Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 október
3komment

Sofibák a düsseldorfi Hotel Rakparton (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Esti életkép - már a düsseldorfi Rajna-parton, kissé túl egyszerű szállásunkon...

Esti életkép – már a düsseldorfi Rajna-parton, kissé túl egyszerű szállásunkon…

Bocsánat és oppardon: tudom, jó darab idő eltelt, mióta utoljára első buszvezetési megbízatásomról szót ejtettünk – mentségem nincs, csak annyit mondhatok, volt néhány olyan dolgom, amiért egyesek hajlandóak voltak fizetni, vagy minimum ígéretet tenni rá, hogy fizetni fognak, ezeket eléggé el nem ítélhető módon előre vettem, és a jövőben is kénytelen leszek így tenni… Most felidézem tehát kicsit az emlékeket: még a napsütéses szeptemberben történt, hogy Zoli kollégámmal, nagyon hamarosan, a későbbiekben és azóta is barátommal, egy Mercedes Tourismo fedélzetén megindultunk a baráti Németország felé. Egy remek brigádot, színpadépítő szakembereket vittünk Berlinbe, majd Düsseldorfba – mit hoz a sors, épp egyik hatalmas kedvencem, a The Wall című Roger Waters-produkció, a rocktörténelem halhatatlan előadásában dolgoztak a srácok. A sztori első részében, ha még emlékeztek, egy métert se tettünk meg – csak arról a sokkhatásról próbáltam zengedezni valamit, ami akkor éri a zöldfülű sofibát, amikor szombaton megtudja, hogy vasárnap útra kel… és életében először (legalábbis utasokkal) nem a busz hátsóbb traktusaiban, hanem legelöl, a vezérállásban tölti majd az időt… A folytatásban megosztottam kedves olvasóimmal azt a semmihez nem fogható pillanatot, amikor először ültem a kormány mögé, aztán ahogyan Berlinben a szállásunkra navigáltam tizenkét méteres bálnánkat… És jött az a rész, amiben egy majdnem teljesen szabad napunkról, továbbá a szállásunkul szolgáló Jugendherbergéről, és vezetőjéről, a magyarokat nagyon kedvelő Frau Scholzról meséltem pár bekezdésben – és persze arról, hogy ezen a napon, hétfőn este mindösszesen úgy öt kilométer megtétele vár ránk: a srácokat kell átvinnünk a Hertha stadionjába, nem azért, mert lusták, sokkal inkább a cuccuk sok. Sima ügy, mehetünk – persze, elkísérhettek, ha tetszik, utána, másnap meg irány Düsseldorf… Tovább »»

Hirdetés
02 október
6komment

Sofibá(k) szabadnapos(ak) (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Zolival a busz előtt, az olimpiai stadion területén, azaz a Hertha bázisán

Zolival a busz előtt, az olimpiai stadion területén, azaz a Hertha bázisán

Hol is tartottunk, kedves utasaim? Ja, igen, tudom már: egy napos otthoni izgalmak után Budapesttől vasárnap estére egészen Berlinig jutottunk, még egy cottbus-i kitérő is belefért az útba – ezért szerencsés, ha hosszabb utakat két gépkocsivezetővel ír ki a fuvart szervező szakember… no meg azért is, mert a zöldfülű sofibák számára nagyon is hasznos, ha a tapasztaltabb kolléga türelmesen elmagyarázza, mit is kell pontosan írni a menetlevél rubrikáiba; rákérdez, megfelelő állásba kapcsolta-e a kedves Mr. Green a tachográf választógombját; a pihenőkben pedig pár aktuális jó tanáccsal látja el, példának okáért felhívja legendásan éber figyelmét, hogy mindig nagyon figyeljen az előre kilógó, ezért aztán erősen sérülékeny tükrökre… mert ugyebár egy több mint tizenkét méter hosszú buszt jobb tükör nélkül vezetni, minimum bevállalós produkció. De mondhatnám máshogyan is. És azért is jó, hogy Zolival ketten vagyunk ezen a túrán, mert egyrészt ellát a fenti bónuszokkal, iszonyú sokat segít mindenben, miközben soha, egy hangos szóval se szól bele abba, amit csinálok – másfelől pedig… hát egészen egyszerű, gyerekek… mert én vagyok a másik sofibá, és ily módon begereblyézhetem az első… mondjuk 6-800 kilométeremet, aminek egy része nem is annyira sima… Átvágni az esti Berlinen a Mercedes-szel… nyami… kevés dologgal összevethető élvezet és élmény. No de: a lényeg, hogy simán (na jó: a gps habozása miatt egy körforgót alaposabban is megmutatok a srácoknak, de csak kétszer nyomjuk le a kört – ennyi meg azért bele kell férjen) megérkezünk a Berlin egy külsőbb kerületében található bázisunkra, egy úgynevezett Jugendherbergébe, azaz ifjúsági szállóba, ahol egy ötven-hatvan éves, szigorú arcú, de arany szívű hölgy, maga Frau Scholz intéz minden ügyes-bajos dolgot. És, Frau Scholz, ámulatomra, nagyon jó véleménnyel van a magyarokról… s hogy hogyan teszem még elvakultabb rajongónkká… nos, ezt is megosztom veletek odabe’. Nyomom a csengőt, fejezzük be a beszállást, kérem… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz