Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


24 március
4komment

Újabb ellenzéki etűdök a kormánykottából

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvankilencedik kiadásában annak az európai uniós pályázatnak a hírével indulunk, amelyre magyar települések is nevezhetnek: találtam olyan itthoni falut, amelyik erre sem lesz jogosult, de erről majd beljebb bővebben. A wifi-hotspotok kiépítésére kiírt pályázatra már regisztrálhatnak a települések, 2020-ig összesen nyolcezer önkormányzatot támogat az unió, ez lesz a WIFI4EU-hálózat, amely ingyenesen biztosít majd vezeték nélküli internetes elérést, s a majdani felhasználóknak nem kell megadniuk személyes adataikat. Ha egy normális országban élnénk, tulajdonképpen örülhetnénk is: ettől ebben a pillanatban elég messze vagyunk, így hát azt kell gondolnom, ez a pályázat sem zajlik majd máshogy, mint az összes többi szokott – mellesleg mi egy olyan helyen élünk, ahol az antigravitációs készülék után nem sokkal, jelesül tavaly feltalálták a levelezőprogramot is, ez az onbox, amely lényegében a freemail más néven. De miért? Matolcsy György fia, Ádám kicsivel korábban “megvásárolta” az origót és vele együtt a freemailt, majd közvetlenül ez után egy gyönge 340 millás állami támogatással sikerült feltalálni a melegvizet, vagyis megalkotni a nemzeti levelezőrendszert. A gmail a sarokban reszket. Hogy bármi is normálisabb lehet itt a belátható jövőben, sokak szerint még Hódmezővásárhely ellenére is csak illúzió – de még ezt a remegős délibábot is igyekszik légkalapáccsal szétverni lényegében minden ellenzéki párt. Abban lényegében mindenki egyetért, hogy a jelenlegi “kormányzat” leváltása csak teljes ellenzéki egységgel képzelhető el: nos, ebből mindeddig annyit sikerült összehozni, hogy az LMP múlt vasárnap beballagott a DK irodájába, de már a megbeszélés utáni sajtótájékoztatót se bírták ki közösen. Lemenőben az LMP-s Vágó Gábor képviselőjelölt figyelmesen összefoglalta a velőt: azaz hogy kaptak közepesen száraz pogácsát, whiskyt azonban egy cseppet sem, Gyurcsány viszont részeg volt, a szó szoros meg átvitt értelmében is, bármit jelentsen ez. A DK-elnök feljelentéssel fenyegetőzött, mire később Vágó nyilvánosan bocsánatot kért. Kezdésnek azért nem rossz. Van még szűk három hét. Szerintem fasza. Múlt heti közszolgálati kiruccanásunkat eredményesnek kell mondanunk, sokfelől sokféle véleményt és hozzászólást kaptunk: akkor a besurranó/trükkös tolvajok ténykedésével foglalkoztunk, s egy, az ügyben szakértő barátomra hivatkozva bátorkodtam például azt is megemlíteni, sajnos a lépcsőházi kamerák nem igazán emelik a biztonság szintjét. Természetesen van még egy barátom e szakterületen, aki felhívott, és szépen elmondta, dehogynem – pár újabb sorban tehát az ő értékes véleményét is közreadjuk. Hotspotok, ellenzéki befeszülések, önvédelem odabe’.  Tovább »»

Hirdetés
17 március
6komment

Nyolcmillió nemzetáruló: osztály, vigyázz!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.52 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannyolcadik kiadásában Szlovéniára vetünk pár érdeklődő pillantást: szomszédunkban a napokban lemondott Miro Cerar miniszterelnök, mert a szlovén legfelsőbb bíróság megsemmisítette egy korábbi népszavazás eredményét, amit történetesen egy vasútvonal egymilliárd eurós fejlesztésével kapcsolatban indítottak. A bíróság leginkább azon akadt fenn, hogy a kormány állami pénzből, részrehajlóan kampányolt a referendumot megelőzően… hm… látjátok, vannak még olyan elmaradott fertályai a világnak, ahol megtörténhet ilyen csúfság – nem mindenhol olyan mértéktartó, visszafogott kormányzás folyik, mint Magyarföldön, és hát ki kell mondanunk azt is, vannak nyámnyila, anyámasszonykatonája politikusok, akik egy ilyen csipcsup helyzetben inkább gyáván megfutamodnak, semmint továbbra is feláldozzák magukat imádott népük oltárán, csak hogy teljes golyóállómellény-szélességgel megmenthessék a hazát a veszedelmektől, melyek számosak, illetve, a kampányidőszak vége felé közeledve egyre inkább úgy tűnik, számtalanok. A mi generálisunkat viszont nem ilyen lemondós fából faragták: történhet bármi, nyílhat akárhány új front a folyton ellenünk fenekedő, rohadt világegyetemben, ő aztán nem lankad, mi több, egyre keményebb – rövid, de annál velősebb összegzést adott március 15-e ürügyén arról, igazából mi is vár ránk, vagyis úgy nyolcmillió nemzetárulóra április 8. után, ha ránk köszönt végre a totális demokrácia. Én azért azon is elgondolkodtam valamelyik este, mi jöhet akkor, ha netán az ellenzéki szavazatok lesznek többségben: lehet, hogy már megint az én készülékemben van a hiba, és persze kötelező azt kívánni, ne legyen igazam, de a csodálatos, 2006-os “forradalom” óta valahogy nem igazán tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy akkor szabadul el itt igazán a pokol… Végül kissé átmegyünk közszolgálatiba, és igen komolyra fordítjuk a szót – pár hete épp itt, a lépcsőházunkban is járt két igen jó szándékú, szociálisan érzékeny hölgy: az egyik ajtószomszédomhoz, egy idős bácsihoz sikerült bejutniuk a pont száz éve ismert “trükkel” – ahogy kinyílt az ajtó, lehengerelték, egy perc alatt bent voltak, elmondtak valami mesét, aztán egyikük szépen lefoglalta a bácsit, a másikuknak épp ki kellett mennie, csak a lényeget mondom, nagyon sok pénzt vittek el, sajnos egy nagyon nyilvánvaló és kézre álló helyről. És véletlenül azt is tudom, nem ez volt az egyetlen helyszín, ahol kábé aznap jártak. Természetesen elkezdtünk gondolkodni, mit is kéne csinálni, hogy megelőzzünk még egy ilyen esetet, legalább itt, a házban: sajnos, mint majd látjátok, ki fog derülni, az egyetlen megoldás, ha gyakran beszélünk a dologról a leginkább veszélyeztetettekkel, az idősebbekkel – minden más, mint például a lépcsőházi kamera, szomorú, de tény, pénzkidobás. Puha szlovén, kemény magyar mineln, zárdazajtót – pár hét kihagyás után újra itt vagyunk.  Tovább »»

10 február
3komment

Monokrományzati vigasságok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.80 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanhetedik kiadásában körbeszaglásszuk kicsit a világűrt: nézzétek csak, milyen csodásak a csillagok innen föntről… hopp, egy űrszemét, kapd el, Suszter, tartsd tisztán a kozmoszt, ahogy tanítottalak… és nini, amott húz el előttünk egy tűzpiros sportkocsi, benne Mr. Starman, épp a Nap irányába tart, hogy aztán a végén elérje a Mars pályáját is. Egy újabb mérföldkő az űrkutatásban: ezúttal, némileg tán meglepő módon nem a NASA-nak, nem is az oroszoknak köszönhetjük, hanem egy elszánt magáncégnek – a SpaceX, Elon Musk egyik koronaékszere újra dobott egy irgalmatlan nagyot a Falcon Heavy kísérlettel… Nem szeretne sokszínű országot Orbán Viktor miniszterelnök: a sokszínűség ugyanis szerinte nem érték, ő – zárójelben mondom, cseppet sem érthetetlen módon – sokkal jobban szeretné, ha egyszínűek, pontosítok, szép szürkék maradnánk, vagy ahogy mondani szokták, megőriznénk kultúránkat, kereszténységünket, hagyományainkat. Azt a kultúrát, amit nem kis részben épp ők igyekeznek tíz körömmel lezülleszteni Kerényi Imre, Fekete György, Eperjes Károly vagy épp a megjöttekafehérvárihuszárok gajdolásának szép szintjére; azt a kereszténységet, amelynek felkent lovagjaiként épp ők uszítanak minden eszközt bevetve embert ember, felebarátot felebarát ellen; azokat a hagyományokat, amiknek tisztelete szerintük egyet jelent azzal, hogy egy országnak kell visszaballagnia a jobbágyvilágba, a szó számos értelmében. A napokban például megjött a legújabb levél, kedves honfitársamtól, díj hitelezve, áll a bélyeg helyén – szent igaz, ezt a díjat is meghiteleztem, veled, meg veled, meg veled együtt, ha akartuk, ha nem. Végezetül egy méltatás, felkérésre: mutatom, hogyan lehet bekerülni a HL-be, ami azért, ha elhisszük, ha nem, kapcsoljuk be a biztonsági öveket, kérem: egy darabkája az örökkévalóságnak, nem csoda hát, ha megválogatjuk, kinek lehet része ilyesfajta kiváltságban. Nagy költők, ihletett sakkmesterek és elhivatott tanárok például jó sansszal pályázhatnak – na persze nem árt, ha a korszellemnek megfelelően a zsebükbe is tudnak nyúlni, jó mélyen: ám mivel ez a réteg köztudottan rendesen tele van zsével, ez utóbbival nem szokott gond lenni. Megláthatjátok, Csathó Gábor is simán vette az akadályt (jó: miután szépen lassan írva elmagyaráztam neki, hogyan lehet nálunk tendert nyerni…) Mehetünk tehát: űrtesla, monokrományzat, dicsértessék odabe.  Tovább »»

03 február
5komment

Egy Várból valók vagyunk, te meg én…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanhatodik kiadásában… nos, a szokásosnál is komolyabb gondban vagyok, mit is rakjak a terítékre… na jó, dönteni kell… legyen talán elsőként is az ENSZ: mint megtudhattuk, ha az világszervezet migrációs csomagjának első tervezetében nem lesz elmozdulás pozitív irányba, vagyis Magyarország álláspontja felé, elindítjuk kilépési folyamatunkat a tárgyalássorozatból. Nem kisebb nagyság, mint maga Szijjártó mester beszélt erről, de aztán hallhattuk Bakondi tábornok urat is, aki természetesen belökte a fő szent mantrát, ami gyanúm szerint nem kisebb szellemóriás gondolata lehet, mint Övé Magáé: vagyis hogy a problémát ott kell megoldani, ahol keletkezett, nem pedig idehozni… A lényeg, hogy remélem, ez csak az első lépés, javaslom, hogy első körben lépjünk ki az ENSZ-ből, majd pedig üzenjünk neki hadat. Mivel pedig lassan a bolygón kifogynak a szóba jöhető ellenségek, van egy további ötletem is: küzdjünk meg végre a Nappal, amit persze tudjuk, ki irányít… Deklaráció, csak most, csak nálunk. Orbán Viktornak spórolós éve volt a tavalyi: nagyjából kétszázötvenezer froncsit sikerült összekuporgatnia, hamarosan meglesz az első becsületesen megszerzett milliója, onnantól majd kinyílik a világ, mint a tubarózsa. Nem kell csodálkozni: mindent megérthetünk, ha látjuk, márpedig látjuk, ez az überpuritán, harcos természetű miszterelnök még Bécsbe is vasúton utazik, igaz, ott azért várja a szokásos aprópénzért járós konvoj, de azt most nem rakta fel a fészre, nyilván beszart az olcsó telefonján a kamera. Zárójelben mondom csak, a hírek szerint Mészáros Lőrinc épp a Telenor behabzsolására készül, nem vészes, 300 milliárdot olvastam, ha jól emlékszem… ha az is meglesz, szerintem rámehet Norvégiára, úgyis volt velük elég gondunk, amíg ők voltak a fő ellenség, B. S. Egy Várból valók vagyunk, te meg én – üzeni mindezek ellenére kikacsintva az egyre súlyosabb beteg: nekem meg eszembe jut 2000, egy röszkei barackoskert, és az indiai kultúrattasé, Ravi Shankar, már elmeséltem ugyan, de két mondatot most is bőven ér. Végezetül pedig egy végre politikamentesnek ígérkező, habkönnyű semmiség, így az off-season közepén, amelyben szerintem elég kiválóan megmutatkozik a világ apróságos mivolta, továbbá az is, hogyan ér körbe és sűrűsödik egy pillanat alatt lélegzetelállító módon a történelem meg pár egyéb semmiség egy autó légterében, útban a Bledi-tó irányából Bécsbe, amikor is az egyik utasom épp Elon Musk unokatestvére volt. Ami talán már önmagában is megérne egyet. Gyertek, van dolog bőven: foglaljatok helyet, mondom. Tovább »»

27 január
4komment

A röplabda pápái

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanötödik kiadásának első fertályában, ha már Catherine Deneuve-öt ígértem a múltkorjában, meg a metoo-t, azaz a szexuális zaklatások elleni világméretű, lassan minden elképzelhető mértéken túlnövő mozgalmat/kampányt… ahogy politikai körökben mondani szoktuk, én szavam, én vonom vissza: az élet ugyanis él és élni akar, időközben kitört a Világgazdasági Fórum a svájci Davosban. A részt vevő országok nagyjából 99 százaléka a miniszterelnökét delegálta a globalizált világ egyik legfontosabb pofavizitjére – mi viszont úgy gondoltuk, a legjobb, ha egy igazi szakember képviseli Európa éllovasát: alighanem ezért utazott Szijjártó mester a találkozóra. Il Prezidente (breaking, a TV2 kiváló szaktekintélyeinek figyelmét szeretném felhívni, akik V. Németh Zsoltot ötödik Németh Zsoltként mondták be a TÉNYEK-ben: pár szóval korábban nem második prezidente értendő, csak egy i meg egy l betű van egymás mellett), amúgy is életbevágóan fontos küldetést teljesített: a Nemzetközi Röplabda Szövetség elnökhelyettesével, Alekszandar Boricsiccsal. Persze megeshet, hogy elnökünk azért maradt inkább itthon, mert Davosba viszont nem csak régi vágya titokzatos tárgya, Mr. Trump utazott el… de… bizony… a mi házi sátánunk, esgyé is… Sajnálom, ha netán már unalmasak azok a kacskaringós sztorik, amik velem meg a Suszterrel történnek – kénytelen vagyok mégis híven beszámolni róluk, hogy továbbra is nyitott könyv lehessen előttetek nyomorúságos liberáléletünk. Harcostársam ezen a héten azt határozta el, hogy mindenképpen szeretne részt venni minden idők legkiemelkedőbb miniszterelnöki megbízottja, Kerényi Imre keresztény szellemiségű elitképzőjében, a Balatonnál, a Gizella-táborban. Mivel azonban Kerényi mester elsősorban polgármesterek, államtitkárok és miniszterek gyermekeinek jelentkezését várja a negyedmilliós két hétre, pillanatnyilag és mindenekelőtt azt próbáljuk elintézni, hogy valaki a fenti célcsoportokból adoptálja Susztert. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, okosba’ meg fogunk tudni állapodni Tállai Andrással Németh Szilárddal Ács Rezsővel valakivel a papa szerepére, úgyhogy elképesztően lelkes barátom már meg is kezdte a felkészülést a tábori életre… Egy nagyon rossz hírem maradt a végére, kivételesen sajnos tényleg: néhány napja ugyanis elment egy nagy magyar festő, aki egész életét a művészet szolgálatába állította – Birkás Istvántól próbálok elköszönni, pár tétova, utolsó szóval és néhány emlékfoszlánnyal… csak mert azt érzem, muszáj. Kivételesen egy kis csendet kérek most, amíg beljebb jöttök… Köszönöm… Tovább »»

13 január
6komment

Házmesterország rendet tart

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannegyedik kiadásában az első hír felfejtéséhez máris szeretném önzetlen segítségeteket kérni – még az ünnepek között sikerült beleakadnom abba a fantasztikus sztoriba, mely szerint egy 25 éves fiatalember stoppolt a dél-afrikai Polokwane város közelében. Szépen fel is vette két középkorú nő, akik viszont pár perccel később fegyvert rántottak, először valami gyanús italt diktáltak a szerencsétlen sorsú férfiúba, majd többször is megerőszakolták áldozatukat, akit a bűncselekmény elkövetése után a mozgó autóból vágtak ki egy elhagyatott területen. De ez még mind semmi: a hír kapcsán kiderült ugyanis, hogy nem az első ilyesfajta bizarr akcióról van szó – az úgynevezett “spermarabló” női banda (vagy bandák) tavaly fondorlatos módon több férfit is behálóztak, volt, akit napokon keresztül tartottak fogva, s többen is átmentek rajta… Mármost… na… szóval lesz néhány technikai jellegű és egyéb kérdésem, szíveskedjetek komolyan venni és válaszolni, ha tudtok. A végére még Catherine Deneuve-öt is belekeverjük ebbe a pikáns tésztába… Kedvenc politikai szerveződésem, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt Szentendrén igyekezett növelni kissé a gyalogosok túlélési esélyeit: a legforgalmasabb gyalogátkelőhelyek mindkét oldalára ötletesen felszereltek egy-egy kis iszákot, azokba tettek néhány fényvisszaverős anyagból készített kis zászlót. A járókelő kivehetett a tartóból egy vagy akár két zászlócskát, ily módon növelte saját láthatóságát, átkelt a zebrán, majd a túloldali tartóba visszatette a segédeszközt. Mi tagadás, borzalmasan veszélyes egy ötlet: a Magyar Közút szakemberei tíz nap után, az éj leple alatt gondosan le is szerelték, el is tüntették hát valamennyi tartót – hát hová is jutna ez a remek kis magyar világ, felebarátaim, ha mindenki azt csinálna, amit akar??? Leszámítva persze a Pártot. És ha már ilyen szépen megbeszéltük a látszólag közlekedési problémákat, hadd söpörgessek újra egy kicsit itt, a mi portánk előtt, Dunaújvárosban, ahol továbbra se sikerül felfognom pár dolgot, ami a közlekedésszervezésr illeti. Értem én, hogy a város első embere saját elmondása szerint szeret gyalogszerrel járni – ettől viszont még, persze tudom, ad absurdum, ki lehetne tán adni a város forgalomszervezési feladatait olyasvalakinek is, aki valamelyest konyít is a dologhoz. Most ugyanis, lehet, csak nekem tűnik úgy, nem pont erről van szó. Spermahajderinák, zászlós kétfarkúak és városi zsákutcák odabent: várok minden kedves érdeklődőt. Tovább »»

06 január
5komment

A magyar franchise, avagy a szabad rablás forradalmának exportja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.59 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanharmadik kiadásában kezdésképpen kiruccanunk egy cseppet – nem megyünk messze, csak ide, a szomszédos Romániába, ahol is egy derék szocdem képviselő (azt hiszem, mindenféleképpen megérdemli, hogy név szerint is említsük), Cătălin Rădulescu azt szeretné elérni, hogy kétszázezer eurós értékhatár alatt a hivatali visszaélés ne minősüljön bűncselekménynek. Harmincnyolc képviselőtársával együtt be is adtak e tárgykörben egy módosítási javaslatot: ha a képviselő urat (merthogy az, a név ne tévesszen meg senkit) mondjuk Ráduly Katalinnak hívnák, és a Párt tagja lenne, egy ilyen sima kis törvényt két nap alatt áthúznának a palánkon, sitty-sutty. Csakhogy, kedves barátaim, mi Románia (és, mint a napokban értesültem, lényegében minden fontos szempontból a világ jelentős része) előtt járunk: nálunk réges-rég semmi, semmilyen összeghatárig nem számít semminek. Feltéve, hogy a mi tyutyukánk üntyülü-püntyülüje vagy. És ha már itt tartunk, szeretném tőletek tisztelettel megkérdezni, vajon elmehetek-e szó nélkül azon példátlan örömhír mellett, hogy immár minden, amúgy is tök felesleges áttétel nélkül, szimplán, a legközönségesebb sárga csekken fizetheti be bármelyik öntudatos állambolgártársunk a Nemzetkirabló, Pénztermelő és -újraosztó Szövetkezet számára önkéntes adományait – szóval… hát persze hogy nem mehetek el mellette. Sok minden más mellett elmesélem hát, hogyan döntöttünk mi ketten, mármint a Suszter meg én, miközben épp Soros György egyik terroristatoborzó irodáját meszeltük feketére, önkéntes közmunkában, egy megyei jogú város főterének központi helyén, az illegalitásban. Végül egy kis habkönnyű nagyon személyes: nem tudom, meséltem-e már róla, hogy 1987-ben (vagy ’88-ban, most, hajnali kettőkor már egészen biztosan nem tudom) éjszaka, nem egyedül, nem részegen, láttam, és percekig figyeltem egy viszonylag közel parádézó UFO-t a mezőfalvi légvédelmi bázis melletti kukoricás fölött, földközelben? Az egész csak arról jutott eszembe most, hogy Guillermo del Toro filmrendező egy interjúban elmondta a saját élményeit e témában – na, akkor megkapjátok az én sztorimat is, aztán indulhat az ekézés, nehogy az új évben kiessen nekem valaki a ritmusból. BÚÉK, ha még nem mondtam volna, ekét a világnak, ekét minden népnek. Tóduljatok csak befelé, van hely minden ekeszerető embernek… Tovább »»

23 december
5komment

Nem jön hó (1992)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (11 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Irkafirkálni nagyon egyszerű dolog – ha épp nem jut eszedbe semmi, csak szép nyugodtan ráírsz a Suszterre: Hi, Papi, holnap Zágrábba megyek, bizonytalan, mikor érek haza, ellenben kéne valami karácsonyos cucc, van ötleted? Ennyi, várakozás. Nekem mintha rémlett volna, hogy volt valami az archívumban, arra meg egészen világosan emlékszem, hogy úgy röpke negyedszázada karcoltam valamit, ha még egyszer az életben bejuthatnék abba a szerkesztőségbe, ahol azt akkor írtam, hát bevenném magam pár órára abba a régi poros raktárba, ahol az összekötött újságok évfolyamonként sorakoznak a polcon (ha ugyan még megvan, illetőleg egyáltalán szabad még tárolni, felsőbb pártszempontok alapján), és kifényképezném az összes régi dolgozatocskámat. Csak úgy magamnak. Meg esetleg nektek. Na, Suszter mester kerek négy perc múlva küldte a választ: minden oké, 2013-ban ugyan már megjelent, az a címe, hogy Nem jön hó, tíz perc múlva bent lesz a piszkozatok között. Még piszkozat… teeee… 2013-ban? Úgyse emlékszik az ilyesmikre a kutya se, hadd jöjjön még egyszer, legszebb a harmadközlés, és egyébként is ismétlés a tudás anyja, meg minden… Nos hát, kedves karácsonyi közönségünk tessék (és innentől már a 2013-as változat bevezetőjét másolom be, annyira ízléstelen a lustaságom), jöjjön most a Nem jön hó című darab, amiről elöljáróban, azt hiszem, nyugodtan bevallhatom, nem a legvidámabb írásmunkám. 1992 decemberi, hogy pontos legyek, karácsonyi szöveg, és tényleg kétlem, hogy túl harsány kacagást kelt majd az olvasóban – mindazonáltal azt gondolom, hadd legyen egy morzsa a szomorkából is: tudom, sokakat meghökkentek azzal, amit most kimondok, de bizony így van, a látszat ellenére a Boda is ember… még ha az elmúlt évtizedekben ezt viszonylag ügyesen palástoltam is, mert azt gondoltam, nincs jogom himmi-hummi magánkesergésekkel megzavarni a nyájas szórakozását, most bevallom, előfordult már, hogy volt kicsivel rosszabb napom… Alighanem az is egy ilyen volt, amelyen ezt írtam (persze, egy frászt: csak sikerült olyan hangulatba mantrázgatnom magam, merthogy ez a szakma lényege…)… na, lapozzatok csak, annyira azért talán nem fog fájni… Tovább »»

16 december
12komment

Jónak lenni jó: no de dzsínek lenni dzsíjó

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvankettedik kiadásában egy interjútól dobbantunk el – Szlovákia budapesti nagykövete mondott néhány minimum érdekes mondatot, különösen talán annak fényében, hogy a mini szterelnök előszeretettel hivatkozik a visegrádi négyek csoportosulásra, mint egy olyan egységes szövetségre, amely (természetesen leginkább a mi nagyszerű iránymutatásunkkal) szembemegy az uniós törekvésekkel. Nos, a nagykövet elég világosan fogalmazza meg ennek az ellenkezőjét, s van még pár meglehetősen lesújtó passzus abban, amit nyilatkozik, ha nevesítés nélkül is, de egyértelműen rólunk. Gyűjtést rendezett a parlamentben egy mszp-s képviselőnő – Bangóné töltött káposztát készített kollégáinak, a finom falatokért cserébe némi adományt szeretett volna, jótékony célra. Pénzt persze mérsékelten, kulturált és szellemes beszólásokat annál inkább kapott – volt beteg, aki attól tartott, mérget tettek a káposztába, egy másik ápolt úgy vélekedett, azért osztják kesztyűben az ételt, mert annyira szar lett. Természetesen a T. Ház “méltósága” is súlyosan sérült azzal, hogy káposztát vittek az ülésterembe, úgyhogy azt tüstént ki is kellett vitetni onnan. 44 ezer forint: akárhonnan nézem, szép summa, lényegében háromszázakárhány elhivatott politikustól. Jónak lenni jó: de gecinek lenni gecijó. Végül: mi más is lehetne választott helyi hírünk, mint az, aminek ismét sikerült néhány napra megbolydítani a netvilágot – azt hiszem, elég, ha azt mondom, Quimby. A még mindig erőteljesen dunaújvárosi kötődésű sztárcsapat még 2012-ben kapott Dunaújvárosért-díjat – városunk első embere, aki köztudottan mohón szomjazza a kultúrát, pontosabban talán a kultúra azon képviselőit, akik megfelelnek a Párt elvárásainak, még novemberben mondott pár tétova szót arról, hogy bár példákat nyilván nem szeretne mondani, de a Quimby és satöbbi satöbbi satöbbi már nem méltóak a korábban megítélt címre. Mármost elég érdekes és sokatmondó ez a satöbbi satöbbi satöbbi is, de polgármesterünk nem hiába nyitotta ki a pofonládát sem: először Kiss Tibi csapta le felkarból a lasztit, aztán a város quimbystái adták meg, ami jár. Túltolás de lux, kilences lafflaff-fokozat. Kezdünk, igyekezzetek helyet foglalni, amíg van.  Tovább »»

09 december
11komment

A boldog pszeudó homoki hörcsögök

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanegyedik kiadásában, úgy döntöttem, vállalom a kockázatot, és forró talajra evezek (kérem szépen, hogy kivételesen csak a legtapasztaltabbak kommenteljék ide, hogy talajon nem is lehet evezni: köszönöm szépen…) – csak mert láttam, miként sikerült elsöprő többséggel elfogadnia az ausztrál parlamentnek a melegházasságok engedélyezéséről szóló törvénymódosítási javaslatot. Ne fogjátok vissza magatokat, ha úgy esik jól, bátran elő a legcirádásabb, legkeményebb magyarmiskás buzizásokkal: valahol pont erről szól ugyanis majd a dolog. Hogy van egy jókedvű, nyitott, boldog ország, ahol mondjuk ez abszolút nem probléma. Ahol a törvény mindössze annyiban módosul, hogy mostantól nem egy nő és egy férfi, hanem két ember szövetségeként definiálja a házasságot. És ez nekem baromira bejön. Pont. Épp tegnap olvastam, hogy a gazdasági minisztérium egyszerűségében is gyönyörű szép álláspontja szerint az állam nem tartozik semmivel az egykori magánnyugdíjpénztári tagoknak, akiket néhány éve oly sikeresen kitirhítottak a rendszerből, miközben, ezzel egyidőben személyes megtakarításaikat nemes egyszerűséggel einstandolták, mint azt pont ötszázhuszonnégyszer volt szerencsétlenségem leírni, kis kerekítéssel 3000 milliárd forintról beszélünk. Kezdetben, az aktus után volt még egy kis lehajtott fejű hazudozás, hogy öööö… izé… majd nemsokára mindenkinek létrehoznak egy személyes számlát, blablabla, de aztán látták, hogy a kutyát nem érdekli az a kis pénz, a kedves magyar nép le se szarja, hogy egy felfoghatatlan összeggel meglopták, inkább vállat von, és gyűjt tovább a kedves hiénáknak. Akik továbbra is harcolnak, azt hangoztatva, hogy ők Magyarország. Hát… kurvára nem, Petikém, kikérem magamnak… Kikerült a karácsonyi dekoráció a város útjaira – utána kéne néznem, hány éve sikerült megírnom, de biztos van vagy tizenöt, szóval még a nemmondjukkianevét újságban makogtam róla, hogy ennél a fajta díszítményezésnél még az is sokkal jobb lenne, ha baromira semmi nem lenne kint, mert az legalább egy becsületes megoldás. Akkor meg is számoltam, hány világítós gyertya, angyal, fenyőág meg gömb került ki a villanyoszlopokra – nagy felháborodással írta az illetékes a választ, azt hiszem, néggyel elszámoltam magam, helyre is igazítottam, ahogy kell. Azóta, meg kell hagyni, nagy változások vannak: kiégett egy csomó izzó vagy mi ezekben a vackokban. Mondjuk annyiban nem rossz a karácsonyi kivilágítás, hogy hetven-száz százalékkal emeli a dunaújvárosi közsötétítés szintjét. Meleg szeretet, magánnyugi, karivili, fáradjatok. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz