Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 szeptember
2komment

Otthontól hazáig – egy szombat esténk a tűz körül (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Olió és a hétmérföldes csizmám...

Olió és a hétmérföldes csizmám...

Bármilyen meglepő is, még nekem is vannak barátaim, igen, akadnak olyanok, akik elviselnek valahogy, kibírják számos rigolyáimat, elviselik összeférhetetlenségemet, folyamatos kötözködésemet, képesek kezelni a belőlem időnként kitörő agresszív állatot – lefogni, amikor ittasan verekedni, törni-zúzni kezdek, és… de inkább nem is mesélem tovább, nem szeretném reszkírozni, hogy a magyar hatóságok betiltsák miattam az internetet… Tudom, kicsit régen találkoztunk itt, történelmileg így alakult, a lényeg viszont, hogy – mint ahogy arról dolgozatom első részében beszámoltam – ezekkel az ütésálló, gyerekkori barátaimmal, Szilárddal, Baxxyval, Banánnal, Szenyővel, Szabó Lacival (és még többekkel, na és természetesen a kapcsolódó nejekkel, társakkal, gyerekekkel, lassan unokákkal…) évente találkozunk legalább egy hétvége erejéig, de van, hogy hosszabb időre: sokáig egy Duna-parti kempingbe jártunk, aztán a hely sajnos túlságosan is megkopott, úgyhogy tavalyelőtt fogtuk magunkat, és kiugrottunk Erdélybe, egy csodás hétre; tavaly már Nagykovácsi, Szilárdék háza volt a helyszín (akkor csak sikerült addig kavarni a kártyákat, hogy ne lehessek ott), s az idén ismételtünk: újra Szabóék vállalták a házigazdaságot. Pénteken este tehát kerti partyval nyitottuk meg a három napos ünnepségsorozatot – egy pompás leves és némi lángos volt a menü; majd másnap, szombaton én elkísértem Sziszit dolgozni a lottóshow-ba, a többiek pedig Nagykovácsi nevezetességeivel ismerkedtek, azaz emberpróbáló expedíció keretében derítették fel a főhadiszállástól mintegy háromszáz méter távolságra üzemelő, Muflonitató elnevezésű, egyedülálló hangulatú, zseniális kiskocsmát. Estére értünk haza – mi magunkkal vittük szintén nem a héten megismert kiváló barátunkat, Popót, és kiderült, estére becsatlakozik mogorva társaságunkba Dóri, Szilárd huszonéves lánya, akit persze egyperces korától ismerünk és szeretünk… Megérkeztünk, és persze nálunk volt az útközben beszerzett nagyon fontos sütőpor, ami, kiderült, a csokis muffinokhoz kellett: nehogy ám véletlenül éhen maradjunk. A szegényes esti menüért: lapozz! Tovább »»

Hirdetés
05 szeptember
9komment

Mi, többszörösen is a szerencse phiai (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A szerencse phiai: a háttérben már pörgetik fel a hamarosan kezdődő élő adás közönségének hangulatát

A szerencse phiai: a háttérben már pörgetik fel a hamarosan kezdődő élő adás közönségének hangulatát

Fantasztikus party színhelye volt Nagykovácsi két hete: mint arról már tegnapelőtt beszámoltam az első részben, szokásos, a gerincet tekintve évtizedek óta változatlan baráti társaságunkkal éreztük jól magunkat Szilárdék szép házában. Csak hogy jól lássátok: igaz, szépen fogynak ilyenkor az alkoholos italok, eszünk ágában sincs tagadni, miért is tennénk – ám a lényeg, a fő stimuláló szer mégis az együtt, egymással eltöltött idő… a közösen megélt, megunhatatlan sztorik, amikhez gyakran az ilyesfajta bulik történései is újakat adnak… Mert történés azért van bőséggel… Pénteken például úgy negyed ötig tartott a visszafogott kerti party, némi elképesztően kellemes, bográcsos csirkeragu-leves, majd a Konyhakommandó specialitása, a házi tejfölös-sajtos-fokhagymás lángos következett… közben persze tekintélyes mennyiségű bort és sört is leküldtünk – a végén nem is nagyon forgolódott senki a házban, hamar jól hallható, mély álomba merült a férfiközönség, és aludtak a lányok meg a gyerekek is. Egészen másnapig: amikor is kilenc óra magasságában felébredtünk – ekkor viszont a konyhában már javában készültek a bundás kenyerek… Mivel hajnaltól reggelig egy megveszekedett falatot nem ettünk, érthető módon meglehetős éhség gyötört, így hát bevettünk párat a reggeli csemegéből, aztán tíz óra tájban Szilárddal megindultunk a közeli főváros, egészen pontosan a Fortuna Stúdió irányába, ahol a Szerencsejáték Zrt. látványos műsorai készülnek – az adások olajozott lebonyolításáért, parádés képi világáért – az adást bő fél éve megújító rendezőként – nem kis részben a legjobb barátom a felelős… A többiek maradnak: Léri valami félnapos túrát tervez velük, ezt az ideát a magam részéről (a szereplők egy részének hozzám hasonlóan magas színvonalú mozgáskultúráját ismerve) enyhe szkepszissel fogadom… Azért kiderül a végén, hogy a háromszáz méterre lévő legendás/zseniális Muflonitató nevű erdei iskolához végül is szépen eljutottak – ezt a szálat azonban most nem bontjuk ki (ha valamelyik érintett óhajt, majd hozzászól), mi megyünk a szerencse stúdiójába, a gyönyörű, kék Subbával… Gyertek ti is… Tovább »»

03 szeptember
2komment

“A barátság egy lélek, mely két testben lakozik…” (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Rozészínben látjuk a világot: egy csodás csendélet a teraszról

Rozészínben látjuk a világot: egy csodás csendélet a teraszról

Míg ki nem derül róla valami, Arisztotelésszel talán még mi, magyarok sem vitatkozunk: tőle loptam a címet, amelynek igazságát ismét volt szerencsém megtapasztalni egy bő hete – hamarosan erről szól a dal. Leghűségesebb olvasóim élénken emlékezhetnek, a HL lassan hét hónapos fennállásának során többször is előfordult már, hogy lelkendezve írtam róla, micsoda fantasztikus barátokkal van szerencsém múlatni az időt: a legemlékezetesebb volt talán, amikor tavasszal Szilárdéknál töltöttem egy hétvégét; de jó ismerőse lehet itt már mindenkinek Varga Zsolti, Melinda, és úgy általában, Tabdi és környéke – talán elég, ha csak a szintén tavaszi borkóstolónkat említem… És persze Körte, Kész Laci és a többiek, akikkel motorozom… és Mediék Dusnokon, plusz az ottani új cimborák, Berci, Pezo… Augusztus utolsó előtti hétvégéje pedig egészen különlegesnek ígérkezett – hiszen jókora adag gyerek- és ifjúkori barátommal találkozhattam egy többnapos fieszta keretében… Évek, lassan évtizedek óta elmaradhatatlan nyári program ez a speciális szakmai továbbképzés – nagyon sokáig egy Duna-parti kemping adott otthont ennek az egészen speciális hangulatú eseménynek, aztán sajnos az ottani körülmények már a mi hagyományosan kényes ízlésünknek sem igazán feleltek meg: kiderült, hogy amikor a faházban a fejünkre csöpög a víz, az már nekünk is sok egy kicsit… Tavalyelőtt egy hirtelen ötletet követően egzotikus helyszínre, Erdélybe, a Madarasi-Hargita lábához tettük át a találkozót, tavaly és idén pedig Nagykovácsiban, Szilárd és Léri amúgy is melegséggel teli, vendégszerető otthonában jöttünk össze – házigazdáinkon túl Banán és Kata, Szenyő és Márti, Baxxy és Marcsi, Szabó Laci, és persze a gyerekek (Dóri, Virág, Tomi, Blanki és Olió) adták a három napos móka-kacagás-evés-ivás törzsközönségét… Ragyogó hétvége volt: napsütéses, szívet-lelket építő, erőt adó – mert akinek ilyen barátai vannak, azt, tapasztalatból mondhatom, hidegen hagyják az ellenségei. Gyertek, mesélem a pénteket – a szombatot (és a történetünk szempontjából szinte elenyésző vasárnapot – amikor is lényegében csak én maradtam, és aludtam ott még egyet, a többiek délelőtt tájban megindultak hazafelé) külön történetbe szerkesztjük: akkor ugyanis Szabó Szilárd rendező úr társaságában a Luxor felvételén, illetve a lottó-show élő televíziós közvetítésén vehettem részt, volt kaland meg sztori gazdagon… na, az majd, most lapozzatok, hadd meséljek pár semmiséget a barátaimról… Tovább »»

25 április
10komment

Prága: barlangi motorosok, továbbá széljegyzetek a Vízipókban (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ahogy a holland mondás tartja: A tehén is foghat verebet - nos, ez a kép azért, szerényen belátom, elég szépen sikerült a motel udvarán

Ahogy a holland mondás tartja: A tehén is foghat verebet - nos, ez a kép azért, szerényen belátom, elég szépen sikerült a motel udvarán

Prágában jártunk egy hete, ahol gyors, de alapos munkát kívánt tőlünk a folyton változó élet és a szorosra fűzött program: csütörtökön kora reggel indultunk meg, minden platformon betámadtunk, hiszen két motorral, egy autóval és egy vonattal közelítettük meg a helyszínt. A vonaton Szigeti Sanyi barátom-kollégám-harcostársam páváskodott, az autóban a lányok, Melinda és Dóri, a hozzájuk tartozó fiúk, Puttó és Varga Zsolti foglalt helyet, a másik motoron Kész Laci, indián nevén redilezli vezette fel kis közúti konvojunkat. Csütörtökön este, mint arról már olvashattatok, szép szolid szórakozás után vékony nyomon, egy éjszakai villamosjáratot szellemi ráhatással eltérítve  hazacsúsztunk a centrumtól kissé kijjebb eső, folyóparti szállásunkra, ahol, hogy, hogy nem, nagy nehezen tíz másodperc alatt elszenderedtünk. Másnap nyolc óra tájban ébredtem, és nem értettem, miért kell ilyen korán úthengerekkel, légkalapáccsal és gőzgépekkel dolgozni egy békés kis motel első emeletén – de igen hamar rájöttem, csak annyi a gond, hogy a többiek még nem ébredtek fel. Nem igazán irigyeltem a többi lakót – egyedül Pavelt, a motel igazgatóját nem zavartuk zörejeinkkel, még délután ugyanis titokzatos körülmények között eltűnt az étteremből egy lap fehér szalvéta, amit csak este, a szokásos napi elszámoló leltárnál vett észre, és egész éjszaka fáradhatatlanul nyomozott utána, hajnalban pedig már indult is, mert egy éti csigát kellett lábon elhajtania Brnóba egy koronáért. Én mindenesetre felkeltem, és hamarosan rájöttem: egyszerűen tűrhetetlen, hogy több mint tizenhat órája nem ültem motoron. Így aztán, amikor a Kész Laci végre felkelt, már komplett tervekkel állhattam elé. Hogy mikkel, azt megtudjátok – csak egy lapozás az ára. Tovább »»

20 április
14komment

Prága: az első éjszaka után – ez sem volt puha (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hát ez van... ez a világos a Bastában - ja, és Ili foglalása: p. Andy az pane Andy, vagyis Andy úr

Hát ez van… ez a világos a Bastában – ja, és Ili foglalása: p. Andy az pane Andy, vagyis Andy úr

Hatalmas szerencse, hogy nem élő videókapcsolatban vagyok veled, nyájas, most ugyanis igen érdekes hangokat hallhatnál. Néhányat inkább nem mesélek el ezen a korai órán – egyfajtát azoktól is, kettőtől viszont bizonyosan audio-sokkot kapnál: Kész és Szigeti olyan szinten horkol, hogy célszerűnek láttam elfordítani az ágyuk irányából nagy becsben tartott hordozható ördögszekeremet, mert attól tartottam, a légnyomás kikezdi a tévéjét. A Hostel Kotva 204-es hálójában tartózkodunk (hátha egyszer, még sokkal híresebb korunkban jelentősége lesz ennek, s turisztikai célpont válik a legendás szobából – sok más vonzerejét perpill nehéz lenne felsorolni), és mintegy tíz perce még szerintem én is ugyanazt a slágert fütyörésztem kétszáz decibellel, mint két hálótársam és barátom. Akikkel mintegy hat órája tértünk meg előkelő szállásunkra, s akik a tegnapi éjszaka folyamán, a költővel szólva elmondhatom, nem tartották lovuk száját – a sajátjuk kiszáradását pedig, a mértéket meglehetősen óvatosan kezelve akadályozták meg. Azt talán, személyiségi jogok okán nem mondanám, hogy voltak köztünk, akik beittak, az viszont kétségkívül tény, hogy nem volt szükségünk antidepresszánsok mértéktelen bevitelére. Most azonban felébredt a két őrült, úgyhogy lapoznom kell… gyertek ti is. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz