Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


05 november
2komment

Kukurikúúú, Ferenc pápa! Add vissza Teddyt, vagy…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchatodik kiadásában megszólítjuk a katolikus egyházfőt – áh, mit meg-, hát egyenesen felszólítjuk Ferenc pápát: Kukurikúúú, Ferenc pápa, add vissza az új-zélandi tanár néni játékmackóját!!! Máskülönben nagyon nagy gond lesz, de frankón. Az említett mackót, Teddyt ugyanis egy svájci gárdista se szó, se beszéd, egyszerűen kikapta az európai körutazáson pallérozódó derék tanerő kezéből. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Teddy igazából a tanárnő kedvenc osztályához tartozott: épp azért hozta magával, hogy egy csomó fotón szerepeltesse – erre tessék, szerencsétlen kismackó most ott hever a Vatikán valamelyik bugyrában, a fokozottan terrorveszélyes iparcikkek karanténjában. Mi sem természetesebb, mint hogy a gyerekek máris írtak pár szívhez szóló levelet Ferenc pápának. Akármibe lefogadom, hogy ha valaki, hát ő ki fogja szabadítani a macit, és szépen hazaküldi. A propos, itthon, azt hiszem, minden rendben. Múlt héten még volt pár apró hiányosság a Nem, Yeti Egy-öt Működ és Rend Szerében, de mára beforrt az utolsó hajszálrepedés is, azt kell mondanom: a kormany.hu-n (amire, mint autóbuszvezető, én tiszta, nyílt tekintettel, nomen est omen szaklapként tekintek) is közzétették azt a tervezetet, amely egy kormányrendelet módosítását célozza. Ha a nagyívű terv megvalósul, születési dátumunkhoz igazodhat a jogosítványunk érvényessége. Köszönjük, tisztelt vezetőség. Azt hiszem, egyetérthetünk: kész vagyunk mindennel, több dolog itt nincsen, Magyarország feloszlathatja magát, amúgy is a csúcson kell abbahagyni. Ezerszer megvitattuk már a kivilágítatlan dunaújvárosi gyalogátkelők és utcák tragikusan szomorú ügyét – most nem is ezekről lesz szó, nem mintha lenne valami fejlemény, oké, fel volt/van/lesz túrva itt-ott az utca, tizenöt vagy hány helyen plusz kandelábereket helyeztek el, ha akarjuk, hihetjük, hogy valami érdemben is történik, de ez nem az… Valamelyik nap viszont, miután megálltam elengedni egy járókelőt, úgy ment el mellettem egy ifjú hölgy a zebra előtt, hogy csak úgy suhogott – fényes nappal egyébiránt. Utána eredtem, utol is értem – bár hagytam volna inkább a francba az egészet: olyat válaszolt, amitől szerintem pár millió szegény kis agysejtem a helyszínen felrobbant… Nyitom az ajtókat, nyugodtan jöhettek, itt, minálunk minden világos. Tovább »»

Hirdetés
17 szeptember
6komment

Amióta rendszeresen jógázok / Törnek elő belőlem a jó gázok…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincadik kiadásában az orosz Gazdasági Biztonság és Korrupcióellenes Harc Központi Igazgatóságát, avagy közkeletű nevén a korrupcióellenes ügynökséget irányító Dmitrij Zaharcsenkóval ismerkedünk meg néminemű részben. Ha például a derék főtisztviselő anyagi helyzetét vizsgáljuk, elmondhatjuk, a napokban feltárt jelekből kiindulva, nem (volt) rossz. Először, pár napja Dmitrij nővérének lakásán találtak meg egy házkutatás során 122 millió dollárt, na még egyszer, szóval százhuszonkétmillió amerikai dollárt meg kétmillió eurót, egy zsákban. Nagyjából olyan 34 milliárd forintról beszélünk. Mulattató. Ám mielőtt pálcát törnénk Zaharcsenko (hadd mondjam el még egyszer a tisztánlátás kedvéért csupán: az orosz korrupcióellenes ügynökség vezetője) felett, gondolkodjunk el kicsit, mi is a helyzet mifelénk… Hát például az, hogy Matolcsy bácsyba, a Nemzet Szeme Fényébe, ellő-adóművészbe és könyvíróba, reneszánsz emberbe tiszta szívből beleszeretett egy kollegina. Persze a kommunisták már ezért is kikezdték: a sok kielégítetlen, lihegő kanliberális nem tudja elviselni a konzervatív bankszakemberek boldogságát, megérteni az ezoterikából ismert tízmilliószoros napok fontosságát. És talán bizony Matolcsy mester tehet róla, hogy a 32 éves jógaoktató és nemzetközi titkár elég szépen keresett??? Olyan 1.7 millát? Na aber bruttó!!! Hopp… És az anyukája is dolgozgatott, mind a hat MNB-s alapítványnak könyvelt meg számviteli szolgáltatást nyújtott, olyan évi 26 millióért. Apropó: emlékszünk még, hogy ezekbe az alapítványokba úgy 260 milliárd forint közpénzt töltikéltek? Azután persze a közpénz szépen elveszítette jellegét, az örökbecsű Kósa-együttható szerint… Én viszont nem veszítettem el semmit – pontosabban olyasmit csináltam, amit (eddig) viszonylag ritkán: pár óra keménykedés után feladtam egy acsarkodóssá fajult vitát valamelyik nap a neten, és ettől olyan fenemód jó érzésem lett, hogy el se tudom mondani… Na jó… dehogynem tudom… De tényleg: rájöttem, tökéletesen felesleges mindig győzni – illetve nem is biztos, hogy egy vitás helyzet csak “győzelemmel” meg “vereséggel” végződhet. Ideje lenne talán átgondolni pár kategóriát az életünkben: ebben a pattanásig feszült… csúnyábbat mondok: feszített országban, biztosan tudom, különösen lenne értelme… Tovább »»

31 október
6komment

Az etióp kapcsolat

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenharmadik kiadásában elküldjük a jó bánatos magyar francba a WHO-t: a szervezet jelentéséből világosan kitűnik, hogy a világ tényleg ellenünkre tör, ezt máshogyan már nem magyarázhatja senki ember fia – most már nem kevesebbet akarnak bemagyarázni, mint hogy a kolbász meg a szalonna rákot okoz. De oké, rendben van, ám legyen úgy: megkérdezhetem szépen, tudna-e valaki csak így hirtelenjében egyetlen olyan tárgyat, anyagot, továbbmegyek, fogalmat vagy bármi egyebet mondani, ami nem okoz??? Emlékszünk-e még, amikor sok évvel ezelőtt egyszer csak behozták a tojást, mint fő bűnöst a koleszterinért meg úgy általában mindenért? Olyan rántottákat ettünk, csak úgy suhogott, és úgy két évre rá, emlékszem, a kedves tudósok elnézést kértek a világtól, és rehabilitálták a tojást… És a marhavész… no de nem lövök el mindent már a bevezetőben… Több város mellett Addisz-Abebába is keres külgazdasági attasét a külügyminisztérium, méghozzá a profession.hu álláskereső oldalon hirdetve – na most nem állítom, hogy nagyon szívesen hagynám abba a buszvezetést, de a másik régi hobbim az attaséskodás, úgyhogy azt hiszem, egy levelet mindenképpen megér a dolog, Szijjártó Péterrel amúgy is egy csomó ponton szinte megegyezik az életpályánk, például az én szüleim is sokszor segítették az előrejutásomat, hirtelen az jut eszembe, amikor 12 éves koromban vettek egy fantasztikus, szovjet, úgynevezett félverseny kerékpárt, ha jól emlékszem 40 vagy 45 millióért… Szerencsére, mint talán szilfid alkatomon mind a mai napig látszik, Etiópiában nőttem fel, ezért igen kiválóan ismerem az ottani gazdasági viszonyokat, az üzleti környezetet, és természetesen a kétoldalú gazdasági kapcsolatok terén is vannak nagy ívű elképzeléseim. Végezetül kedvenc Párducomról, a Kék Villámmal azonos istállóban futó autócskámról ejtek pár szót – a sors meg az idő úgy hozta, hogy szerelőhöz kell vinnem, különféle apróbb, tervezett beavatkozások várnak rá. Először egy főváros környéki, legendás márkamágus vizsgálta meg a kis testet, aztán olyasmiket mondott, amiktől lefagyott a software-em, kis híján dobtam egy hátast, és pár napon át okosabb volt nem hozzám szólni… Végül persze megtaláltam a megfelelő megoldást, a neve Bács-Kiskun megye, ahol még máshogyan, sokkal egészségesebben gondolkoznak a világ dolgairól, s ahol egy kitűnő barátom, nem mellékesen autószerelésben szintén verhetetlen szakember rendel. Na, ő szerencsére tudott olyasmit mondani, ami visszahozta az életkedvemet… Vörös húsok, diplomaták, párducgyógyászat – csak nálunk, e héten is, ahol lenni szokott, beljebb. Tovább »»

01 március
14komment

Hej, élet, élet, Courbet-élet, ez aztán az élet…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (35 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencedik kiadásában Ukrajnába látogatunk, egészen pontosan egy helyi fotóblogposzt nyomán kicsit benézünk a Janukovics prezihez hasonlóan szintén házán kívül tartózkodó főügyész viskójába, és eltöprengünk azon, vajon miért nem elég semmi, de tényleg semmi egy szinten túl – más szóval, miért olyan az ember, amilyen, avagy tényleg mindenkit totálisan bekattant-e a hatalom/korrupció/pénz/általános bemocskolódás koktélja. (Igen.) Itthon, természetesen tök másról jut eszembe, 4.5 milliárd forintért vásárolt meg egy festményt, jelesül, feltehetően egy Courbet-aktot a felső vezetés, azt hiszem, bárki könnyen megértheti, erre volt még égető szükség – és azt is pontosan el tudom magyarázni, miért kell havi hatszázezres benzinpénzt fizetni Kövér házelnöknek, miközben két szolgálati autót is tankolunk neki, az egyiket magáncélokra használja, a másikat a köz érdekében, és akkor… izé… ott van még a hat kiló. A magam részéről alig-alig találok benne kivetnivalót, de lehet, hogy az se az. Maradunk még a közlekedésnél – azt hiszem, elértem a gödör aljára: múlt héten kis híján megvert egy furgonos kolléga, akit magam elé óhajtottam tessékelni. Bevallom, elég sok mindenhez hozzászoktam az elmúlt harmincpár évben, amióta vezetgetek, össze sem rezzenek már például a gyalogosok sanda/sértődött pillantásain, amikor átengedem őket a zebrán vagy bárhol – de hogy azért kezdje rám az öklét rázni valaki, mert hagyom bekanyarodni, na, ez egy kicsit nekem is szokatlan. Azért teszek még egy próbát: mindenkit be(ljebb) engedek, az ára egy katt, tessék. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz