Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 november
9komment

Takszövök: előre a mnyp-i úton!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenhatodik kiadásában egyik kedvenc városomba, Amszterdamba repítem a nyájas olvasót, ahol ismét kísértik a lehetetlent, amennyiben úgy gondolták, hasznos munkára fogják az örök hőbörgő, az alkohollal több mint meghitt kapcsolatot ápoló csöveseket – akik mostantól vadul gondozzák a parkokat, ahol ez idáig csak a padokon hemperegtek… S hogy miért? Hát mert napi öt sört és egy ebédet kapnak cserébe egy önkéntes alapítvány ötlete nyomán. Sokak szerint cinizmus – szerintem meg a pragmatikus facipősök ismét dobtak egy nagyot. Keményítés a vezérműben: előbb csak bevásároltatott az évtizedek óta kiválóan üzemelő takarékszövetkezetekkel, a “reform alatt álló” cégnek a Magyar Postában kellett 25 százalékos tulajdonrészt szereznie, mert a kormány ily módon kívánja “helyzetbe hozni a vidéki Magyarországot”. Ha fel tetszettek tudni tápászkodni a padlóról, mondom is tovább: az államosítás nem állhat meg félúton, a központi állami szervezet hamarosan ugyanis akár egy évre is felfüggesztheti a takszöv tulajdonosait, mi több, akár azt is megtilthatja, hogy kifizessék a betétesek követeléseit. Hm… vajon melyik banknál is vagyok? Ad absurdum? Kérem, ez a fogalom lassan kivész a honi “közéletből”. Szerencsétlen helyen, a rezsicsökkentés áldásairól mit sem tudó, hanyatló Dánia déli részén jártam a múlt héten: forintban ezerkettő-ezerhatszáz körül van egy sör, nyolcezer egy tűrhető pizza, és mintha mégis viszonylag kevés depresszióst láttam volna Vojensben. Ahol egyébként kedvenc csapatom, a DAB.Docler jégkorongozói vitézkedtek – hogy mit is kell értenünk a Kontinentális Kupa elődöntőjében elért harmadik helyünkön, megvilágítom egy igényes futballhasonlattal. Hollandia, Dánia, vidéki Magyarföld egy mixben, csak itt, csak nálam, csak most. Avanti, popolo. Tovább »»

Hirdetés
30 március
19komment

Hokitámogató polgármesterünk

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanegyedik kiadásában beigazolódni láthatjuk, hogy olykor a legnagyobbak is hibázhatnak: benzin helyett gázolajat tankoltak Barack Obama limuzinjába, emiatt Jordániából kellett kisegítő járművet szerezni. Ja, az amerikai elnök Izraelben volt, és gondolom, bármennyire szomszédos is a két ország, a limó nem tréleren tette meg az utat. Én is jártam már így, méghozzá 1982-ben, a bátyámtól kölcsönkért S 100-as Skodával… de volt olyan barátom is, aki egy vitorlás hajó üzemanyagtankját öntötte fel tiszta vízzel… Na, meglátjuk, meddig jutunk. Úgynevezett telefonkönyves csalók küldözgetnek leveleket, mi több, számlákat, s telefonálgatnak meglehetősen pökhendi hangnemben, követelve bizonyos szolgáltatások kifizetését – páran most megbuktak, de mit mondjak, jó keményen leszámoltak velük: a legdurvább büntetés másfél millió forint volt, de akadt olyan cég, amelyik 320 ezret fizetett. Közben egy-egy megtévesztett ügyfélről akár százezres tételeket is lehúzhatnak – és tényleg lehúzhatnak, merthogy sóval egyik “vállalkozás” telephelyét se hintették be. Véget ért kedvenceim, jégkorongosaink szezonja – 2002 óta először végre ismét magyar bajnok lett a Dunaújvárosi Acélbikák gárdája, és a fiúk a három ország csapatait felvonultató MOL-Liga sorozatát is megnyerték. Mi sem természetesebb, mint hogy egy ilyen sikersztori mögé odaáll egy polgármester, aki ráadásul imádja a hokit, minden hazai meccsen kint van, mi több, akár a külföldi meccsekre is elkíséri a csapatot, és persze van kedvenc játékosa is – nos hát erről a példa értékű, szimpatikus hozzáállásról is szólunk néhány szót. Rendeződjünk szép zárt csoportozatba, és olvassuk együtt a mai HL Classic-et – lapozzatok velem… Tovább »»

24 november
1komment

Nagy meccs, csak győztesekkel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.68 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenharmadik kiadásában szomorú üggyel indulunk: Hong Kongban, egy taxiban lelte halálát a világ legjobb étterme, a három Michelin-csillagos Fat Duck két szakácsa is. Egy lejtős utcában elszabadult busz – melynek sofőrje a hírek szerint rosszul lett és elaludt – préselte taxijukat egy másiknak… Szomorú eset, de szent igaz, Ázsiában, különösképp Kínában kétségtelenül kicsit gyakrabban csap oda a sors keze, mint a világ más fertályain – egy-két apró, személyesen átélt esetet fel is idézek. Úgy látszik, valami rosszat álmodhattam, mert tovább háborgok – jelesül az október 11-én Apátfalvánál motoros rendőrt halálra gázoló osztrák Hummer-vezéren, akinek az ügyvédje a héten kijelentette, egy másik motoros rendőr paprikaspray-t fújt védence arcába, s a többszörösen büntetett, terepjárós férfi emiatt hajtott át monstrumával az oldalt álló rendőrön. Igyekszem belegondolni, mi is történt volna, ha ugyanezt Ausztriában egy magyar ladás teszi – azután kicsit kitekintünk Amerikára ugyanebben a tárgykörben: van például egy haverom, aki egyszer átélt egy hangulatos közúti igazoltatást, s azóta, tudom, születésnapot ünnepel a megfelelő napon, éppenséggel nem minden alap nélkül. Végül örök kedvenceim, a DAB jégkorongozói kapnak helyet a HL-ben, akik ismét bizonyították, nem csak a viharos csatákban (pénteken este például a Miskolcnak vágtunk vissza szépen egy izgalmas meccsen), de békeidőben is képesek felejthetetlen produkciókra a jégen – a Bikák mozgáskorlátozottakat, illetve a Jószolgálati Otthon gondozottjait látták vendégül a jégcsarnokban: bravó, srácok, így kell ezt… Csendes hétvégém lesz, eddig legalábbis minden jel ezt mutatja – egy kis motortisztogatást leszámítva túl sok mindent nem terveztem: igaz, volt már olyan, hogy az ilyen kis szolidnak ígérkező víkendekből lettek a legsűrűbb partyk… na, majd meglátjuk. Most viszont indulunk: közlekedjetek okosan, velem – hajtás után íme, a Classic… Tovább »»

24 október
8komment

Iskola a Paradicsom határán (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A pap bácsi, azaz Berszán Lajos atya: nagy formátumú ember, tele szeretettel és jósággal

A pap bácsi, azaz Berszán Lajos atya a gyergyói kirándulók kérésére mesél: nagy formátumú ember, tele szeretettel és jósággal

Eltelt néhány nap, hogy utoljára szót ejtettünk a Gyimesbe tett kirándulásunkról – tényleg csak pár szóban idézném fel az előzményeket (aki netán kihagyta, az megtalálhatja az első és a második rész történéseit az archívumban): a lényeg, hogy sokak példás és önzetlen összefogásával Tóninak, az ajándékozónak hála, egy gáláns felajánlást, egy teljes kis könyvtárat menthettünk meg az enyészettől, és juttathattunk el olyan helyre, ahol jó hasznát veszik. Rövid netes kutakodást követően Nyulasi Öcaline barátomnak remek ötlete támadt: vigyük a könyveket Gyimesfelsőlokra, az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba, amit Berszán Lajos atya alapított lassan húsz éve, s melybe – ezt már a helyszínen tudtuk meg – több mint négyszáz középiskolás jár, főként a Gyimes völgyében élő fiatalok, csángók-székelyek: de távolabbi vidékekről is szép számmal érkeznek a tanulni vágyók, hiszen az iskolában folyó színvonalas munka és a szeretettel teli nevelés Erdély-szerte legendás. Legutóbb ott szakítottuk el a történet fonalát, hogy egy remek este után – amelynek keretében megismerkedtünk, s jó pár órán át beszélgettünk Tankó Karcsival, az iskola kiváló éjjeliőrével – a vendégszobába húzódtunk vissza Nyulasival, és tíz óra tájban (otthoni idő szerint kilenc) elszenderedtünk. Velem ez utoljára úgy negyven éve történt meg – mindenesetre bátor tizenkét órát hortyiztunk, majd kisimultan-kipihenten feléledtünk, s elkezdődött második, eseményekben szintén nem szegény napunk Felsőlokon: mindent elmondok, ahogy volt, gyertek csak.  Tovább »»

19 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Süti odalép hozzám a most hétfői hokimeccs harmadik harmada előtti szünetben, és vigyorogva közli, olvasta az első részt, és nagyon érdekli, hogyan folytatódik majd a szlovák sztori… márpedig ha olyasvalaki szeretné megtudni egy történet további kimenetelét, aki maga is főszereplője volt, akkor, higgyétek el, rendes nyomás nehezedik a krónikás vállára… Süti persze csak mókázik – nagyon is jól tudja, mi és hogyan történt vele, a Pavukkal meg velem azon a két nyár végi napon, amikor szép csendesen átgurultunk három motorral Szlovákiába, hogy becsületes (és persze pont ráérős) hokiszurkolóként megnézzük, hogyan is áll a szezonkezdés előtt kedvenc csapatunk, a DAB.Docler felkészülése… A csapat, Stephan Lundh mester (és persze Szilassy Zoli, másik kiváló, sikerkovács trénerünk – ezt talán az első részben nem emeltem ki megfelelően, de csupán legendás feledékenységem miatt) kedden Pöstyénben, szerdán pedig Nyitrán korcsolyázott jégre, s az első estén nagyszerűen helytállt, csupán másodpercek hiányoztak ahhoz, hogy egy újabb győzelmet könyvelhessünk el Szlovákiában… de így sem voltunk, nem lehettünk elégedetlenek… A mérkőzés után aztán átmotoroztunk Topolcsányba, ahol nekünk is helyt kellett állnunk a helyi becsületsüllyesztőben – enni ugyan már nem kaptunk sehol, cserébe begörgettünk párat a kitűnő helyi folyékony kenyérből, illetve Süti elrágcsált pár magával hozott furnérlapot, amiről kissé fogyatkozó meggyőződéssel állította, hogy ehető. Miután pedig a Pavuk kijelentette, hogy másnap olyan helyen fogunk reggelizni, ahol oroszlánok laknak, egyértelműen megállapítottam, hogy vagy túl sok Lázár Ervin-mesét olvasott, vagy beszívott, s úgy voltam vele, bármelyik is az igaz, jobb, ha felmegyünk a Hotel (khm…, na jó, kilenc euróért ne krahácsoljunk…) Dobys-ban foglalt háromágyas szobánkba. Némi zuhanyzás után kíméletlen nagyot aludtunk, valamennyit még szegény Pavuk is, akinek egyébként kegyetlenül fájt a lába, amit odaszorított egy járdaszegélyhez délután… Fél nyolc előtt már mind felkeltünk: és aztán… Tovább »»

17 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.36 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Rétest szerintem nem esznek, mert fittek - de a pályán is nagyon egyszerre lépnek: két kiváló edzőnk, Stephan Lundh és Szilassy Zoltán munkasétája a nyitrai csodaparkban

Rétest szerintem nem esznek, mert fittek - de a pályán is nagyon egyszerre lépnek: két kiváló edzőnk, Stephan Lundh és Szilassy Zoltán munkasétája a nyitrai csodaparkban

Azért az ősznek is vannak jó tulajdonságai… például… izé… mi is volt… na, ne már… ja, igen, eszembe jutott: indul a hokiszezon, heti néhány meccs, itthon, idegenben, parádé, szikrázó, férfias küzdelem, sebesség, erő, izgalom, összetartozás, buli, haverok, forralt bor… E pillanatban túl vagyunk immár négy mérkőzésen, és elismert szakemberként azt kell mondanom, az idén nagyon is rendben van a Dunaújvárosi Acélbikák alakulata – némiképp talán alátámasztja ezt a vélekedésemet, hogy mind a négyet elég simán nyertük meg, és akkor gyorsan mondom, persze, hosszú még a szezon, blablabla… de a mutatott játék képe, gyerekek, az nagyon-nagyon kellemes… Nem véletlen, hogy hasítunk: remek játékosaink mellett sorainkban tudhatjuk az egyik legkomolyabb jégkorong-szakembert, aki valaha Magyarországra tette a lábát – Stephan Lundh mester, a baráti Svédországból, aki nemes egyszerűséggel csodát tett-tesz a csapattal… Vasárnap tanúk füle hallatára tettem is egy elég komoly fogadalmat… de bocsánat, nem is erről akarok most beszélni… Sokkal inkább arról, hogy még a szezon kezdete előtt, szűk két hete a Pavuk (természetesen Attila, az idősb, azaz kedvenc csatárom atyja és, ő néha azt képzeli, edzője, pszichológusa, s a többi…) egy napfényes délután, jelesül augusztus utolsó napján, pénteken felhívott, és megkérdezte, nincs-e kedvem kedden kimotorozni Szlovákiába, megnézni a DAB.Docler felkészülési meccsét Pöstyénben. Egy köpésnyire, Topolcsányban megalszunk, másnap megnézzük a másik edzőmérkőzést Nyitrán, utána tűz haza… Nos, ahogy már megszokhattátok… először meg kellett beszélnem a főnökömmel a dolgot. Azt kell mondjam, viszonylag könnyen ráállt, bár kiadta, mit kell előre megcsinálnom, meg a költségek miatt morgolódott egy kicsit, de észérvekkel meggyőztem: a múltkor valahol sikerült megspórolnom néhány eurót, azt vittem magammal, az össztáv meg (ez az üzemanyag szempontjából lényeges) nem ígérkezett olyan veszélyesnek, maximum ötszáz mindennel… Kérdeztem a Pavukot, ki jön még, mire azt mondta, a Süti, jó, rendben – hát így, hármasban szövetkeztünk össze, hogy megnézzük, hogyan is muzsikálnak a srácok, plusz motorozzunk egy jót, netán este majd igyunk pár rissz-rossz szlovák sört valahol… Hát így indult a túra: hogy hogyan folytatódott, azt elmesélem részletesen, lapozásra már indulunk is a Shell-kútról… Tovább »»

04 augusztus
0komment

Augusztusi hártyajég az öbölben

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonhetedik kiadásában előbb arról, miért is mond le valaki a The New Yorker magazin szerkesztői pozíciójáról… hát persze hogy azért, mert muszáj, no de miért? Hát mert írt egy Bob Dylan életrajzi könyvet, aztán pár kamu idézetet rittyentett bele, és kiderült. Mellesleg: ott van újságíró, politikus, közszereplő, aki lemond, ha hazudik… Istenem, ha nálunk is így lenne… kongó Parlament, kihalt közgyűlési termek, sok üres szerkesztőség, stúdió… Aztán jönnek a tyúkok, aranyhalak és egyéb gerinces állatok – változtak az állattartás szabályai, pár kérdés azért mintha körvonalazódna bennem, plusz mesélek pár apróságot arról a szép estéről, amit a Kacsakirállyal töltöttem: amikor egyebek mellett megetettem kilencezer pelyhes kiskacsát – Franciaországból érkeztek és Bulgáriába mentek, itt csak ettek-ittak-pihentek. Végül a városi sportlétesítmények helyzete lesz terítéken – biztos, hogy bennem a hiba, de vajmi kevéssé értem, miért csak háromszáz kilométerre található egy cég, ami képes üzemeltetni őket, vagy a strandot, vagy a nagyszerű élményfürdőt… én változatlanul úgy gondolom, olyan ez, mintha minden reggel elszaladnék egy lakatoshoz Bajára, hogy nyissa már ki a májkrémkonzervemet… Vagy nem? Tegnap, azaz péntek este ismét a Mediterran Pub  lesz a székhelyem, ahol egy érdekesnek ígérkező koncertet szervezett a hely tulajdonosa, Medi barátom – szombaton, tegnap estig legalábbis úgy volt, Szakmár-Öregcsertő lesz, motoros buli és ráadásul találkozás Matyi bácsival, aztán bár valamennyire lesz az is, egy érdekes meglepetés-partyra is rá kellett bólintanom, majd beszélünk róla szerintem jövő héten. Lapozz, és mondom a többit. Tovább »»

07 július
10komment

Hungarian recycling, 2012.

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonharmadik kiadásában először is Ukrajnába kirándulunk egy cseppet, ahol az igazán gazdagok nem Mercedest, Audit vagy épp Rolls-Royce Phantomot vesznek, hanem tankot, páncélos csapatszállítót – azzal járnak és versenyezgetnek egymás között a hosszú téli estéken. Ígéretemhez híven a munkaügyi kirendeltségen tett hivatalos látogatásom második részét is közkinccsé teszem azután – mi több, nem fogom elhallgatni az összeg nagyságát sem, amire három teljes hónapon keresztül építem fényűző költségvetésem. Végül pedig pár szóban csupán, de arról a tapasztalásról, miből is derül ki egyértelműen, nagyjából az első tíz Magyarországon megtett kilométered során, hogy, hála jó sorsodnak, hazaérkeztél… Péntek délután van, legfőbb ideje tehát, hogy Dunaföldvárra guruljak, ahol nem kisebb jelentőségű személyiséggel, mint Szigeti Sanyi barátommal fogom megdönteni az árnyékos helyen tartózkodás országos csúcsát – szombaton pedig tovább zötyögök, Balatonboglárra, a legendás András büféhez, ahol kedvenc csapatom, a DAB.Docler hokisai kerékpároznak a fizikai felkészülés fontos részeként… Vasárnap a főváros vár rám – gazdag belföldi program tehát a hétvégén: lapozzatok, és feltárul a világ. Tovább »»

16 március
2komment

Amikor átkígyóztam a teljes Volán-védelmen…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.41 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ha közel állsz a plexihez, érdekes dolgokat láthatsz...

Ha közel állsz a plexihez, érdekes dolgokat láthatsz...

Letörlöm a párát a sisakom plexijéről, iszom még egy kis kortyot, szép ívesen kiköpöm a palánk belsejére, még egyszer meghúzom a korim fűzőjét, jól tartson, minden OK. A semmiből hirtelen Lundh mester hajol elém a varázstáblával, három lendületes vonással felrajzolja, hogyan jussak el a kapuig, aha… aha… jó lesz, mester, understood, yes, Sir… Captain Boda is ready to fight! Jön le az előző sor, Zsocit váltom, jön, már pattanok is, átdobom magam a palánkon, támadás… Hátul a két védőnk, Laller meg Lecsó, jól van, fiatalság, bolondság, de azért ez akkor is megnyugtat, balra Cica, jobbra Pavuk, na, gyerünk srácok, kőkeményen, mutassuk meg nekik… Épp támadnak, Godónál a korong, cselezgetne a srác, de láttam már párszor a trükkjeit, a kék előtt simán elveszem tőle, hopp, fonákkal, háttal rakom vissza Cicának, ő még egyet vissza, Lalinak, már lendülök is, teljes gőz, előre, halványan érzem közben, ahogy zubog a vér a lábamban, de jobbra már a szemem sarkából látom, ahogy az Ati kapja a hosszú passzt, szeme van a pakknak, nagyon jó, egy laza mozdulattal és egy lefordulással megeteti Balut, aztán egy villanással lekorizik a kapu mögé, én meg tekerek befelé, a szabad területre, kapom tőle, na hát, még ilyet, erre tényleg nem számítottam, akkor hopp, Pratt koma, bocs, ezt a cselt egy kicsit megkajáltad; szia, Toki, elnézést, hogy balra küldtelek a testcsellel, nekem igazából itt, jobbra lesz dolgom, a kapunál, húzom-húzom-húzom, még mindig, ééés, igen, Bálizs Bence, szépen fekszel, jó pihenést, na, akkor pöcc, föl a ficakba, védhetetlenül – DAB-Volán ezzel 5-1, másfél perc van vissza, megvagyunk, a Red Alert ütemesen, teli torokból nyomja, Ban-di, Ban-di, köszi, srácok, kiintegetek, tényleg királyok vagytok… Tyű, kicsit megizzadtam ám ebben a támadásban, szinte folyik rajtam a víz, ja, bocs, ez a pohár volt az éjjeliszekrényen, na mindegy, basszus… De hogy vége a szezonnak, és szerdán este évzáró bankett volt az Acélbikáknál, azt nem álmodtam: fényképeim is vannak róla. Ha lapoztok, meglátjátok… Tovább »»

05 március
4komment

Újabb kupa: fieszta csak később…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Góóóóól... - ünnepel a közönség a péntek esti kupadöntőn

Góóóóól... - ünnepel a közönség a péntek esti kupadöntőn

Hogy miért épp a hoki? Csak mert szerintem a világ legjobb sportja, igen, bocs, csak így, simán: villámgyors, pokolian, férfiasan kemény, mégsincs helye benne alattomos durvaságnak. Iszonyú energiákat igényel a játékosoktól, igazi csapatjáték – és azt is hihetetlen élmény figyelni, miféle taktikákkal igyekeznek felülkerekedni a másik csapaton a pszichológusnak sem utolsó “hadvezérek”, vagyis az edzők (köztük a miénk, Stephan Lundh svéd mester, az egyik, ha ugyan nem a legkiválóbb szakember, aki valaha Magyarországon dolgozott), akiknek egy meccsen belül akár többször is változtatniuk kell gárdájuk stílusán… Nem mellékes, hogy ha hokimeccsre jársz, bátran szurkolhatsz a tieidnek, s a gyerekeket is nyugodtan kiviheted magaddal a csarnokba: néhány kölcsönös, verbális szurkapiszkától eltekintve az “ellenséges” drukkertáborok igazából nagyon is jó barátságban vannak egymással – a meccs után már simán belefér némi önfeledt szakmázás, egymás csapatainak éltetése, persze némi közös kortyolgatásba oltva, és nem is egyszer fordul elő, hogy igazán nemes ügyekért egy szóra egyesül a teljes honi jégkorong-rajongósereg. Amely természetesen teljes egységben és mellszélességgel áll az egyre ragyogóbb eredményeket produkáló magyar válogatott mellett, s bárhová elkíséri kedvenceit, hogy lelkes biztatásával erőt adjon nekik. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz