Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


02 augusztus
5komment

Maxi átalussza a jóléti államot

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonkilencedik kiadásában erős kezdés várható: bizonyos értelemben a vallás vizeire evezünk ki – mint annak hangot is adtam már néhányszor, megválasztása óta legnagyobb kedvencem Ferenc pápa, aki most épp a boldog élet tíz titkát osztotta meg a világgal, és mondhatom, ismét nem lehet belekötni a gondolataiba. És nyilván az is csak az őt nem ismerőket lepi majd meg, hogy a tíz alapelv meglehetősen… hát hogy is mondjam… emberközeli, ha úgy tetszik. És ez bizony nem kis szó… Ha sikerül, végigmegyünk a nagyszerű katolikus egyházfő megfontolásra érdemes ajánlásain. Vége a jóléti államnak – egyebek mellett ezt a kissé talán meglepő mondatot mondta ki az egyre fájdalmasabb pályaívre sodródó miniszterelnök legutóbbi kinyilatkoztatásakor: Maxi barátom és lélekgyógyászom, nem mellesleg minden táska és bőrönd világszínvonalú szakértője a hír hallatán csípőből megjegyezte, ő alighanem átaludta azt a pár órát, amíg itt a jóléti állam működött, de az is elképzelhető, tette hozzá eltűnődve, hogy pont akkor műtötték sérvvel. B. Zsolt, a Magyar Hírlap “publicistája”, az 5-ös számú Fidesz párttagkönyv boldog birtokosa vette a fáradságot, és megmagyarázta, hogyan is értette gazdája, amit mondott, illetőleg hogyan is kell nekünk érteni mindazt, ami elhangzott ott, Erdélyben, hogy mi a dolguk a liberálisoknak, akiknek némi jövőképet is rajzolt vastag irónnal – ismét ékes, noha kétségkívül jól érthető magyar nyelven szólt le hozzánk az írástudó. Belelesünk. Végül pár szó arról az örömteli hírről, amit épp most olvastam a Dunaújváros című maximálisan független hetilapban, mely szerint városunk immár valóban egyetlen, így hát egyszersmind legjobb rádióját újabb tizenkét éven át bizonyosan hallgathatjuk – így határozott a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság… Felőlem mondjuk nyugodtam szólhat százhúsz évig is, erőt és egészséget kívánok a szintén független és piaci jellegű működéshez – és akkor egy kicsit emlékezem arra a rádióra, ahol volt szerencsém elszórakozni pár évet (mert munkának azért nem nevezném, ahhoz túl jól éreztük magunkat), és amit, tudom, sokan szívesen elfelejtenének, pedig… Na – sugárzás odabent, egészségkárosítás nélkül. Gyerünk rákenrol. Tovább »»

Hirdetés
24 július
13komment

Barátok közt: Pityu, az oldalkocsi Paganinije (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Csendes és szép pillanatokban is gazdag hétvégét tölthettem el a pálosoknál - először, de korántsem utoljára

Csendes és szép pillanatokban is gazdag hétvégét tölthettem el a pálosoknál – először, de korántsem utoljára

A kocka akkor lett elvetve, amikor a Gyimesben járva találkoztunk Bátor Botonddal, a magyarországi pálos rend tartományfőnökével: öt perc alatt kiderült, hogy motorozik, továbbmegyek, egy Yamaha FJR 1300-as túramotorral, ami azért nem pont a legalja a kategóriának. Ennél is meglepőbb volt azonban, hogy nem én hívtam el őt egy motoros találkozóra, hanem épp fordítva: ő invitált meg engem Pálosszentkútra, a pálosok bázisára, ahol immár negyedszer várták a motorosokat, zarándoklatra. És nem egyedül utaztam Kiskunfélegyháza mellé, hanem meghívtam Papp László atyát, azaz Diegót, régi jó barátomat, akit nyilván olvasóim közül is sokan ismernek. Laci most Tökölön teljesít szolgálatot, természetesen megvan a motorja – és szerencsére az elképesztő életkedve, derűje, hite, szeretete sem fakult semmit, úgyhogy remek első napot zárhattunk pénteken, amikor éjjel két óra tájban végül a pálosok könyvtárában elhelyezett két szivacsra ledőltünk. Mögöttünk volt egy igazán kellemes motorozás, két ragyogó koncert, sok-sok sztori, anekdota, teli szájas röhögés, és egy komoly, az átlagosakhoz képest őszintébb, direktebb, élveboncolósabb, ezért is nagyon jóleső beszélgetés, amelynek részese volt Balogh Laci, Diego barátom egykori iskolatársa, valamint Heinczinger Miki, a fantasztikus muzsikusokból/énekhangokból álló Misztrál együttes egyik pillére is. És a kései óra ellenére jót beszélgettünk még a könyvtárban is, előbb a minket kedvesen oda kísérő testvérrel hármasban, aztán Diegóval még, elalvás előtt pár szót. Amikor aztán jó éjt kívántam, Laci kereken és szó szerint egy másodperc alatt már szép ritmusosan szuszogott – és, nem gőgösségből mondom, de szerintem én se sokkal maradtam el tőle. Szűk három órával később épp azt álmodtam, hogy biciklizünk hátul a sóderes kis úton, én a kék Skolnyik típusú vázas bicajomon épp elöl haladok a Halálkanyar felé, amikor a Fazekas Zsolti a Pajtással kilép a szélárnyékomból, és vad csengetés közepette elkezd előzni… Tekertem, ahogy csak bírtam, de a Zsolti csak csönget, csak csönget… na, itt ébredtem fel. Hogy mire? Tovább »»

22 július
3komment

Barátok közt: részemről az első rész, de nem az utolsó (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Péntek délutáni kép az öltözőszekrényemből - azért végül úgy döntöttem, nem ezt a pólómat veszem fel

Péntek délutáni kép az öltözőszekrényemből – azért végül úgy döntöttem, nem ezt a pólómat veszem fel

Ha valaki akár csak két hónappal ezelőtt is azt mondja nekem, hamarosan katolikus motoros találkozóra fogok menni, stílszerűen ördögi kacajjal jutalmazom… Vallomással kezdem: nem vagyok vallásos ember, legalábbis a szó hagyományos értelmében nem, ebbe itt és most nem mennék bele mélyebben, de ami azt illeti, elnézve bizonyos egyházi személyek vagy mondjuk magukat aljas indokból kereszténydemokratának feltüntető organizmusok ténykedését, ezt nem is mindig érzem túlzottan problémásnak. Azt remélem, van, akinél akkor is keresztényebb, felebarátabb, megbocsátóbb vagyok, ha nem verem nagydobra és nem játszom el – legyen elég most ennyi: nekem az. Számos remek, mélyen és őszintén hívő embert ismerek és tisztelek persze: sokaknak nagyra becsülöm a tartását, az életigenlését, a pozitív sugárzását, amivel másokat is a víz színe fölött tud tartani – nagy dolog, lenyűgözve szembesülök vele. Olyan emberek, akiknek még a közelében is jó lenni, és ezt olyankor is érzi az ember, amikor ott van. Berszán Lajos atya, a pap bácsi, aki Gyimesfelsőlokon alapította meg a Szent Erzsébet Katolikus Líceumot, ezt a remek középiskolát, amely húsz éve ontja magából a kiművelt, lelkiekben is megerősített emberfőket, például ilyen ember. Varázslatos, egyszerű, ragyogó lelkű ember: igazi ajándék az élettől, hogy immár kétszer is találkozhattunk vele, hallgathattuk. Most, amikor – sok jólelkű embernek köszönhetően – Nyulasi jóbarátommal májusban másodszor is szép könyvadományt vihettünk a líceum könyvtárának, nem csak Lajos atyával töltöttünk el néhány értékes órát: ott találkoztunk Bátor Botonddal, a magyarországi pálos rend tartományfőnökével. Az első pillanatban éreztem, mennyire egy hullámhosszon mozgunk: nem kicsit vágott mellbe, amikor bő öt perccel később kiderült, ő is motorozik. Aztán meghívott egy motoros találkozóra/zarándoklatra, a rend központjába, Pálosszentkútra – automatikusan igent mondtam, nagyon sok minden miatt. Ott voltam, pompás volt – ráadásul remek és igazán szakértő társaságot is szerveztem magam mellé: ha tudni szeretnétek, kivel gurultam le a helyszínre, fáradjatok áhítattal beljebb. Tovább »»

22 június
7komment

Ne hívjatok, ne írjatok: elmentem

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenharmadik kiadásában először (szociálisan is) elmaradott finn rokonainkhoz látogatunk: hetvenöt éve szokás arrafelé, hogy a várandós kismamák egy méretes kartondobozt kapnak az államtól ajándékba, nem is pont üreset –  hálózsák, rugdalódzó, ruhák, pelenka, fürdőszerek, játék, és még egy kis matrac is található a dobozban, amely így akár az újszülött első ágyacskája is lehet. Annak idején, a harmincas években Finnországban rendkívül magas volt a gyermekhalandóság, ezer csecsemőből hatvanöt halt meg – mára a világ élvonalában van ez a mutató, sokak szerint a dobozka miatt is… Hozzáállás a jövő nemzedékeihez ott és itt – ja, doboz persze mifelénk is van: abban kell bevinni a kórházba a szappant meg a gyógyszert… Bezáratnának egy belvárosi bárt Budapesten: egy horvát turistának több mint ötvenezer forintot kellett kifizetnie, miután elfogyasztott három pálinkát, egy kis üveg Heinekent, két kis üveg bort, egy energiaitalt meg egy kólát. Hogy nem szimpatikus a hely, megértem, állítólag csinos lányok csalogatják be a palimadarakat, bent viszont, fizetéskor már morcosabb kétajtós szekrények gyülekeznek – láttam én már elég ilyet a világban, valahogy soha nem kívánkoztam be, igaz, ritkán van nálam belvárosi kocsmázásra való lé… Mentegetni se szeretném a Frizzante éttermet – az viszont elég magyaros, ahogyan az ügyet kezelni kívánja a fensőbbség: ezt járjuk körbe kissé. Végezetül szót ejtünk róla, hogy több ezer Harley-Davidsont áldott meg Ferenc pápa Rómában: olcsó poén lenne azt mondani, hogy megértem, mert eléggé ráfér a márkára – inkább azt mesélem el pár szóban, hová is készülök július második hétvégéjén… egy kis előzetes egy motoros búcsúról, ahová Diego atya társaságában gurulunk majd el. Nyitom a szövegládát, lapozzatok… Tovább »»

02 március
11komment

Szenteltet sprickol, vízivel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenhetedik kiadásában először egy mexikói papot idézünk ide, aki sajátos módját választotta az egyház megújításának: egyebek mellett vízipisztollyal spricceli a szenteltvizet, továbbá batman-es és superman-es miseruhában igyekszik mosolyt csalni a sokat szenvedő gyerekek arcára. A fiatal vidéki plébános nem elmeháborodott, sőt… szerintem nagyon is jó úton jár – miséin valósággal tolonganak a gyerekek és a fiatalok… Jut eszembe, mintha néhány éve a mi környékünkön, konkrétan Mezőfalván is szolgált volna egy csupaszív, ragyogó lelkű ember, aki motorral közlekedett, akihez a plébániára úgy jártak be a fiatalok, mintha haza mennének… igen, Papp Laci barátom, azaz Diego atya volt az: csupa jót mesélek róla is… Aztán: hiába javasolta a polgármester, nem mondtak le fizetésük 30 százalékáról az oroszlányi képviselők a szegények javára – ezzel nagyjából egyidőben Hoffmann Rózsa egy körkérdésre (jó-e, hogy a tíz százalékos rezsicsökkentés differenciálás nélkül mindenkit érint) azt tartotta fontosnak elmondani, hogy a kenyérért is ugyanannyit fizet szegény és gazdag… Újabb szép mondat Kréta diplomatikus nagyasszonyától. Jó régen nem írtam semmit a szomszédaimról – de minden nagy sorozat megszakad egyszer: volt elég sok történés az elmúlt hónapokban, például elköltöztek a fejem fölül a tehetségkutatóra készülő dubstepesek vagy mik, akikkel vagy két évet harcoltam végig. Talán utolsó bosszújuknak köszönhetően cserébe elázott a fürdőszobám, aztán most, még egy hete se, egy kiskutya költözött átlósan fölém. Volt gond, de már nincs – példabeszéd arról, hogyan is lehet problémamegoldani szépen. Ma este (meg holnap is) hattól jégkorong-elődöntő a csarnokban – aki jól akar szórakozni, javaslom, jöjjön… Most pedig egy klikk, és töltöm a forró, habos Classic-et… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz