Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 január
6komment

Európa Papa

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt, mi több, lassan tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenhatodik kiadásában csak látszólag magyar az első (vagyis megszokott szerkezeti rendünk szerint nemzetközi jellegű) boncolgatásra kerülő hírünk, miniszterelnök urunk ugyanis ismét a nemzetközi porondon tapogatta, mennyire van még a faltól – a felvetés merőben költői, hiszen lényegében teljesen mindegy is, olyan szinten van vakon. Már rég egy merő vakolat az egész szerencsétlen ember, mégis bőszen próbálkozik – egyszer tuti sok lesz, és ezt nem csak a (vak) remény mondatja velem. A napokban egyenesen az ördöghöz látogatott, a pokolba – Brüsszelben ígérte meg szegény Európának, hogy majd mi újra naggyá tesszük. Na, emberek: meneküljön, ki merre lát, mert Kacor király kihegyezte a bajuszt… Nagyon nagyot futott a neten és a még viszonylagosan függetlennek mondható televíziókban az a hír, amely arról számolt be, hogy egy úriember visszaigényelte a NAV-tól a már befizetett adója egy részét – merthogy szerinte nagyon nem arra költik a pénzét, amire kéne; mivel Kósa guru óta úgyis nagyon sokat tudunk a közpénzek átalakulós természetéről, hát hadd legyen úgy a jövőben, hogy az ő pénze át se alakul közpénzzé, és hasonlók. Gondolhatjátok… ilyen nyers-nyakasan eretnek gondolatok olvastán csak járt a szemem, mint a reklámmacskának – és már az első soroknál nagyon gyanús volt valami, aztán, amikor megláttam a nevét, már tudtam is, mi: de hiszen ez a Jimmy… avagy Phix… avagy egy jó barátunk, természetesen derék dunaújvárosi polgártárs… Büszke vagyok, nem is kicsit: pár dolgot tán helyre is teszünk odabent, például a szándékok meg a tények terén… A végére egy kis desszert: mondjuk egy jó belgacsokis-meggyes sütike, amire az egyik multi pékségében csúsztam rá úgy két hete, amikor először lehetett kapni – komoly drog volt, instant függő lettem, így hát a korábbi keserű tapasztalatok ismeretében már pontosan tudtam, pár nap múlva nyoma se lesz. Igazam lett – de hamarosan visszatért: és nagyjából ugyanakkora csalódást okozott, mint annak idején, negyven éve az Utasellátó szalámis szendvicse, aminek kirakati fertályánál félbevágott szalámikarikákat lógattak ki a zsemléből… Pert fontolgatok: kétlem, hogy veszíthetnék…  Brüsszeli tévelygések, Jimmy, a király, és belga csal(ód)ások a belső részen. Tovább »»

Hirdetés
10 december
2komment

Váratlanul lemondott a miniszterelnök!!!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.38 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvenedik kiadását egy hosszú évek óta várt, csodálatos hírrel indítom, nem is lehet máshogy: lemondott a miniszterelnök!!! A hír váratlanul érte a közvéleményt, szinte mindenki biztos volt benne, hogy a politikus indul a következő választáson is – ő azonban úgy fogalmazott, nem akar abba a hibába esni, amibe oly sokan, akik túl sokáig maradnak hatalmon. A csúcson kell abbahagyni, fogalmazott a miniszterelnök, aki azt is bejelentette, ő a pénzügyminiszterére szavaz majd a jövő évi választáson. Jó, nyilván valamennyien ismeritek a HL rendszerét – vagyis hogy külföldi hírrel indítjuk a mesét: hát persze hogy nem a mi kis betegünkről, hanem Új-Zéland miniszterelnökéről, John Key-ről van szó… A legtöbb magyar mintha nem is Európában élne – ez a kép rajzolódik ki a Tárki nemrégiben napvilágot látott kutatásából. Ha Magyarország egy kórházi beteg lenne, a kórkép alapján alighanem azt tanácsolná neki az orvos, hogy éretlen banánra már ne költsön feleslegesen… ez persze csak vicc, a helyzet azonban egyáltalán nem mókás. A napokban kiléptünk a korrupcióellenes együttműködésből – az átlátható kormányzás elősegítését zászlajára tűző nemzetközi szervezetet eddig csak Oroszország hagyta el három éve – kakaskánk, Szidzsártó extramini szter már elpufogta, hogy sajnos az egész rohadt világ, a teljes univerzum pikkel ránk, oktatni akarnak és csak szemétkednek, jobb, ha kiszállunk egy ilyen olcsó kis bagázsból… Közben lassan (egy frászt: igazából villámgyorsan) tényleg mindenkitől leszakadunk – a felzárkózás kulcsa egyebek mellett az oktatás fejlesztésében rejlene, de hát ki tud itt ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, amikor állandó harc az életünk: hol a migránsok, hol a Soros, hol a köcsög brüsszeli fenekedők kavarnak; és akkor ott vannak még a kommunisták, a szemkilövetők, az USA, Norvégia meg a KDNP-re kommentelők. Végül hadd ejtsek szót néhány nemes lelkű helyi polgártársunk felemelően szép tettéről: néhány kiváló és csupaszív szakember minden különösebb faxni nélkül összeállt, és szépen megnyírták, rendbe szedték pár hajléktalan, elesett embertársunkat. Így kell ezt csinálni, kedves mindnyájan, természetesen magamat is beleértve – e hír ébresztett rá, hogy piszok régen dolgoztam utoljára ilyen helyen, legfőbb ideje lesz beállnom valahová, hogy valami hasznosat is csináljak végre. Konkretice. Elkezdjük az okoskodást – tartsatok velem. Tovább »»

18 április
10komment

Indulj el egy úton, én es egy másikon…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanötödik kiadásában egy (úgy hittem: vetítek előre kissé) igazán ínyemre való falatot csócsálgatunk, nagyjából, gondolom, a szokott unalmas tanulságokkal – például arról, hogyan is lehetne normálisan élni a maradék pár éven át legalább, mert hogy megérdemelnénk, afelől szemernyi kétségem sincsen. A megoldás most közelebbinek látszik, mint valaha: a neve Liberland, hozzánk igencsak közel, a Vajdaság tőszomszédságában fekszik, nagyjából hét négyzetkilométer területű, egy cseh fazon alapította, ő az államelnök is. Nem csoda, hogy pár napig úgy éreztem, egyre pregnánsabban körvonalazódik a jövőm: vagyis hogy felveszem a pastafari vallást, virtuális észt állampolgárságért folyamodom, amikor pedig mindezzel megvagyok, átköltözöm Liberland-be, ahol remélhetőleg legalább egy buszjárat üzemelni fog valamikor, és ezzel meg is volnék, hip-hip-hurrá, gondoltam naivan… S hogy mi az egyetlen aprócska probléma? Azt is elmesélem mindjárt. Még a múlt héten ikszeltem be azt a hírt, amit akkor hátrébb csúsztatott egy másik, de azért nem hagyom lövetlen – ez ugyebár bölcs hodzsánk kazah látogatásához kapcsolódik, ahol is kijelentette, idegenek vagyunk Európában… Nos, ezt a többes számot, illő tisztelettel és kulturáltsággal ugyan, azaz kurvanyázás nélkül, de tisztelettel kikérném magamnak, Mr. Orban. Mert én bizony baromira nem vagyok idegen Európában, sőt, eddigi röpke öt évtizedem során lényegében mindenhol baromira jól éreztem magam, rengeteg barátom van az egész kontinensen, és változatlanul azt gondolom, kisebb-nagyobb eltérésekkel valami olyasfajta életet szeretnék/szerettem volna élni, amilyet egy szürke, egyszerű holland, német, francia, portugál, stb., stb. polgár. Semmi bajom a kazahokkal, a mongolokkal – de köszönöm szépen, nekem rohadtul nem kell a lóhát, a jurta meg a kumisz, se a két évszázad mínusz… És végül néhány szó arról, mennyire fáj, amikor kifelé pattogok a busszal a városból – hogy változatlanul azt merészelem gondolni, némiképpen fontos lenne így pár évtized elmúltával legalább a főbb utakat olyan szintre hozni, hogy ne csak konflissal és/vagy két kilométeres sebességgel lehessen úgy végighajtani rajtuk, hogy nem esik ki a protkóm. Dohogások, lelkesültség és döbbenet – mindez itt, a hajtást követően… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz