Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 május
9komment

A szabad kötözködés joga – avagy újkori jobb-rosszabb ágyok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenegyedik kiadásában először is leszögezzük, hogy a medve nem játék – Madéfalva mellett, egy esztenán (mondjuk talán egyszerűen: hegyi szálláson) emberre támadt egy anyamedve, miután a juhászkutyák megölték az egyik bocsát. Erdélyben lényegében minden kocsmába járó atyafinak van medvés története – persze eszem ágában sincs elviccelni a dolgot, ott azért tényleg nem ritkaság, ráadásul nem csak a sportcentrumban jöhet létre mackós találkozás: pár komolyabb meg néhány viccesebb esetet igyekszem megidézni kis külmagyar összefoglalómban. Ha már állatokról esett szó: hallottátok-e azt a pompás hírt, hogy a bérbe kapott állami földeken dolgoztatná a legszegényebbeket a derék egyház, azaz növényeket termelnének, nem ám traktorral vagy kombájnnal, drága a dízel – inkább ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes, persze, jó kis megbízható emberi munkával. Ugye hogy szép? Mi több, Beer Miklós váci püspök azt is kigondolta két nagymise között, szalmaházakba költöztetné a jobbágyokat – gondolom, a szabad költözködés jogát majd kicsit később vívhatnák ki a parasztok, mondjuk egy felkelés során, amikor is természetesen csak kaszával-kapával támadhatnának. A püspök már le is beszélte két megbízható földesúrral a dolgot: jó Lázár János és jó Semjén Zsolt “tárgyalási alapnak tekintette az ötletet”. Vissza a középkorba telibe vaze, ne cicázzunk már tovább kis lépésekkel! A végére egy kis fürdőzés élményesen: a helyi igazmondóból vettem hírét, hogy az önkormányzat ismét fontolgatja a pompás előéletű Aquantis élményfürdő újbóli átvételét és üzemeltetését – azt meg a facebook-on láttam, sokan milyen kitörő örömmel fogadták ezt a bejelentést. Életem talán legszigorúbb fogadalmát tettem anno, amikor a kezdetektől láthatóan nyilvánvaló rablási és több más aljas szándékkal életre hívott fürdő építése megkezdődött – nevezetesen hogy soha be nem teszem a lábam, szóval csak azt akarom mondani, nekem alapvetően tök mindegy lenne, kinyit-e a fürdő vagy sem: a gond azonban az, hogy én is fizettem, fizetem és fizetni is fogom ezt a nagyszerű játékszert valakiknek… meg persze te, és te és te… szóval mi mindnyájan, ezredszer is. Kétségben az erő – mondom a makacs számokat, már vagy ötször megtettem, hátha majd pont most. Lubicka, jó nagy hasasokkal, odabent. Tovább »»

Hirdetés
17 május
12komment

Mor. mak. magy. mintpolg.

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszadik kiadásában Norvégiával kezdünk – mi mással is kezdhetnénk? A köztudomásúlag szerény körülmények között tengődő norvégek/norvégok elég egyszerűen és természetesen indulatmentesen nyomtak egy laza tockost a szociális és egyéb érzékenységből köztudomásúlag elég szerényen ellátott Lázár nagymesternek, aki szerette volna elérni, hogy bizonyos körök ne kaphassanak a norvég támogatásokból. A norvégek hajlottak a jó szóra: amit Lázár megvont volna, maradt. a többit (amit Lázár osztott volna) leállították. Pusztuljon mindenki tehene, ha már nem mindet mi fejjük (egyelőre). Szakállas nő, fogalmazzunk szabatosabban, egy drag queen, a beszédes nevű Conchita Wurst, azaz Punci Kolbász nyerte az Eurovíziós Sms-fesztivált, mert azért el ne higgye már senki, hogy különösebben érdekelnek bárkit is a dalok, pontosabban azok az izék, amik évről évre elhangzanak – na jó, akad néhány értékelhető zenei momentum a giccs-megatonnák és az ócskablődli-hegyek között, de ritka, mint a szakállas nő. Már azt se nagyon értettem, miért van olyan felvezetése ennek a szarnak, mintha Kállay-Saunders András a Nobel-díjért szállna ringbe – de legalább ennyire nem értem a gyilkos indulatokat, amik egy közepes előadó közepes produkciója láttán elfogták a morálisan makulátlan magyar mintapolgárokat. Azaz: pontosan értem őket, de ettől még nem jobb. Végül egy kis privát történelem: Kányádi Sándor, a szerintem legnagyobb élő magyar költő 85 éves – szeretnék pár sort szentelni ennek a nagyszerű ténynek, kicsit dicsekedni is fogok a szerencsémmel, egyszersmind szerét ejtem, hogy közszolgálatilag megosszam veletek a kedvenc versemet, amit épp ő írt, lassan majdnem húsz éve – tizenhat rövidke sor, minden benne, ahogyan kell. Távolodóban: ez is vár rátok, odabent. Tovább »»

10 június
3komment

Lovak, fogatok – s a lélek szép ünnepe, virágos véggel (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Utolsó eligazítás - a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Utolsó eligazítás – a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Bő egy hete megírtam már e hasábokon, hogy Nyulasi barátommal, és derék segítőkkel rendesen megpakoltuk a kölcsön kapott Citroent sokaktól ajándékba kapott könyvekkel, és szombat hajnalban szembe indultunk a kelő nappal – a világ egyik legcsodálatosabb fertálya, a Gyimes volt ismét az úticélunk, egészen pontosan Gyimesfelsőlok, ahol az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittünk, immár másodízben, könyvadományt. Ezúttal Berszán Lajos atya, a kiváló középiskola megálmodója, alapítója (az intézmény alapkövét szinte napra pontosan húsz éve helyezték el), lelki vezetője fogadott minket: nem mellékesen épp az ő javaslatára érkeztünk az utolsó májusi hétvégén, az iskolában ugyanis ekkor van a kicsengetés, azaz a ballagás, és ez, a pap bácsi ezt ígérte, nem akármilyen élmény. Immár elmondhatom: felejthetetlen. Az első részt ott hagytuk abba, hogy délután öt óra körül megebédeltünk, utána bevettünk egy tokaji aszút, majd Lajos atya Volkswagenével egy lendületes menetben leautóztunk a falu kissé arrébbi részére, Récepatakára, ahol egy szép kis házban Igyenes András és felesége lakik – őket tavaly ismertük meg, amikor régi dunaújvárosi ismerősök üdvözletét vittük nekik: mit hoz a sors, elég szépen összebarátkoztunk velük mi is. A pap bácsi megállt a szomszédos kis bolt előtt, és a lelkünkre kötötte, ha dudál, azonnal induljunk kifelé András bácsiéktól, mert sietős este elé nézünk. Szinte lerohantuk tehát a zavarbaejtően vendégszerető házaspárt – ugye felesleges mondanom, hogy a házigazda két percen belül prezentálta a sárgaszilvából esztergált speciális anyagot, amiből hét perc alatt épp két púpozott ibrikkel eresztettünk be. Jóféle matéria ám: ékesen mutatja az is, hogy a Nyulasi a második után egyből meghallotta a dudaszót – zártuk hát a mondatot, sietős puszikat adtunk, és András bácsi kíséretében elrohantunk a boltig, de az autónál egy lélek sem volt. Álldogáltunk bután, majd visszaballagtunk, hallucinogén barátom pedig esküdözött, hogy de valaki tényleg dudált. Valahol. Ittunk még egyet, hátha nekem is megfújják a harsonákat, de csak a csend percegett. Újabb negyedóra beszélgetés, majd egy gyors búcsú után viszont már tényleg indulnunk kellett: hazafelé három pálinkásüvegben kotyogott a tudás a hátsó ülésen – két butykos papramorgót Lajos atya szerzett be, a harmadikat mi kaptuk, ha már húsz perc alatt sajna nem csúszott be a liter… Hogy ittunk-e még egy kupicával este, elmondom odabe… Tovább »»

06 június
6komment

Gyimes: a könyvbusz második, négy fasírtos menete (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei - hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei – hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi…

A logika és az élettapasztalat azt diktálná, hogy unjak a Nyulasival utazni – bő harminc éve tartó barátságunk során letoltunk együtt jó pár tízezer kilométert, a nagy részét különféle személy- és teherautókban tettük meg, a Magyar Narancsban eltöltött másfél éves kalandunk során szinte az összes környékbeli országban kalandoztunk, de gurultunk motoron, zötyögtünk szénásszekéren, mi több, toltunk százéves Ikarust, s még gyalogoltunk is együtt, ha nem is teljesítménytúrákon… Szóval akár azt is gondolhatná az engem, a minket kevéssé ismerő szemlélődő, hogy unom a Zsoltit, ő meg engem – a valóság ezzel szemben az, hogy nagyon úgy néz ki, mi már kihúzzuk egymással ezt a hátralévő hatvan-nyolcvan évet. Ráadásul nem is unatkozva: a Nyulasi ugyanis szerintem ideális útitárs – egyrészt, és legelsősorban ő is a klasszikus kerouac-i alapelv szerint, magáért az útért (is) utazik, és ez eleve megadja az egész vállalkozás hibátlan alaphangulatát; továbbá soha nem nyavalyog semmiért, és nem csinál kívánságműsort egy jó kis hatszáz kilométer során, sztoikus, mint jómagam; ha fáradt, elszundikál, ha szomjas, meghúzza a bekészített butykosát, ha éhes, kivesz két szendvicset a zacsiból, egyet odaad nekem, mert pontosan tudja, mikor mire van szükségem; és persze a Nyulasinak, akárcsak nekem, látszólag soha nincs rosszkedve, mi több, mindig van valami alkalomhoz nagyon is passzoló története, bonmot-ja, sztorija – és ezeket még akkor is nagyon lehet élvezni, ha az ember olyikat másodszor vagy épp százhuszadszor hallja… És valahogy soha nem szenvedtünk még témahiányban, bárhová utaztunk is: és persze hogy fantasztikusan jó érzés, ha olyan ember társaságában nyeled a kilométereket, aki gondolkodás nélkül fejezi be az elkezdett mondatodat. És az egész valamitől mégis érdekes… Legutóbb ősszel mentünk komolyabbat: Gyimesfelsőlokra, a Berszán Lajos atya által alapított Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittük el egy legendás barát, Tóni nagylelkűen felajánlott könyvtárát. Valóságos kis mozgalmat kerekítettünk a történet köré – egyebek mellett ingyen kaptunk egy nagyszerű furgont, és szándékoltan nagyon sokan dobták össze annak az útnak az üzemanyagköltségét. Mi pedig megbecsültük az adományokat, és igen finoman bántunk a gázzal, így a tervezett költség alig feléből megfordultunk – a pénz másik felét szépen eltettük, s elhatároztuk, megismételjük a produkciót. Most, íme, megtörtént: elmesélem, gyertek, csak négy szendvics, és ott is vagyunk. Tovább »»

24 október
8komment

Iskola a Paradicsom határán (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A pap bácsi, azaz Berszán Lajos atya: nagy formátumú ember, tele szeretettel és jósággal

A pap bácsi, azaz Berszán Lajos atya a gyergyói kirándulók kérésére mesél: nagy formátumú ember, tele szeretettel és jósággal

Eltelt néhány nap, hogy utoljára szót ejtettünk a Gyimesbe tett kirándulásunkról – tényleg csak pár szóban idézném fel az előzményeket (aki netán kihagyta, az megtalálhatja az első és a második rész történéseit az archívumban): a lényeg, hogy sokak példás és önzetlen összefogásával Tóninak, az ajándékozónak hála, egy gáláns felajánlást, egy teljes kis könyvtárat menthettünk meg az enyészettől, és juttathattunk el olyan helyre, ahol jó hasznát veszik. Rövid netes kutakodást követően Nyulasi Öcaline barátomnak remek ötlete támadt: vigyük a könyveket Gyimesfelsőlokra, az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba, amit Berszán Lajos atya alapított lassan húsz éve, s melybe – ezt már a helyszínen tudtuk meg – több mint négyszáz középiskolás jár, főként a Gyimes völgyében élő fiatalok, csángók-székelyek: de távolabbi vidékekről is szép számmal érkeznek a tanulni vágyók, hiszen az iskolában folyó színvonalas munka és a szeretettel teli nevelés Erdély-szerte legendás. Legutóbb ott szakítottuk el a történet fonalát, hogy egy remek este után – amelynek keretében megismerkedtünk, s jó pár órán át beszélgettünk Tankó Karcsival, az iskola kiváló éjjeliőrével – a vendégszobába húzódtunk vissza Nyulasival, és tíz óra tájban (otthoni idő szerint kilenc) elszenderedtünk. Velem ez utoljára úgy negyven éve történt meg – mindenesetre bátor tizenkét órát hortyiztunk, majd kisimultan-kipihenten feléledtünk, s elkezdődött második, eseményekben szintén nem szegény napunk Felsőlokon: mindent elmondok, ahogy volt, gyertek csak.  Tovább »»

18 október
5komment

Iskola a Paradicsom határán (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A csodálatos faépület a közeli vasúti híd átjáróján keresztül

A csodálatos faépület a közeli vasúti híd átjáróján keresztül

Egy könyvszállítmánnyal keltünk útra Nyulasi barátommal múlt szombaton hajnalban – mint arról már olvashattatok, a több mint másfél tonna szépirodalmat, ismeretterjesztő, ifjúsági művet, lexikont, művészeti albumot egy Szórád Márton úti pompás kis pinceböngészde jótékony tulajdonosa ajánlotta fel, mi pedig kaptunk az alkalmon, s kerestünk a könyveknek jó helyet. A festői szépségű Gyimesfelsőlok igen sok mindenről nevezetes – egyebek mellett például a Tatros folyó és a Görbe patak ágai mentén kialakult, egyedülálló településszerkezetéről, csángó lakóinak hagyománytiszteletéről, ízes beszédéről, csodás dalairól és táncairól… és, lassan két évtizede még valamiről: az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumról, amelybe több mint négyszáz székely és csángó gyermek jár. Az iskolát a méltán legendás “pap bácsi”, Berszán Lajos atya álmodta meg, ő alapította, s a helyi közösség összefogásával, igen sok közös munkájával valósulhatott meg – még a szükséges faanyagot is a helyiek adományozásából szedték össze. Tiszta szerencse, hogy Nyulasi Zsolt barátom 1991-ben errefelé vándorolt; hogy épp Lajos atyánál töltött néhány felejthetetlen napot; hogy mindez most eszébe jutott; s hogy a pap bácsi azonnal válaszolt: örömmel fogadnák a szép könyveket. Ettől kezdve felpörögtek az események: gyűjtést hirdettünk az 1600 kilométeres út üzemanyagköltségének előteremtésére, a pénz igen könnyedén és gyorsan össze is jött; ingyen kaptunk egy szép, nagy és jó furgont; pénteken délután, szintén hathatós önkéntes segítséggel az engedélyezett súlyhatáron belül megpakoltuk a Jumpert, és szombaton, hajnali 4 óra után elhagytuk a várost… Tizenkét órával később már a Gyimesfelsőlok táblát fényképezhettük le, s perceken belül megérkeztünk Felsőlok egyik településrészébe, Ugrapatakára – itt található a katolikus líceum. Célállomás, nem megy tovább – én viszont most folytatom, fáradjatok beljebb… Tovább »»

16 október
2komment

Iskola a Paradicsom határán (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Nagyjából bent a motyó - talán nem látszik soknak, pedig bőven több mint ezer kötet és másfél tonna...

Nagyjából bent a motyó - talán nem látszik soknak, pedig bőven több mint ezer kötet és másfél tonna... (Fotó: Nyulasi Zsolt)

Könyvakciónk, melynek keretében egy nagylelkű, szép felajánlás nyomán első körben több mint másfél tonnányi értékes szépirodalmi, ifjúsági és ismeretterjesztő könyvet, lexikont, művészeti albumot mentettünk meg a biztos pusztulástól, s juttattunk hitünk szerint a megfelelő helyre, fényes sikerrel zárult. A több ezer kötet egy méltán legendás dunaújvárosi pince-kirendeltségben várta a vásárlókat hosszú időn át, aztán tulajdonosuk, Tóni, úgy döntött, felszámolja a teljes részleget. Megbontani, tízesével elajándékozgatni nem akarta az anyagot – de úgy gondolta, ha valaki egyben megszabadítja tőle, s olyan helyre viszi, ahol érdemben használni tudják, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül ajándékozza oda az értékes, kis könyvtárnyi gyűjteményt: ha nem megy, októberben zúzdába kerül mind. Ezt már csak nem nézhettük tétlenül. Sokan segítették önzetlenül már az előkészítő munkákat is: mi pedig, Nyulasi “Öcaline” Zsolt barátommal, igyekeztünk kitalálni, hol tehetné a legjobb szolgálatot a sok szép könyv. Néhány zsákutcában is megfordultunk, mire eljutottunk Gyimesfelsőlokig, Berszán Lajos atyáig, akinél a Nyulasi 1991-ben, erdélyi vándorlásai közben vendégeskedett pár napot. A legendás “pap bácsi” – merthogy mindenki így hívja – a kilencvenes évek közepén elhatározta, középiskolát alapít a völgyben: az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceum azóta fogalom egész Erdélyben, s különösen az a csángók körében. Jelenleg több mint négyszáz gyermek tanul s nevelkedik a külsejében is egyedülálló intézményben. De ne szaladjunk ennyire előre: három hete az vált biztossá, hogy Gyimesfelsőlokon nagy örömmel fogadnák a könyveket – annyi dolgunk maradt, hogy pénzt és paripát szerezzünk az akcióhoz, és ebben szerencsére volt már némi gyakorlatunk korábbi, hasonló meneteinknek köszönhetően. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogyan is állt össze ez a túra, miképpen szedtük össze a rávalót, hogyan indultunk neki szombat hajnalban a hétszázegynéhány kilométernek – vagy hogy mit is szóltunk, amikor Illencfalva egy remek fényreklámmal boldog új évet kívánt, lapozzatok. Előre szólok, mert már most tudom: közel sem egy rész várható… Tovább »»

26 szeptember
6komment

Könyvszállítmányt viszünk Gyimesfelsőlokra – szabad a beszállás!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

2008, Énlaka, könyvfuvar a No1 ki furgonjával - most nagyobbra lesz szükségünk...

2008, Énlaka, könyvfuvar a No1 ki furgonjával - most nagyobbra lesz szükségünk...

Sietek leszögezni: ez az egész történet nincs, ha nincs a legfontosabb, a kiindulópont, egy valóságos és több ezer kötetes, zömében szépirodalmat és ismeretterjesztő munkákat tartalmazó könyvgyűjtemény, és, ami még fontosabb, a tulajdonosa, egy magát egyelőre megnevezni nem óhajtó (de győzködés/puhítás alatt álló) polgártársunk, aki jótékony célra ajánlotta fel a kincset, ami pillanatnyilag egy pince mélyén, karton- és műanyag ládákban dohosodik. Egyesével-tízesével kiajánlgatni érthetően nem akarta: azt mondta, ha valaki elviszi egészben, és jó helyre kerül, örömmel adja – máskülönben záros határidőn belül, még októberben mennie kell a papírgyárba, zúzdába. Na, ezt azért csak nem hagyhattuk… Az örökmozgó Vachter Jani volt a hír hozója, s amint meghallottam, miről van szó, azt is sejtettem, a szállítást nem bízhatom másra – márpedig ha én megyek, jönnie kell ilyen fuvaroknál állandó kocsikísérőmnek, hivatalos álláspont szerint Dunaújváros egyik első számú közellenségének, egyik első számú barátomnak, a Nyulasinak. Jártunk már néhány hasonló küldetésben az elmúlt évek során, ezért hát azt is sejtettük, merre kell majd indulnunk – annak idején elsősorban a József Attila Könyvtár jóvoltából vihettünk többé-kevésbé rendszeres könyvszállítmányt kedves és gyönyörű falucskánkba, az Erdély szívében megbúvó Énlakára, ahol Bíró Ozsváth felesége, Aranka az önkéntes könyvtáros… Csakhogy amit oda viszünk, az pár száz kötet szokott lenni, nem ám több ezer – ez oda nyilvánvalóan nagyon is sok: állapítottuk meg már az első egyeztető megbeszélésen Zsoltival… Más célpontot kellett tehát kitalálni – és persze minél hamarabb megindítani a szokásos össznépi pénzszerzési akciót is, hogy komótosan, akár ötszáz forintonként összeszedegethessük az üzemanyagra és a furgonra (nagyon úgy néz ki, Kis Tibi pajtásom, a Kis Autókölcsönző tulajdonosának kedvezményes ajánlatát fogadjuk el egy szép nagy dobozosra) való összesen úgy százezer forintot. Jelen állás szerint (és elsősorban tényleg csak azért, mert minél többeknek szeretnénk megadni azt a jó érzést, hogy egy szép ügyet támogathat) beszállhattok még ti, kedves HL-böngészők is – mert ha elérjük a limitet, természetesen lefújjuk a további gyűjtögetést: aki lemarad, kimarad… Lapozzatok, és mindent elárulok. Tovább »»

12 május
10komment

A békabőrrel borított szemétlapát

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már tizenötödik kiadásában említést teszünk arról, hogy a medve nem játék – nem, kivételesen nem a miskolci hokiról elmélkedünk, hanem néhány erdélyországi medvetámadásról szólunk; aztán elmondom a legfrissebbeket, bizonyítékokkal kiegészítve Gyurcsány sógora nagybátyjának szomszédja egyik ismerősének egy 1969-es óvodai rajzáról, amit állítólag úgy másolt le egy másik gyerek művéről – nem hiszem, hogy magyaráznom kell a dolog világpolitikai jelentőségét. Százmilliós tartozást halmozott fel a dunaújvárosi sportiskola, a város pedig átvállalta az adósságot, amelynek keletkezéséről “tömören” nyilatkozott Szepesi Attila alpolgármester – hogy mit, nemsokára megbeszéljük. Ma reggel a Nagy Nemzeti Lehűlés ismét motoron talál majd, s pár órával később már a Kunság sívó homokjába temetkezem – egyebek mellett Bócsára utazom ugyanis, ahol (kapaszkodj!) traktor- és csettegőfesztivált rendeznek: ha ebből nem lesz egy zsíros poszt hét elején, hát semmiből… Így aztán, látjátok, ismét a munka, a munka, a munka – na jó, szombaton este egy kis megbeszélés várható a Varga Zsoltiéknál, nem tudom teljesen kizárni, hogy négyen-öten megiszunk egy három decis díszdobozos rozét sznobságból… A többit majd mesélem, most pedig engedélyezem a lapozást, ha benne vagytok. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz