Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 november
2komment

Illiberális séróbárók alkonya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhetedik kiadását nem akárhol indítjuk: Észak-Koreába invitállak benneteket. Az illiberális demokrácia orbáni eszményét megalkuvásmentesen csúcsra járató Kim Dzsongun birodalmában ismét nagyot dobtak, ha hinni lehet a híradásoknak: a legújabb parancs most éppen az, hogy minden észak-koreai férfinak (legalább közelítőleg) olyan hajat kell készíttetnie, mint amilyen a Kedves Vezető fantasztikus fejét díszíti, egyedül az előadóművészek dönthetik el, milyen frizurát engednek meg maguknak – persze nyilván nekik is ügyesen meg kell indokolniuk, az adott hajviselet mennyiben járul hozzá a széles néptömegek igényes, nemzeti műveltséget is emelő szórakoztatásához. Hogy azért némi tényleges kultúráról is szót ejtsünk: Törőcsik Mari a héten volt nyolcvanéves – miközben ez úton is gratulálok a művésznőnek, felhasználom ezt a remek és örömteli alkalmat arra, hogy elmeséljem, vele is olyan fura a kapcsolatom, mint többekkel, hogy tudniillik valami rejtélyes és megmagyarázhatatlan oknál fogva igen nehezen viselem, ha például magánemberként vagy egy portréműsorban nyilatkozik, viszont soha nem feledhetem például a Száz év magány szolnoki csodaelőadásában, amikor is Garas Dezsővel együtt mutatták meg, hol találhatók a színházművészet csúcsai… Szim- és antipátiák – egyebek mellett azért is csodálatos a művészet, mert feledtetni tud mindent, de tényleg mindent. Csak a pillanat van, a varázslat, a csoda – az összes többi csak akkor jut eszünkbe, ha kijózanodtunk… A végére pedig egy kis szolgálati, csipetnyi öntömjénnel, ahogyan ez már lenni szokott: ha már magamat se dicsérem, ugyan kitől várhatnék bármit is – a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának meghívásának tettem eleget egy bő hete: szokásos kis bohócműsorommal igyekeztem pár szórakoztatónak hitt percet szerezni néhány tucat igen fiatal lelkű hölgynek és úrnak, és büszkén mondhatom el azt is, hogy kedves közönségem jóságának köszönhetően újabb édesség-adományt vihettem még aznap este a kórház gyermekosztályára, ahol ugyan a nővérkék és orvosok kezdetben kicsit bizalmatlanul méregettek, de aztán kiderült, jó szándékkal érkeztem, s ők örömmel vették át az ajándékot… Borbélyházi hajtalankodás, színházi varázs, rendkívüli gyereknap – szokás szerint csak nálunk, csak mindenkinek, aki olvassa… Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz