vérzett be. Két kollégám késő délután hazahajtott, én pedig, a Bognár mellett lakó, megejtően kedves Rolandék garázsában szereztem remek éjszakai szállást a motornak, megkértem Boda jr-t, induljon el értem, aztán unalmamban elindultam, s előbb az őriszentpéteri városközpontban töltöttem el egy kis időt, majd nekiduráltam magam, és átsétáltam Nagyrákosra, a következő településre. Bölcs húzásnak bizonyult, tekintettel arra, hogy Boda jr. épp a másik irányból érkezett – a végén viszont minden jóra fordult, s este tizenegykor beléptem kedvenc kis lakásomba. Másnap, azaz hétfőn kora délután gyorsan levizsgáztunk a Körtével buszos KRESZ-ből, aztán elkezdtük a kedd reggeli mentőakció előkészítését. Ha nem láttatok még ilyet, szívesen elmondom, hogy megy: fáradjatok utánam. Tovább »»

25 április
10komment

Bojgás az világba – a nagy zarándoklat, Nagyrákosig (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tavasz, művészi képek, séta az Őrségben

Tavasz, művészi képek, séta az Őrségben

Régóta tudom Murphytől, hogy ami elromolhat, az el is romlik, viszont huszonnégy éve vettem Belgiumban az első Gold Winget, ami most harmincöt éves mindössze, és köszöni szépen, jó egészségnek örvend – majd 2008 őszén, a korszellemnek megfelelően az ebay-en, csak képek alapján, Amerikában megvettem a nagy testvért/álmot, az ezeröcsit, kicsivel kevesebb, mint az itthoni ára feléért, és pont annyiért, amennyit innen-onnan sikerült összetarhálnom családilag. Szóval tudtam a Murphyt, de úgy gondoltam, elég jól ismerem a GW-et, és úgy gondolom ma is – és tudtam-tudom, hogy soha nem romlik el. És kész. És hiába mondtok akármi mást, ez a helyzet. Jó: három éve tényleg elpattant a generátorban valami drót – kerek egy héttel azután, hogy megjártam a Dunaújváros-Toulouse-Párizs-Dunaújváros matinét, szűk négy és fél ezer kilométert egy hét alatt, abból négy nap Toulouse… kicsit jobban örültem ennek az időzítésnek, mint ha mondjuk a Szajna völgyében kellett volna megoldanom a helyzetet, ahol köztudott, ha valaki az akcentusodból kiszúrja, hogy nem vagy született francia, csak aljas indokból anyanyelvi szinten tanultad meg a nyelvét, lenéző félmosollyal már sarkon is fordul és ott hagy… én meg annyit tudtam volna mondani franciául, hogy “Goldvinzs zseneratőr kaputt…”, és lehet, hogy ez ott nem lett volna elég. De nem is ezt akartam mondani: hanem azt, hogy vasárnap, amikor a Körtéékkel elmentünk az Ausztriában található, pompás 56-os útra tavaszköszönteni végre, hazafelé újra csak elment a töltésem. Az intelligens/érző lény motor persze ismét addig vitt, hogy ne legyen nagyon nagy a gond: az őriszentpéteri Bognár fogadó parkolójától húsz méterre fogyott ki az áramom, és tudtuk, a motor ezúttal ott marad egy kicsit. És vele maradtam én is (pontosabban ő, a helyszínen gyorstalpalón megismert, a Bognár tőszomszédságában lakó Rolandnak, kedves szüleinek, továbbá kedvesének köszönhetően egy pompás garázsban), a többiek meg szépen elindultak hazafelé – felém meg Dunaújvárosból moccant Boda jr. egy autóval, hogy valamikor majd én is hazaérjek… Volt tehát nagyjából három órám: fáradjatok  beljebb, és elmesélem, miféle haszontalanságokkal töltöttem el a hirtelen rám zuhant, gyalogos szabadságot… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz