Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


31 október
13komment

Száz ember egy délután – és sok-sok jó ötlet (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Őszi hangulat - aranysárga lombjárda a parkban

Őszi hangulat - aranysárga lombjárda a parkban

Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter. Bocsánat, de ezt muszáj volt megtennem: kiváló kenyeres pajtásom, az Ausztriában élő Dankó Zoltán, akit egyértelműen a Hétlövet legjelentősebb hozadékának tartok (természetesen kizárólag önző egyéni érdekeim alapján – miszerint jól lekaszabolta például a vírusomat, meg amúgy is egy egész csomó mindenben segített, kulimunkázott, statisztikázott, grafikákat készített, ötleteket adott, és egyáltalán, tényleg jól ki tudom használni a srácot), szóval szegény Suszter napi konzultációinkon egyfolytában panaszkodik, hogy a Vidám Parkkal kapcsolatos híradásokban, írásokban, cikkekben őt soha nem említik meg, és még ott voltak az EL-DO előzetesei, hát abban se… Nos hát… ugyebár ez nem teljesen véletlen – Zoli, sajnos eljött az idő, fel kell hogy világosítsalak, az ilyesfajta megjelenések-említések-megkeresések igazi kulcsa a sárm, a velünk született jóképűség, snájdigság, slágfertigség, hercigség, ilyesmik. Van olyan, segítek, te is ismersz olyan srácot, khm… akinél ez nagymértékben adott, tudod, másoknál… izé… bocs… mérsékelten. Most ne bántódj már meg, szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy ezt így elmondhattam, hidd el, ha nagyon figyeled, hogy csinálom, belőled is lehet valami, ne izgulj… na… Suß… Hát veled még viccelni se lehet? Suszter! Postán küldjem vissza az emlékkönyvedet? Gyere vissza, te őrült… (nah?) Na tehát… komolyabbra fordítva: tény és való, hogy ketten találtuk ki azt az őrültséget, amelynek keretében most nagyon úgy fest, tavasszal megmozdul valami a húsz éve hivatalosan bezárt (utána, néhány éven át volt még néhány kísérlet a park egyes részeinek életben tartására, illetve felélesztésére) Vidám Parkban. A játékokat, látványosságokat természetesen nem áll módunkban visszavarázsolni – de úgy néz ki, közös akarattal és sok-sok önkéntes munkával egy szép kis közparkot kialakíthatnánk. Múlt hét végén két bejárást is szerveztünk a park területére: óvatosan úgy számoltunk, ha a két napban ötven ember eljön, már elégedettek leszünk. Ehhez képest már szombaton kis híján elértük az ötvenes létszámot, és – a látvány okozta magától értetődő szomort/sokkot leszámítva – nagyszerű hangulatban jártuk be a parkot. Vasárnap délután kettő előtt pedig… Tovább »»

Hirdetés
29 október
8komment

Százötven ember – tíz százalék parkkedvelő! (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Magunkra nézve is igaznak gondoljuk a játékterem falán ékeskedő igazságot - márciusban merjük, reméljük, mindannyian nyerünk

Magunkra nézve is igaznak gondoljuk a játékterem falán ékeskedő igazságot - márciusban merjük, reméljük, mindannyian nyerünk

Egy biztos: én egyáltalán nem bánom, hogy állami monopólium lett az időjárás. Korábban mindig órákon át könyörögtem Gaál Noéminek, térden csúsztam előtte, de ő képtelen volt bármit is normálisan elintézni, na jó, a dekoltázsába kétségkívül nehéz belekötni… bár… Na, a lényeg: most viszont kihagytam a kalmár szellemű meteorológusokat, simán csak felhívtam a Nemzeti Időjáráskívánási Intézetet az emelt díjas vonalon, és pár tőmondatban szombat-vasárnapra szép időt kértem Dunaújváros déli fertályára (ja, meg persze a pénzenergiát, amit egyébként szintén kormányhatáskörbe vonnak tudomásom szerint), kész – a többit szerintem láttátok. Az előjelzések korábban hóról és súlyos mínuszokról szóltak, és tizenegykor még másodpercenként ezer liter/négyzetmilliméterrel csöpögött mindkét napon – aztán fél kettőkor gombnyomásra széthúzódtak felettünk a felhők, és kettőtől helyenként ragyogó napsütésben, szombaton húsz fokos langymelegben indulhattunk a Vidám Parkba. Bejárást szerveztünk ugyanis Suszter barátommal… bocs, ez egy kicsit talán félreérthető, Suszter most nem tudott jönni, viszont vele találtuk ki, hogy legyen még az ősszel egy alkalom, amikor bárki bejöhet a parkba, nem kell tartania se kutyás őröktől, se kamerás megfigyeléstől, se semmitől – együtt, sokan, szépen békésen vizsgáljuk meg, mi is lesz a teendő majd márciusban (tervezetünk szerint egészen pontosan 2-3-án), amikor is elkezdjük majd a valamikori Vidám Park területének rendbetételét. Mivel még mindig előfordul, hogy megkérdezik, melyik részre állítjuk majd az óriáskereket, és át fog-e fordulni a hullámvasút szerelvénye, ismételten, csendesen elmondjuk – nem az üzemelő Vidám Park restaurálása a cél, az ugyanis lehetetlenség. Azt szeretnénk, ha a parkot egy erőteljes önkéntes tavaszi hadjárat után klasszikus parkként adhatnánk vissza a városnak, ahol – kezdetben – sétálni, piknikezni, ücsörögni lehet, megcsodálni az arborétum értékű hely nemes fáit, látványos cserjéit. Ha mondjuk nyár elején sikerül megnyitnunk a parkot a közönség előtt, meglátjuk, mennyire lesz népszerű – az dönthet a további sorsáról, az esetleges fejlesztések irányáról is… De itt még nem tartunk: egyelőre múlt szombat van, és vasárnap lesz majd a következő részben – megmutatjuk és elmeséljük, mit is láttunk odabent: miközben lapoztok, mondom, több mint százötvenen jártunk a hétvégén a Parkban!!! Tovább »»

23 július
10komment

Nagy séta a Vidám Parkban – és a fröcskölős ivókút titka… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (356 lövet, átlagosan: 6.99 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A fénykor - a táblán "Szeretettel köszöntjük a kedves vendégeket": volt kit, volt mivel...

A fénykor - a táblán "Szeretettel köszöntjük a kedves vendégeket": volt kit, volt mivel...

Pénteken már belekóstolhattatok Bús Csaba különleges hangulatú Vidám Park-idegenvezetésébe – akkor az első részt tettük közzé, most jöhet a folytatás, nem kevés meglepetéssel, titokkal, és a végén egy kis jövőképpel is. S hogy mitől is különleges Csaba beszámolója? Nos, az ő édesapja Bús József, a dunaújvárosi Vidám Park utolsó igazgatója, akinél korábban jártam néhány alkalommal, azokból a beszélgetésekből szintén született egy kétrészes dolgozat. Csaba tehát, azt hiszem, ez egyértelmű, abban az időben a legirigyeltebb srácok közé tartozhatott – mint erre az első részben volt kedves utalni, ő volt például, aki a Vidám Park kiskollektívája által szerkesztett akkumulátoros kisautót tesztelhette: vagyis körök százait tette meg az oválpályán… a magam részéről lényegében bármit megadtam volna érte, hogy a helyében lehessek, beleértve a narancssárga de Tomaso Panthera távirányítós autómat, valamint a temperával kifestett kis bádogládámat is, amelyben a 622 darabból álló söröskupak-gyűjteményemet tároltam, természetesen egy Gogi-lakattal lezárva. A múltkori részben szépen végigballagtunk a főbejárattól majdnem egészen az Elvarázsolt kastélyhoz vezető lépcsősorig – Csaba szemével láttuk az óriáskereket, a kisebb-nagyobb körhintákat, az elektromos kisautót, a whipet, benéztünk az ifiparkba, érintettük a Panorámát, belestünk a szabadtéri színpadra is, mi több, olyan különlegességről is szót ejtettünk, mint az Űrrakéta. Most viszont újabb meglepetések várnak mindenkire: jön a dodzsem, az Elvarázsolt kastély, az Úttörővasút, a Locomotion flipper, továbbá a pécsi Vidám Parkra is kitekintünk – mi több, Csaba azt is kinyomozta, mikor került a városba az Iljusin-repülőgéptorzó (napra pontosan, naná), s megtudjuk, miért vitték el aztán. Korabeli képekkel (is) igyekszünk feldobni a hangulatot (egy részüket Csaba küldte, a forrás a saját fotói mellett, ha jól veszem ki, nagyrészt netes innen-onnan), ha egyáltalán szükséges – a látogatottsági mutatókat elemezve szentül megfogadtam, hogy ezentúl minden dolgozatomba belecsempészem a Vidám Park szópárost, ha kell, ha nem: ismeretlen okból valami ösztönös vonzása van az olvasókra, úgy látom… El ne felejtsem ajánlani facebook-csoportunkat, amely finoman szólva is dinamikus fejlődést mutat, már közel 1100 kedvelője van: köszönjük… használni fogjuk ezt a fantasztikus energiát, ezt megígérhetem… Minden egyéb, és séta-folytatás a dodzsemtől, ha lapoztok. Tovább »»

20 július
8komment

Még mindig a Vidám Park – most egy bennfentes szemüvegén át… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (355 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

2005, január, a hóval borított óriáskerék - már ebből a jelből is sejthető volt, nem sokáig marad a helyén a szerkezet: még a beton alapzatot is elvitték

2005, január, a hóval borított óriáskerék - már ebből a jelből is sejthető volt, nem sokáig marad a helyén a szerkezet: még a beton alapzatot is elvitték

Ismét egy kis lógás nekem – plusz egy kis változatosság az olvasónak: arcátlanul kihasználom a Vidám Park-boom-ot, a lendületet, úgyhogy engedjétek meg, hogy a Vidám Park utolsó igazgatója, Bús József fiát, Csabát ajánljam becses figyelmetekbe. Miután szerencsésen megismerkedtünk, maga ajánlotta fel, hogy egy részletesebb dolgozatban virtuális parklátogatásra vinne el mindenkit – nem a levegőbe beszélt, két nappal később már meg is érkezett a meglehetősen terjedelmes kis beszámoló, amihez újabb pár nap múlva még néhány képet is kaptam… Azonnal átláttam, hogy a bédekkert két részre kell bontanom – ezért a mostani első rész folytatását hétfőre tervezem. Ha szabad egy kicsit személyeskednem bevezetésképpen, az alma nem esett túl messze a fájától – érezni fogjátok, hogy édesapjához hasonlóan Csaba is meglehetős precizitással emlékszik minden aprócska részletre: hogy példának okáért a Verhovina 6 típusú segédmotorkerékpárját 3200 forintért vásárolta, 1982 júniusában: kétségem sincs, hogy a napot és az órát is tudja, továbbá valamelyik fiókban ott lapul a gépkönyv és a számla… ja, dehogy, azokat gondos eladóként átadta a vevő részére, az adásvételre egyébként 1987. március 13-án 16 óra 14 perckor került sor, kicsit borús tavaszi délután volt, 14 fok… No de ne ironizáljunk: inkább sétáljunk szépen végig Csaba kalauzolásával a parkon – az első részben, most az óriáskeréktől a lovas körhintán és a whipen át egészen a Horgászat medencéjéig jutunk el, és sok más mellett megtudhatjátok azt is, hogy Dunakanyar nem csak egy van Magyarországon – mi több, mi egyenesen kettővel is büszkélkedhetnénk, ha tudnánk róla: annyit előre elárulhatok, nem véletlenül hívták a Vidám Park éttermét Panorámának… Minden más, részletek, soha nem hallott apróságok és tömör nosztalgiamenet hajtás után – tessék, tessék, hölgyek, urak, csak szépen sorban… Tovább »»

13 július
12komment

Nomen est? Bús úr – a Vidám Park utolsó igazgatója… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Muki oszlófélben... az egész Vidám Park jelképe volt - az egész szomorúparké lehetne

Muki oszlófélben... az egész Vidám Park jelképe volt - az egész szomorúparké lehetne

Talán még emlékszel rá, kedves olvasóm: a HL immár lassan féléves történetének legjelentősebb közönségsikere lett az a három részes kis riport (néhány nap alatt, ez úton is hála, sok ezren olvastátok/néztétek), amelyben a dunaújvárosi Vidám Parkot és kapcsolódó részeit jártuk körbe egy sima kis belógást követően – rengeteg fotóval, jelentős terjedelemben, néhol könnyed, máshol könnyes nosztalgiával emlékeztem meg a parkról. Volt min sírdogálni – a terület a szó legszorosabb értelmében romokban hever, nyomasztó látvány, pláne olyasvalakinek, aki gyerekkorában rendszeres, tátott szájas vendége volt a parknak, később az ifiparkban korpázott a rockra, és az LGT-t nézte a szabadtérin. Legelőször, a kilencvenes évek elején az értékes dolgokat lopták el simán, nyilván bennfentesek, később a könnyen mozgatható bármiket és akármiket vitte, aki tudta, a végén pedig jött az igazi kihívást jelentő maradék – ami esetleg túlságosan le volt betonozva, azt szétverték a gondos szakemberek, szigorúan a perfekcionizmus nevében. Miután nagyjából a betonjárdák, a fű, a bokrok és a fák maradtak, természetesen gondosan bekamerázták a területet, egyrészt hogy valaki azon is keressen már pár fillért, másrészt mert azért nálunk csak elsődleges a közvagyon védelme. A terület egyébként fantasztikus – lehetne. Az persze csak a legelvakultabb retróisták agyában fogalmazódik meg, hogy a valamikori Vidám Parkot életre kellene/lehetne kelteni – mint a későbbiekben, a második részben látni fogjátok, ennek semmilyen értelemben nincsen realitása. Az viszont, egy normális városban/közegben elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen természeti adottságokkal rendelkező közpark ilyen állapotban csúfoskodjon évtizedeken át – ahelyett, hogy a városlakókat szolgálná. Mert ha semmi más nem történne, mint hogy (akár némi társadalmi jellegű munkával) kitakarítanánk a területet, aztán fordítanánk rá pár milliót, hogy kertészeti szempontból rendbe tegyük – ha csak sétálni lehetne a csodás fák-bokrok között, már akkor is fényévekkel előrébb lennénk… Egyebek mellett ezekről a témákról is beszélgettem a Vidám Park utolsó igazgatójával – a sors fura fintora, hogy Bús Józsefnek hívják. Lapozás után minden, ami Vidám Park… Tovább »»

15 április
6komment

Amikor még elvarázsolt – a Szomorú Park (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.78 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Lányok felfújt szoknyával: élőben is érdemes volt kivárni...

Lányok felfújt szoknyával: élőben is érdemes volt kivárni...

Írjatok, szóljatok – kértem pénteken, a néhai Vidám Parkról írott kis dolgozatom második részében. Hát szívből gratulálok, kedves mindnyájan, veletek lehet beszélni: csütörtökön és pénteken minden létezhető világrekordot megdöntöttetek már az olvasásban is – a két nap alatt több mint 1500-an szaladtak végig a történeten (péntek: 786!!!), lesz honnan leesnem. Úgy tűnik, ez a téma egyszerűen mindenkit érint, aki életében csak egyszer is betette a lábát a parkba: s ahogy elnézem, mindenki őszintén és nagyon sajnálja, hogy a Vidám Park a legutolsókat rúgja. A terület állapota még akkor is rendkívül elszomorító, ha az eszünk – a szív megszakadása közben is – pontosan tudja, hogy ha ezermilliárdunk lenne is hiába: azok az idők, amikor ezeken az egyszerű játékokon olyan pompásan szórakoztunk, soha többé nem jönnek vissza, a mi gyerekeink már másnak örülnek, ha örülnek, és eszük ágában se lenne hülye vaskasznikban egymásnak menni, hajóhintákkal életveszélyesen átfordulni a vízszintes tengelyen, vagy fa halacskákat fogdosni ki egy betonteknőből. És ez tulajdonképpen így is van rendjén. Ami viszont a Vidám Parkkal történt az elmúlt pár évtizedben, az korántsincs, már bocs. Például azért, mert hagyták-hagytuk, hogy valakik arcátlanul-büntetlenül szétlopjanak egy nagyon is sok tíz vagy száz milliós értéket – továbbá azért sem, mert ha csak egy csendes pihenőövezete, füves-fás-bokros-pados parkja lenne a városnak, szerény nézetem szerint az is többet érne kissé, mint a mostani (hogy több hozzászólómat idézzem) Csernobil. Most mindenesetre haladunk tovább a történettel: ahogy ígértem, a dodzsem meg az Elvarázsolt kastély felé, majd a nem happy endig. Persze csak ha azt kattintjátok, tovább. Tovább »»

12 április
27komment

Rosszkedvű nosztalgiavizit a Szomorú Parkban (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (49 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Muki, Mukikám... mi van veled, öreg, rozsdás harcos...

Muki, Mukikám... mi van veled, öreg, rozsdás harcos...

Nem leszek különösebben eredeti: az egykori Vidám Parkban rengetegen fotóztak az elmúlt néhány hónapban/évben – számtalan sokkal jobb felvétel készült s került is fel a netre, mint az a százegynéhány, amit terveim szerint három (!) részletben megosztok veletek. Az is valószínű, hogy nagyon sokan éltük át ugyanazokat a csodákat a hetvenes-nyolcvanas években, amikről pár suta sort eldadogok majd – és mindezek ellenére mégis azt gondolom, muszáj beszélnünk az egykori Vidám Parkról: ami mára a város egyik legszomorúbb helye lett. Szégyen, hogy a valaha volt kis Kánaán, ahol annyi boldog gyerek fordult meg minden évben május elejétől egészen szeptemberig, idáig juthatott.

Incsu Csunna búcsút int

Incsu Csunna búcsút int

Felelős? Természetesen nincs: miért is pont ezért lenne – nyilván elmakogható, hogy “öööö… izé… ilyen időket írunk; a gyerekeket csak a számítógép érdekli…; ugyan ki ülne ma fel pár ócska mutatványos egységre…” és a többi. Márpedig én azt gondolom, és mondjátok csak nyugodtan, hogy naiv vagyok, nincs jelentősége, szóval szerintem igenis szép számmal lenne közönség az ilyesfajta játékokra is – PlayStation ide, számítógép amoda: a társasjáték apáékkal, a papírsárkány, az igazi kishajó, a lovas körhinta, a dodzsem meg az óriáskerék nagyjából örök, akármit gondolunk is. Lehet, hogy senkit nem érdekel, hogy a dunaújvárosi Vidám Park immár el- és lepusztult, rozsdás-málló, reménytelen, gazos, haldokló rom: de azt gondolom, vannak fényes emlékeink, amik élnek, ragyognak, mosolyognak, ha puszta felidézésükkel beléjük lehelünk némi kis élethez szükséges akármit… Ez következik most, és szépen kérném a segítséget és az interaktivitást, mert nyilván egy csomó dolgot kihagyok majd, másokat meg rosszul tudok, úgyhogy nyugodtan jöhet a közbekiabálás mindenkitől, javítok, ha kell. Fontos, hogy ne hagyjuk teljesen feledésbe menni azt, amit tudunk, mert hogy az egykori Vidám Parknak nincs túl sok vissza, az elég bizonyosnak látszik sajnos – a maradékát is hamarosan elhordják a hiénák, akiknek persze jó pár generációja rabolta már végig az egészet. Ha életetekben egyszer is jártatok a vidiben, az ifiparkban vagy a szabadtérin, készítsetek be pár zsebkendőt, mielőtt lapoztok, és gyertek, sétáljunk lehajtott fejjel… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz