Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 június
5komment

Egy falat falat? Köszi, ezt is befaljuk…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvennegyedik kiadásában először is visszatekintünk egy csöppet a néhány napja lezajlott Bajnokok Ligája-döntőre – nem, nem futballszakmai szempontból foglalkozunk az eseménnyel, mint talán tudjátok, a Barcelona legyőzte a Juventust, egészen jó kis meccs volt, oké, nem egy Videoton-Paks, de azért el lehetett vele tölteni az időt. A díszpáholyban természetesen ezúttal is helyet foglalt jó néhány nobilitás – többek között nem hagyta ki a döntőt a magyar és a francia miniszterelnök sem, mindketten különgépen utaztak a helyszínre, s ugyancsak mindketten fontosnak érezték, hogy gyermekeik is ott legyenek a megismételhetetlen sportcsemegén. Egyikük aztán, pár nappal később úgy érezte, illik belátnia, hibázott, ugyancsak illik elnézést kérnie honfitársaitól, s befizetnie az államkasszába a gyerekekre eső költségeket. Hogy ez vajon Orbán Viktor avagy Manuel Valls volt-e, nos, ezt a nehezen eldönthető kérdést megválaszolom odabent. A múlt héten fecsegtem néhány szót egy vitorlásról, mentális kihívásokkal küszködő kapitányáról és enyves kezű legénységéről – tettem mindezt az utóbbi hetekben mindent elöntő (és minden mást jótékonyan elfedő) kormánytévés téma, az ugyancsak mindent elözönlő migránsok (tényleg megőrülök már ettől a szótól) ügye kapcsán: nos, az kétségtelen, hogy sikerült szűk másfél milliárdért szóba hozni a dolgot, ebből háromszázmillió ment el az ide látogató embercsempészeknek szóló, naná hogy magyar nyelvű óriásplakátokra. Ha Magyarországra jössz, ez meg az… Nos, pár mondatban meglessük, mi a helyzet akkor, ha már Magyarországon vagy, és történetesen a kormányzásban tevékenykedsz: vajon akkor hogy állunk a törvényekkel, kultúrával meg a többi aprósággal… Nem is szólva a négy méter magas kerítésről, ami a kormány döntése alapján felépül: egyelőre csak a déli határszakaszon… Végül szóljon a rádió – elég sokat hallgatom mostanában, amolyan szakmai ártalom: alighanem ezért tűnhetett fel, mennyire unalmas és egyoldalú az úgynevezett kereskedelmi adók zenei kínálata. A kívánságműsorban például kívánni már nem lehet – egy kicsit nosztalgiázom is, amikor régi munkahelyemre, az EL-DO Rádióra, s benne a régi típusú kívánságműsorra emlékezem… Kapcsoljunk be/ki együtt, gyertek. Tovább »»

Hirdetés
02 augusztus
5komment

Maxi átalussza a jóléti államot

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonkilencedik kiadásában erős kezdés várható: bizonyos értelemben a vallás vizeire evezünk ki – mint annak hangot is adtam már néhányszor, megválasztása óta legnagyobb kedvencem Ferenc pápa, aki most épp a boldog élet tíz titkát osztotta meg a világgal, és mondhatom, ismét nem lehet belekötni a gondolataiba. És nyilván az is csak az őt nem ismerőket lepi majd meg, hogy a tíz alapelv meglehetősen… hát hogy is mondjam… emberközeli, ha úgy tetszik. És ez bizony nem kis szó… Ha sikerül, végigmegyünk a nagyszerű katolikus egyházfő megfontolásra érdemes ajánlásain. Vége a jóléti államnak – egyebek mellett ezt a kissé talán meglepő mondatot mondta ki az egyre fájdalmasabb pályaívre sodródó miniszterelnök legutóbbi kinyilatkoztatásakor: Maxi barátom és lélekgyógyászom, nem mellesleg minden táska és bőrönd világszínvonalú szakértője a hír hallatán csípőből megjegyezte, ő alighanem átaludta azt a pár órát, amíg itt a jóléti állam működött, de az is elképzelhető, tette hozzá eltűnődve, hogy pont akkor műtötték sérvvel. B. Zsolt, a Magyar Hírlap “publicistája”, az 5-ös számú Fidesz párttagkönyv boldog birtokosa vette a fáradságot, és megmagyarázta, hogyan is értette gazdája, amit mondott, illetőleg hogyan is kell nekünk érteni mindazt, ami elhangzott ott, Erdélyben, hogy mi a dolguk a liberálisoknak, akiknek némi jövőképet is rajzolt vastag irónnal – ismét ékes, noha kétségkívül jól érthető magyar nyelven szólt le hozzánk az írástudó. Belelesünk. Végül pár szó arról az örömteli hírről, amit épp most olvastam a Dunaújváros című maximálisan független hetilapban, mely szerint városunk immár valóban egyetlen, így hát egyszersmind legjobb rádióját újabb tizenkét éven át bizonyosan hallgathatjuk – így határozott a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság… Felőlem mondjuk nyugodtam szólhat százhúsz évig is, erőt és egészséget kívánok a szintén független és piaci jellegű működéshez – és akkor egy kicsit emlékezem arra a rádióra, ahol volt szerencsém elszórakozni pár évet (mert munkának azért nem nevezném, ahhoz túl jól éreztük magunkat), és amit, tudom, sokan szívesen elfelejtenének, pedig… Na – sugárzás odabent, egészségkárosítás nélkül. Gyerünk rákenrol. Tovább »»

17 február
13komment

Csuszarádió, Magyarország

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.26 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hétköznap, hajnali 11 óra – tízéves masinámmal édeskettesben kezdünk bebootolni, ő se nagyon találja magát, és nálam is eléggé fagyogat még az alapprogram… Irány az arckönyv, nézzük… ismerősnek jelölt, tök ismeretlen név, kép nélkül, naná, azonnal megadjuk a sanszot, nekem nem fáj, jó… új üzenetek, nnna, olvasom: “Szia Bandi! Ne kutass az emlékezetedben, nem ismersz, soha nem találkoztunk… (Őszinte, in medias res kezdés – már tetszik…) ’66-ban végeztem a Kerpelyben, és felszívódtam. Mostanában kezdek visszaszivárogni a városba, a Hétlövet végét még éppen elkaptam… Hogy miért eme üzenet? Mondom. Van egy internetes rádió, a Nosztalgiazene. Abban a hét egy napján a Roxtalgia Express (Roxtalgia Express – tyű… ez is nekem való.) “Csusza” összeállításában. Csusza én lennék. Ma este is adok, nyolctól éjfélig – leginkább rockzenét a ’60-70-80-as évekből (Oh, yes…). Amennyiben sikerült felcsigáznom érdeklődésedet (tökéletesen), ráérsz (ekkor még viszonylag igen), stb., tied a pálya kilenc/negyed tíztől. Hónod alá csapsz egy 20-30 számból álló listát a kedvenceidből (ez az én emberem – csak még nem tudja, mit enged ki a palackból) és elsétálsz a Május 1 utcába.” Kérem: hát így kell ezt csinálni, ennyire egyszerű – az ilyen invitálás az, amire egy másodperc alatt bólintok rá olyat, hogy kis híján a fejem szakad le. Naná, hogy sétálok, Csusza uram – igaz, hogy estére aztán jószerivel járni se tudok (aki nem emlékszik, miért, az ide nyomjon), mégis elbotorkálok valahogy a Május 1-be. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz