Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 november
2komment

Illiberális séróbárók alkonya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhetedik kiadását nem akárhol indítjuk: Észak-Koreába invitállak benneteket. Az illiberális demokrácia orbáni eszményét megalkuvásmentesen csúcsra járató Kim Dzsongun birodalmában ismét nagyot dobtak, ha hinni lehet a híradásoknak: a legújabb parancs most éppen az, hogy minden észak-koreai férfinak (legalább közelítőleg) olyan hajat kell készíttetnie, mint amilyen a Kedves Vezető fantasztikus fejét díszíti, egyedül az előadóművészek dönthetik el, milyen frizurát engednek meg maguknak – persze nyilván nekik is ügyesen meg kell indokolniuk, az adott hajviselet mennyiben járul hozzá a széles néptömegek igényes, nemzeti műveltséget is emelő szórakoztatásához. Hogy azért némi tényleges kultúráról is szót ejtsünk: Törőcsik Mari a héten volt nyolcvanéves – miközben ez úton is gratulálok a művésznőnek, felhasználom ezt a remek és örömteli alkalmat arra, hogy elmeséljem, vele is olyan fura a kapcsolatom, mint többekkel, hogy tudniillik valami rejtélyes és megmagyarázhatatlan oknál fogva igen nehezen viselem, ha például magánemberként vagy egy portréműsorban nyilatkozik, viszont soha nem feledhetem például a Száz év magány szolnoki csodaelőadásában, amikor is Garas Dezsővel együtt mutatták meg, hol találhatók a színházművészet csúcsai… Szim- és antipátiák – egyebek mellett azért is csodálatos a művészet, mert feledtetni tud mindent, de tényleg mindent. Csak a pillanat van, a varázslat, a csoda – az összes többi csak akkor jut eszünkbe, ha kijózanodtunk… A végére pedig egy kis szolgálati, csipetnyi öntömjénnel, ahogyan ez már lenni szokott: ha már magamat se dicsérem, ugyan kitől várhatnék bármit is – a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának meghívásának tettem eleget egy bő hete: szokásos kis bohócműsorommal igyekeztem pár szórakoztatónak hitt percet szerezni néhány tucat igen fiatal lelkű hölgynek és úrnak, és büszkén mondhatom el azt is, hogy kedves közönségem jóságának köszönhetően újabb édesség-adományt vihettem még aznap este a kórház gyermekosztályára, ahol ugyan a nővérkék és orvosok kezdetben kicsit bizalmatlanul méregettek, de aztán kiderült, jó szándékkal érkeztem, s ők örömmel vették át az ajándékot… Borbélyházi hajtalankodás, színházi varázs, rendkívüli gyereknap – szokás szerint csak nálunk, csak mindenkinek, aki olvassa… Tovább »»

Hirdetés
19 július
2komment

Ernő Teknőcpanzió, Újváros

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonhetedik kiadásában a baráti Észak-Korea egyik legfrissebb történését tűzzük érzékeny pennánk hegyére – nem tudom, hallottatok-e már róla, én még mindig igyekszem meggyőzni magamat, hogy talán ez már mégsem lehetséges, de akárhány forrásban kutatok, egyre csak úgy találom, igaz: az ottani híradások arról szólnak, hogy az észak-koreai futballcsapat nagy léptekkel, rendületlenül menetel előre. Megverték már Japánt, 7-0-ra, az amerikaiakat 4-0-ra, és Kínát, utóbbit mindössze, elvégre ideológiailag mégiscsak ők állnak legközelebb, 2-0-ra. Így aztán – mondják a phenjani hírekben, ahol persze képekben is beszámolnak a történésekről – jöhet az egyenes kieséses szakasz első meccse, Portugália ellen. Majd most. Hibátlan történet, az igazság viszonylagosságáról. Maradunk a futballnál, bizonyos értelemben – egy magyar állampolgár, ráadásul egy igazolt futballista, a Felcsút játékosa kérte meg a 444.hu-t, méghozzá tiszteletteljesen és határozottan, hogy amíg közszereplővé nem válik, vagy erre utaló magatartást nem tanúsít, ne foglalkozzanak már vele. O. Gáspár tehát nem közszerepelt – sag schon, legfeljebb ha egymilliárd néző láthatta a világon édesapja balján abban a páholyban, ahol amúgy összejött pár viszonylag ismert ember. A 444 meglehetősen szórakoztató válaszából is idézünk, ha befér – apák és fiúk, bizony, a helyzetünk nem mindig egyszerű. De azért nekem nagy szerencsém volt Boda Endrével. A hétvégém parádésan telt: a legjobb barátomnál a legjobb barátaimmal találkoztam, és az egész buli fényét még az se tudta elhalványítani, hogy motorral indultam ugyan, de végül autóval érkeztem – ezúttal az akkumulátorom tréfált meg alaposan, esőben… azóta már minden oké, a minapi nagygenerálom után, úgy tűnik, még pár kisgenerál következik, de ez van: ha már keveset megyek, legalább költsek rendesen, ahogy a Körte vigasztalt… De nem erről akarok beszélni, hanem az új projektről, ami, ha bejön, rendesen fellendíthet – teknőspanziót nyitok a téli hónapokra, nem vicc, ott, a Szilárdéknál hallottam, hogy van ilyen – na, hátha ebben a régióban én is megtalálhatom a számításomat: teknőstulajdonosok fokozott figyelmét és jelentkezését várom, odabenn… Tovább »»

12 április
12komment

Elkötelezett lesz a bölcsesség és a szenvedély

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (33 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenötödik kiadásában meghajtjuk bozontos fejünket a népakarat előtt: be kell látnom, valamit nagyon rosszul látok a világban, az már csak nem lehet véletlen, hogy a magyarok nagy többségének annyira tetszik, ami itt van, hogy ismét megbízta kőkemény munkával a felvirágoztatókat, akiknek így alaposan fel lett adva a lecke: a kormányalakítást követően muszáj lesz egy komoly ötletbombázással kitalálni, mi lesz az a forrás, ami – Tóta W. Árpád megrázóan igaz gondolatát kölcsön véve – e pillanatban még nálunk, magyar állampolgároknál található, hamarosan azonban nem pont így lesz. A módszer lényegében lényegtelen, törvényes lesz és demokratikus. Biztató, hogy a külföldi sajtó(bérencek) már posztdemokratikus országként emlegeti(k) Magyarországot – jelesül épp abban a Telegraph-ban jelent meg egy cikkecske, amit, ha jól rémlik, túlzott ballibséggel nem lehet vádolni, bár… sok rekord dőlt már meg e tekintetben az elmúlt négy évben. Elég komoly cuccokat tolhattak fel amúgy a választás estéjén a győztesek – olyan mondatok hangzottak el, hogy tízszer kellett visszatekernem az összefoglalót, hogy egyszer elhiggyem, jól hallok… A legegységesebb ország vagyunk Európában, és gondolom, a világon is benne kell legyünk az első háromban – úgy tippelem, Észak-Korea a legegységesebb, ott mindenki elégedett, talán ezért is nyitunk feléjük is egy kicsit, Kim Dzsong Il szülővárosának nagyszerű kulturális emlékeit kereste fel nemrégiben külügyi delegációnk, semmi gond, a jobbtól tanulni soha nem szégyen. Amúgy 44 százalékkal kétharmadosnak lenni, na, az a nem mellékes tény – egy szavunk se lehet, itt csinálták meg, előttünk, még ha az érdekes részeket többnyire éjszaka, kissé burkoltan  is, mindegy, most már pofa be. A mérsékelten kellemes részek mindazonáltal majd csak most következnek. Hamarosan fantasztikusan szép lesz a város központja, ami a műfüves futballpályák után a második legfontosabb dolog, a vasművel és hasonló kis semmiségekkel bőven ráérünk foglalkozni, valaki majd megint okosan tárgyal az oroszokkal vagy hazazavarja az ukránokat – ha egyszer nagy és erős vagy, akkor nagy és erős vagy. Ja, igaz, csak 2018-ban lesznek választások… akkor meg le van szarva. A nagy földtúrásokról azonban eszembe jutott egy elásott kis szardíniásdoboz, 1974-ből… ha valaki netán megtalálná… Titkos üzenetek beljebb… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz