Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 március
12komment

Pöcköld a csikket – visszaszámlálás indul…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Még Füge is így néz fel rám, amióta megtudta, mire készülünk...

Még Füge is így néz fel rám, amióta megtudta, mire készülünk...

Micsoda hülyeség, nem? Az ember a szájába vesz egy növényi vagdalékkal megtömött papírrudat, meggyújtja, beszívja a büdös füstöt, leengedi a tüdejére, aztán meg kifújja… Gyerekes egy dolog. Ha jól emlékszem, úgy hívják, dohányzás. Holnaptól egy hónapra biztosan beszüntetjük: ha meg netán végleg, na bumm – történt már rosszabb is a világtörténelemben, hölgyeim és uraim. Ma mindenesetre még bőszen elszívom a maradék fél paklimat, lesz, ami lesz, mert azért pazarolni nem szeretek – de újat már nem veszek. Retteghetnek tehát cigarettabirtokos barátaim – mert ilyenkor nagy előszeretettel állok meg mindenki mellett, aki dohányzik, és ártatlan bociszemekkel, remegő lélekkel várom, hogy megkérdezzenek, rágyújtanék-e. Természetesen csak azért, hogy büszkén vághassam rá: “Nem, köszi, három napja nem dohányzom…” Aztán öt perc múlva általában kérek szépen egyet. Nos, ha netán így lesz, arról is híven és őszintén beszámolok majd mindenkinek – és ugyanerre biztatom az akcióban részt vevő sorstársakat is. Meg arra, hogy aki még nem tette meg, az jelentkezzen be végre mail-ben is a [email protected] címen, ide várom majd az élményeket, észrevételeket, a színes, kitűnően megírt beszámolókat a kínlódás különféle stációiról. Én azért azt mondom, lányok-srácok, ne essünk szét, éljük meg ezt a keménynek ígérkező hónapot is viszonylag jókedvűen: ehhez lehet egyebek mellett nagyszerű segédlet az a meglepetés, amit akkor mutatok meg, ha most lapoztok. Tovább »»

Hirdetés
15 február
4komment

Az első nap végén: örüljünk együtt!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (10 lövet, átlagosan: 6.30 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ne aggódjatok, még ezt a mait kell kibírni szépen, fegyelmezetten, nem fog fájni, tényleg csak egy szúnyogcsípés az egész, és ha vége, akkor, ígérem, egy időre letudtuk a “hejdejólmegymindenitt-nézzétekmilyenklasszakastatisztikák-hátmegcsináltukyes” típusú önkasert (csütörtökön frissen-fiatalosan megnézünk egy Heti Delfint, a Tizenkét halálos perc, ’69-ből, még épp újraolvasom a sok ráérős másodpercemben). Igaz persze: az érdem elsősorban is a tiétek, kedves böngészők, hiszen ti jártok ide, igen, most már szerencsére ide is egészen szép számban – pedig még csupán órák teltek el a kedd délutáni plázanyitás óta. Izgultam, mint egy tinédzser, ezt is elárulom, jöttök-e, lesztek-e, szeretni fogjátok-e – a stresszt oldandó estére be is terveztem egy bőkezű poharazást, úgy gondoltam, összerántok pár cimborát, jót is tenne egy konszolidált agy-reset – aztán közbeszólt a szerencsére még józan ész, kicsit sűrű napok jönnek, kicsit nagyon sok teendővel (mind e közben MOL-liga hokidöntő, Bikáink a Miskolc ellen – ha a mai-holnapi kötelezően látogatandó itthoniból sokat nem is, de a hétvégi ottalvós borsodi kirándulásból biztosan kaptok némi áttekintőt, a helyszínről, frissen, kölcsön laptoppal…) Így hát végül csak egyszerűen ünnepeltem – kibontottam egy 350 grammos zacskó makadámdiót, és kíméletlenül felfaltam. A makadám-orgiá(im)ról is külön megemlékezünk (majd), ez a döbbenetes-különleges dió ugyanis – ha jól lemaradva is – pont a második legjobb dolog a világon. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz