Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


23 április
5komment

A Nagy Balliberálisblogger-Összeesküvés

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenhatodik kiadása meglehetősen hektikus körülmények között készült el, ha szabad egy kicsit picsognom: a péntekem meglehetősen sűrűnek ígérkezett, Boda sr. ippeg holnap, azaz április 24-én lesz 90, mint erről már több soron is beszámoltam, ehhez kapcsolódóan intéznem kellett tortát, ünnepi séróigazítást (neki), minden mást, és természetesen két menetet teljesítettem kenyéradó gazdáimnak is – ja, zárójelben gyorsan mondom a jó híreket, egy torokszorító orbánviktoros levél kíséretében hét elején megjött a díszes oklevél, és tegnapelőtt a lóvé is, hiánytalanul – mi tehát továbbra is biztos szavazónak számítunk, nem kérdés. Na, szóval csütörtökön este megembereltem magam, a gép elé telepedtem elszántan, és nekiestem… volna a dolgozatnak, de nem tudtam belépni a felületre… Pár órán át próbálkoztam, aztán Suszter mester is, végül ágyba kellett kerülnöm, úgyhogy az esti szorgoskodás elmaradt. Sebaj, majd reggel, amikor a hajnalos műszakból visszaérek: ugyanaz, nagyjából ugyanúgy. Ennyit a hangyaszorgalomról – szerencsére mostanra, azaz péntek délutánra helyreállt a világ rendje, de látom már, a nagyja így is éjszakára marad: nyomom hajnalig, hiába, no, meg kell dolgozni a semmiért. De lássuk akkor, miről is zengedezünk ma. Először is szemlézzük a Huffington Post egyik irományát, amelyben összeszedték a legfőbb okokat, amik miatt a legjobb dolgozók viharos tempóban felmondanak és lelépnek – nem, nem a magyar dolgozókról van szó, nálunk az okok sajnos egyre egyértelműbbek: ezúttal inkább általános tanulságokat kazlazunk, némi személyes visszapillantással, rossz szokásomhoz híven. Aztán jöhet a szegény sorsú Századvég egy titkosnak szánt, 2013-as tanulmánya (gondolom, szokásosan megvolt úgy 4-500 millióból), elöljáróban csak az egyik vezérgondolatot idézem: “Hazánkban a véleményformáló közéleti-politikai blogszolgáltatók balliberális szerkesztőségek irányítása alatt állnak.” Természetesen nem rólunk van szó, több okból sem, majd bent mondom. A végére jön a személyes fontosság: hirtelen felindulásból vettem egy kerékpárt, itt, a baráti Kunszálláson, már túl is vagyok az első élményeken és felfedezéseken – képzeljétek, mindig azt hittem például, hogy sík terepen élek, hát most kezdek rájönni, hogy nem, sőt, nagyon nem. Jaj, szegény kis sonkáim… Csalódott munkatársak, nyomorúságos nemzetáruló ballib bloggerek, tekerés ezerrel – csak elkészültünk, az árgyélusát, ez fegyvertény: hajtsatok be, egyirányú. Tovább »»

Hirdetés
03 április
4komment

Autóval Alcaláig (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Divat mostanában a sorozat – felülünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost adunk közre. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Az akkori viszonyokat jól jellemzi talán, hogy lapom és főnököm némi győzködés után simán elengedett a nagy kalandra, fizetés nélküli szabadságot kaptam, amit azzal háláltam meg, hogy időről időre levelekkel bombáztam a szerkesztőséget – igen, jól olvastátok, hüledezzetek, ifjak, levelekkel, nem e-mailekkel: mi több, hűséges kis írógépemen pötyögtem papírra az itt következendőket, a vaskos kéziratot borítékba préseltem, majd elballagtam az Alcalá de Henares-i postahivatalba, bélyeget vettem/tettem rá, és feladtam a Dunaújvárosi Hírlap címére. Így került aztán – némi nyomdai segédlettel – az újság hasábjaira ibériai kalandom, melyet most veletek is megosztok: hat héten át, kis adagokban délen autókázom. Az első rész dőlt betűs bevezetője máig legendás, szeretett és tisztelt akkori főszerkesztőm, D. Kiss Csaba műve – a sorozat közreadásával neki is köszönetet szeretnék mondani azért, hogy megtanította azt, amit erről a szakmáról tudogatok… Nem szaporítom: hajtás után irány a hidalgók hona… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz