Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


18 július
5komment

Fáradhatatlan kutatók, klasszicista villában

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.31 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvennyolcadik kiadásában jó kis hippiket invitálunk képzeletbeli színpadunkra: épp a napokban olvastam arról a nem kicsit szórakoztató, hatvanas évekbeli pletykáról, mely arról traktálta a minden ilyesmire roppant kihegyezett közönséget, hogy a banán héjában található (és igencsak bonyolult eljárással ki is nyerhető) a bananadine nevű pszichoaktív szer… Az őrületes kacsa szép kis kört repült és hápogott be annak idején: végigszaladunk rajta, és egy éles kanyarral még örök kedvencemet, a nagyszerű Mark Twaint is beszólítjuk – a Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot? című kisnovellán ezredszer is könnyesre röhögtem magam… Na, ha már könnyes a szemem, evezzünk honi vizekre: a hónapról hónapra több állami pénzt kuncsorgó Fekete György, az úgynevezett Magyar Művészeti Akadémia amulettes feje jövőre már 6.6 milliárdból fizetheti a gittegyletébe szép pénzért becsatlakozott lánglelkű művészeket. Tudom, pite az éves összeg, maximum egyetlen, közepes államtitkári korrumpálásra lehet talán elegendő, de megnyugtatok mindenkit, lesz ez még a duplája is, mindegy, persze azért titkon reménykedem, hátha mégsem. Ja, tudom fokozni: 174 és fél millió megy a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet működésére, további 143.2 millió pedig e múlhatatlan fontosságú intézmény székhelyének (még 2013-ban megkapták a Budakeszi úti, mondjuk úgy, mérsékelten csúnya Hild-villát) felújítására. Most pedig valaki azonnal legyen szíves, és kérdezze meg tőlem, hogy az elmúlt évek során immár százmilliókat kapott “kutatóintézet” hol is tart a módszertani elmélyülésekben… Jól sejtitek, igen – de odabent válaszolok is… Végül Sándor bácsit mutatom be egy kicsit mindenkinek, akivel a Vasmű úton, a motorom mellett elegyedtünk szóba, elvileg egy kérdés tisztázása erejéig – hogy aztán persze egy bő órán keresztül szórakoztasson egyrészt nem hétköznapi élettörténetével, másfelől pedig lenyűgözzön azzal a pompás és pofonegyszerű filozófiával, aminek mentén ez a folyton mosolygós, szellemes örökifjú a kezdetektől elégedetten és boldogan éli az életét, mind a mai napig és evör. Étel- és életreceptek, banándrog és nem kevésbé pszichedelikus George Black-show a mai HL-ben: kérnék egy határozott lapozást, most. Tovább »»

Hirdetés
15 június
8komment

Nyelvművelés, akadémiai fokon

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenkettedik kiadásában először egy osztrák atyafi, közelebbről egy banktisztviselő kínos kalandját járjuk körbe kissé: az illető, szállítás közben defektet kapott, s kerékjavítás közben egy patakba ejtett 90 ezer eurót… A hatóságok csak háromezret találtak meg a parton, viszont… emberek… tudjuk a patak nevét… tudjuk, melyik folyóba ömlik… s tudjuk, hogy ez a folyó a Dunába… a többi alighanem sejthető, a magam részéről megkezdem a figyelőszolgálatot. Aztán: azt már viszonylag régóta tudjuk (és, remélem, polgártársak, helyeseljük), hogy szerény, 150 (rendes), illetve 100 ezer (levelező) forintos havi járadékot kapnak a Magyar Művészeti Akadémia tagjai – örömteli újdonság, hogy hamarosan az elhunyt tagok rokonai is jogosultak lesznek némi kis zsére. A magam részéről remélem, hogy a dolog nem marad ennyiben, és hamarosan az elhunyt és az el nem hunyt tagok (igazolt) barátainak, szomszédainak is csurran valami – mi tagadás, tarthatatlan állapot, hogy rendes nemzeti konzervatívok úgy nyomorogjanak, mint a többi közönséges magyar, csak mert esetleg kimaradtak a trafikból vagy az iskolagyümölcsből. Végül gurulunk egyet a Pincesoron, amely kevesebb mint négy hónap alatt hipp-hopp elkészült – a munka megrendelője a legendásan korrekt DVCSH Kft. volt, így aligha véletlen, hogy a kivitelező csak  előleg után látott munkához, május 22-én: a vége fenomenális lett, tiszta szívből gratulálok annak, aki így átvette, de megengedem, lehet, hogy az én igényeim túlzottak… És végül is annak idején az erdei tornapályától az Ifi presszóig vezető külső sávot is átvette valaki, tudjuk, azt a fehér betonost, amiről még a busz is bejön a belsőbe, ha nincs forgalom, olyan pompás. Azt ki is állította olyan szépen helyre? Ja… ha jól emlékszem, azt is a DVCSH… Ebből is látszik, hogy vannak még nagy véletlenek. Az viszont nem véletlen, hogy ma is kész a Classic: aki nem hiszi, olvassa csak el… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz