Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 szeptember
4komment

Látja azt a nagy sötétséget? Na, azok már Dunaújváros fényei…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhetedik kiadásában, még lehet, azaz szabad, irány Nyugat-Európa, azon belül is München és Graz – nem tudom pontosan, merre is lehet most épeszű módon kijutni az országból, lassan csak ellenségek és szintén saját hatáskörben magunk köré vert drótakadályok vesznek körül bennünket… Münchenben mindenesetre van egy kislány, akinek a fotója körbeszaladt a világhálón: ő cukorkával köszöntötte az érkező gyerekeket, egy másik, hasonló korú kislány boldogan el is vette az ajándékot… Nos, ismerek egy hasonló, de közelebbi sztorit is: a nevek mellőzésével valaki Grazban látogatott el egy ideiglenes menekülttáborba a kis/nagyfiával – két biciklivel mentek egy kört, de csak eggyel mentek haza, igaz, fotós nem volt a környéken épp… aztán, pár nappal később már újra két bicajuk volt. Hogy mindez hogyan lehetséges, elmesélem beljebb. Nagyszerű hozadéka – mintha kellene még hozzá bármilyen hozadék – a menekültügynek, hogy kapcsán lényegében immár minden szomszédunkkal sikerült mélypontra verni a viszonyt. Furcsa tán, de van egy olyan pszichikai betegség, amelynek egyik legfőbb tünete épp az, hogy az egész világ ellenség: tudom, ebben az esetben egyáltalán nem erről van szó, csupán az a helyzet, hogy mindenki más hülye, mi pedig minden tudás birtokában vagyunk. Hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, azt ma elég nehéz lenne megmondani – én csak reménykedem benne, hogy valamikor majd egy normális kormány normalizálja a nexust, akivel lehet: hogy nem ezek lesznek azok, arra nagyobb összegű fogadást is merek kötni. A városi közvilágítás, amit épp hogy pár száz millióból “korszerűsítettek”, felvet pár érdekes kérdést: bennem egyebek mellett épp azt, vajon ki hagyta jóvá ezt az egész szarságot, van-e felelőse (persze, én is tudom a választ) annak, hogy kidobtuk, pontosabban fogalmazva, nagyon is tudatosan beletettük valaki(k) zsebébe ezt a kis pénzt azért, hogy valami még ócskább lehessen, mint volt. Botorkálunk, evickélünk, autóval, motorral, gyalog: a nyolcvanas évek elejének Romániáját idézi az alkonyati városkép – lehet, hogy baromi energiatakarékos, de ezzel az erővel ki is csavarhattuk volna az izzókat, akkor legalább tudnánk, hányadán állunk. Grazi bicajok, rossz szomszédság, homály – ez vár mindenkit odabent.  Tovább »»

Hirdetés
27 május
9komment

Mariazelltől Grazig: a végét megúszom, szó szerint (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (44 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag - felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag – felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

Lassan egy hete már, hogy beszámoltam legutóbbi osztrák kalandozásunkról, amikor Mariazellbe hajtattunk a szokásos bajnokcsapattal – az út indoka az volt, hogy előleget fizetünk be a Haus Franziskus-ban, ahová augusztusban érkezik majd négy napra egy dunaújvárosi motoros különítmény: a magyar tulajdonlású kis hotelben rögvest kiderült, foglalóra nincs szükség, csak szépen meg kellett mondanunk az időpontot, és már rendben is voltunk, barátságosan elbúcsúztunk. Odakint, egy hangulatos gyalogösvény melletti padon az arra járó osztrák turisták buzgó málcájtozása közepette ebédeltünk, azaz fogyasztottunk az otthon készített szendvicsekből – Körtének, továbbmenőleg szerintem Körténé Gyöngyinek köszönhetően azok a khm… kissé talán hanyagabb természetű kollégák se maradtak éhen, akik elmulasztottak útravalót készíteni és csomagolni. Vagyis én. Ittunk egy kis kólát, aztán elkészítettük a szokásos csoportképet, beütöttem a gps-be Suszter barátomék grazi címét, bedugtam a bal fülembe a készülék fejhallgatóját, és megindultunk – nagyjából húsz kilométert még egy irányba tartunk, jósolta a Körte, aztán én elmegyek jobbra, ők meg tovább keletnek, Sopronnak. Le is nyomtuk azt a húszast, aztán valamiért megálltunk – nekem különösen jól jött, mert szegény Marika kétségbeesetten, folyamatosan a sztrádára akart felvinni, legfőbb ideje volt hát kiütni a fejecskéjéből az autópályákat, fizetős és földutakat, kompokat és egyéb érdekességeket. Erre minden rendbe jött. A Kész Laci elszívta a cigijét, aztán még megnéztük a Körte új akkumulátorát, ismét elbúcsúztunk röviden, nyeregbe pattantunk, és egy kis dombnál, jelentékeny dudálás és villogtatás közepette én tényleg lekanyarodtam derékszögben jobbra, Lacusék meg mentek tovább, még láttam, ahogy eltűnnek a száz méterrel odébbi jobbosban, és már húztam is tovább. És újra megláttam egy jelentősebb, sötétszürke felhőt, jó messze, a horizont tájékán – valami azt súgta, ott lehet alatta Graz: és ezúttal se tévedtem, mint jó két órával később kiderült. Hogy mi? Kérlek, fáradjatok beljebb, hadd mondom el… Tovább »»

18 december
10komment

Két (később három) gyerek, három (előbb s később két) papa…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (50 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tessék... az életből elkapott pillanat - mosogatok, fáradhatatlanul, rendszeresen, alaposan (jó, a Suszter állítólag talált egy tányért, amin volt egy kis szaft - és??? annyiból???)

Tessék… az életből elkapott pillanat – mosogatok, fáradhatatlanul, rendszeresen, alaposan (jó, a Suszter állítólag talált egy tányért, amin volt egy kis szaft – és??? annyiból???)

Úgy kezdődött az egész, hogy eljöttem Grazba, Suszterékhez babysitternek. Na, na, kérném mellőzni a kuncogást ott a hátsó sorokban, mert kiüríttetem a termet… Igenis van egy csomó olyan vonatkozása a gyermekekkel való törődésnek, amikben elsőrangú vagyok: például… na… izé… olyan kecses mozdulattal adom oda a Kinder-csokit bármilyen kiskorúnak, hogy azt tanítani lehetne… aztán, tartsatok bár gőgösnek, akkor is úgy gondolom, egészen nagyszerű vagyok például akkor is, amikor óvodába kell szállítani Lencsi babát és Danit, autóval, ráadásul most már, lassan két hét ittlét után egészen olajozottan eltalálok a város másik végébe, ja… és szépen bevásárolok, ha kell, balesetmentesen tolom a Lidl-ben a kocsit, és okosan nézek a többi vevőre, aztán… hámoztam már krumplit, héjaztam és reszeltem le uborkát salátának, bepakolok a hűtőbe, mosogatok és letörlöm szépen az ebédlőasztalt, behúzom a cippzárt Dani dzsekijén, és emlékszem rá, hol van Lena sapkája, továbbá esténként játszom velük, szükség esetén megbeszélünk minden fontosat, és van még egy csomó egyéb apróság, ami most biztosan nem jut eszembe. Szent igaz, a háztartási intelligenciám (HQ) nem ostromolja az egeket, de jelentős a kitartásom, totális a perfekcionizmusom, és igyekszem mindent elsajátítani e tárgykörben is. De miért is volt szükség rá, hogy kijöjjek kispapának Ausztriába? Tudom/érzem, a kérdés némi magyarázatra szorul. Nos, Suszter barátomnak, és szó szerint is kedves nejének, Marcsinak, egészen múlt szombatig mindössze két gyermekről kellett gondoskodni – akkor azonban, 14.19 perckor minden megváltozott, és semmi nem lesz többé ugyanolyan, mert szerencsésen a világra jött Lili baba, 3770 grammal, 52 centiméteres hosszúsággal (el ne felejtsetek gratulálni a joggal büszke szülőknek), és ez a kedves és halaszthatatlan kötelesség Marcsit már csütörtökön kórházba szólította… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz