Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 november
1komment

Biztos, aki biztos

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincnyolcadik kiadásában először is örülünk. Örülünk annak, elégedettek és boldogok vagyunk, hogy végre azt láthatjuk, nem csupán nálunk léteznek olyan magas rangú köztisztviselők, akiknek, szegénykéknek az élete folyamatos, egy merő magyarázkodás a nyamvadt, indiszkrét, arcátlan pórok előtt, akik nem bírnak magukkal, és állandóan közbekérdezgetnek, de annyit, hogy a derék közszolgának sokszor már szinte a világjobbítástól is elmegy a kedve – de aztán leszegi a fejét, összeszedi magát, és lop tovább, síbol szorgosan, rabol serényen, hazudik szakmányban, elvégre mégiscsak ezt tanulta, mit tehetne. Most tehát épp annak örülünk, hogy Günther Oettinger, Németország EU-biztosa keveredett bele egy icuri-picurit ebbe-abba: én azt gondolom, nem teljesen véletlenül, hiszen minden jel szerint magyarokkal/oroszokkal boltolgat, van a dologban egy kis Paks II is… no, az ilyesmi fog, mint a piros festék. Gajdics Ottó lesz a Magyar Idők új főszerkesztője, Csermely Pétert ugyanis feljebb sodorta a tiszta forrás árja – a hírt egy portálon azzal a mondattal vezették fel, amelyben az a kitétel szerepelt, Gajdicsnak “… hatalmas gyakorlata van a kormánypárti újságírásban.” Kormánypárti újságíráááásban??? Hát abban meg hogyan kell hatalmas gyakorlatra szert tenni? Milyen elképesztő képességek szükségeltetnek hozzá? Vajon szerezhetnék-e én is némi rutint ebben a műfajban? Vagy már rég elcsesztem az egészet, valahol a kezdeteknél? Megannyi égető, kínzó kérdés: ideje, hogy alaposabban átnézzük a témát. Végül arról a máshoz nehezen fogható örömről is muszáj szólnom pár szót, ami néhány új, nélkülözhetetlen tárgy beszerzésével ért az elmúlt hetekben: a Livelövet sorozat látogatói alighanem sejdítik, miről lehet szó – itt most csak egyvalamit említek meg, azt a kis kézi-optikai készüléket, amelynek segítségével golfedzés közben nagy pontossággal meghatározható, milyen távolságra vagyunk a következő zászlótól. Nem mondom: lehet nélküle élni – egészen addig, amíg szükség nem lesz rá… Lapozzon egy egészségeset, aki kíváncsi a részletekre is… Tovább »»

Hirdetés
11 október
2komment

Egy a tábor, egy a Tibor

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharminckilencedik kiadásában, a küszöbön álló álasztásokra (tudom, hiányzik a kezdő “v” betű, ne jelezzétek, nem életlen, köszönettel) való tekintettel, igazi önmérsékletet tanúsítva, mellőzzük a politikát. Így aztán első hírünk… na… várjunk, ebben is van… szóval… a második… basszus… állj, kis türelmet… nézem már… aszongya… na jó, hagyjatok engem békén… az azért mégse megy, hogy emiatt maradjon el a heti merítés… tehát akkor jöjjön egy igazi európai hír az elejére, egy européerrel, sőt, már-már amerikánerrel, Navracsics Tiborral, aki a jelek szerint mégsem lesz kulturális és oktatásügyi biztos az Európai Parlamentben – pedig igazán elmondható, mindent megtett érte, és még azon is túl, nyilván nagyon szerette volna ezt a nyilván igen szolidan fizető pozíciót. Navracsics, talán maga sincs tisztában vele, tökéletes állatorvosi ló: válaszai mélységében mutatják meg, mik is a sikeres magyar politikus legfőbb jellemzői: gerinctelenség, hazugság/mellébeszélés, cinizmus. Ám a Párt még ezek után sem lökte ki kebeléből: sőt… És akkor, ha már itt tartunk, nem mulasztanám el annak rögzítését sem, milyen szépen, cizelláltan üzente meg a legfőbb hadúr a magyar városok lakóinak, mi lesz a célszerű magatartási forma a holnapi napon, íme, a Vas Népe írásából idézem: “A miniszterelnök ezért azt kérte az emberektől, hogy olyan önkormányzati vezetőket válasszanak, akik őszintén tudnak közösen dolgozni a jelenlegi kormánnyal. ‘Ahol ilyen képviselők, polgármesterek lesznek, ott kialakul az összefogás, és az emberek érezni fogják a közös munka előnyeit.’” – fogalmazott a miniszterelnök. Egyenes fogalmazás, érthető beszéd – senki nem vádolhatja majd azzal Orbán Viktort, hogy nem szólt előre, jobb lesz összefogni. Hát így ikszeljünk, tisztelettel. Ami engem illet, ismét nincs nagy újság – egy kis semmittevés után alaposan kipihentem magam, úgyhogy legfőbb ideje, hogy izgalmas beavatásra hívjalak benneteket: elmesélem, miféle rohamtempóban, micsoda stresszes lelkiállapotban készül hétről hétre a HL. Elindulunk haza, együtt, mondjuk fél egy tájban, ebéd után, hogy dolgozzunk – majd meglátjátok, mire nem vagyok képes, hogy mégse… Mert az ember, régi meggyőződésem, nem munkára teremtetett – ez csak azok dumája, akik mások verejtékéből élnek, és soha egy percet sem dolgoztak… Közveszélyes kerülés, odabent. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz