Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 szeptember
4komment

Látja azt a nagy sötétséget? Na, azok már Dunaújváros fényei…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhetedik kiadásában, még lehet, azaz szabad, irány Nyugat-Európa, azon belül is München és Graz – nem tudom pontosan, merre is lehet most épeszű módon kijutni az országból, lassan csak ellenségek és szintén saját hatáskörben magunk köré vert drótakadályok vesznek körül bennünket… Münchenben mindenesetre van egy kislány, akinek a fotója körbeszaladt a világhálón: ő cukorkával köszöntötte az érkező gyerekeket, egy másik, hasonló korú kislány boldogan el is vette az ajándékot… Nos, ismerek egy hasonló, de közelebbi sztorit is: a nevek mellőzésével valaki Grazban látogatott el egy ideiglenes menekülttáborba a kis/nagyfiával – két biciklivel mentek egy kört, de csak eggyel mentek haza, igaz, fotós nem volt a környéken épp… aztán, pár nappal később már újra két bicajuk volt. Hogy mindez hogyan lehetséges, elmesélem beljebb. Nagyszerű hozadéka – mintha kellene még hozzá bármilyen hozadék – a menekültügynek, hogy kapcsán lényegében immár minden szomszédunkkal sikerült mélypontra verni a viszonyt. Furcsa tán, de van egy olyan pszichikai betegség, amelynek egyik legfőbb tünete épp az, hogy az egész világ ellenség: tudom, ebben az esetben egyáltalán nem erről van szó, csupán az a helyzet, hogy mindenki más hülye, mi pedig minden tudás birtokában vagyunk. Hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, azt ma elég nehéz lenne megmondani – én csak reménykedem benne, hogy valamikor majd egy normális kormány normalizálja a nexust, akivel lehet: hogy nem ezek lesznek azok, arra nagyobb összegű fogadást is merek kötni. A városi közvilágítás, amit épp hogy pár száz millióból “korszerűsítettek”, felvet pár érdekes kérdést: bennem egyebek mellett épp azt, vajon ki hagyta jóvá ezt az egész szarságot, van-e felelőse (persze, én is tudom a választ) annak, hogy kidobtuk, pontosabban fogalmazva, nagyon is tudatosan beletettük valaki(k) zsebébe ezt a kis pénzt azért, hogy valami még ócskább lehessen, mint volt. Botorkálunk, evickélünk, autóval, motorral, gyalog: a nyolcvanas évek elejének Romániáját idézi az alkonyati városkép – lehet, hogy baromi energiatakarékos, de ezzel az erővel ki is csavarhattuk volna az izzókat, akkor legalább tudnánk, hányadán állunk. Grazi bicajok, rossz szomszédság, homály – ez vár mindenkit odabent.  Tovább »»

Hirdetés
13 szeptember
3komment

A Nemzeti Gyomrozó Iroda kiszáll

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharmincötödik kiadásában először pánikolunk egy kicsit, és ez korántsem vicc – az ENSZ kiszivárogtatott klímajelentéséből szemezgetünk, és egy cseppet se mondunk sokat, ha úgy vélekedünk, igencsak nagy bajban vagyunk. Mi, mindannyian, itt, a Földön – mostanra, minden jel szerint elég jól elcsesztük, és igazából már akkor se nagyon lenne visszaút, ha most, ebben a pillanatban megállítanánk a bolygónk biztos pusztulásához vezető folyamatokat. Kérdés persze, ezredszer is, mit tehetünk mi, sokan, akik akár még tennénk is, hogy többé-kevésbé normális állapotban adhassuk tovább a Földet az utánunk következőknek, mindazon kevesek ellenében, akik ívesen tesznek rá, mi lesz mondjuk ötven év múlva, viszont gusztustalan hasznot húznak mindazokból a csúnyaságokból, amikkel végül is mindent és mindenkit kinyírnak. Rendőröket küldtek a Blikk újságírójára, aki nem volt hajlandó elárulni, ki volt az informátora annak a pompás ügynek kapcsán, amikor is Oszter “Rózsa” Sándor különös körülmények között nekiment egy bevásárlóközpont falának, majd fekvőtámaszokat nyomott a rendőrségen, persze csak a papája iránti tiszteletből, végül kiderült, azért volt csatak, mert a baleset után egy ismeretlentől kapott egy butykost, amibe figyelmetlenül belehúzott. Ja, és rendőrök kísérték haza az Ökotárs Alapítvány vezetőjét, s a Nemzeti Nyomozó Iroda egy további olyan alapítványhoz is kiszállt, amely érintett a hónapok óta zajló norvég-botrányban… Nem igényel túl nagy fantáziát, miért is ez a fene nagy ügybuzgalom – például jó kicsit pattogtatni az ostort, hadd lássa mindenki, hogy jár az, akinek ebben a nagyszerű rendszerben másfajta véleménye van az egyedül elfogadottnál. Attól tartok erősen, valami komoly baj lehet a facebook-adatlapommal, mert legújabban immár két középkorú, jól szituált külföldi úriember is búgó hangvételű üzenetben fordult hozzám, közölve, ismeretlenül is lenyűgöztem őket bájos külsőmmel, s kértek, fűzzük szorosabbra a szálakat… Komoly szándékok mellett vérfagylaló emlékek az életemből – belépés csak erős idegzetűeknek, itt. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz